TÉNYEK ÉS TÉVHITEK
… online mosószappan kontra színszappan avagy a végső megoldás
Nagy mosószer gyártásba fogtam több okból kifolyólag. Egyrészt, mert elfogytak a tiszta zoknik a fiókból, és elfogyott a házi mosógél a vödörből. Másrészt, mert már annyi a szappanmaradék a franciaágy alatt, hogy abból akár várat is lehetne építeni, ám most az újrahasznosításnak egy ésszerűbb formáját választottam. Legyen belőle hagyományos mosószappan!
Lereszeltem a felesleges szappandarabkáimat, félig telt meg vele a nagy 10 literes fazék. Felengedtem az egészet csapvízzel, tettem hozzá egy adag lúgoldatot (úgy találomra), majd feltettem az egészet a gázra főni. Kevergettem jó ideig, egyáltalán nem vészes a dolog, nem fröcskölt. Kinézetre nem volt épp gyönyörű a mindenféle színű és szagú szappanos lé, volt abban igazán mindenből- agyagfélék, szappanszínezékek, össze-vissza. Miután pipereszappanokról volt szó, volt benne nyilván jó adag elszappanosítatlan zsíradék is, amit az extra lúggal kívántam orvosolni. Egy idő után gondoltam egyet, és elkezdtem a forró lúgos léhez adagolni a sót. Először csak fél kilót tettem hozzá, főztem vele egy jó darabig, de úgy tűnt, hogy ennyitől még nem akar kiválni a szappan a csúnya lé tetején. Ekkor tettem még hozzá a sóból, s ez megadta a végső lökést - érdekes volt látni, ahogy hirtelen felbugyog a színszappan és összeáll az oldat tetején. Innen aztán szépen le tudtam kanalazni, mondhatni lefölöztem a színe-javát. A folyamatot láthatjátok a képeken is, sorrendben: a konyhasó beleöntésekor kiváló szappansók, a színszappan lekanalazása a fenéklúgról, papírdobozba öntés (alul ki tudott folyni, ami még feleslegben benne volt).
Ne lepődjünk meg a színétől, mint mondtam volt a kotyvalékomban ez is, az is, ám a színszappanról tudni kell, hogy MINDENT kinyom magából végül. Így is történt. A lúgoldat az egyéb kifőzött „szeméttel” a fazékban maradt, ami festékanyag még került a masszába, az néhány órán belül a vízzel együtt távozott. Ha teljesen fehéret szeretnénk, akkor az eljárást meg lehet ismételni (újra átfőzhetjük az egészet egy új vízben), de természetesen lehet zsíradékból indítani a főzést, ebben az esetben pontosan kiszámolva a lúgmennyiséget, de szintén némi lúg ráhagyással, úgy, ahogy öregjeink is készítették. A színszappan kémiailag csak a mosóaktív szappansókat tartalmazza, semmi egyebet, innen az elnevezés, illetve innen a tisztító erő is. A végeredmény (látható, hogy már nem narancssárga, mint formába öntéskor):
Meglepő a narancsszínű szappanmassza után, igaz? Most pedig jöjjön néhány kiegészítő megjegyzés. Van néhány számomra fura elképzelés, ami elindult valahonnan az interneten, s vándorol szappankészítőtől szappankészítőig. Az egyik ilyen maga a színszappan, mint fogalom. Nem, nem azt jelenti, hogy tisztán növényi zsíradékokból készítünk szappant, nem, a híres aleppói szappan sem színszappan (pláne nem!), ám a nábluszi, a marseille-i és kasztíliai verziók már azok, hófehér szappansó kockák, melyeket tengervízzel csapatnak ki. Dédanyáink üstjei növényi olajat nem hiszem, hogy láttak. Tehát attól „szín”, mert „csak” szappan. Csak az extra erős szappansók, glicerin, minden egyéb nélkül. És ettől mosószappan is!
Az előbbi tévedés persze nem akkora nagy dolog. Viszont a lúgtöbblettel, ugyanakkor hideg eljárással (illetve akár a manapság alkalmazott meleg eljárással) készített mosószappanokra, amik elkezdtek terjedni, mint a ragály már nem legyintenék… Ki az, aki úgy gondolja, hogy egészséges dolog egy olyan pipereszappannal mosni a ruhákat (kézzel ugye), amiben nátrium-hidroxid maradt???? Igaz ugyan, hogy a régi mosószappanok (azért, hogy az összes zsíradék biztosan elszappanosodjon, és mert öregjeink nem is tudták mérni a koncentrációkat) lúgtöbblettel készültek, ám – ahogy azt a fenti példán is láthatjuk – ez a lúg NEM MARADT A SZAPPANBAN!!! A hideg illetve "modern meleg" eljárással készített szappanoknál pedig minden ott marad, és még ha az összes zsírsav átalakul is, akkor is lesznek benne egyéb el nem szappanosodó elemek. Disznózsírra vonatkoztatva a dolgot a ruháinknak kellemetlen szaga lehet, a nátrium-hidroxidtól ekcémás lesz a kezünk, ráadásul a ruhát sem mossa egy pipereszappan úgy, mint a hagyományos társa, a valódi, hamisítatlan mosószappan… Becsüljük meg ezt a régi tudást, és ne ferdítsük el!
PS: a végső megoldás… ha olyan rontott szappanod van, amivel nem tudsz mit kezdeni, készíts belőle bátran színszappant. Ha nem túl érzékeny a bőröd, akkor még fürödhetsz is vele, de mosni biztosan jó lesz! Vágj bele bátran, nagyon könnyű!
Kapcsolódó anyagok:
Szalajka, avagy a hagyományos szappankészítés
Évszázados szappan receptek I.