ÚJÉVI ÉBREDÉS: DOBJUNK BE EGY FEKETÉT!
Engem mindig feldob! Lássuk hát, milyen a jó fekete Afrikában, Mexikóban és Arábiában...
Na nem a kávéról beszélek, hanem egy jó hideg vizes arcmosásról- természetesen az újévet is szappannal kell kezdeni! A három híres feketéről szeretnék írni, melyeket be is lehet szerezni innen-onnan- bár lehet, hogy eredetit csak külföldről, és csak, ha jól szétnézünk a piacon: az első az afrikai fekete szappan (Anago Samina vagy Alata Samina, illetve “afrikaiul” Twi), a második a mexikói Tepezcohuite, melynek "receptjét" az ősi maja kultúra inspirálta. A harmadik más jellegű, egy arab krémszappan féleség: a marokkói fekete, azaz a Beldi, mely a tradícionális arab fürdőkultúra részét képezi.
A Twi a kereskedelemben oly divatossá vált shea vaj szappanok őstípusa. Az eredeti receptet az afrikai családok nőtagjai őrzik (főként Ghanában), s adják át mindig a következő generációnak. Állítólag titkos- bár ehhez képest elég nagy mennyiségben kapható ez a szappan mindenhol, és részletes információkat is találhatunk az előállításával kapcsolatban, ha egy kicsit kutatunk. Nyilván a legtöbb kereskedelmi márka már nem az eredeti szappant takarja. Több helyen olvastam például az összetevők között a következőket: a sheán kívül a pálmaolajat, pálmamag olajat és a kakaóvajat - hm... hát nem mindegyik tradícionálisan afrikai!:) Kíváncsi voltam hát a hagyományos verzióra, találtam is egy videót, illetve pár használható leírást. Íme a videó:
Az eredetileg legnagyobb mennyiségben szereplő összetevők tehát: shea vaj, kókuszzsír, tökmag olaj és nagy mennyiségű sült óriásbanán héj és / vagy kókuszhéj hamu (afrikai neve: doh)!
A zöld óriásbanánt egyelőre Magyarországon nem ismerik, ezért is szokták félrefordítani az angol nevét: “plantain”, banánt és útilaput egyaránt jelent. Nos: biztosíthatok mindenkit, hogy útilapu levél nincs az afrikai fekete szappanban, mint ahogy azt több helyen láttam magyarul az összetevők között. Az óriásbanánt Afrikában és Dél-Amerikában mint zöldséget, köretként - a krumplihoz hasonlóan - fogyasztják. Bár banánféle, édeskés jelleget csak akkor kap, amikor már túlérett, de ilyenkor sem fogyasztják nyersen. A normál banánnál jóval nagyobb, a héja zöldes. Természetes A- és E-vitamin, ill. magas vas tartalmánál fogva igen értékes élelmiszer, de bőrápoló szerként sem utolsó!
A szappankészítésnél -mint említettem- csak a héját használják fel, melyet először aszalnak egy ideig a tűző napon, majd cserépkályhán megpirítják. Ekkor nyeri el a banánhéj a jellegzetes barna színt (minél tovább pirítják, annál sötétebb színt fog kapni a szappan is). Ehhez adják hozzá a kókuszhéjat, esetleg afrikai szantálfa kérget, elégetik őket egy nagy üstben, a hamut vízbe áztatják, majd leszűrik (legalábbis nagyjából, ahogy a szappant elnézem). Így készül a hamulúg. Utóbbit hozzáöntik a zsíradékokhoz, legalább egy napig főzik lassú tűzön, majd hosszabb ideig állni hagyják. Amikor tömbökbe öntik, állítólag még elég híg, minimum 2 hét kell ahhoz, hogy összeálljon a massza, de a végeredmény így is lágy marad. Kinézetre ilyesmi (lehet jóval világosabb is!):
A szappan színével kapcsolatban még annyit, hogy a tökmagolaj eleve sötét színt hoz, saját tapasztalat, hogy ez a szín egyre mélyül, ahogy a szappan öregszik.
Remélem sok szappankészítőnek kedvet csináltam, hogy megpróbálkozzon ennek a rusztikus banános csokicsodának az elkészítésével!
Utószó a Twihez: a tárolásánál ügyelni kell, hogy ne tartsuk párás, nedves helyen, mert a levegőből is beszívja magába a nedvességet, könnyen tönkremegy. Szabad levegőn tartva vékony fehér film keletkezhet a felszínén, de ez a minőséget nem befolyásolja.
Az afrikai és a mexikói legfőbb közös vonása, hogy általában pattanások kezelésére szokták őket ajánlani. Hogy az afrikai a pattanásokat eltünteti-e, számomra kérdéses: bár az biztos, hogy a shea vaj szabályozza a faggyúmirigyek működését, gyulladáscsökkentő, a hamu pedig erős fertőtlenítőszer. Az afrikaiak azonban ezt a szappan főként hajmosáshoz használják.
A mexikói "Jabón de Tepezcohuite" ellenben akné ellenes mivoltát egy gyógynövénynek köszönheti, nevezetesen a mimózának, melynek hatása állítólag annyira erős és sokoldalú, hogy az orvostudomány is felfigyelt rá- számos kutatás tárgyát képezi. Latin nevén a Mimosa Tenuiflora kérge antibakteriális (300-szor erősebb, mint a streptomycin nevű antibiotikum), gombaölő, fájdalomcsillapító- érzéstelenítő és sejtregeneráló, stimulálja a bőr kollagén – és elasztin termelését (eképp hatékony ránctalanító). A maják 10 évszázadon keresztül használtak bőrbajok, égés és fekélyek kezelésére, Mexikóban “bőrfának” is nevezik. Rengeteg flavonoidot, tanninokat (pórusösszehúzó hatás), mikrotápanyagot tartalmaz. Segítséget jelent pszoriázis, ekcéma és rozácea esetén. Első- és másodfokú égési sérüléseket is kezelni lehet vele, az 1985-ös földrengésnél például – gyógyszer híján- a mimóza kérgét használta a katasztrófa áldozatainak gyógyítására a Mexikói Vörös Kereszt! (Megakadályozza a hámréteg vízvesztését és így a hegesedést is!!!) Említésre méltó még, hogy az I. és II. típusú herpeszvírust is képes visszaszorítani. Egyébként a pirított és porított kérget többféle kozmetikai készítményben is felhasználják, a Tepezcohuite magának a növénynek a neve:
Jöjjön végül az arab fekete, a Beldi! Persze, hogy olíva! Az olívaolaj mellett ehhez még fekete olívabogyó pürét is adnak, ettől a sötét színe. A jó érett bogyókat állítólag sós hamulúgban áztatják felhasználás előtt (legalábbis ezt olvastam valahol). Ezt a krémszappan féleséget eredetileg bőrgyógyászati céllal készítették, a XIX. században azonban a fürdőkultúra is átvette, s innentől az arab szépségápolás nevezetes kellékévé vált. A mai napig használják a hammamban, ezzel történik az első kezelés. Miután 15 percig ül a vendég a gőzfürdőben, bekenik a Beldivel a nedves testét, 5-10 percig hagyják hatni, felpuhítva ezalatt az elhalt hámréteget. Meleg vízzel lemossák, majd egy eredetileg kecskeszőrből készült kesztyűvel (arabul: kessa) átdörzsölik a bőrt. Tisztít és hidratál, táplál egyben, a bőr különlegesen lágy lesz a kezelés után. Arcra általában nem ajánlják, nem jó, ha véletlenül a szembe kerül, egyszóval a Beldi egyfajta olívás testradír szappan. Habzást ne várjunk tőle, akkor is megőrzi krémes jellegét, ha víz éri. Marrakeshben a soukban így árulják:
Az ember legszívesebben beleharapna! (Hacsak nem másnapos... :) )
Boldog Új Évet!
Jordánia, 2013. január. 01., Omar Anyu