contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

 Cikkolvasó

DEZODOROK, PARFÜMÖK HÁZILAG

Szódabikarbónás stift

Golyós deo cink-oxiddal

Szilárd parfüm avokádó vajjal

 

dezodorok házilag     Hogy miért készítsünk magunknak izzadásgátló szert otthon? Lesz-e olyan hatékony a magunk készítette dezodor, mint a boltban vásárolt? Mik azok az hatóanyagok, amelyeket használhatunk egy ilyen készítményben?

     Kezdjük az első kérdéssel. A bolti dezodorok általában alumínium-hidroklorid tartalmúak, mely pórusösszehúzó és a verejtékmirigyeket blokkoló hatása által nem engedi a szervezetünkből kiürülni a salakanyagokat, eltömíti a pórusokat, s így komoly egészségkárosodást okozhat: orvosok által alátámasztott tény, hogy az így felhalmozódó mérgek hosszú távon hozzájárulnak például a mellrák kialakulásához. A legtöbb ember csak akkor érzékeli a bajt, amikor már megtörténik: változtassunk hozzáállásunkon, és váltsunk természetesebb alternatívákra!

     Az izzadtság és a kellemetlen testszag nem csak a 21. században zavarja az embereket, a probléma orvoslására többféle módszert eszeltek ki régtől fogva, sokféle dolog közül válogathatunk tehát. Én négy kategóriára fogom bontani a házi dezodor típusokat hatóanyag tartalom szerint:

 

1. szódabikarbóna tartalmú dezodorok

2. cink-oxid tartalmú dezodorok

3. timsó tartalmú dezodorok

4. gyógynövény tartalmú dezodorok

 

     Hogy kinek mi az, ami segít, az természetesen egyén- és szituációfüggő. Aktív sportoláshoz, vagy a nyári melegben nyilván erősebb szerre van szükség, míg egy átlagos téli hétköznapon vannak olyanok, akik szinte egyáltalán nem izzadnak...

 

Szódabikarbónás stift

 

     Az első, amit kipróbáltam, amikor házi dezodorokat kezdtem használni, az a szódabikarbóna volt. A szódabikarbónás stift elkészítése igen egyszerű (lásd a receptet alább), de sajnos nem minden bőrtípus viseli jól ezt az anyagot. Érzékenyebbeknél gyulladást, kellemetlen bőrpírt okozhat, s ha nem találjuk el a megfelelő mennyiséget, akár maradandó károsodást is szenvedhetünk (megégethetjük vele a bőrünket, csúnya, sötétbarna foltok maradhatnak vissza), kisebbik baj, ha csak a ruháinkat fakítja ki. Ha viszont túl kis mennyiségben használjuk, akkor lehet, hogy hatástalan marad. A következő receptet teszteltem, nem túl erős, de egy kevésbé izzadékony személynél egy átlagos napon megfelelhet, az arányok normál bőr esetén optimálisak.

 

Hozzávalók (60 ml-es tubustégelyhez, lásd fenti képen középen):

 

30 g kókuszolaj

12 g shea vaj (vagy kakaóvaj)

27 g méhviasz

8- 10 g szódabikarbóna

10 g keményítő

1 g kaolin

illóolaj (jázmin, levendula...)

 

     A hozzávalókat gőzfürdőn felolvasztjuk, összedolgozzuk, beletöltjük még folyós állapotban a tégelybe. Mélyhűtőben hamar megköt. Az illóolajok megválasztásánál nagyon körülményesen járjunk el, ellenőrizzük őket a táblázatban, illetve figyeljünk arra is, hogy felszívódva mennyire mérgező a választott típus (LD50 adatok). A zsályatea elfogyasztva valóban csökkenti a verejtékezést, de az illóolaja nagy mennyiségben nem kerülhet a bőrre, fürdővízbe is szigorúan tilos használni, ezért én eddig sosem mertem például dezodorba tenni. A fenti képen a halványkék stift szép színét a cickafark azulénes illóolaja adja, nálam utóbbi bevált egyéb, antibakteriális hatású illókkal kombinálva...

 

Golyós deo cink-oxiddal

 

golyós dezodor készítése     Ha a kép láttán nem rettennél el a házi dezodor készítéstől, akkor olvasd a fenti történet folytatását! :)

     Miután a szódabikarbónás, zsíros stift az én igényeimnek nem felelt meg igazán, így tovább kutattam, kísérleteztem. Azt a dezodort szeretném most ismertetni, amit én használok (szintén látható a fenti képen), s amelyben a hatóanyag a cink-oxid. Ha valaki azt hiszi, hogy házilag nem lehet olyan jól működő izzadtság elleni szert készíteni, mint amilyet az üzletekből vehetünk, akkor téved: a cink-oxid háromszor hatékonyabb, mint a bolti szerekben lévő alumínium-hidroklorid! Működési mechanizmusát tekintve egyrészt reagál azokkal a rövid szénláncú zsírsavakkal, amik a kellemetlen szagokért felelősek, ezeket szagtalan cink sókká alakítja (tehát a méreganyagok szervezetből való távozását nem akadályozza), másrészt antibakteriális (a baktériumok tovább bontanák az izzadtságot) – tehát a cink-oxid képes tökéletesen megszüntetni a kellemetlen szagokat.

     A kozmetikában régóta használt anyagot hintőporokba, herpeszek és pattanások elleni készítményekbe, a káros ultraibolya sugarak elnyelésének képessége miatt fényvédő krémekbe, de kisbabák popsikenőcsébe, sebekre, fekélyekre is alkalmazzák szárító, baktérium ellenes és gyulladáscsökkentő hatása miatt, illetve egyéb, allergiás eredetű bőrbetegségeknél is segítséget jelenthet. Néhány évvel ezelőtt azonban szárnyra kapott az új hír: a cink-oxid rákkeltő. A szingapúri Nanyang Műszaki Egyetemen folytattak kutatásokat, melynek során megállapították, hogy amennyiben a cink-oxid nanoméretű részecskékre esik szét (bár az ún. termikus disszociáció csak magas hőmérsékleten, több ezer (!) fokon megy végbe), akkor bejuthat az emberi sejtekbe, ahol beindíthatja ezek elburjánzását. Azonban az általunk használt, kereskedelemben kapható cink-oxid szemcsemérete a mikro, és nem a nano tartományba esik – a 30 nm-nél nagyobb részecskék pedig nem képesek átjutni a bőrünkön, ezért ez az anyag az EU endokrin diszruptorokat felsoroló listáján az említett kutatás ellenére sem szerepel, nyugodtan alkalmazható akár kicsi gyerekeknél is.

     Az általam összeállított dezodor egy vizes emulzió, mely a golyós deo flakonjából jól adagolható, s bár tartalmaz zsíradékot (ellensúlyozva ezzel a cink-oxid szárító hatását), nem hagy semmiféle zsíros foltot a ruhán.

 

A recept:

 

4 g shea vaj

10 g sárgabarackmag olaj

2 g cetil-alkohol

1 g méhviasz

5 g lecitin

 

10 g varázsmogyoró tinktúra

50 g desztillált víz

10 g cink-oxid 20 g glicerinben kikeverve

15 csepp farnezol

15 csepp Fragard

 

5 csepp kardamom olaj

10 csepp tömjén illó

5 csepp cédrus illó

10 csepp levendula

5 csepp Tiaré virágvíz

 

     A cink-oxid mellé került a készítménybe varázsmogyoró, ami összehúzó hatású, szintén gyakori összetevője az izzadásgátló szereknek, farnezol, mely egy illóolajokból kivont antibakteriális hatású szer (kellemes gyöngyvirág illata van), illetve az általam használt tartósítószer (Fragard), amely szintén illóolaj alapú. Miután nem kedvelem a túl édes illatokat, így olyan illatkombinációt állítottam össze, ami dominánsan fás jelleggel bír, de kapott némi nőies „felhangot” a Tiaré vízzel. Nem utolsó szempont azonban az is, hogy az általam választott illóolajok szintén pusztítják az izzadtságban lévő baktériumokat…

(folyt. köv.)

 

Szilárd parfüm avokádó vajjal

 

szilárd parfüm házilag     Both Timi néhány napja közölt az oldalon egy cikket, amiben arról mesélt, hogy mekkora élményt jelentett számára, hogy részt vehetett egy parfümkészítő tanfolyamon. Persze, hogy megjött nekem is a kedvem a dologhoz! A legegyszerűbben szilárd parfümöt készíthetünk magunknak, melynek az alapja valamilyen viasz, egy semleges illatú, szobahőmérsékleten szilárd vaj és némi folyékony olaj. A következőket használtam:

30 g méhviasz

30 g avokádó vaj (nem olaj!!!)

37 g jojoba olaj

(+ kb. 3 g illóolaj/ illatanyag)

     A méhviasz helyett természetesen egyéb viaszféleségre is eshet a választás, a jojoba olaj helyett pedig használhatunk frakcionált kókusz olajat. A legtöbb receptben szilárd zsiradéknak a shea vaj, vagy a kakaóvaj szerepel – ezeket egyrészt túl zsíros mivoltuk, másrészt (főleg, ha az ember nem finomítottat használ) alapillatuk miatt nem választottam. Ezzel szemben az avokádó vaj egy hófehér, szinte viasz keménységű, jó hidratáló képességű, jól felszívódó anyag, amelyet sokszor használnak például a hajápolásban. Tulajdonképpen hidrogénezett avokádó olaj, egy meglepően kemény, szilárd, semleges illatú anyag. A bőrön nincsen nehéz, zsíros érzet utána, tehát kiváló választásnak tartottam a saját, egyedi parfümömbe. Ha jobban kenhető szilárd parfümöt szeretnénk, akkor aránya tetszőlegesen növelhető a méhviasz rovására a receptben.

     Az alapanyagok kimérése után következik a parfümkészítés élvezeti része: az illatkompozíció összeállítása. Amennyiben tartós illatot szeretnénk, mindenképpen választanunk kell egy alapillatot, illetve egy olyan tulajdonságú anyagot, ami illatfixálóként funkcionál. Miután én jobban kedvelem a fanyar, férfiasabb, illetve a citrusos illatokat, így alapillatnak a guajac fa és a tömjén illóolaj keverékét használtam az első kísérletben. A hagyományos szabály azt írja elő, hogy 1 egység alapillathoz 2 egység szívillat és 3 egység fejillat társuljon. Ezután következett tehát a keverékben domináns szívillatok kiválasztása, melyek végső soron meghatározzák, hogy a keverék milyen illatcsaládba fog majd tartozni. Választásom a rózsafa és levendula volt egy csepp citromfűvel, melyet egy nagyobb adag édesnarancs illóval egészítettem ki- utóbbi képviselte a parfüm fejillatát, illetve némi édes ellensúlyt a képletben, hogy végeredményben egy unisex illatot kapjak. Első kísérletnek nem lett rossz, de a fanyar illatok után készítettem gyorsan egy édes, virágos, nőies kombinációt is. Felváltva használom őket! :)

     Ha illóolajból szeretne valaki parfümöt készíteni magának, akkor előtte alaposan tájékozódjon, hogy mit, mikor és milyen mennyiségben kenhet a bőrére! Nem minden illóolaj használható parfümbe, ki kell tapasztalni az egyéni érzékenységet is a választandó összes összetevővel szemben. Figyelnünk kell arra is, hogy főleg nyárra ne tegyünk fényérzékenyítő anyagot az általunk készítendő, bőrön maradó kozmetikumunkba (a citrusfélék illóolaja, pl. a bergamott nagyon veszélyes ilyen szempontból). A választásban segítséget nyújthatnak az oldalon található illóolaj táblázatok, illetve az allergén kalkulátor

    

„Valóban vannak zöld szagok, vörös szagok, fehérek... mint ahogy vannak vörös, fehér hangok. Ismerek aranysárga szagot is. S a dolog még rejtelmesebb lesz, ha arra gondolunk, hogy pl. a virágok színe és illata közt csakugyan ex natura is van valami összefüggés… Aztán: vannak piano-szagok. Vannak forte-szagok is. Harmonikus és disharmónikus szagok; ordítók, mint rikítók…”

(Babits Mihály: Szagokról, illatokról)