Utazó szappanok (Szappanszertár)
Vendégként a hajósi Szappan- Főzdében
Beszámoló a hajósi szappantáborról (2014. aug.)
Hajósi szappan tábor 2015- felhívás
Hagyományos szappanfőzés üstben (szappanklub 2015. júniusa)
Tanyasi adoma (szappanklub 2015. augusztusa)
Nemzetközi vizeken (Naturally Saponified 2)
Szappanszép, szappanjó emlékek kicsiny könyve (Szappanklub 2016. tavaszán)
Tanyasi adoma 2 (Szappanklub 2016. május)
Szappanok szárnyán: Japán (Egzotikus szappancsodák menüpont)
Bakonybéli szép napok (Cosmio tábor 2017. június)
Ufóságunk története steklámpával, stencillel (Göbölpuszta, 2017. szeptember)
Utazó szappan projekt (Szappanszertár)
Egyre többen rajongunk a szappankészítés iránt hazánkban is, s lassan megszületik a magyar szappankészítőkben az igény, hogy együtt örüljenek egymás munkájának. Megmondom őszintén, hogy egy szappanos kreatív hobbi oldal szerkesztőjeként ez igazán melengeti a szívemet! :):):)
Eszti (a Szappanszertár kedves tulajdonosa) megszervezte az Utazó Szappan programot, egy kis dobozba tette három munkáját, s ezt a felbecsülhetetlen értékű ajándékcsomagot elküldte egy másik szappanos társának, Líviának. Szappankészítőtől szappankészítőig vándorolnak a szappanok, mindenki megtarthat magának a háromból egyet, helyébe a sajátját téve… Így születnek a nagy szappanos barátságok!
A programot a Szappanszertár oldalán lehet nyomon követni: http://szappanszertar.blogspot.hu/p/blog-page_6208.html
Alig vártam, hogy hozzám is megérkezzen a postás…! :)
Készült egy csodás tabló a résztvevők által a programba benevezett remekművekből- ezt a szép emléklapot most virtuálisan elhelyezem ide, a szappanos memoárjaim közé...
2014. április 23.: Éééééééés itt van nálam!!!!!
18 óra 30 perc: megérkeztem a munkából – az asztalon a csomag... Ledobom a kabátot, cipőt és nekiesek. Nézegetem, szagolgatok, tapogatok (hát bocsánat :)), olvasgatom az összetevő listákat, végül a kis nyuszisat veszem ki, azt, amelyiket Lívia készített. Tökéletes! Egyrészt nem kaptam az ünnepekre semmit (persze nem vagyok gyerek, de azért most mégis csak bepótolom a dolgot ezzel a húsvéti szappannal!), másrészt látszik, hogy Lívia szívét-lelkét beleadta, no meg nem kis mennyiségben shea vajat, ezt az illatából is érezni… hát igen, az illata mennyei! Enyhe levendula, geránium, teafa és muskotályzsálya keverék, ám mégsem fedi el teljesen a kiváló minőségű alapolajokat. Pont így szeretem! Tapintásra selymes (amúgy tussah selyem is van benne!), kemény, homogén massza. A színezék rózsaszín agyag, egyben nagyon nőies. A kecsketej sem hiányzik belőle, garantáltan jól ápolja a bőrt, egyszerűen imádom- köszi Lívia! :)
Természetesen a másik két munkát is megilleti egy nagy kalapemelés a részemről. Zefír szauna szappanja le sem tagadhatná készítőjének férfi mivoltát: fás jegyek és színek -majdnem elcsábultam… nana! Nős ember, vigyázat! :)
Végül pedig a Szappankerti termés: egy almás-diós! A kisfiam kisebb hisztit rendezett, hogy neki a „csikizős szappan” kell- ő így hívja a mákos szappanokat (mert ebben a szappanban is van mindenféle földi jó, többek közt bőrradírozó hatású, „csikizős” mák)… Most az egyszer nem engedtem a huszonegyből: fahéj illatú szappanom van itthon, meg aztán az anyukáknak is jár néha valami, nem igaz? :)
Jöhet az esti pihentető fürdőzés- Lívia szappanjával a markomban bevonulok a fürdőbe…. (folyt. köv.)
(…)
„A puding próbája az evés”- jelentem: a nyuszi szappan lesz az ügyeletes kedvenc a kád szélén. Krémesen habzó, gyengéd kényeztetés!
A csomagba a karácsonyi csokis-fahéjas, juhtejes szappanom került cserébe (ünnepi szappan helyett ünnepi szappan jár!), remélem elnyeri valaki tetszését- édesszájúak előnyben! :)
Indul a csomag Kismaccshoz! (Rá gondoltam, amikor a szappanom összetevőlistáját macskakaparással írtam fel egy kis papírra… Na jó, jó...illetve rossz a nyomtatóm- bocs, kedves Szappanostársak!:))
Vendégként a hajósi Szappan-Főzdében
Hatalmas élményben lehetett részem az elmúlt napokban: meghívást kaptam Judwiltól Hajósra egy kis közös szappanozásra. Judwil a legelső magyar háziszappan készítők közé tartozik, személyében egy olyan embert ismerhetem meg, aki nem csupán nagy mesterségbeli tudással rendelkezik, de olyan egyéb emberi értékekkel is, amelyeket én igen nagyra becsülök- elhivatottság, szorgalom, igény a folyamatos fejlődésre, a minőség iránti elkötelezettség… és akkor az emberi oldalt még nem is méltattam, úgymint barátságosság, vendégszeretet, segítőkészség. Amikor elindítottam ezt a weboldalt, ő volt a legelső, aki regisztrált nálam és bemutatkozott a szappanbarát programban- talán mondanom sem kell, hogy milyen sokat jelentett ez akkor nekem. Ezúton is köszönök mindent!
Az együtt töltött hétvége tartalmasan telt, természetesen a szappanos programokkal kezdtük a szombati napot – meleg, napsütéses idő volt, így remek alkalom nyílt a bográcsozásra. Nem ám gulyás, vagy ilyesmi…! Persze, hogy egy adag mosószappan rotyogott a kondérban! :)
A pipereszappanok sem maradhattak el, s miután Judwil nagy Sole szappan készítő, én meg tojás szappan rajongó vagyok, így úgy döntöttünk, hogy kombináljuk a kettőt, kíváncsiak voltunk, mi sül ki a dologból. Csodás, krémes szappanmasszát kaptunk (olyan volt, mint egy finom házi, tojásból főzött vaníliakrém)- nálam egészen biztos, hogy felkerül a rendszeresen készítendők listájára.
A napot a hajósi pincék meglátogatásával zártuk, ahol finomabbnál finomabb borok társaságában tölthettük az estét. A hajósi pincefalu igazi kuriózum, több, mint ezer, a lösztalajba vájt pincéből, hangulatos utcácskákból és szőlő ültetvényekből áll.
„Egy falu, ahol csak a bor lakik, de Ön mindig szívesen látott vendég!"
A török uralom után Kalocsa érseke, Gróf Csáki Imre Németországból több turnusban telepítette ide azokat a dolgos sváb családokat, akik mindezt létrehozták, minden magyar borbarátnak kötelező, több napos program- természetesen mi sem hagytuk ki vasárnap délelőtt sem! :)
Néhány jól sikerült kép (a nemes penésszel borított hordók a kedvenceim :)):
Bort, búzát, békességet- meg jó sok háziszappant, szappanbarátot Mindenkinek, aki szereti a jó dolgokat az életben! :)
Köszönöm, Judwil!
Biatorbágy, 2014. március hava
Omar Anyu
Szappantábor Hajóson
Kedves Érdeklődő!
Ha szereted a házi szappanokat, natúr kozmetikumokat, a jó társaságot és nem utolsó sorban a finom ételeket és a jó borokat, akkor tarts velünk 2014. augusztus 22. és 24. között a hajósi vendégházba, illetve pincefaluba! A tábor ötlete akkor merült fel, amikor néhány hónapja meglátogattam Judwilt- bizonyára sokan olvastátok az erről szóló beszámolómat (fentebb)...
A tábor programja:
aug. 22.
15 óra: érkezés a szállásra, kipakolás
16 óra: bemutatkozás
17 óra: szappan (friss gyümölcsös, vagy tojásos sole)
19 óra: vacsora (bajai halászlé)
aug.23.
9 óra: reggeli
10 óra: design szappan megadott technikával
12 óra: ebéd (pincepörkölt)
13 óra: egy organikus krém elkészítése
15 óra: a hajósi pincefalu meglátogatása, borkóstoló
19 óra: vacsora
aug. 24.
9 óra: reggeli
10 óra: hazautazás
A tábor költsége 25.000 Ft / fő, mely tartalmazza a szállás, étkezés díját, az anyagköltséget (2 kg szappanhoz és a krémhez). Öntőformát, botmixert hozni kell!
Jelentkezni, illetve egyéb részletekről érdeklődni nálam lehet: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Mindenkit várunk szeretettel- szerezz magadnak szappanbarátokat!
Buborékos szép napot!
Omar Anyu
Beszámoló a hajósi szappantáborról (2014. aug.)
„Lélek és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes…” (Gogol)
A mai világban, finom módszerekkel ugyan, de szép lassan megfojtják a valódi közösségeket. Sokan - társas kapcsolataik ellenére is- magányossá válnak, a fogyasztói társadalom folyamatos elégedetlenséget táplál a szívünkbe: lassan mindent „üzleti alapon” kezdünk vizsgálni, és mindenben az egyre növekvő profitra törekszünk… Az egyén egy idő után aztán befelé fordul, a külvilággal való kapcsolatokat a tévénézés és az internet helyettesíti… Jól van-e ez így?
„Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül.” (Paulo Coelho)
Tőlünk függ. Hagyjuk-e, hogy egy hibás társadalmi rendszer megfojtson, vagy ellenállunk, elkezdünk önállóan gondolkodni és hinni az együttlét erejében...? Hajlandóak vagyunk-e még az önzetlen segítségnyújtásra, tapasztalataink átadására és mások támogatására? Hajlandóak vagyunk-e megosztani a kenyeret és a bort az asztalunkról, s végül: hajlandóak vagyunk-e megosztani önmagunkat a másik emberrel?
„Barátok nélkül senkinek sem lehet kedves az élete, még ha minden egyéb jóban része is van.” (Arisztotelész)
Az egész egy gyönyörű, meleg kora tavaszi napon kezdődött. Autóba ültem, mert kaptam egy visszautasíthatatlan meghívást egy olyan embertől, akiről csak annyit tudtam, hogy ugyanannak a hobbinak hódol, aminek jómagam: a házi szappanok szeretetének. Nem tudtam, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy jól érezzük majd magunkat együtt, de az aggodalmam alaptalannak bizonyult: nagyszerű találkozás volt ez, így született a gondolat, hogy a következő alkalommal kibővítsük a kört, meghívjunk más szappankészítőket is egy közös hétvégi buliba!
„Ebben a világban megszámlálhatatlanul sok rendes ember él. Csak rajtunk múlik, hogy barátaink legyenek.” (Berkesi András)
A helyszín: Hajós, a házigazda pedig az egyik legrégibb magyar kézműves szappankészítő: Judwil és párja, Wili (vagyis Feri), aki szakmáját tekintve borász egy olyan helyen, ahol „csak a bor lakik”, azaz az európai hírű hajósi pincefaluban…
„Egy-két pohár borban sok jó barát lakik…” (közmondás)
Bevallom, hogy ismét kételyeim támadtak: vajon eljön-e majd valaki a hívó szóra? Judwil biztos volt benne, hogy igen, s a belőle áradó lelkesedés végül rám is átragadt, készültünk, terveztük, szerveztünk, amíg össze nem állt a program és a mi kis szappantáboros csapatunk! Nem számítottam ennyi emberre, a létszám velünk együtt végül 15 főre duzzadt!
„A barátság megszületéséhez közös, mindkettőtök életében megjelenő élményekre, érzésekre és gondolatokra van szükség. Mivel ez az érzés mindig rólatok szól, ezért szükség van a közös érdeklődési körre, akárcsak arra, hogy kölcsönösen tudjátok tisztelni és megbecsülni a másikat. A barátsághoz mindig kell egyfajta kétoldalúság, sőt, az igaz testvériességet mindig az őszinte kölcsönösség hozza létre.” (A. J. Christian)
A hajósi zarándokház adott nekünk helyet, mely idén tavasszal készült el, mi voltunk tán a legelső vendégek- a frissen festett falak a tisztaságtól illatoztak. A tágas ebédlő és konyha tökéletes volt a közös programokhoz és a jó munka jutalmaként a finom ételek és borok elfogyasztásához… Itt jegyezném meg, hogy a hajósiak együttes erővel dolgoztak azon, hogy a kedves szappanos vendégek ne csak a hobbijuknak, hanem a gasztronómiai élvezeteknek is hódolni tudjanak! Jó házigazdákhoz méltón kemencében sült friss kenyérrel fogadták a vendégeket, majd első este Wili készített nekünk egy olyan bográcsos bajai halászlét házi tésztával, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaltuk… Ezzel a fogással csak a másnap délben az asztalra kerülő pincepörkölt vehette fel a versenyt, ami annyira ízletes volt, hogy éjszakánként azóta is arról álmodom…! :)
„Keresd azoknak a társaságát, akik az öröm óráiban melletted vannak. Mert az ő lelkükben nyoma sincs a féltékenységnek vagy irigységnek: csak boldogok, ha boldognak látnak téged.” (Paulo Coelho)
Az asztal mellett töltött idő arra is alkalmat nyújtott, hogy jobban megismerjük egymást, picit megnyíljunk egymás előtt- nagyokat beszélgettünk, nevettünk, gondolatokat és információkat cseréltünk. Természetesen nem csak a szappanok kerültek elő témaként, hanem nagyon sok minden azzal kapcsolatban is, hogy kinek mit jelent ez a hobbi: egy olyan területet az életünkben, ahol megmutathatjuk a lelkünkben lakó szépet és jót másoknak, ahol valami olyat alkothatunk, ami hasznosságával is kitűnik, egyben sokrétűségével lehetőséget nyújt a folyamatos fejlődésre, tanulásra. Mert a szappankészítés valójában több, mint hobbi…! :)
„A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent.” (Anselm Grün)
Első nap, a megérkezésünket és egy rövid bemutatkozást követően bele is fogtunk az első szappanunkba Judwilnak az egyik jól bevált, kedvenc receptje alapján. A téma egy olyan szappan elkészítése volt, amibe valamilyen adalék kerül; lehetett választani avokádó, mangó, többféle macerátum illetve hévízi iszap között. A recept telis-tele volt finom olajokkal, tartalmazott például shea vajat, pórsáfrány olajat, olívát és még sok egyebet, s mindenki többféle illó- és illatolaj közül válogathatott. Estére annyira belemelegedtünk a „táborozásba”, hogy a társaság majdnem elfelejtett aludni menni, éjjel 2 óra tájban aztán mégis ágyba kerültünk, hiszen a munka java másnap még hátra volt!
„Nem az emberek közti kapcsolatok hoznak bennünket egymáshoz közel, hanem a gondolkodásmód és az érzések azonossága.” (Csajkovszkij)
A rövidre sikerült éjszaka ellenére a lányok már korán reggel talpon voltak, kávét főztek (jóóóó sokat!:)), a kis háziasszonykák megterítettek a reggelihez, majd előkészültünk a következő adag szappan öntéséhez. Közben új emberek érkeztek- voltak ugyanis néhányan, akik csak a második napon tudtak eljönni, így az új arcok ezt a napot, ha lehet még izgalmasabbá varázsolták. Ez alkalommal egy design szappan készült a formákban. Az eredeti terv egy rejtett örvény kialakítása volt a tömbforma belsejében, de végül ahány ház, annyi szokás… azaz annyiféle minta született- ennek hatására azonban a lányok a szappanok felvágása után rögtön csereberélni kezdtek, s örömmel vihetett magával mindenki többféle szappant a családnak… de ne siessünk még haza…!
„Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben.” (Eleanor Roosevelt)
Aznap a női szépség oltárán is áldoztunk, egy emulziós krémet raktunk össze bőrünk kényeztetésére. A krémbe került organikus shea vaj, jojoba olaj, lehetett választani az argán olaj és a mandula olaj között. Vízfázisnak szintén többféle lehetőség adódott: rózsavíz és kamillavíz. Az általam készített krémekből általában sosem marad ki a karbamid, és végül számos vitamint és egyéb hatóanyagot is bele lehetett tenni a házikencénkbe, ki-ki, amit kigondolt magának.
„Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” (Müller Péter)
A sok munkát és Wili méltán elhíresült (fentebb említett) pörköltjét nem volt időnk kiheverni, mert csapatostól nekivágtunk az útnak a hajósi borospincék felé. Addig is jó kedvünk volt, no, de aztán még annál is jobb…! Szépek voltunk, kreatívak, ügyesek, önbizalommal telve, s kissé pityókásak (én legalábbis), így ezen az estén a csapat jóval előbb megtalálta az ágyat, mint előző nap. Kellemesen elfáradt mindenki, de másnapra már munka nem, csak a meglepetés maradt…
Milyenek lettek vajon a szappankáink? Aki már készített valaha házi szappant, az ismeri az érzést, amikor az ember alig győzi kivárni, hogy felvághassa, megnézhesse, hogy mit alkotott… Nos, nekünk most kijutott ebből az eufórikus érzésből bőven, hiszen nem egy, hanem sok-sok szappantömböt vághattunk fel, csodálhattunk meg. Sajnos nem mindet ugyan, mert többen előbb elmentek már, illetve voltak olyan szappanok is, amik még túl puhának bizonyultak a felvágásra, de azért így is tele lett a sok színes és illatos gyönyörűséggel a hosszú asztal… Volt ott avokádó alakú avokádós, mangós cupcake, tollmintás hévízi, virágmintás sole, tigriscsíkos és vöröslő agyagos, virágillatban úszó és frissítő mentás, és még sorolhatnám, na meg persze sokan hoztak magukkal az otthoni készleteikből is cserealapnak… de beszéljenek helyettem a képek! :)
Kedves Eszti, Bogi, Emese, Teri, Gabi, Mária, Csató Andi, Takács Zsuzsa, Emőke, Kata, Bányai Zsuzsa, Erika és Vargáné Andi! Nagyon köszönjük, hogy Veletek lehettünk, olyan társaság voltatok, akikkel szívesen találkoznánk mihamarább! :)
Végül stílusosan ismét egy boros idézet:
„Az új barátság olyan, mint az új bor. (...) Minél tovább érleli az idő, annál több örömünk telik benne.” (Mike McQuay)
Emszappan beszámolója a táborról ITT !
Saját szappanjaim a táborból ITT és ITT!
Az ünnep díszei és díszvendégei
2014. december. Az utolsó idei szappanklubot a közelgő karácsonyhoz méltón szerettük volna megtartani. A szokásostól eltérően most ünnepi ebéddel készültem, hogy kedveskedjek a vendégeimnek, akik közül ketten – Judit és férje- elég messziről, Hajósról érkeztek. Nagyon örültem, hogy végre viszonozhattam kedvességüket, mivel én már kétszer is jártam náluk a tavalyi évben, és személyükben fantasztikus házigazdákat ismerhettem meg. Eljött Emese és Emőke is hatalmas adag süti társaságában, és egy új arcot is megismerhettem, Katát, akinek humorérzéke bearanyozta a délutánunkat. A jó bor sem maradt el, Judit férje borász, így megleptek minket pár üveg jófajta hajósi roséval.
Az autókból hatalmas dobozokban érkeztek az eszközök és alapanyagok, mindenki rengeteget készült, s miután alaposan jóllaktunk, neki is fogtunk a tervezett maratoni kézműves programnak… Színes szappanalapok, mézeskalács kiszúrók, aszalt gyümölcsök, fadíszek, gyöngyök, szalagok… telis-teli volt az asztal! Odaült a családom néhány tagja is, a fiam izgatottan várta, hogy mi fog kisülni a dologból, és nagyon megörült, amikor kiderült, hogy ebből a szappanozásból most ő is ki tudja venni a részét- a téma: karácsonyfa díszek készítése szappanból!
Hogy honnan ered a feldíszített karácsonyfa hagyománya? A karácsony eredetileg a téli napforduló (a Napisten születésnapjának) ünnepe volt az ősi kultúrákban, mely az élet megújulásába vetett hitet tükrözte. Jézus születésnapját tehát nem véletlenül helyezte i.sz. 325-ben az első nikaiai zsinat éppen erre a napra. Az életet szimbolizáló örökzöld ágakat először a germánok és a kelták vitték be hajlékaikba, ilyen volt a fagyöngy, ami alatt manapság ugyan csak csókolózni szokás, ám régen komoly szimbolikája volt- Plinius így beszélt erről:
"A druidák semmit sem tartanak szebbnek a fagyöngynél, és annál a tölgyfánál, amelyen nő. Tölgyerdőket választanak ki ligetekül, és a fa levelei nélkül semmilyen szertartást nem végeznek. Azt hiszik ugyanis, hogy ami ezeken a fákon nő, az az égből küldetett, és annak a jele, hogy a fát maga az isten választotta ki…"
Az élet fája tehát Isten fája. Minden, ami terem rajta, Istentől való, nem számít, ki hogyan értelmezi Isten fogalmát, a lényeg a mögöttes tartalom. A tehetség, az ihlet, ami alkotásra ösztönöz, szintén adomány, a karácsonyfa tehát akkor igazán szép, ha visszatükrözi az embert, ha két kezünk gyümölcsével díszítjük. Meggyőződésem, hogy azokat a lelkes szappankészítőket, akik most decemberben összegyűltek nálam, ha tudat alatt is, de ez motiválta, amikor elkészítették a szeretet ünnepének szappandíszeit…
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kelta_fakultusz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1csonyfa
Emszappan beszámolója: Szappanhabos karácsony
A további szappanklubos események beszámolói:
Egyedi szilikonformák készítése
Hajósi szappan tábor 2015- felhívás
A tavalyi sikerre való tekintettel idén is megrendezésre kerül a hajósi szappan tábor aug. 21-23. között. Tehát ismét: ha szereted a házi szappanokat, natúr kozmetikumokat, a jó társaságot és nem utolsó sorban a finom ételeket és a jó borokat, akkor tarts velünk a hajósi vendégházba, illetve pincefaluba!
A tábor programja:
aug. 21.
15 óra: érkezés a szállásra, kipakolás
16 óra: bemutatkozás (ha még nem ismernénk egymást :))
17 óra: szappan (szantál sole)
19 óra: vacsora (tárcsán sült húsok)
aug.22.
9 óra: reggeli
10 óra: design szappan megadott technikával (pillangó örvény)
12 óra: ebéd (pincepörkölt)
13 óra: natúrkencék Timivel (arclemosó tej és szemkörnyék ápoló készítése)
15 óra: a hajósi pincefalu meglátogatása, borkóstoló
19 óra: vacsora
aug. 23.
A reggeli, szappanok felvágása, fotózása után dél körül hazautazás…
A tábor költsége 27.000 Ft / fő, mely tartalmazza a szállás (2 éjszakával), étkezések díját, a teljes anyagköltséget (2 kg szappanhoz és a krémekhez). Öntőformát, botmixert (egyéb szappanozáshoz szükséges kellékeket- kesztyű, védőszemüveg stb.) hozni kell!
Férőhely 25 fő, a résztvevőket a jelentkezési sorrendnek megfelelően, a maximális létszám eléréséig tudjuk csak fogadni.
Jelentkezni, illetve egyéb részletekről érdeklődni nálam lehet: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Mindenkit várunk szeretettel- szerezz magadnak szappanbarátokat!
Buborékos szép napot!
Omar Anyu
Hagyományos mosószappan üstben (szappanklub 2015. júniusa)
Ismét egy közös élmény, melyet ez alkalommal Radnai Jutkának köszönhetünk! Meghívást kaptunk néhányan, s össze is ültünk páran egy öreg borospince hűvösében a biatorbágyi szőlőhegyek egyikén, hogy ez alkalommal megfőzzük életünk első üstös-füstös mosószappanját. Nem mondom, hogy a hagyományokat követtük, mert a bográcsban történő színszappan készítés eddig egyikünk szappanos repertoárjában sem igazán szerepelt, az eljárásról eddig a legtöbbünk főként könyvekből olvasott. Összeszedtük az összes használt olajat meg zsírt és faggyút, amit tudtunk, bevásároltunk mellé mindent, ami szem-szájnak ingere (mert ezek a szappanos bulik bizony nem csak a szappanokról szoktak szólni), s megfelelően felszerelkezve nyolc keréken gurultunk fel a választott szappankészítő bázisunkra.
Megkezdődött a keverem-kavarom két szinten is: egy bogrács és egy üst tartalma rotyogott párhuzamosan (a munka érdemi részét Jutka már előre elvégezte, s ezért óriási hála neki- nekünk gyakorlatilag csak az élvezet jutott az egészből…:)). Elsőként mutatom a bográcsot - bár ez alapvetően egy szappanos történet, de azért ezt nem hagyhatom ki: babos káposzta vadbika hússal á la Bölömbér! Ilyet nem minden nap eszik az egyszeri szappankészítő! (A receptet a szakácsnőtől kell kérni!:))
E rövidke bevezető után remélem mindannyian nagy kedvvel lépünk a csúszós terepre, azaz következzék az üstös szappankészítős rész - hogy mennyire csúszós terep ez, azt pedig döntse el minden kedves Olvasó maga!
Emőke vetette bele magát először a lúgoldatba… akarom mondani a munkába egy rövid tanácskozás után arról, hogy egyáltalán hogy is fogjunk hozzá egészen pontosan a kondérnyi zsiradék elszappanosításához.
Miután kizárólag színzsírokat használtunk (erről ITT), ezért a következőket egészen biztosan szem előtt kellett volna tartanunk: alacsonyabb hőmérsékletről kevesebb lúggal (esetleg egyfajta katalizátornak némi hozzáadott, már kész szappanoldattal) érdemes indítani a főzést. A szappanosodás beindulása után a képződő szappan a többi zsiradékot már emulzióba képes vinni, s így ezek már könnyen reagálnak a továbbiakban a lúggal, a folyamatot állandóan fenntartva növelni lehet a lúg mennyiségét és a massza hőmérsékletét, míg a teljes zsiradék mennyiségből szappan lesz, s végül a megfelelő időben az oldatból kisózódik a színszappan (erre rá lehet segíteni a konyhasóval). A folyamat szépen be is indult nálunk, íme 3 fázis fotó (az első képen még szinte olaj volt csak az üstben, a másodikon már látjuk a szappanképződést, a harmadik fotón pedig kitűnik a reakciót jelző gázképződés):
Most pedig idéznék dr. Némedy Imre könyvéből, hogy megértsük az ezt követő jelenséget, aminek tanúi lehettünk, s bár egy szappankészítési hiba volt, amit láttunk, de mégis hálás vagyok érte, mert nekem ez sokkal érdekesebb tapasztalat volt, mint ha véletlenül már elsőre egy tökéletes színszappant sikerült volna főznünk…
„… Hányszor halljuk azt, hogy nem csak a tapasztalatlan kezdő, de a gyakorlott szakember is fennakad sok esetben a zsiradékok vagy olajok elszappanosításánál, mert a zsiradék a lúggal főzés közben „összemegy”, és nem akar szappanná átalakulni…”
A fenti Némedy-féle megfogalmazás világította meg számomra a következő képeket:
A már szappanosodásnak indult olajunk egyszerűen összeugrott, közvetlenül alatta pedig nagy adag olaj melegedett az üstben anélkül, hogy bárminemű hajlandóságot mutatott volna arra, hogy egyáltalán tudomást vegyen az alatta rotyogó lúgoldatról. Folytatnám ismét a könyv szavaival:
„… ha a keletkezett szappanoldat egyszerű vizes oldat lenne, úgy a zsiradék szappanosítása nem volna probléma, azaz bármilyen híg töménység mellett végbemenne. Sajnos a szappan vizes oldata kolloidális oldat, tehát a vízben oldott állapotban lévő szappan igen érzékeny a különféle vegyi behatásokra, és ezekre azzal reagál, hogy az oldat megbomlik, és ismét vízre és vízben oldhatatlan zsiradékra különül el. Ezt a vegyi hatást a lúgoldat is előidézi, de csak bizonyos töménység mellett; vagyis az elmondottak alapján gátolja, sőt meg is szüntetheti a zsiradékanyag folyamatos szappanosodását. A lúgoldatnak ezt a hatását „kisózó” hatásnak mondjuk, és azt a lúgtöménységet, amely ezt előidézi lúgkisózási határnak nevezi a szappanfőző…”
Nem egyszerű ez a történet, igaz? Sőt még annál is bonyolultabb! Gondoljunk csak bele: ez egy állandóan változó rendszer, melyben a keletkező szappan pillanatnyi mennyiségéhez és adott olajokból keletkező szappansók összetételéhez mérten kell eltalálni folyamatosan azt a lúg koncentrációt, amely egyik pillanatban sem éri el az említett lúgkisózási határt, de a szaponifikációs folyamatot mindig tovább tudja vinni. Patthelyzet, melybe a kis csapatunk is belefutott, s melynek elkerülésére nincsenek tudományosan megfogalmazható aranyszabályok, csupán a hosszú évek rutinja jelenthet segítséget. Azért még egy mondat a vállalkozó szelleműeknek Némedytől segítségül:
„…a legtöbb zsiradék meleg úton való elszappanosítását aránylag híg (8-10%-os) lúgoldattal kezdjük meg, amelynél a kisózó hatás még nem áll fenn, és később, a szappanosodás növekedésével már töményebb (25-28 %-os) lúgoldattal folytatjuk, mert a töményebb szappanoldat nagyobb töménységű lúgoldattal szemben is már érzéketlen. Erre vezethetjük vissza azt a tapasztalatot is, amelyet még az egyszerű, minden kémiai ismeretet nélkülöző szappanfőző is gyakorlatból ismer, hogy ha a szappanfőzés folyamata lúgkisózó hatás folytán megáll, vízzel hígítja fel a keveréket, amikor egyszerre a szappanosodás ismét megindulhat…”
Nos, mi aztán elkövettünk mindent, hogy az olajainkból valahogy mégis szappan legyen ezután, végül lett is, csak éppen alaposan túllúgoztuk a dolgot, így végeredményben egy nagyon törékeny (de legalább nem morzsalékos) valamit kaptunk - sebaj, úgyis a mosásban végzi, legközelebb pedig mindenképpen ügyesebbek leszünk a tapasztalatok fényében! :)
Képekben is mutatom:
Elszappanosodás után konyhasóval kisóztuk a masszát (felül a szappan, alul pedig a már tiszta fenéklúg jól látszik):
Sztárfotó a fenéklúgról:
A kész szappant ronggyal bélelt ládába kanalaztuk:
A végtermék (ronda, de finom kategória- szeretjük, mert a MIÉNK!:)):
Még két szösszenet, ami fontos lehet: tanakodtunk azon a lányokkal, hogy vajon milyen hőmérsékletet válasszunk kezdetben, mennyire kell felmelegíteni a zsiradékokat, mennyire kell melegen tartani, illetve milyen hőmérsékleten kell főzni a masszát. Erre is találtam választ a könyvben:
„…a szappanosodás optimális hőmérséklete a 80 Celsius foktól a 100 Celsius fokig terjed. A legtöbb zsiradékot leghelyesebb 80 fokra felmelegíteni, és ezen a hőfokon megkezdeni a szappanosítást, mert ha a szappanosítás folyamata megindul, úgy a szappanosodó tömeg saját maga is hőt termel, és mondhatni automatikus módon állítja be a szappanosítás további menetére legkedvezőbb hőfokot; ebben az esetben csak arra kell ügyelnünk, hogy a kezdeti - tehát kb. 80 Celsius fok – hőmérsékletre e szappanosodó tömeget állandóan fűtsük az egész szappanosítás ideje alatt…”
Ami még fontos: a kisózás. Vannak olyan szappanoldatok, amelyek hígabb, mások töményebb sóoldattal sózhatóak ki- ennek ismerete is szükséges ahhoz, hogy a kisózás sikeres legyen (de erről majd legközelebb…:)). A kisózó anyagot (konyhasót) a könyv szerint előzetesen forró vízben oldják, így adják a szappanmasszához, fontos, hogy a massza kellőképpen felhíguljon. A sóoldat hozzáadása után a szappant még fél óráig főzzük, majd 1-2 napig nyugodtan állni lehet hagyni, ezután a színszappant egyszerűen le lehet emelni a fenéklúg tetejéről…
Végül egy kép a nap hőseiről – a már lezárt üst körül beálltak nekem még egy utolsó smiley erejéig (Antula, Emese, Jutka, Emőke):
Jó volt így együtt!
Hasonló örömteli perceket, jó szappanozást Mindenkinek!
Omar Anyu
Felhasznált irodalom:
Dr. Némedy Imre: Szappanok és kozmetikai készítmények előállítása
Tanyasi adoma
(Szappanklub 2015. augusztusa- látogatóban az Erdőszéli Szappan Műhelyben…)
Ez a történet is, mint minden a szappanászok életében, a szappanokkal kezdődött… Ismét felmerült a kérdés: vajon együtt olajozottabban megy a szaponifikáció? :) Egy ideig a tanyasi találkozóról csak az a bizonyos fáma szólt, hogy majd egyszer a nagy diófa alatt… Tervek jöttek, tervek mentek, a diófa is kizöldült, a kis puli is vidámabban vakkantgatott a jó időre való tekintettel, Kertész Gyuri pedig szélesre tárta a csemői házacska ajtaját. Nincs mese, menni kell!
Sorra gurultak be az autók a csemői portára, ahol örömmel fogadtak bennünket a vendégszerető tanyasiak…
Az első lendület természetesen mindenkit a szappanos, illóolajos és egyéb finomságokat rejtő polcokhoz vezetett, csak aztán vetettük rá magunkat az asztalon sorjázó egyéb nyalánkságokra, no meg az üvegre, amiben az ágyas pálinka volt… A buli belépője sütemény és ital – s tekintettel a résztvevők létszámára igazán nem volt panasz a rendelkezésre álló földi javakra! Közölnék is egy szappanos, de nem szappan, viszont díjnyertes receptet, gazdája Marcsi, aki szívesen osztja most meg a szélesebb publikummal is a „DROP SWIRL SÜTI” elkészítésének módját:
Kezdőknek is! Védőfelszerelés nélkül készíthető! (A receptszámlálón persze lefuttatható, de bevált recept…) :)
Hozzávalók:
5 tojás
25 dkg porcukor + ízlés szerint valamennyi a tejfölbe
1 dl olaj
25 dkg liszt
1 zacskó sütőpor
1 dl víz
2 ek. kakaópor
2 csomag vaníliás cukor és 1 l tej hozzá
5 dl tejföl (ez lehet egy kicsit kevesebb is, ha netán nincs elég, de minél több, annál jobb)
HP, azaz meleg eljárásos módszer:
A tepsit előre kivajazzuk és lisztezzük. A tojásokat szétválasztjuk. Az 5 tojás sárgáját habosra keverjük a 25 dkg porcukorral, majd hozzákeverjük az 1 dl olajat is. (Az olaj valami neutrális ízű legyen, pl. napraforgó, de persze lehet rizs vagy mandula, vagy akár mogyoró is, egy szappanosnak ez nem lehet gond!) Ehhez hozzáadjuk a lisztet, amit előtte összekevertünk a sütőporral és az 1 dl vizet hozzáadjuk (nem, nem kell ioncserélt vagy desztillált víz, jó a csapvíz :)), jól elkeverjük. A tojásfehérjét keményre felverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojássárgájás-cukros keverékkel. Eközben megfőzzük a két pudingot a tejjel. A massza felét belecsorgatjuk S alakban a tepsibe (valószínűleg összefolyik, aggodalomra azonban semmi ok! :)), majd a maradék masszába gyorsan belekeverjük a 2 ek. kakaóport - ezt ellentétes irányban öntjük a tepsibe S alakban, majd az egészre rácsszerűen rácsorgatjuk a forró pudingot. Betesszük a 180 C-ra előmelegített sütőbe és kb. 30 percig sütjük. Míg sül, a tejfölt összekeverjük ízlés szerint a porcukorral (ne legyen túl savanyú, mert nem lesz finom a süti). Amikor a süti megsült, még forrón rákenjük a cukros tejfölt, ez a tészta melegétől sül majd rá a süti tetejére. Ha eléggé kihűlt, tegyük hűtőbe, szeletelni kihűlés után lehet (legjobb másnap). Sok sikert!
Ennyit az édesről, de mielőtt rátérnénk a sósra (amint azt a fenti kép is mutatja), tegyünk egy kört a tanyán - a szappanos betyárok lóra pattantak, bizonyítandó, hogy egy jó szappanosnak bevállalósnak kell lennie!
Igen, igen… a kecskéket is meglátogattuk, hiszen belőlük lesz a finom kecsketejes szappan!
A jó levegő megtette a hatását, az isteni bográcsgulyás is elkészült menet közben – nekiestünk a kondérnak, kivételesen jobban örültünk, mintha mosószappan főtt volna benne…! :) Ilyen finomat régen ettem, köszönet a főszakácsnak! (No meg Gyurinak a minőségi alapanyagok beszerzéséért – a szappannál is így van, igaz? Jó szappant jó alapanyagból lehet készíteni! :))
Esteledett, amikor nekiláttunk a titkos tervnek… egy tanyasi, betyárszép-betyárjó szappant szerettünk volna önteni – de hogy ez a sok szappanos mind-mind szóhoz… akarom mondani szappanhoz jusson, így arra gondoltunk, hogy egyetlen híg masszát öntünk, aminek a felszínére ebru technikával mindenki rajzolhat valamit, így egy igazi közös alkotást hozunk létre. (Az ebru a török vízfestés művészete, ITT is szólok róla néhány mondatban.) Ami végül létrejött, az egészen különleges lett, színes, illatos szappancsoda, a szappankészítői lélek szépségének tükrében fénylő tarka virágmező! Csodáljátok meg Ti is!
Az éber szappanászok persze éjszaka is ÁSZOK, így az ebru után még jutott azért szappan az asztalra: kipróbáltuk, hogyan lehet kézileg vésett mintákkal díszíteni szeretteinket… beindult az éjféli szappan-horror, melyben vér helyett szappanos víz folyt! :)
Szép volt, jó volt, s igaz is volt! Sajnos eltelt, de szerintem lesz még folytatás… Igaz-e, Kertész Gyuri? Köszönjük Neked ezt a két szép napot!
Nemzetközi vizeken (Naturally Saponified 2)
A tavalyi évben az a megtiszteltetés ért három magyar szappankészítőt, köztük engem, hogy részt vehettünk egy nemzetközi szappanos projektben. Egy amerikai házaspár, Daryl és Patricia Gessner olyan szappanosok munkáit szerette volna megjelentetni könyv formában, akik alapvetően természetes anyagokkal dolgoznak. A könyv első kötete akkora sikert aratott (bestseller volt az Amazonon), hogy sor került egy második kiadásra. Ebben kaptunk mi hárman helyet; Emese (Emszappan), Emőke (Costa Cosmetics) és én (Omar Anyu). Bevallom, hogy nagyon élveztem a bemutatkozó megírását angol nyelven, a közös munkát a kis facebook csoportban, ahol a többi résztvevővel közösen válogattunk egymás szebbnél szebb szappanos munkái közül, véleményeztük egymás fotóit, biztattuk egymást, míg végül összeállt az írásos és képanyag a könyvhöz: Naturally Saponified 2. (Akit kíváncsivá tettem, az megvásárolhatja az Amazonon, itt: http://www.amazon.com/Naturally-Saponified-Series-Volume/dp/1522819940)
Emőke (Costa Cosmetics) népi motívumos szappanjaival aratta a legnagyobb sikert, s mint magyar szappankészítő, egyértelmű volt, hogy ezeket a csodás alkotásokat küldje be a szerkesztőségbe:
Emese (Emszappan) nyilvánvalóan szereti a szappanos nyalánkságokat, így nála dinnye, tökös-mákos és sör került terítékre:
Én olyasmit szerettem volna a nagyvilágnak mutatni, amibe belekerült a lelkem egy darabkája. Nem is volt kérdés, hogy a kézzel, egyenként faragott Terrakotta szappanokra esik az egyik választásom:
A tavalyi évben (orosz szappanosok ihletésére) többször próbáltam a keretes öntési technikát, ezekből választottam végül még kettőt a többiek segítségével: egy mangós és egy kávés szappant. Most sok szeretettel osztom meg a fotójukat itt az oldalon is:
Természetesen a kávés szappanban kávé és kávévaj, a mangós szappanban pedig mangó van... illetve volt, mert mire a könyv végre piacra került, addigra már régen elfogytak ezek a finomságok... Csak a szép – és most már örök emlék maradt!
Szappanszép, szappanjó emlékek kicsiny könyve (Szappanklub 2016. tavaszán)
Hunyd be a szemed egy cseppet és pörgesd végig életed legszebb pillanatait! Na jó, elég legyen...! Nyisd ki, mert különben nem tudsz tovább olvasni, pedig én most nagyon szeretném Neked elmesélni, hogy micsoda kreatív klubon vettem részt az elmúlt vasárnapon! A szervező egy igazi iparművész- szappankészítő volt, Eszter, aki elhívott néhányunkat, de most kivételesen nem szappanmasszát kevergettünk együtt, hanem egy scrapbook technikával készülő szépséges albumot állítottunk össze.
Már jó pár éve gondolkozom azon, hogy mi az a scrapbook. A szó lassan beépül a magyar nyelvbe is, manapság szeretünk mindent angolul hívni, az olyan „menő”... A szappanoknál is „trész” van meg „szuperfet”, pedig létezik annak a magyar neve, ha nagyon akarjuk... Olvasgattam egy kicsit a témában, és arra az elhatározásra jutottam, hogy a scrapbook tulajdonképpen egy kézműves, egyedi készítésű emlékkönyv.
Most indítsd el a következő hangfelvételt, kedves Olvasóm, majd ismét hunyd le a szemed... igen, látom, nagyon jól csinálod!
Most a bal szemedet résnyire nyithatod... tudod! Az olvasás kedvéért... :) Ha így is megy, akkor még nem kell szemüveg, ha nem, akkor holnap keresd fel a szemészetet... Tádáááám:
Eme fenti színes albumot én készítettem, mondanom sem kell, hogy ismét remek társaságban, finom ételek mellett. Természetesen előkerült néhány kiló a kedvenceinkből is; még mielőtt nekiültünk volna könyvkötészetet tanulni, volt egy kis szappan és alapanyag csere-bere, csomagolás ötletek, illatolaj szaglászás és amolyan általános szappanos gondolat invázió. Megcsodáltuk házigazdánk ruhatervező műhelyét, amely egy ideje átlényegült szappankészítő műhellyé, aztán végül kénytelenek voltunk tűt és cérnát ragadni, és kiderült, hogy nem is olyan egyszerű az élete egy „scrapbook fan”-nak, mint ahogy azt eleinte gondoltuk...! A tűvel és a cérnával ugyanis célozni kell és lyukat kell lőni a papirosok irhájába... Bumm, bumm, bumm!!! Vadnyugati szappanos kalandok! :) Most jött el a pillanat, kinyithatod mind a két szemedet, de gondolom már feleslegesen szólok, mert az előző mondataim után amúgy is kidülledt szemmel meredsz a monitorra... Barátom, itt egy scrapbook tervrajzot láthatsz:
Néhány pillanatkép – mert ez a weboldal sem más, mint az én szappanszép, szappanjó emlékeim kicsiny virtuális könyve, Tőlem Nektek, akik ott voltatok, és Neked, aki olvasod, no meg az utókornak, ha érdemesnek találtatik arra, hogy valahogy fennmaradjon:
Nagyon örülök, hogy részt vehettem egy ilyen különleges nem szappanos Szappanklubon: köszönöm Eszter a meghívást és a szervezést! Végül, hogy ez a bejegyzés se múljék el buborékok nélkül, elárulom, hogy az albumba természetesen a legfinomabb szappanos és kencés receptjeimet fogom lejegyezni. Szeretnél belelapozni? Íme az első bejegyzés:
Tanyasi adoma 2 (Szappanklub 2016. május)
A múlt hétvégén hét ágra sütött a nap, mintha csak arra várt volna, hogy szappanklub legyen... Most is sokan verődtünk össze a nagy diófa árnyékában a csemői tanyán- volt ismét eszem-iszom, dínom dánom, lovak, kutyák, kecskék, fecskék… és persze az elmaradhatatlan szappanok. A házigazda bemutatta, hogyan kell szakszerűen szappant szeletelni – fotó egy vidám kis jelenetről:
Ez alkalommal glicerin szappant főztünk, majd a finom bográcsos ragu (made by Erdőszéli Szappanműhely) elfogyasztása után láthattunk egy kis nemez bemutatót (made by Melange Bath & Body). Ki is próbáltam ott helyben, hogy egy tisztes szappankészítő hogyan képes akár a vérét is ontani a szappankészítés oltárán – meg kell mondanom, én még olyan rakoncátlan jószággal, mint a nemezelő tű sosem találkoztam! Az elhatározás viszont végleges: nekem kellenek ezek a nemez szappanok! A klubot követően rögtön el is költöttem a fél vagyonomat mindenféle hozzávalóra: tiritarka gyapjú gombolyagok és különféle tűk kerültek a virtuális kosárba, alig várom már, hogy végre megérkezzék a szajrééééé….. és ismét alávethessem magam ennek az akupunktúrás tevékenységnek… (Újabb bizonyíték arra vonatkozólag, hogy miféle gyógyászati segédeszköz lehet egy szappan!:))
Ha másnak is kedve szottyanna részt venni a tanyasi nemezes gyorstalpalón:
1. lépés: válassz egy megfelelő formájú szappant (az éleket távolítsd el, mert könnyen kibukkannak a gyapjú alól)
2. lépés: két (több) irányból vond be gyapjúval (az egyszerű bundagyapjú is megteszi- igen könnyen nemezelődik és jó alapot ad a további tűnemezeléshez, minták kialakításához)
3. a nemezelő tűvel szurkáld meg egy kicsit annak érdekében, hogy pontszerűen rögzüljön a gyapjú a szappan felületén
4. végy egy üvegszálas harisnyát… neeeem, nem kell combfix, a harisnyába most a szappant tesszük kivételesen, hogy rászorítsuk ezzel is a gyapjút a felületre…
5. a harisnya segítségével lógasd a lazán benemezelt szappant egy tál forró vízbe
6. dörzsöld!
7. amikor úgy érzed, hogy a nemezt sikerült erőteljesen rádolgozni a szappanra, akkor kezdődhet az aprólékos minták kidolgozása tűnemezeléssel- ennek lényege: színes gyapjúból tetszőleges rajzolatokat szurkál bele az ember az előre elkészített gyapjú alapba…
Mit is mondjak? Szerelem első vérig…? :)
Végül pedig, hogy ne maradjunk nyalánkság nélkül ez alkalommal sem: Judwil hozott egy üvegnyi „részeges epernektárt”, én legalábbis ezen a néven emlegetem azóta magamban… A mennyei esszenciát rekordsebességgel nyakalta be a csapat- íme a recept:
600 g eper
100 g cukor
100 g víz
100 g lime (citrom) leve
330 g vodka
A cukorból a vízzel szirupot főzünk, lehűtjük, majd a többi hozzávalóval együtt az összeturmixolt eperhez adjuk. Jól behűtve szervírozzuk! (A recept német neve: Erdbeerlimes)
Egészségünkre!
Cirbolya és Borbolya Hajóson
Mire jó szappankészítőnek lenni? Erre a kérdésre mindenki másként felel. Nekem a szappanozás hosszú évek után is a kikapcsolódásról, alkotásról szól elsősorban, s természetesen olyan emberek társaságáról, akik hasonlóan gondolkoznak erről a témáról. Judwilhoz immár 6 éves szappanbarátság fűz, s közös emlékeinket most egy újabbal gazdagítottuk, amikor a fiammal a múlt hétvégét nála tölthettük. Sosem gondoltam volna, hogy a magyar Alföld ilyen szép lehet, mindig is hegyvidék párti voltam, de minden egyes alkalommal, amikor meglátogatom a pincefalut és környékét, lenyűgöz a hely hangulata. A házigazda pedig kiváló vendéglátó és társaság, az ember egy percig sem unatkozik mellette - ezúton is köszönöm neki!
A program részét képezte természetesen egy még sohanemvolt-sohanemlátott szappan elkészítése kísérleti jelleggel. Az ötlet (és az alapanyagok) Judwil szappankonyhájának rejtekéből kerültek elő: finomítatlan babassu és pálmamag olaj (kiváltandó a habzást biztosító standard kókuszt), cirbolyafenyő fűrészpor a bőrradírozó hatásért és az ehhez járó megfelelő illóolaj… Hmmm… Már elsőre is jól hangzik, igaz?
A cirbolyafenyő a magas Alpok lakója. Olaját hurutoldó, antibakteriális és vérellátást serkentő hatása miatt többek között a megfázásos időszakban, illetve reumás panaszok esetén alkalmazzák. Kiváló szauna olaj, s mint ilyen – fát a fához alapon – az elkészült szappan is ezt az érzetet kelti bennem: maga lett a megtestesült és tökéletes szauna szappan. Természetesen nem csak az illatát, hanem a funkcióját tekintve is, hiszen a szauna egyik feladata abban áll, hogy serkentse a vérkeringést, ugyanúgy, ahogy a szappanmasszába kevert finom cirbolyafenyő fűrészpor sem csupán a bőr elhalt hámrétegét távolítja majd el. Azt viszont el kell még mesélnem, hogy nem szauna szappan volt az alapötlet. Házigazdám valamilyen német fórumon (talán tévéműsorban) hallott néhány arab sejket nyilatkozni, hogy a lovaik fürdetéséhez Európából importálnak manufakturális keretek között gyártott fűrészporos szappant, s az állatok szőre fényesen csillogó a használat után. Apró ötletekből milyen nagyszerű dolgok születhetnek! :)
A szappanozás és közös grillezés után – történetünkhöz illőn – a kiskőrösi termálban zártuk a napot, s bár volt szauna, de a szappanunkat majd a következő alkalommal fogjuk kipróbálni… Nagyon várom! :)
Omar Anyu 2017. június 25.
Bakonybéli szép napok
Cosmio szappan- és natúr kozmetikum készítő tábor 2017. június…
Bakonybél a Bakony festői szépségű magaslatainak és erdeinek védelmében, a terület legnagyobb hegyének, a Kőris-hegynek a lábánál fekszik. „Beli” már az Árpád-korban lakott település és jelentős szellemi központ volt.
A bakonybéli bencés monostort I. István király alapította, a 11. század első évtizedeiben Szent Gellért is itt remetéskedett mintegy 7 évig; emlékét kis kápolna őrzi egy szívet melengető csepp tavacska partján a falu határában.
A táj szépsége, a szinte érintetlen természet, a szabadon legelésző állatok, a buján zöldellő növényzet, az iható vizű, kristálytiszta forrásvíz és a Szentkereszty Vendégház kényelme fogadta kis csapatunkat. Elképzelni sem tudnék varázslatosabb helyszínt egy olyan szemléletformáló tábornak, ahol a feladat nem csupán az volt, hogy bevezessük a résztvevőket a natúr kozmetikum készítés alapjaiba, ennél fontosabb célkitűzés, hogy az emberek lelkét töltsük fel a természet erejével – mert minden más csak logikus következmény. Mint ahogy a mag, melyet elvetünk, belőle fa cseperedik, s végül dús lombkoronával tör majd a magasba, évgyűrűibe zárva az egészséget és az életet.
Vágtassunk hát aranyszőrű paripán, által e bakonybéli csodás négy nap történetén! Jaj, hát ne mosolyogj, kedves Olvasóm, mert valóban voltak ott mesebeli lények…! Ejsze, mutatok is néhányat, szó ne érje a ház elejét!
Ragyogó napsütésben érkeztünk egy csütörtöki reggelen a nagy, félkörívben épült házhoz, s mint a kerekasztal lovagjai elfoglaltuk méltó helyünket a kijelölt lakrészekben. Rövid ismerkedés után kihúztam az Excaliburt a konyhaszekrény fiókjából, azzal hajtottam az amazon csapatot a kezdődő kémia órára, melyet a szappankészítés rejtelmeiről voltak kénytelenek végighallgatni. (Na jó, nem pont így volt, csak nem bírok néha a fantáziámmal… :)) Az amazonok hősiesen küzdöttek, megérdemeltek egy finom éttermi ebédet, majd ismét elmélettel folytattuk a napot.
A gyakorlati részhez az első napon csupán a késő délutáni órákban jutottunk, a különféle típusú szappanok öntési technikáinak elsajátítása főképp a második napra esett… Született sok szép munka, bár inkább a belbecs, s nem a külcsín volt az, amire a hangsúlyt fektettük – előbb szappant készíteni kell megtanulni, utána jöhet a kézműveskedés is, ha valakinek az úri kedve úgy diktálja…
Természetesen ez a nap sem telt el elmélet nélkül, a fáradtságos munka jutalmaként a tábor szellemi anyja, Kati tartott egy jó kis előadást a natúr kozmetikumokról, melyet mindannyian élvezettel hallgattunk az ízlelőbimbókat kényeztető reform sütik társaságában, melyet szintén az ő gondosságának köszönhettünk…
… s amit még az ő gondosságának köszönhettünk, az többek között a kora reggeli tornaóra volt - elvégre ez egy életmód tábor, kérem szépen! Persze nem volt kötelező, én például úgy döntöttem, hogy annak a fának a példáját követem, amiről fentebb írtam, legyökerezve, a reggeli álmosságtól mozdulatlanul figyeltem a történéseket.
Harmadik nap. Szorgos kezek készítették egymás után a különféle kenceficéket, de én sem maradtam ám ki a dologból; segítőként kikapirgáltam az összes maradékot: a nap végére úgy összekentem magam, mint a kismacska, aki beleesett a tejfeles bödönbe.
Most pedig jöjjön egy kis gyógy-és fűszernövény kalauz, mert nem szeretek olyan bejegyzést készíteni, amely semmiféle hasznos információval nem szolgál a kedves Olvasómnak… Nagy örömmel töltött el, hogy ezen a csodás helyen jó néhány új növény fotót sikerült készítenem. Részben a kis kirándulásnak köszönhetően, amelyen vendéglátónk tartott rövidke gyógynövény ismertetőt a környező mezőkön barangolva, másrészt a település bencés szerzeteseinek kertjében, akik a monostorhoz tartozó kis birtokon különféle gyógy-és fűszernövényeket termesztenek. Nagy szerencsénkre éppen a levendula virágzás idején jártunk itt, bevetettük magunkat a nagy lila táblába, ahol rajtunk kívül csak a rengeteg dongó duruzsolt nagy boldogan… Egyébként igen érdekesnek is találtam, hogy a levendula mennyi dongót vonzott magához, szinte nem is volt másfajta repülő rovar a környéken.
Lássuk csak! Az első növény, melyet még sosem gyűjtöttem, a fürtös, vagy más néven lómenta (Mentha longifolia) volt. Állítólag a legjobb a virágos hajtást szedni, de most éppen nem virágzott, így csak a levelek és szár kerültek a kosárba. Bakonybélen rengeteg nő belőle, a házi teakeverékünknek kitűnő ízt adott. Emésztést serkentő, puffadásgátló hatású, de megfázásra is jó belsőleg és inhaláláshoz használva. Epehólyag illetve májgyulladás esetén, ill. 3 éves kor alatt és terhesség idején az utolsó trimeszterben kerülendő.
Ez a molyhos levelű mentaféle nem mindenhol él meg, a vizenyős talajokat kedveli. A bakonybéli Öregrét alatt óriási a víztartalék, a talajvíz olyan magas, hogy a terület helyenként mocsaras, zsombékos:
Szintén a vizenyős talajok lakója a fekete nadálytő (Symphytum officinale) - ritkán látni ilyen egészséges, nagy példányokat, mint itt:
Fantasztikus növény, gyógyhatását már az ókorban is ismerték (Dioszkuridész „Materia medica” művében olvashatunk róla először, a mű Kr.u. 50 körül született). Vastag, mélyre nyúló gyökereit kora tavasszal vagy ősszel, virágzási időszakon kívül kell gyűjteni, a fekete héjat nem lehántva érdemes porrá őrölni, ill. lereszelni (még szárítás előtt kell megtenni, mert utána már csontkemény lesz!), az így nyert gyökérlisztet borogatásként zúzódások és csonttörés esetén alkalmazzák –rendkívül hatékony (fő hatóanyaga az allantoin, illetve különféle alkaloidok), a növényt forrasztófűnek is szokták nevezni. A borogatás nyílt sebre, illetve a növény belsőleg nem használható! Levele is jótékony hatású, ezt – a gyökérrel ellentétben – éppen virágzás idején érdemes gyűjteni. Gyulladáscsökkentő, a levelek ülőfürdőhöz kiválóan alkalmazhatóak. Az ízületek betegségeire és a visszerekre is megfelelő választás mind a gyökér, mind a levél.
A nadálytövet sikeresen használhatjuk például a következő gyógynövényünkkel kombinálva: a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) apró sárga virágai szintén egy nagyon értékes növényi drogot tartalmaznak, a hipericint. Korábban nevezték e növényt Szent János virágának is, s miután virágzásának kezdete éppen a nyári napfordulóra esik (június 21. tájékán), már a kereszténységet megelőző kultúrákban is varázserőt tulajdonítottak a növénynek.
Megtudtam, hogy az orbáncfű macerátumának készítésekor nem kell az olajos kivonatot a napra tenni – utóbbi dezinformáció alaposan elterjedt. Az olajat a növény hosszas áztatása sötét vörösre színezi. A népi gyógyászatban reumára, köszvényre, bőrbetegségekre (gennyes pattanásokra például) és sebgyógyításra (többek között égési sebekre) használták, de ugyanúgy jó visszérgyulladásra, aranyér kezelésére. Napon sose használjuk az orbáncfű olajat, mert erősen fototoxikus! A másik jelentős tulajdonsága, hogy immár klinikailag is igazoltan erős antidepresszáns, s mivel a növény belsőleg is használható, elég egy pohárka gyógyteát meginni, máris jobban alszik az ember éjszaka…
A következő növénykénk az apróbojtorján, vagy közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria). Ebből rögtön jól felpakoltam, amikor azt hallottam, hogy az énekesek növénye; kiválóan használható a torok különböző betegségeinek gyógyításában, s rólam meg köztudott, hogy gyakran vagyok nótás kedvemben… :)
Erős gyulladáscsökkentő, antibakteriális, illetve antibiotikus hatású növény. A gyulladásos betegségeken kívül vizelethajtóként és epebántalmakra is használják. Alapvetően teaként, kúraszerűen fogyaszthatjuk, de készíthető belőle visszeres problémákra kenőcs, illetve ülőfürdő.
A cickafark (Achillea millefolium) a kedvenceim egyike. Nőgyógyászati panaszok esetén gyakran javasolják ülőfürdőhöz, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó és vérzéscsillapító hatással bír. Természetesen számos más esetben jelenthet komoly segítséget; ilyenek például a magas lázzal járó betegségek, tüdő problémák, bélrendszeri gyulladások és fekély… Nagy mennyiségben fényérzékenységet okozhat, mert nyomokban tujont tartalmaz.
A monostor növényei közül a körömvirágot és a levendulát most nem mutatom be, hiszen rendszeres szereplői voltak eddig is az oldalamnak - de azért nem állom meg, hogy képeket se osszak meg róluk- gyönyörűséges táblákban virítottak a kertben:
Végül következzék néhány érdekesebb fűszernövény! Elsőnek az izsóp (Hyssopus ssp. officinalis): teát érdemes belőle készíteni, melyet megfázásos időszakokban a köhögés csillapítására használhatunk. Forrázata herpeszek borogatására alkalmas.
Szurokfű vagy vadmajoránna (Origanum vulgare). Ma már inkább ismerjük az idegen nevén oregánónak – népszerűsége újabban az olasz pizzák térhódításával nőtt meg ismét. Természetesen ez a fűszer-és gyógynövény is ismert volt már az ókorban, ami viszont egy érdekesség vele kapcsolatban: a középkorban a belőle nyert olajat ételek tartósításához használták. Ő a természet antibiotikuma igen magas karvakrol tartalma miatt. Teája köhögéscsillapító hatású, de az ókori görögök sebek kezelésénél is bevetették.
A tárkonyt (Artemisia dracunculus) eddig kizárólag különféle ragulevesekből ismertem, de a táblájára pillantva megakadt a szemem a latin nevén: az ürömfélék nemzetségébe tartozik, utóbbiak között számos igen erős gyógyhatású növényre akadhatunk. Vajon a tárkony sem egyszerűen csak finom? Egy kis olvasgatás után megtudtam, hogy a teája vesetisztító, epehajtó, bélférgek kihajtásához is kiváló. Magas vérnyomás esetén a só helyettesítésére alkalmas növény, gyökerét hagyományosan fogfájás esetén használták. Állítólag a levelek rágcsálása megszünteti a csuklást – ezt egyszer kipróbálom, mindig van otthon zöld tárkonyom sóban eltéve.
Szeretném, ha a következő évben is sikerülne részt vennem más, ehhez hasonló táborban a Cosmio szervezésében – nagyon sajnálom például, hogy nem lehettem ott a pannonhalmi gyógynövényes tanfolyamon, ahol egy komoly szaktudással rendelkező gyógyszerész beszélt a növényekről, a bennünk lévő éltető és gyógyító erőről. Csak abban reménykedem, hogy lesz legközelebb – addig is: Isten veletek, kedves táboros Lányok és mindenki más, aki esetleg kedvet kapott, hogy legközelebb a társaságunkban töltsön néhány szép napot!
Omar Anyu, 2017. július hava
Ufóságunk története steklámpával, stencillel
Kell néha a hasonló érdeklődésű őrültek társasága, egyszerűen kell! Ez a „nem vagy egyedül!” életérzés. Egy jó csapat, jó kaja, egy-egy izgalmas helyszín, és máris kész a szappanklub! Szeptemberi találkánk helyszíne a fejér megyei Göbölpuszta volt. Az idő sem tréfált meg minket, a grillen elkészült az ebéd, a lányok összedobták a salátákat, aztán rövid szuszogást követően tettünk egy kis sétát az etyeki filmstúdió középkori díszletei mellett, majd a horgásztó környékét is bejárva próbáltuk kipihenni a túlzásba vitt étel- és italfogyasztás gyötrelmeit... :) A közeli lovarda szürke marhái gyanakodva vettek minket szemügyre, szó szerint úgy bámultak ránk, mint a borjú az újkapura. Szorgalmasan kattogtattam a fényképezőgépet- ez is a buli része, az emlék gyártás képekben és így utólag írásban: egy új bejegyzés a szappanos memoáromban!
Nem maradt el az alkotás sem, az inspiráció most is, mint sokszor a kézműves szappankészítésben, a cukrászat világából jött. Az édesszájú mesterek a torták díszítésében, festésében sokszor használnak különféle sablonokat, stencileket. Nekünk ilyesmink nem volt, csupán sütőpapír állt a rendelkezésünkre egy nagy lapos, tepsi öntőformával. Nem voltunk benne biztosak, hogy a sütőpapír majd bírni fogja a kiképzést, de a kíváncsiság nagy úr, belevágtunk, hátha sikerül valamit kihozni a dologból. Iparművész is volt köztünk, aki felmérte gyorsan a hevenyészett kreatív konyha lehetőségeit és egy hirtelen ötlettől vezérelve készített a sütőpapírból egy ufós terítőt. Ez lett a stencilünk. A szappanunk mester programozója az „Erdőszéliről” jött egyenest, s hozott magával agybeépített receptkalkulátort – kezdődhetett a hosszas favágás, azaz a massza órákig tartó kevergetése, mert közben leszállt az este, a masszának kicsit hideg lett, igen lassan sűrűsödött csak, így a steklámpa fényénél folytatódtak a történések.
A fénykardunkat figyelve megnyugodtunk, hogy „Az erő velünk van!”, meg az ufók is, nagy gond nem lehet. Életképekben a következőképpen zajlott a szappan design kialakítása:
1. A stencilt a műanyag öntőláda aljára rögzítettük
2. Kis adag színezett masszával kentük le a papírt, majd óvatosan lehúztuk a stencilt – kirajzolódott a minta
4. Az öntőláda oldalfalait visszahelyezve kiöntöttük a szappant az alapmasszával
Ugye azt gondolnád, kedves Olvasóm, hogy ilyen körülmények között ebből aztán valóban csak egy ismeretlen repülő tárgy lett, igaz? Márpedig lett belőle szappan, nem repül (mert megtartom :)) és remélem, hogy ismét sikerült ötletet is adni- vesd be te is a steklámpát és a stencilt, ha épp unod a szappanos banánt és egyszer kedvet kapnál az ufósághoz!
Jó szappanozást!
Omar Anyu, 2017. szeptember hava