A VILÁG SZAPPANMÚZEUMAI

A Szüdóni szappanmúzeum, Libanon

http://www.fondationaudi.org/English/Default.aspx

A világörökség részévé nyilvánított Szüdont (Saїda / Sidon) egykor a Tengerek Királynőjeként ismerték, igen jelentős föníciai kereskedelmi központ volt. A ma Dél-Libanon fővárosának számító városban az Audi (ejtsd: Aodé) Alapítvány jóvoltából nyithatta meg kapuját a világ legjelentősebb szappanmúzeuma egy régi szappanüzemben 2000 novemberében. A restauráció során megállapították, hogy az épület túlnyomórészt  17. századi. Legrégebbi része már a 13. században állt, a 19. században pedig egy családi vállalkozás keretében vált szappanüzemmé. Természetesen szappanmanufaktúrák már nagyon régen működtek a régióban, a szíriai aleppói szappan története mintegy kétezer éves (lásd még Buborékok: Aleppói szappan)! Az emeleten a 20. század elején elegáns lakrészt alakítottak ki az akkori keleti arisztokrácia stílusában. A felújítási munkákat igen nagy szakértelemmel, gondossággal végezték; a hely egyedülálló hangulata miatt nem csak a szappanrajongókat vonzza ide, az utazási irodák programjában is rendszeresen szerepel.

A szappangyártás története összeforrt a Közel-Kelet történetével, mert bár szappant már az ősi sumérok és az egyiptomiak is készítettek, az iparágat mégis az arabok virágoztatták fel – egy kis nyelvtörténet: az „alkalikus, alkáli” (lúgos) kifejezés az arab „al quali” (szóda, hamulúg) szóból ered, melyet túlnyomórészt a Salsola nevű növényből nyertek (lásd még Buborékok menüpont: Nabulsi és Barilla).

A gyártást bemutató részleghez érve a látogatók megtekinthetik azokat a medencéket, ahol a hamulúgot főzték, ameddig megfelelő töménységűvé vált, majd hozzákeverték a főzőtartályban lévő olívaolajhoz. Az elegyet 120 fokra hevítették, míg sűrű masszát nem kaptak: a folyamat mintegy öt (!!!) napig tartott, akkor ért véget, amikor a szappankészítő mester jónak ítélte a főzetet. A késztermék a szárítóhelyiségekbe került, ahol a formára vágott, a műhely névjegyével vagy valamilyen gyönyörű arab ornamentikával ellátott szappanokat függőleges tornyokba halmozták oly módon, hogy a levegő szabadon járhasson az egyes darabok között.

Ezt az ősi technológiát alkalmazzák a mai napig Szíriában és Libanonban. A felhasznált olívaolajról szólnék még pár szót, tudniillik ez nem az az olaj, amit Európában vásárolunk a boltban (legyen szó bár a legdrágább finomítatlanról)- a tradícionális arab konyha tündérei bizony a saját kertben szüretelt olívából az előszöri és egyszeri préseléssel nyerhető, hidegen sajtolt házi olajjal főznek, s tették ezt egykoron a szappankészítő mesterek is. Míg a magyar családapák régen a cefrével álltak sorban a pálinkafőző előtt, az arabok az olívaolajos kannával tették ugyanezt a szappanműhely ajtajában… - ez vicc volt :) ! Az viszont igaz, hogy bevett szokás volt néhány liter olajat adni a mesternek (szappanért cserébe). Ennek az olajnak a jellegzetessége egyrészt, hogy olíva íze van, másrészt amikor leszűrjük, olyan sűrű, hogy marad utána egy finom üledék az üvegben. Az ebből készült szappan egyenesen fenséges!

A múzeum egyik vitrinje bemutatja az arab fürdőkultúrát is. Míg a középkori Európában az Egyház a közfürdőket bűnös élvezetnek bélyegezte, addig Keleten a testápolást magas szintre fejlesztették, s ebben a szappan központi helyet foglalt el. A hammamba az emberek (nők és férfiak különböző időben) nem csak tisztálkodni, hanem pihenni és társasági életet élni is jártak, barátokkal találkoztak, beszélgettek, masszíroztatták magukat. A kiállítási tárgyak közt szerepel például régi szappantartó, fürdőkesztyű, illatszeres doboz, arab kohl (szemfestésre használják a mai napig- érdekesség: csecsemők szemét is tisztítják vele a beduinok, gyógynövény), agyagpakoláshoz, hennafestéshez használt kellékek, vagy a fogmosáshoz használt miswak fa… stb.

A múzeum szappantörténeti részlegében bemutatják, hogyan fejlődött, változott a gyártás az évszázadok alatt. A régészeti feltárások szerint valószínűsíthető, hogy a 13. századra tehető a teljes váltás, amikor a keleti szappangyártásból mindenhol kiszorultak az állati eredetű zsíradékok az olívaolaj javára.

Állítólag a keresztesek vitték magukkal először a “vegetariánus” aleppói szappant Európába a 11. században, de az első szappanmanufaktúrákat Spanyolhonban a 12. században muszlimok nyitották meg, többek közt Kasztíliában. Innen indult aztán a mesterség hódító útjára, s ezért hívnak azóta is minden olívaszappant nyugaton kasztíliainak (sapo castilliensis)- bár eredetileg nem spanyol, hanem arab találmány.

S ha már itt tartunk, akkor lépjünk tovább a következő szappanmúzeum bemutatására:

A MARSEILLE-I SZAPPANMÚZEUM, FRANCIAORSZÁG

http://www.marius-fabre.fr/visiter-la-savonnerie/le-musee-du-savon-de-marseille/

A franciákról nekem rögtön a marseille-i olívaszappan, no meg a szamártejes szappanok jutnak az eszembe- nem átallottam beszerezni belőlük pár darabot (lásd a képen- a szamártejes a fehér, isteni!).

A 20. század elején még több száz műhely működött, az ezredfordulóra azonban már csak ötben készítik ezeket a hagyományos csodákat. Tán a legrangosabb a Marius Fabre műhely, melynek az egyik régi szárítóhelyiségében rendezték be a Marselle-i Szappanmúzeumot.

 A Provence-i szappangyártás története egészen a középkorig nyúlik vissza. Az első dokumentált szappankészítő mester i.sz. 1370 körül tevékenykedett a régióban. 1688-ban a híres Napkirály, XIV. Lajos- illetve valójában az országot gazdaságilag irányító és felvirágoztató Jean Baptiste Colbert rendeletbe hozta, hogy „marseille-i szappan” elnevezést csak a régióban olívaolajból előállított szappanok kaphassanak. (Az általa kialakított ún. merkantilista gazdaságpolitika erőteljes protekcionizmusra épült.) Ez a szabály még ma is érvényben van, ám megengedőbb: egyéb növényi olajok is szerepelhetnek a gyártásnál (jellemző pl. a pálmaolaj, shea vaj, argánolaj használata).

 Az eredeti gyártási technológiát a spanyoloktól vették át a franciák. A spanyol szappankészítési eljárás újdonsága az volt, hogy a főzés során tengervízzel higították a masszát, tulajdonképpen kisózták a szappant, így nyerték a rendkívül kemény és hófehér jellegzetes kasztíliait. Tehát eredetileg a franciák is, mint a spanyolok színszappant gyártottak (lásd még Szappanok: Szappanos alapismeretek illetve színszappan készítés képekben).

 A múzeumban egyedülálló kollekciót találhatunk a folyamatban használt középkori eszközökből, szerszámokból, no meg be is szerezhetünk néhány nagyszerű szappant, és akár gyűjteményünk számára is találhatunk régi sorozatokat.

 A VÖRSI SZAPPANMÚZEUM, MAGYARORSZÁG

http://vors.hu/

 Hogy mi, magyarok is büszkék lehessünk...! Fábry Sándor dizájn center című műsorában 2010-ben volt meghívott vendég Farkas Ildikó, a magyar szappanmúzeum alapítója. A hölgy 46 országból származó, mintegy 2000 szappanból álló gyűjteményét a Vörsi Polgármesteri Hivatal konferenciatermében lehet megtekinteni előzetes egyeztetést követően (tel: 00-36-20-9763-776).