ÉVSZÁZADOS SZAPPAN RECEPTEK ÉS EGYÉB HÁZI PRAKTIKÁK I. RÉSZ
Szappanok
Lászlóné Nagy Erika: Folttisztító szappanom meleg eljárással
Adósságot törlesztek, hiszen egy főként házi szerekkel foglalkozó oldalról nem hiányozhatnak a szappan receptek sem. Ebben az írományban megosztanék régi könyvekben talált érdekességeket az oldal olvasóival- néhány hónappal ezelőtt sikerült beszereznem két értékes háztartási könyvet, az egyik Frigyes László: Házi vegyészet című munkája, melynek legelső kiadása még az I. világháború alatt látott napvilágot, a második pedig St. Hilaire Jozéfa a XIX. század második felében kiadott Képes Pesti Szakácskönyve. Mindkettő tartalmaz szappanos ismereteket is. Egy harmadik, angol nyelvű forrásból szintén többszáz éves szappan receptek kerültek hozzám, ebben találtam meg- s nem kis büszkeséggel töltött el- az egykoron világhírű szegedi szappan receptjét is! Aki olvasta a magyar szappanmívességről írott cikkemet, az tudja, hogy mi is az a szegedi szappan, aki pedig még nem, az megteheti ITT. Kezdjük is rögtön ezzel...
Hírös-nevös szögedi szappan
120 rész marhafaggyú
80 rész pálmamag olaj
200 rész 24%-os lúgoldat
150 rész 20 %-os hamuzsír oldat
380 rész 20 %-os sóoldat a kisózáshoz
A recept sok mindent elárul. Ez a szappan egy nagyon jól habzó, kemény állagú, gyönyörű fehér színszappan lehetett, rendkívül jó tisztító hatással bírt – méltán foglalhatott el előkelő helyet “kortársai” között. A régi szappanos céhekről írt cikkben említettem a hamuzsírt, a receptből azonban az is kiderül, hogy nem tisztán hamuzsírból származó lúgoldatot használtak a készítéséhez (bár lehet, hogy ez már egy továbbfejlesztett, modernebb verziója az eredeti receptnek).
A mosószappanok sorában igen előkelő helyet foglalt el egykoron az epeszappan (erről olvashatsz még ITT), manapság is gyártják, de azok a szappanosok, akik esetleg be tudnak szerezni valahonnan egy kis marhaepét, maguk is előállíthatják ezt a kitűnő tisztítószert (főként zsírfoltok eltávolításában, illetve selyem kelmék tisztításában jeleskedik!). Az eredeti mennyiségeket átszámoltam két régi recept adatait összevetve úgy, hogy a főzés végén kb. 1 kg epeszappanunk legyen:
Epeszappan
600 g kókuszolaj
400 g marhafaggyú
165 g NaOH
380 g desztillált víz
20 g velencei terpentin
200 g marhaepe
Az elkészítés módja: először elszappanosítjuk a kókuszolajat a marhafaggyúval, majd szalagfázisnál hozzáadjuk a terpentint, az elegyet melegen tartjuk (70-80 fokon sütőben), időnként kevergetve. Amikor a massza folyóssá és áttetszővé válik a főzéstől akkor adjuk hozzá a marhaepét (melegen), jól elkeverjük és formába öntjük a szappant.
Terpentint festészeti kellékeket árusító üzletekben vehetünk, a legjobb minőség a velencei (Terebinthina veneta- ez teljesen átlátszó és jó illatú). Lakkok higításához használják, illetve az ecseteket tisztítják vele a művészek. Valójában fenyőolaj, illetve a fenyőfélék kérgét megsértve nyerhetjük, egyfajta ragadós, gyantás lé, balzsam. Mivel könnyű vele a zsírokat, olajokat, illetve akár a kátrány- vagy penészfoltokat is eltüntetni, ezért kiválóan alkalmazható ruhák tisztításánál is. Remek kombináció a marhaepe mellé, mivel az epe fellazítja a zsíros szennyeződést, a terpentinnel pedig ezek könnyen eltávolíthatóak, egyszerűen ki tudjuk mosni az anyagból. (Egyébként a terpentint használhatjuk még a bőrcipőink ápolásához is: töröljük át vele a felületüket, majd másodszorra glicerines ruhával dörzsöljük át a cipőt, így a bőr sokáig újszerű, puha marad.)
Most nézzük a hagyományos olívaszappanokat. A régi szappanmívesek alapvetően két fajtáját ismerték, a Sapo durus (“kemény szappan”) lúgkővel készült, míg a Sapo mollis (“lágy szappan”) kálilúggal – természetesen ezzel mi, modern szappankészítők is tisztában vagyunk, illetve azzal is, hogy az Európában kifejlesztett kasztíliai szappan kisózással készült színszappan volt. Az általam talált régi recepteknél azonban két másik összetevő is szerepel, még pedig az alkohol és a mosószóda! Tehát a kasztíliai szappan eredeti receptje a következő:
Sapo durus (kasztíliai szappan)
100 rész olíva olaj
50 rész NaOH oldat (33%-os?)
5 rész mosószóda oldat
25 rész konyhasó 80 rész vízben a kisózásnál
30 rész 90 %-os alkohol
Sapo mollis
100 rész olíva olaj
21 rész KOH kristály
100 rész víz
20 rész 90 %-os alkohol
Szalicil szappan
Újabb információra bukkantam a szaliciles szappan készítéséről is- ezzel már próbálkoztam (több-kevesebb sikerrel). A probléma abban gyökerezik, hogy a szalicil egy sav, míg a szappan erős lúggal készül, így ahhoz, hogy a hatóanyagnak szánt összetevőnk ne semmisüljön meg a pillanat tört része alatt, különleges szappankészítési eljárás szükségeltetik. Az első kísérletem előtt azt olvastam valahol, hogy a szaliciles szappanoknál az alkoholban való oldhatóságot használják ki az iparban. Ez házilag kevésbé volt kivitelezhető, mint a következő módszer, melyet egy német kémikus dolgozott ki. Elmélete szerint a már kész, vízmentes szappant (víz nélkül!) újraolvasztva vazelint és szalicilt keverünk a masszához. A vazelin ásványi olaj, melyre “nem hat a lúg” (nem szappanosodik el), tehát látok fantáziát a dologban, esetleg az előző módszeremet is segítségül lehet hívni, s a szalicilt először némi alkoholban oldani (??)... A szépséghibája a dolognak viszont az, hogy a vazelin nem tartozik a bőrbarát dolgok közé...
Még két izgalmas, angol nyelvről fordított szappan receptet osztanék meg- gondoltuk volna, hogy gyártottak egykoron olyat, hogy:
Homokszappan
...?... Aki látta a Wadi Rum vörös homokjából készített szappancsészéimet, melyeket nem olyan rég kézműveskedtem, az talán most nem lepődik meg annyira. A lényeg az elhalt hámrétegek eltávolítása- a homok a szappanban nagyon kellemesen radíroz, egyáltalán nem sérti a bőrt, és nem... nem csak repedt sarkúaknak ajánlható...!:) Az összetevők arányait úgy kell elképzelni, mint a sószappanoknál: az olaj / ásvány arány hozzávetőleg fele-fele (természetesen ebbe mindig beleszól a szappankészítő egyéni ízlése is). Íme az általam talált recept:
24 rész kókuszolaj
28 rész homok (finom, átszitált)
lúgoldat
kasszia és szasszafrász illóolajok (a szasszafrász olaj ma IFRA tiltólistás, bár úgy tűnik régebben előszeretettel használták)
Habkő szappan
Itt érkeztünk meg a repedt sarokhoz... :) –mert ez egy olyan szappan, amellyel igazán jól ápolhatóak a vastagabb bőrkeményedések is.
I. variáció:
40 rész kókuszolaj
10 rész gyapot olaj
lúgoldat (NaOH : KOH = 24:1 arányban)
25 rész finomra őrölt habkő
illóolaj kombináció (kasszia, rozmaring, levendula, szegfűszeg...)
II. variáció:
50 rész kókuszolaj
lúgoldat (NaOH)
50 rész finomra őrölt habkő
illóolaj kombináció (levendula, perzsa kömény)
Most folytatnám a sort a Frigyes László által összegyűjtött világháborús receptekkel. Ebben a kis könyvben több módszert is találhatunk háziszappan készítéshez.
Hagyományos szappanfőzés I.
1 kg háztartási zsíradék (vagy marhafaggyú) 1 l vízben megolvasztva
20 dkg 128 %-os lúgkő 3 l vízben feloldva – ezt ½ literes részletekben adagoljuk a zsíradékhoz
Az egészet addig főzzük, amíg nyúlós, enyvszerű nem lesz- ekkor egy marék sót adunk hozzá, amivel tovább főzzük, majd az oldat tetejére kicsapódó színszappant formába szedjük.
Hagyományos szappanfőzés II.
5 kg háztartási zsíradék
125 dkg 100 %-os marószóda
10 l víz
25 dkg konyhasó
Egy 15 literes üstben először a lúgoldatot készítjük el: 5 l vízben feloldjuk a marószódát, melyet melegítve olvasztunk fel. A már forró lúgoldatba tesszük a zsíradékokat, majd az egészet tovább forralva lassú tűzön tovább főzzük. Fél óra múlva hozzáöntünk még 5 l meleg vizet, hozzátesszük a sót, majd fél óráig még főzzük az elegyet. Az oldat tetejére összegyűlő színszappant lemerjük, formába kanalazzuk (pl. vászondarabbal bélelt ládába, melynek feneke ki van fúrva, hogy a szappanból távozó víz el tudjon folyni).
Hagyományos szappanfőzés III.
(az eredeti mennyiségeket itt lecsökkentettem)
1 kg oltatlan meszet egy edényben vízzel megoltunk, majd 2 kg kalcinált szódát (mosószódát) és folyamatos keverés mellett még 10 liter vizet adagolunk hozzá. Az edényt lefedve állni hagyjuk az így elkészített lúgoldatunkat másnapig. A tiszta lúgot a leülepedett mészről óvatosan lekanalazzuk, a maradékra további 4 liter vizet töltünk. A lúgoldatot 3 kg zsírral vagy 1,5 kg faggyúval egy üstbe tesszük, s kb. 6 órán át főzzük. Amikor az elegy felforrt hozzáadunk 1 ½ kg konyhasót, amellyel még fél óráig főzzük az egészet, amíg a szappan el nem készül.
Most jöjjenek a pipereszappanok és az egyéb, háztartásban használt szappanfajták!
Mosdószappan (pipereszappan) készítés I.
A hagyományos szappanfőzés I. számú receptje szerint készítünk el 1 kg megolvasztott és átszűrt marhafaggyút, de pipereszappan esetén még 2 dkg hamuzsírt és 2-3 dkg fenyőgyantát is adunk az elegyhez. A kész szappant egy hétig apró darabokra vágva szikkasztjuk, majd ledaráljuk és illatanyaggal, színezékkel és csepp vízzel jól összegyúrva formába préseljük.
Mosdószappan (pipereszappan) készítés II.
A hagyományos házi szappant háromszor átfőzzük minden esetben tiszta lúggal. Kisózás után keverünk a masszához egy kevés boraxot.
Mosdószappan (pipereszappan) készítés III.
1 kg pálmamagolaj
1 kg kókuszolaj
½ kg pálmaolaj
30 dkg fenyőgyanta
1,8 kg 36%-os marólúgot adunk a megolvasztott, meleg zsíradékokhoz, majd az egészet (sütőpapírral kibélelt, vagy szétszedhető) formába öntjük és lefedve néhány napig állni hagyjuk.
Borotvaszappan
½ kg marhafaggyú
¼ kg kókuszolaj
40 dkg 30 %-os marólúg + 10 dkg 30 %-os hamuzsír oldat
Formába öntés előtt az elegyet átszűrjük.
Igazi különlegességeknek tekintem a következőket a Házi vegyészet recepttárából:
Arcszépítő szappan
4 rész velencei szappan
4 rész citrom olaj
2 rész mandula olaj
2 rész szőlőmag olaj
Öszedolgozzuk egy kenőcsszerű anyaggá.
Pörsenés, mitesszerek elleni kenőcs (krémszappan)
Puha káliszappant oldunk fel borszeszben, levendula olajjal illatosítjuk. A kenőcsszerű anyagot éjszakára (szerintem ez azért túlzás, de így írja...) az előzőleg benzinnel áttörölt arcon hagyjuk.
Szeplő vagy bőrvörösség elleni mosdószer
2 g borax + 20 g rózsavíz + 20 g narancsvirág víz (ezt az arcmosóvizet hagyjuk a bőrre száradni)
(vagy)
Kenőcs sötét színű szeplőkre: epeszappan + mandula olaj (naponta 4 alkalommal átdörzsöljük vele az arcot, majd boraxos szappannal tisztára mossuk).
Fémtisztító szappan (minden fémnél használható)
48 rész szappant lereszelünk és kevés vízzel gőzfürdőn megolvasztunk. A szappanmasszához 6 rész krétaport, 3 rész olajsavat, 3 rész magnéziát (magnézium hidroxid) és 3 rész borkövet (káliumhidrotartarát) keverünk, majd formába öntve kihűtjük, daraboljuk.
Acéltisztításhoz 50 g faggyúszappant 50 g gyantával megolvasztunk, ebbe 7.5 g timsót adagolunk. A megégett acélt beledugjuk, mely ezáltal új fényt nyer.
Illatos szappanok
A pipereszappanok sorában ezek az antik könyvek külön helyen említik az illatos szappanokat. Míg a Frigyes László féle könyv csak annyit mond róluk, hogy a nevüket a felhasznált illóolaj szerint kapták, addig a Képes Pesti Szakácskönyv az 1800-as évekből leírja a “leghasználhatóbb” fajtáit.
“... Ezen szappanoknak jó faggyúszappan szolgál alapul, melyet megolvasztván, illatos részekkel vegyítünk. Ezen czélra a szappant vékony szeletekre vágjuk, s egy rézserpenyőben vízfürdőre állítjuk. Ha a szappan még friss, saját vizében olvasztjuk meg, de ha öregebb, egy kis vizet adunk hozzá. Ha a szappan elolvadott, illatos részeket, mint: rózsa, szegfű, fahéj, bergamoi, s mandulaolajat adunk hozzá. A keveréket mandulaolajjal bekent formába öntjük, s abban kihűtjük …”
Nézzük mit ír arról, hogy hogyan kell jó faggyúszappant készíteni: bizonyára sokan hallottuk már, hogy az öregek a jó szappant többször is átfőzték tiszta lúggal. Itt találtam erről végre egy leírást, az így nyert szappant eredetileg windsori szappannak hívták…
Windsori szappan
„… Egészen friss és tisztán kimosott marhafaggyút apró kockákra vágunk, s egy üstben kisütjük. Kétféle sziksós lúgot készítünk. Egy 18 %-ost és egy 8-10 %-ost. A tiszta faggyút egy üstbe tesszük, s minden 5 fonthoz 12 font erősebb lúgot adunk. Felmelegítjük és addig kavarjuk, míg a faggyú elolvad, s forrásba jön. A folyadékot enyhe forrásban tartjuk, s lassanként friss lúgot adunk hozzá. A főzést 24 óráig folytatjuk, azután a gyengébb lúgból adunk hozzá, s még egy óráig főzzük. Ha a szappan elkezd megsűrűsödni, s a folyadékból kiválik, 10 lat konyhasót adunk hozzá, amelyet előbb vízben feloldunk. Jól elkavarjuk és a folyadékot enyhe forrásig melegítjük. Ezt addig folytatjuk, míg a szappan a lúgtól elválik. Most a folyékony szappant az alsó lúgról lehúzzuk, az üstöt megtisztítjuk, a szappant beletesszük, s gyenge lúgot addig adunk hozzá, míg a szappan feloldódik. Még egy óráig főzzük, s aztán a szappant úgy mint először, másodjára is megsózzuk, de csak felényi konyhasóval, míg az alsó lúgtól elválik. A folyékony szappant most formába öntjük, megszárítjuk és táblákba vágjuk…”
(Megjegyzés: 1 font= 560 g, 1 lat= 17,5 g)
A faggyúszappanból aztán fürdéshez a legtöbbször mandulaszappant készítettek a következőképpen:
„…1 font keserűmandulát 3 font rózsavízzel egy rézmozsárban híg péppé törünk, ezt egy vásznon át erősen kinyomjuk. Az ebből nyert tejet egy rézüstbe tesszük. 1 font fehér faggyúszappant és ugyanannyi marseille-i szappant adunk hozzá apró szeletekre vágva. Ezen keveréket folytonos keverés közt addig tartjuk melegen, míg a szappan teljesen feloldódik. A folyadékot vásznon áttörjük, 1 font 6%-os szódalúgot adunk hozzá, s ezt addig forraljuk, míg a keverék sűrű, zsíros szappanpéppé változott át, melyből a kivett próba vastag sugárként húzódik végig a lapáton. 4 lat sót adunk hozzá, amelyet a tömeggel jól elkeverünk. Ismét felforraljuk, anélkül, hogy megkavarnánk, míg a szappan elválik a lúgtól és felül úszik. Ha most a tovább folytatott főzésnél hólyagok mutatkoznak és ha a kivett próba a kihűlés után egészen megmerevedik, az üstöt elvesszük a tűzről, a szappant a lúgtól egy kanállal elválasztjuk, formába öntjük és feldaraboljuk… „
A legtöbbször ebből a mandulaszappanból készítették az illatosított pipere szappanokat. Lássuk melyek voltak a leggyakrabban használt receptek:
Bergamoi (bergamott), czitrom- és levendulaszappan
2 font (kb. 1 kg) még keverhető állagú mandulaszappan masszához 1 nehezék (4,2 g) illóolajat kevertek, majd formába öntötték az egészet.
Rózsaszappan
„ 5 font jó faggyúszappanhoz 7 és fél font olajszappant, egynegyed lat szegfűolajat, egy és fél lat rózsaolajat, fél lat fehér olajat, s egy és egynegyed lat bergamoi olajat adunk, s az egész keveréket czinóberrel megfestjük…”
Az olajszappan kifejezés alatt a marseille-i szappant értették (vagy nevezzük akár kasztíliainak)- olívaolajból készült színszappanról van szó. A fehérolaj a kozmetikában és gyógyászatban használt paraffinbázisú, színtelen, szagtalan készítmény, a cinóber pedig egy ásványi eredetű vörös színanyag.
Pézsmaszappan
Amikor a Pesti Szakácskönyv íródott, az 1800-as években még hozzá lehetett jutni eredeti, állati eredetű pézsmához. Az anyagot felhasználás előtt egy mozsárban borszesszel dörzsöltek híg pép állagúvá, mielőtt a mandulaszappan masszához adták volna. 1 kg szappanba 2 szemer (0,14 g) pézsmát tettek (ezt 1 lat = 17,5 g borszesszel keverték ki).
A kedvencem azonban ebből a szakácskönyvből:
Mézszappan
„3 lat finom marseille-i szappant finom szeletekre vágunk, s egy kőmozsárban 8 lat mézzel 1 lat tört borkősavval, s 4 lat narancsvirágvízzel jól szétdörzsöljük, míg teljesen egyenlő állományú tömeg lesz. A folyékony szappant porczelán csészécskékbe öntjük. Hogy illatosabbá tegyük, illatos olajokat vegyítünk bele tetszés szerint…”
Remélem élvezetes és legfőképpen tanulságos volt ez a kis olvasmány! Az évszázados szappanreceptek következő részében a különböző házilag elkészíthető mosószerekkel foglalkozunk majd.
További szép napot mindenkinek!
Kapcsolódó anyag:
Szappankészítés kisózással- a színszappan
Felhasznált irodalom
Frigyes László: Házi vegyészet
St. Hilaire Jozéfa: Képes Pesti Szakácskönyv
http://www.all-naturalsoap.com/Old-FashionedSoapRecipes.pdf
Lászlóné Nagy Erika: Folttisztító szappanom meleg eljárással
Egy kedves szappanos hölgy nagy örömömre elkészítette a fenti régi epeszappan receptet. Engedélyt kértem tőle, hogy megoszthassam a munkáját és a gondolatait…
Lászlóné Nagy Erika: „Szóltam egy-két helyen, ahol szoktak marhát vágni, hogy tegyék félre nekem az epét. Kaptam is eleget. (A szappan) 1 kg zsiradékból készült 20 dkg epével ...az epétől lett ilyen a színe, de idővel halványodni fog. Különösebb szaga nincs, a szappanon inkább a marhafaggyú és a terpentin érződik. Helyileg kezelem vele a foltot, még csak zsír és olajfoltra használtam. Arra bevált. Ajánlott még tinta-, vér-, fűfoltokra is. Egy tapasztalatot megosztanék... : harmadik alkalommal készítettem, és annyit változtattam a recepten, hogy a fagyasztott epében (deszt. vízzel kiegészítve 380 g-ra) oldottam a lúgot. Mivel folyékony az epe, az eredeti recept szerint túl sok a folyadék. Így jobban tetszik a végeredmény...”
Nagyon köszönjük, Erika!
Epés bejegyzés
Sok-sok avas zsírt és használt olajat gyűjtöttem össze az utóbbi időben, így lassan mosószappant mosószappanra halmozok, apró léptekkel haladok a rutinszerzés útján a színszappan készítésben. Új dolgokat is kipróbáltam, a kísérletező kedvem sosem hagy alább, így például a színszappan többszöri kisózásával igyekeztem egy tisztább, minőségibb végterméket gyártani- úgy, ahogy annak idején az öregjeink a tisztálkodáshoz használatos szappanjaikat készítették. Miután a színszappan nem tartalmaz extra zsiradékot, így az is eszembe jutott, hogy talán érdemes lenne samponszappant készíteni ezzel az eljárással, mivel az olajtartalom nagyon hamar elnehezíti az ember haját – aztán letettem a dologról, mivel senki a környezetemben nem használja a szappant hajmosáshoz. Az ötlet viszont nem hagyott nyugodni, végül egy különleges mosószappant terveztem marhaepével és velencei terpentinnel: a két utóbbi adalékot egy HP kókusz szappanba dolgoztam bele úgy, hogy a masszát összedolgoztam színszappannal 50-50 % arányban. A két anyag fúziója nem ment végbe tökéletesen, de a különleges textúra végülis nekem tetszik, a szappan tisztító ereje kiváló, használatkor pedig finom tisztaság illat lengi körül az embert. A végtermék jelenleg tesztelés alatt áll... (Fentebb epeszappan receptet is talál, aki esetleg kedvet kapott...:))