DEZODOROK, PARFÜMÖK HÁZILAG
Hogy miért készítsünk magunknak izzadásgátló szert otthon? Lesz-e olyan hatékony a magunk készítette dezodor, mint a boltban vásárolt? Mik azok az hatóanyagok, amelyeket használhatunk egy ilyen készítményben?
Kezdjük az első kérdéssel. A bolti dezodorok általában alumínium-hidroklorid tartalmúak, mely pórusösszehúzó és a verejtékmirigyeket blokkoló hatása által nem engedi a szervezetünkből kiürülni a salakanyagokat, eltömíti a pórusokat, s így komoly egészségkárosodást okozhat: orvosok által alátámasztott tény, hogy az így felhalmozódó mérgek hosszú távon hozzájárulnak például a mellrák kialakulásához. A legtöbb ember csak akkor érzékeli a bajt, amikor már megtörténik: változtassunk hozzáállásunkon, és váltsunk természetesebb alternatívákra!
Az izzadtság és a kellemetlen testszag nem csak a 21. században zavarja az embereket, a probléma orvoslására többféle módszert eszeltek ki régtől fogva, sokféle dolog közül válogathatunk tehát. Én négy kategóriára fogom bontani a házi dezodor típusokat hatóanyag tartalom szerint:
1. szódabikarbóna tartalmú dezodorok
2. cink-oxid tartalmú dezodorok
3. timsó tartalmú dezodorok
4. gyógynövény tartalmú dezodorok
Hogy kinek mi az, ami segít, az természetesen egyén- és szituációfüggő. Aktív sportoláshoz, vagy a nyári melegben nyilván erősebb szerre van szükség, míg egy átlagos téli hétköznapon vannak olyanok, akik szinte egyáltalán nem izzadnak...
Az első, amit kipróbáltam, amikor házi dezodorokat kezdtem használni, az a szódabikarbóna volt. A szódabikarbónás stift elkészítése igen egyszerű (lásd a receptet alább), de sajnos nem minden bőrtípus viseli jól ezt az anyagot. Érzékenyebbeknél gyulladást, kellemetlen bőrpírt okozhat, s ha nem találjuk el a megfelelő mennyiséget, akár maradandó károsodást is szenvedhetünk (megégethetjük vele a bőrünket, csúnya, sötétbarna foltok maradhatnak vissza), kisebbik baj, ha csak a ruháinkat fakítja ki. Ha viszont túl kis mennyiségben használjuk, akkor lehet, hogy hatástalan marad. A következő receptet teszteltem, nem túl erős, de egy kevésbé izzadékony személynél egy átlagos napon megfelelhet, az arányok normál bőr esetén optimálisak.
Hozzávalók (60 ml-es tubustégelyhez, lásd fenti képen középen):
30 g kókuszolaj
12 g shea vaj (vagy kakaóvaj)
27 g méhviasz
8- 10 g szódabikarbóna
10 g keményítő
1 g kaolin
illóolaj (jázmin, levendula...)
A hozzávalókat gőzfürdőn felolvasztjuk, összedolgozzuk, beletöltjük még folyós állapotban a tégelybe. Mélyhűtőben hamar megköt. Az illóolajok megválasztásánál nagyon körülményesen járjunk el, ellenőrizzük őket a táblázatban, illetve figyeljünk arra is, hogy felszívódva mennyire mérgező a választott típus (LD50 adatok). A zsályatea elfogyasztva valóban csökkenti a verejtékezést, de az illóolaja nagy mennyiségben nem kerülhet a bőrre, fürdővízbe is szigorúan tilos használni, ezért én eddig sosem mertem például dezodorba tenni. A fenti képen a halványkék stift szép színét a cickafark azulénes illóolaja adja, nálam utóbbi bevált egyéb, antibakteriális hatású illókkal kombinálva...
Ha a kép láttán nem rettennél el a házi dezodor készítéstől, akkor olvasd a fenti történet folytatását! :)
Miután a szódabikarbónás, zsíros stift az én igényeimnek nem felelt meg igazán, így tovább kutattam, kísérleteztem. Azt a dezodort szeretném most ismertetni, amit én használok (szintén látható a fenti képen), s amelyben a hatóanyag a cink-oxid. Ha valaki azt hiszi, hogy házilag nem lehet olyan jól működő izzadtság elleni szert készíteni, mint amilyet az üzletekből vehetünk, akkor téved: a cink-oxid háromszor hatékonyabb, mint a bolti szerekben lévő alumínium-hidroklorid! Működési mechanizmusát tekintve egyrészt reagál azokkal a rövid szénláncú zsírsavakkal, amik a kellemetlen szagokért felelősek, ezeket szagtalan cink sókká alakítja (tehát a méreganyagok szervezetből való távozását nem akadályozza), másrészt antibakteriális (a baktériumok tovább bontanák az izzadtságot) – tehát a cink-oxid képes tökéletesen megszüntetni a kellemetlen szagokat.
A kozmetikában régóta használt anyagot hintőporokba, herpeszek és pattanások elleni készítményekbe, a káros ultraibolya sugarak elnyelésének képessége miatt fényvédő krémekbe, de kisbabák popsikenőcsébe, sebekre, fekélyekre is alkalmazzák szárító, baktérium ellenes és gyulladáscsökkentő hatása miatt, illetve egyéb, allergiás eredetű bőrbetegségeknél is segítséget jelenthet. Néhány évvel ezelőtt azonban szárnyra kapott az új hír: a cink-oxid rákkeltő. A szingapúri Nanyang Műszaki Egyetemen folytattak kutatásokat, melynek során megállapították, hogy amennyiben a cink-oxid nanoméretű részecskékre esik szét (bár az ún. termikus disszociáció csak magas hőmérsékleten, több ezer (!) fokon megy végbe), akkor bejuthat az emberi sejtekbe, ahol beindíthatja ezek elburjánzását. Azonban az általunk használt, kereskedelemben kapható cink-oxid szemcsemérete a mikro, és nem a nano tartományba esik – a 30 nm-nél nagyobb részecskék pedig nem képesek átjutni a bőrünkön, ezért ez az anyag az EU endokrin diszruptorokat felsoroló listáján az említett kutatás ellenére sem szerepel, nyugodtan alkalmazható akár kicsi gyerekeknél is.
Az általam összeállított dezodor egy vizes emulzió, mely a golyós deo flakonjából jól adagolható, s bár tartalmaz zsíradékot (ellensúlyozva ezzel a cink-oxid szárító hatását), nem hagy semmiféle zsíros foltot a ruhán.
A recept:
4 g shea vaj
10 g sárgabarackmag olaj
2 g cetil-alkohol
1 g méhviasz
5 g lecitin
10 g varázsmogyoró tinktúra
50 g desztillált víz
10 g cink-oxid 20 g glicerinben kikeverve
15 csepp farnezol
15 csepp Fragard
5 csepp kardamom olaj
10 csepp tömjén illó
5 csepp cédrus illó
10 csepp levendula
5 csepp Tiaré virágvíz
A cink-oxid mellé került a készítménybe varázsmogyoró, ami összehúzó hatású, szintén gyakori összetevője az izzadásgátló szereknek, farnezol, mely egy illóolajokból kivont antibakteriális hatású szer (kellemes gyöngyvirág illata van), illetve az általam használt tartósítószer (Fragard), amely szintén illóolaj alapú. Miután nem kedvelem a túl édes illatokat, így olyan illatkombinációt állítottam össze, ami dominánsan fás jelleggel bír, de kapott némi nőies „felhangot” a Tiaré vízzel. Nem utolsó szempont azonban az is, hogy az általam választott illóolajok szintén pusztítják az izzadtságban lévő baktériumokat…
(folyt. köv.)
Szilárd parfüm avokádó vajjal
Both Timi néhány napja közölt az oldalon egy cikket, amiben arról mesélt, hogy mekkora élményt jelentett számára, hogy részt vehetett egy parfümkészítő tanfolyamon. Persze, hogy megjött nekem is a kedvem a dologhoz! A legegyszerűbben szilárd parfümöt készíthetünk magunknak, melynek az alapja valamilyen viasz, egy semleges illatú, szobahőmérsékleten szilárd vaj és némi folyékony olaj. A következőket használtam:
30 g méhviasz
30 g avokádó vaj (nem olaj!!!)
37 g jojoba olaj
(+ kb. 3 g illóolaj/ illatanyag)
A méhviasz helyett természetesen egyéb viaszféleségre is eshet a választás, a jojoba olaj helyett pedig használhatunk frakcionált kókusz olajat. A legtöbb receptben szilárd zsiradéknak a shea vaj, vagy a kakaóvaj szerepel – ezeket egyrészt túl zsíros mivoltuk, másrészt (főleg, ha az ember nem finomítottat használ) alapillatuk miatt nem választottam. Ezzel szemben az avokádó vaj egy hófehér, szinte viasz keménységű, jó hidratáló képességű, jól felszívódó anyag, amelyet sokszor használnak például a hajápolásban. Tulajdonképpen hidrogénezett avokádó olaj, egy meglepően kemény, szilárd, semleges illatú anyag. A bőrön nincsen nehéz, zsíros érzet utána, tehát kiváló választásnak tartottam a saját, egyedi parfümömbe. Ha jobban kenhető szilárd parfümöt szeretnénk, akkor aránya tetszőlegesen növelhető a méhviasz rovására a receptben.
Az alapanyagok kimérése után következik a parfümkészítés élvezeti része: az illatkompozíció összeállítása. Amennyiben tartós illatot szeretnénk, mindenképpen választanunk kell egy alapillatot, illetve egy olyan tulajdonságú anyagot, ami illatfixálóként funkcionál. Miután én jobban kedvelem a fanyar, férfiasabb, illetve a citrusos illatokat, így alapillatnak a guajac fa és a tömjén illóolaj keverékét használtam az első kísérletben. A hagyományos szabály azt írja elő, hogy 1 egység alapillathoz 2 egység szívillat és 3 egység fejillat társuljon. Ezután következett tehát a keverékben domináns szívillatok kiválasztása, melyek végső soron meghatározzák, hogy a keverék milyen illatcsaládba fog majd tartozni. Választásom a rózsafa és levendula volt egy csepp citromfűvel, melyet egy nagyobb adag édesnarancs illóval egészítettem ki- utóbbi képviselte a parfüm fejillatát, illetve némi édes ellensúlyt a képletben, hogy végeredményben egy unisex illatot kapjak. Első kísérletnek nem lett rossz, de a fanyar illatok után készítettem gyorsan egy édes, virágos, nőies kombinációt is. Felváltva használom őket! :)
Ha illóolajból szeretne valaki parfümöt készíteni magának, akkor előtte alaposan tájékozódjon, hogy mit, mikor és milyen mennyiségben kenhet a bőrére! Nem minden illóolaj használható parfümbe, ki kell tapasztalni az egyéni érzékenységet is a választandó összes összetevővel szemben. Figyelnünk kell arra is, hogy főleg nyárra ne tegyünk fényérzékenyítő anyagot az általunk készítendő, bőrön maradó kozmetikumunkba (a citrusfélék illóolaja, pl. a bergamott nagyon veszélyes ilyen szempontból). A választásban segítséget nyújthatnak az oldalon található illóolaj táblázatok, illetve az allergén kalkulátor…
„Valóban vannak zöld szagok, vörös szagok, fehérek... mint ahogy vannak vörös, fehér hangok. Ismerek aranysárga szagot is. S a dolog még rejtelmesebb lesz, ha arra gondolunk, hogy pl. a virágok színe és illata közt csakugyan ex natura is van valami összefüggés… Aztán: vannak piano-szagok. Vannak forte-szagok is. Harmonikus és disharmónikus szagok; ordítók, mint rikítók…”
(Babits Mihály: Szagokról, illatokról)
Játszadozás az illatokkal
Volt itthon néhány szép parfümös üvegem, gondoltam itt az ideje, hogy megtöltsem őket. Régóta szemezgetek néhány illatanyaggal a piacon, a növényi CO2 kivonatok, abszolútumok, különleges illóolajok pedig, amik még sosem csaphatták meg eddigi életemben az orromat, mindig megmozgatják a fantáziámat. Izgalmas dolog új alapanyagokat megismerni, a parfüm készítés pedig rengeteg hasznos ismerettel kecsegtet, de egyelőre csak egy amatőr ügyetlenségével nyúlok a témához. Az illatkeverés tudományáról néhány alapvető információt olvastam eddig (erről ITT!), de ez egy tapasztalásra épülő tudomány, az illatanyagokat egytől egyig ki kellene próbálni, a viselkedésüket, egymással való reakcióikat látni (és szagolni :)) a gyakorlatban, ez sajnos sok pénz. Az ünnepek alkalmával azért megleptem magam néhány finomsággal…
A parfümöm alapja (így elsőre) nagyon egyszerű: egy izopropil-mirisztát (IPM) nevű vegyület. A 60-as évektől használt kozmetikai alapanyagot főként rúzsok, krémek és púderek kenhetőségének javítására használják, illetve nagyon könnyen szívódik a bőrbe, így hatóanyagok mellé vivőanyagként is számba vehető (gyógyszeres készítményeknél gyakran láthatjuk az összetevő listán, mint penetrációfokozó anyagot). Hátránya, hogy erőteljesen komedogén, zsíros bőrűek jobb, ha kerülik. Gyakorlatilag nincsen olyan kozmetikai alapanyag, amire valaki ne mondana valami rosszat, az izopropol-mirisztát is ilyen, natúr kozmetikumba nem tenném, bár általában alacsony kockázatú vegyületként definiálják. Gyakran használt dezodor alapanyag, szerepet játszik az illatanyagok megkötésében, illetve könnyen eltávolítható vele a smink (tipikus eleme az alipikus és vízhiányos bőrre szánt arclemosóknak).
A parfümömben kb. 85% izopropol-mirisztát mellé került 15% illatanyag, de ez nem irányadó, hiszen minden keverék más erősségű és tartósságú illatot eredményez, illetve más arányban tartalmaz allergén vegyületeket, amit a felhasználásnál figyelembe kell venni. A legyegyszerűbb, ha valamilyen kedvenc illatanyagot választunk, aminek a maximális adagolásáról a forgalmazónál, vagy a gyártónál találunk információt. Az én egyik keverékem citrusos-pacsulis jellegű, a másiknál édeskés-kesernyés illatokat akartam, került bele többek között labdanum abszolút és vanília kivonat (itt már szükség volt egy kis alkoholra is az oldáshoz). A harmadik üvegcsém egyelőre üres… csak a fantáziám van tele illat kompozíciókkal! :)
Az elkészült parfüm szórófejes üvegből könnyen adagolgató, de finom, világos ruhaanyagokra való használatát nem javasolnám, mert a folt túl hosszan szárad, nyomot hagyhat.
További illatos szép napot Mindenkinek!
Omar Anyu, 2018. december 30.