Gyógynövényes szappanok
Orbáncfű-fekete nadálytő szappan
Fehér mályva (orvosi ziliz) szappan
"Pásztortáska" adzsram szappan (lásd arab szappanok)
"Fáraók aranya" feketekömény szappan (lásd arab szappanok)
"Karaván" menta-mirha szappan (lásd arab szappanok)
"Ürömömben" arab gyógynövényekkel (lásd arab szappanok)
"Csakazértispiros" (lásd természetes színezékek a szappanban)
"Kékfestő" (lásd természetes színezékek a szappanban)
"A napfény íze" (lásd természetes színezékek a szappanban)
Rebarbara szappan (lásd természetes színezékek a szappanban)
Alkanna szappan (lásd természetes színezékek a szappanban)
Gyömbéres-levendulás szappan (a gyömbér, mint gyógynövény)
Egy bejegyzés két szappan: körömvirág, shikakai és Oszama bin Láden
Cickafark szappan
Nagy kedvencem ez a kecsketejes gyógyszappan. A szappanmassza gyönyörű kékeszöld színét a cickafark -kamillaolajhoz hasonló- sötétkék azulénes olaja adja. Erőteljesebb gyulladáscsökkentő, mint a kamilla, olyannyira, hogy a nők füvének is szokás nevezni: a petefészekgyulladást gyakran már az első cickafark-ülőfürdő megszünteti, édesanyám pedig a miomáját kezelte ki vele. Miután arra gondoltam, hogy komponálok egy olyan szappant, amely jól használható intim mosakodáshoz, ezért orvosi szénnel és kecsketejjel kombináltam a gyógynövényt.
Az orvosi vagy aktív szén óriási felületi kötőképességgel rendelkezik, magához ragaszt minden baktériumot, szennyeződést, sőt az erős mérgeket is (ezért használható hasmenések és mérgezések esetén belsőleg is).
A hüvely saját mikrobiológiai védelemmel rendelkezik, az ún. Döderlein-flóra egy savas vegyhatású (kb. pH 4) közeg, gátat szab a betegségekért felelős mikroorganizmusok külvilágból történő bejutásának és elszaporodásának. Utóbbit a hüvelyben élő, tejsavat termelő lactobacilusok hozzák létre. Erre hivatkozva kezdtek el a nagy kozmetikumgyártó cégek tejsavas készítményeket gyártani, és azt hangoztatni, hogy a rendes szappan intim mosakodáshoz nem jó. A tejsavat termelő baktériumoknak kedvező terep megteremtésével (kecsketej) egyet is értek, de azzal nem, hogy egy intim mosakodószernek savas kémhatásúnak kell lennie. Hiszen nem belülről mosakszunk vele, hanem kívülről... - a baktériumok távoltartására pedig a természetes, enyhén lúgos szappannál jobbat több ezer éve nem sikerült kitalálni.
Kedves Férfiak! A fentiek alapján ne gondoljátok, hogy nektek nem való ez a szappan- általános tisztálkodáshoz ugyanolyan kiváló, a szappan pedig illatát (a cickafark kellemesen érződik rajta) és a színét tekintve inkább férfias.
INCI: elszappanosított cickafark olaj, szőlőmag olaj, pálmaolaj, kókuszzsír, házi libazsír, cickafark hidrolátum, kecsketej, orvosi szén
mesterséges adalékanyagok: -
Orbáncfű-fekete nadálytő szappan
Régóta készültem az orbáncfű olaj elkészítésére, mert szeretem a különleges dolgokat, és amint a képen látszik, az orbáncfű olaja valóban az. Sötétvörös színét a növény hipericin tartalma okozza. Belsőleg depresszió kezelésére alkalmazható a növény virágjának és magjának főzete (klinikai kísérletekkel bizonyítottan rendkívül erős antidepresszáns), külsőleg pedig a legjobb sebolaj, erős fájdalomcsillapító és gyulladásgátló hatása van. Régóta használják idült fájdalmak (például krónikus hátfájás), gyulladásos eredetű bőrbetegségek, aranyeres panaszok enyhítésére. Hatóanyaga nagyon könnyen felszívódik, akár lábfürdőből is (!), és más szerek hatását nem befolyásolja, ezért különösen nagy hasznát vehetik azok, akik többféle gyógyszert is szednek.
Párja a fekete nadálytő, melyből tinktúrát és macerátumot is készítettem (biztos, ami biztos:). A népies nevén forrasztófűnek nevezett gyógynövényünk nevét onnan kapta, hogy a csontok rendkívül gyorsan összeforrnak, ha a törésre a növényből készült borogatást teszünk. Igazi csodaszernek tartják a reuma, köszvény, csonthártyagyulladás esetén, általánosságban pedig ez a növény is kitűnő gyulladáscsökkentő.
A felhasznált háztáji kecsketej az egyik legjobb bőrtápláló anyag- a kecsketejről bővebben a tejszappanoknál lehet olvasni. A szappan illatánál a választás a pálmarózsa illóolajára esett. Egyrészt nagyon kellemes illatú, nyugtató hatású, másrészt serkenti a nyirokkeringést- jó kiegészítője a fenti két gyógynövénynek.
INCI: elszappanosított orbáncfű olaj (olívaolajban), feketenadálytő olaj (szőlőmagolajban), pálmaolaj, kókuszolaj, házi libazsír, pálmarózsa olaj, kecsketej, nadály tinktúra, grapefruitmag kivonat, természetes kék agyag
mesterséges adalékanyagok: -
Jázmin szappan
A jázmin virág kultusza Kínához köthető, a bölcsek azt tartották róla, hogy aki rendszeresen issza, megszépül tőle. Méregtelenít, nyugtat, hangulatot javít és fel is frissít. A kínai Ming dinasztia uralkodói ittak először jázmin teát; a nagyváros rossz minőségű vizét állandó forralással igyekeztek fertőtleníteni, a jázmin illatos és ízes virágai pedig antiszeptikus, fertőtlenítő hatással is rendelkeznek, ezeket keverték tehát a forralt vízhez, hogy megvédjék magukat a fertőzésektől. Kiváló szer kimerültség, álmatlanság kezelésére is, idegerősítő, vérzéscsillapító, és állítólag fokozza a nemi vágyat. Na és nem utolsó sorban éppen virágzott a szomszédasszonyom kertjében- ki kellett próbálni! Nem csalódtam: azóta is a kedvenceim egyike, illóolaja pedig örök időkig illatozik a szappanban (a természetes illóolajok ugyanis egy idő után nevükhöz híven elillannak- a levendula illata például tartósnak számít, mégsem annyira, mint a jázminé:):):)
INCI: elszappanosított olívaolaj, szőlőmag olaj, pálmaolaj, kókuszolaj, házi libazsír, jázmin hidrolátum és illóolaj
mesterséges adalékanyagok: titán dioxid (fehérítéshez használt anyag, a biokozmetikumokban megengedett- nagy szemcsemérete miatt nem szívódik fel a bőrbe)
Fehér mályva (orvosi ziliz)- hibiszkusz szappan
A fehér mályva régóta közkedvelt gyógyír torokfájás, rekedtség esetére- de azért ne használjuk a szappanunkat gargalizálásra, a ziliz másra is jó!:) A népi gyógyászat a leveleivel a bőrgyulladást kezelte borogatás formájában. A gyulladt furunkulusok gyógyulását felgyorsítja, de enyhítheti akár a húgycsőgyulladás kellemetlen tüneteit is. Remekül megszünteti a szőrtszőgyulladást. A patakparton találtam egy tövet, amiről szedtem leveleket és néhány virágot, a hidrolátum tehát ismét friss növényből készült.
Ha mályva, hát legyen mályva!- gondoltam. Így jött a ziliz mellé a hibiszkusz. Az arab népek régóta fogyasztják teáját, ők úgy hívják „kharkadi”. A hibiszkusz nemcsak gyönyörű, de számos gyógyhatással is rendelkezik, elsősorban magas C-vitamin tartalma teszi gyógyászatilag hasznossá. Rendszeres használatával megelőzhető a bőr kivörösödése, foltosodása, frissít, segíti a sejtek megújulását, feszesítő hatással bír.
INCI: elszappanosított olívaolaj (70 %), kókuszolaj, pálmamag olaj, orvosi ziliz hidrolátum, hibiszkusz kivonat
mesteséges adalékanyagok: szappanszínező
Boróka szappan
Gyógyhatását már az ókorban ismerték. Járványok idején gyakran égettek borókaágat a levegő fertőtlenítése végett, sokáig úgy gondolták, hogy az ajtó fölé akasztott borókaág távol tartja a háztól a rontást. Egyes területeken a pásztornép borókaolajjal (pontosabban borókafa- kátránnyal) védte arcát a napsütéstől és széltől, bőrbetegségektől- utóbbit a borókaágak égetésével nyerték, állataik sebeinek kezelésére szintén ezt használták. Manapság főleg bedörzsölőszerként, reumás és ízületi fájdalmak, idegbecsípődés esetén használják, de általános izomlazító hatással is bír, illetve alkalmazható narancsbőr ellen. Terhesség ideje alatt mindenképpen kerülendő (meghozza a vérzést)!!!
INCI: elszappanosított marhafaggyú, libazsír, kókuszolaj, ricinusolaj, borókaolaj, orvosi szén
mesterséges adalékanyagok: szappanszínező
“Zöldfű” aloe vera - alga szappan
Aloe vera- legendás! Hatását már az ősi sumér agyagtáblákon is méltatták, az ókori Egyiptomban pedig ez a növény volt az örök élet, a halhatatlanság szimbóluma. Nagy Sándor csak akkor indult el a háborúba, amikor megfelelő mennyiségű aloe állt a sereg rendelkezésére. További érdekesség, hogy állítólag az USA-ban manapság is fenntartanak egy stratégiai aloe raktárat nukleáris katasztrófa esetére. Eredeti hazája Afrika, de ma már szinte mindenhol termesztik. Európába arab közvetítéssel jutott el, a híres arab tudós és orvos, Avicenna is említést tesz a növényről. Az aloe levelében található gél leginkább sebgyógyító hatásáról ismert, fertőtleníti a sebeket, felgyorsítja a hámképződést, egyben erős gyulladáscsökkentő és elsősegélyként égési sérülésekre is kitűnő. Magas enzimtartalma egyedülálló méregtelenítő és tápanyag felszívódást segítő anyaggá teszi. Antibiotikus hatása is van, de nem csupán a baktériumokat pusztítja el, a vírusokat és gombákat éppúgy. Sőt! Az ásványianyag- és vitamintartalma olyan magas, hogy étrendkiegészítőként is megtalálhatjuk az immunerősítő szerek között. Több, mint 200 féle hatóanyagot azonosítottak ebben a növényben -egyértelműen a gyógynövények királynője!
A spirulina alga szintén igen magas vitamin- és ásványi anyag, fehérje és aminosav tartalmú, megtalálható benne az összes esszenciális zsírsav, antioxidáns hatásánál fogva pedig üdévé, feszessé varázsolja a bőrt.
INCI: elszappanosított olíva olaj, pálmaolaj, kókuszolaj, aloe vera gél, szárított spirulina őrlemény
mesterséges adalékanyagok: titán dioxid (fehérítéshez használt anyag, a biokozmetikumokban megengedett- nagy szemcsemérete miatt nem szívódik fel a bőrbe), kozmetikai illatanyag (fű)
Lósóska szappan
Akkor figyeltem fel erre a növényre, amikor egy angol nyelvű blogban megláttam egy gyönyörű sötét rózsaszín szappant, amit a blogíró és gyakorló szappankészítő saját bevallása szerint egy, a lósóskák nemzetségébe tartozó növény gyökeréből készült olajjal színezett. Gyorsan rákerestem a latin névre, s kiderült, hogy nálunk is ismeretes néhány lósóska faj, legtöbbször a Rumex obtusifolius, amellyel találkozhatunk. S a dolog tetejébe még egy régi, a népi gyógyászatban belsőleg bakteriális eredetű hasmenések, külsőleg bőrbetegségek (!) gyógyításában alkalmazott növény. Gyakran használták általános tisztálkodáshoz, nehezen gyógyuló, varas sebek lemosására, ill. rühesség, viszketegség esetén. Gyermekeknél is biztonsággal alkalmazható, egyedül terhesség alatt nem ajánlott belsőleg (elfogyasztva). A gyökerekben antrakinon-származékok és cserzőanyagok találhatóak, ezek antimikrobiális és erős összehúzó hatásúak. El is indultam a mezőre egy hatalmas ásóval a vállamon, nem kellett sokáig keresnem! A vastag karógyökereket (a képen háttérként látható) szépen megtisztítottam, feldaraboltam, olajba tettem. Már másnap sötét sárga volt a macerátum, a vörös színanyag lassabban oldódott ki belőle. A végeredmény: gyönyörű csokiszín – szappankészítők figyelem: a vékonyabb szappanrétegeknél látszik a vörös színanyag, mely egyedülálló, hiszen lúgos közegben is megőrződik! Nem álltam meg, hogy ne étcsoki illatot társítsak hozzá:) Nagyon finom lett!
INCI: elszappanosított lósóskagyökér macerátum (szőlőmag olajban), kókuszolaj, pálmaolaj, házi libazsír, méhviasz
mesterséges adalékanyagok: kozmetikai illatanyag (étcsoki
A gyömbér, a sör és a szappan különös kapcsolatáról...
A levendula mezők elvirágzottak, s bár addig vártam az idei levendulás szappanom bemutatásával, hogy az elkészítése óta eltelt idő alatt a szappanka használatba is vétetett, most mégis belevágok a történetébe… Már csak azért is, mert egy olyan gyógynövénnyel kombináltam, aminek ismertetését vétek lenne kihagyni!
Miután szappant főként a saját szórakozásomra készítek, így nem szeretek kétszer ugyanolyat gyártani. Hosszasan gondolkodtam hát, hogy mivel dobhatnám fel a klasszikus levendulás szappanok sorának egyhangú báját: végül a választás a gyömbérre esett.
A „Zingiber officionale” a trópusi Délkelet-Ázsiában őshonos növény, nem csoda, ha legelsőként az indiaiak és a kínaiak fedezték fel maguknak ezt a különleges gyökeret. Legelső írásos említése az i.e. 3000 körül keletkezett nagy kínai füvészkönyvben (Pen Cao Csing) található, ekkor már arrafelé termesztették is, az egyik legrégebben használt fűszer-és gyógynövény. Konfuciuszról azt tartják, hogy minden étkezés alkalmával fogyasztott gyömbért, a kínai konyhának máig az egyik legfontosabb alapanyaga. A kínai orvosok szerint jó fogfájás, malária, hidegrázás, arc- és homloküreg gyulladás, köhögés ellen, illetve bélrendszeri betegségek esetén. A kínai tengerészek ezt rágcsálták a tengeribetegség leküzdésére, s talán ez az egyik legismertebb tulajdonsága: émelygés, rosszullét, emésztési problémák, hasmenés ellen az egyik legkiválóbb szer. Csípős vegyületei fokozzák a nyál- és az epe kiválasztását, illetve serkentik a gyomor nyálkahártyájában lévő hőreceptorokat tovább fokozva ezzel a bélműködést. Fekély ellen is jó, ebben az esetben mézzel együtt ajánlott fogyasztani. Erjedést gátló hatása miatt a bélgázok termelődését megszünteti, akár élelmiszerek tartósítószereként is hatékonyan alkalmazható. Gyomornyugtató hatása tehát közismert, így amikor a gyömbér Európa szerte elterjedt (a föníciaiak közvetítésével jutott el a Földközi-tenger környékére, s így ismerték meg az egyiptomiak, görögök, rómaiak, majd a 9. századra már az egész kontinensen közkedveltté vált), az angolok azonnal sört („Ingver”) készítettek belőle… :)
A gyömbérsör receptjét úgy érzem, hogy muszáj itt lejegyeznem, nemsokára elkészítem, s stílusosan a gyömbérszappanos fürdőzés közben fogom esténként elkortyolgatni- szóval, ha valaki követni szeretné a példámat…
A gyömbérsör elkészítési ideje 9 nap, erjesztett, ám alkoholmentes ital. Egy kancsóban 1,5 dkg szárított sörélesztőt elkeverünk 4,5 dl langyos vízzel, 2 kávéskanál őrölt gyömbérrel és 2 kávéskanál cukorral (lehet barna cukor, vagy nádcukor is). Egy napig kell állnia lefedve, meleg helyen. Ezt követően 6 napon keresztül minden nap további 1-1 kávéskanál gyömbérport és cukrot kell hozzákeverni az italunkhoz, majd a 7. napon leszűrhetjük a gyömbéres levet. Ezt keverjük bele 1,2 liter meleg vízbe, melyben előzőleg oldottunk további 75 dkg cukrot 2 citrom levével, majd 3 liter hideg vízzel egészíthetjük ki a keveréket. Üvegekbe töltjük, lezárjuk, 2 napig érleljük, majd az elkövetkező egy hétben elfogyasztjuk mind egy cseppig (tovább nem áll el)… :)
Indiában szintén kedvelik a gyömbért: alkalmazták a hányinger leküzdésére (citrommal és fekete sóval), megfázásra (influenzás időszakban is nagy segítség lehet, nálunk a népi gyógyászatban leggyakrabban ilyen esetben fogyasztották), de kihasználták, hogy igen erős fájdalomcsillapító és görcsoldó, például fejfájás esetén jó választás. Migrénes rohamnál már én magam is próbáltam, valóban hatásos! (5 gramm friss, reszelt gyömbér rágcsálása elegendő.) Az Ayurvéda szerint nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti, általa okosabbak és magabiztosabbak leszünk- ezen nincs is mit csodálkozni, mivel a vérkeringést serkentő hatása nem kerüli el az agyat sem (javítja a memóriát, a gondolkodás képességét).
A gyökér drogja közel 3% illóolajat tartalmaz, melynek 40 %-a a szeszkviterpén szerkezetű zingiberén, 18%-a kurkumén és zingiberol (a gyömbér egyébként a kurkuma közeli rokona), csípős ízét (és nem utolsó sorban erős antibakteriális hatását) a gingerol nevű vegyület okozza, ezen kívül nagy mennyiségű gyantát és keményítőt tartalmaz. A zingiberén egy nagyon erős fehérjebontó enzim (1 grammja akár 10 kg hús megpuhításához is elegendő), főként ennek köszönheti erős gyulladáscsökkentő tulajdonságát, így a különböző autoimmun betegségeket pozitívan befolyásolja. Ilyenek lehetnek egyes ízületi gyulladások- ebben az esetben mind belsőleg, mind külsőleg érdemes bevetni. Fogyasszunk naponta egy-egy csésze erős gyömbérteát, olajával kenegethetjük a reumás testrészt, vagy a görcsös izmainkat (három cseppet tegyünk valamilyen hordozóolajba, tisztán használni tilos!); ún. melegítő hatású olaj, külsőleg alkalmazva is fokozza az adott terület vérkeringését. Ha fürdőt készítünk vele, akkor illóolaját ne felejtsük el előzőleg egy kevés mézzel elkeverni!
Az ókori egyiptomiak isiász esetén 2 evőkanál reszelt gyömbért kevertek össze kevés szezámolajjal és 1 evőkanál citromlével, ezzel masszírozták a fájó derekat- a hát alsó szakaszának betegségei esetén ez a gyógynövény a leghatékonyabbak egyike!
Az előbbi recepttel a gyömbér világokat meghódító útján elérkeztünk Afrikába… Ezen a kontinensen is új dolgokat tanulhatunk a növényről! Kongóban a mangó fa nedvébe keverik, az ital neve tangawisi, s úgy tartják, hogy minden betegséget gyógyít. Általában azonban az afrikai népek körében főként afrodiziákumként vált ismertté. Míg a férfiaknál növeli a szexuális vágyat (a szenegáli nők például gyömbérdarabkákból szőtt övet készítettek férjeiknek a nagyobb élvezet reményében), addig a nőknél alkalmazták fogamzásgátlóként is Új-Guineában (valószínűleg vérkeringést serkentő hatása révén beindíthatja a menstruációt?).
A szerelmi életre gyakorolt jótékony hatása miatt az ókori rómaiak is kedvelték, általában borokba keverve fogyasztották. Hazai viszonylatban szintén így vált ismertté: az eladósorban lévő magyar lányok azért sütötték a gyömbéres kenyeret kedvesüknek, hogy a legény nagyobb hajlandóságot mutasson a… ööööö… a házasságra… :)
Miután többféle véralvadásgátló anyagot tartalmaz, így minden olyan betegségnél bevethető, amely vérrög képződéssel jár (vizsgálatokkal igazolták, hogy csaknem olyan erős ebből a szempontból, mint az aszpirin)- a külső zúzódásokon és a visszerek kezelésén kívül megelőzhető vele az agyvérzés és a szívinfarktus, de más vonatkozásban is pozitív hatást gyakorol a keringésre: csökkenthető vele a koleszterinszint és a magas vérnyomás kialakulásának kockázata.
További érdekes tény, hogy Amerikában vizsgálatokat folytatnak a gyömbér rákellenes tulajdonságainak igazolására: a Michigan Egyetem tanulmánya szerint laboratóriumi körülmények között a növénnyel sikerült megállítaniuk a petefészek rákos sejtjeinek burjánzását in vitro (ez is főként a gingerolnak köszönhető). Az Amerikai Rákellenes Intézet nyilatkozatából egyelőre csupán annyi derül ki, hogy ha van is ilyen hatása a gyömbérnek, az – a kutatások korai szakaszára való tekintettel – nem támasztható alá, további kísérleti eredmények szükségesek.
Terhesség alatti fogyasztásáról megoszlanak a vélemények, rögzítettek olyan esetet, amikor a kismama a terhességi hányinger leküzdésére gyömbért fogyasztott, és sajnálatos módon a terhesség 12. hetében elvetélt, ugyanakkor ennek kockázata csupán 1-3 %. Cukorbetegség esetén viszont, ha a beteg gyömbérkúrát szeretne tartani konzultálni kell a kezelőorvossal, mert a vércukorszintet jelentősen csökkenti, így figyelni kell a beteg által szedett egyéb gyógyszerek mennyiségére…
A rövidke gyógynövény ismertető után visszatérek néhány szó erejéig az elkészült levendulás-gyömbéres szappanhoz. Természetesen került bele szárított gyömbér, illetve gyömbér és levendula illóolaj. A gyömbért ritkábban használják bőrápoló termékekbe, mert elméletileg biztonságos ugyan (nem toxikus és nem allergizál), de az érzékenyebb bőrt vérbőségfokozó hatása miatt izgathatja, illetve fényérzékenységet is okozhat. Lemosó terméknél természetesen a rizikófaktor gyakorlatilag nulla (az iparban is használják a szappangyártásnál), így bátran kombináltam a levendulával. Ez a variáció egyedülálló, frissítő, enyhén fűszeres illatot eredményezett, ajánlom kipróbálásra minden, a különlegességekért rajongó szappankészítőnek! :)
INCI: babassu vaj, pálmazsír, szőlőmag olaj, levendula macerátum (olíva olaj), ricinus olaj, szárított gyömbér, gyömbér-és levendula illóolaj, orvosi szén
mesterséges adalékanyagok: -
PS: Ha a levenduláról is olvasnál, akkor IDE kattints!
Henna és szappan
Természetesen tartok itthon hennát, hiszen az arab kultúrkör egyik alapvető gyógynövénye, szertartások és a mindennapi női cicomázkodás elengedhetetlen kelléke Jordániában, de néha itthon is kedvet kapok hozzá… :) Maga a henna arab szó, „al-hinna” annyit tesz: áldott. Azt tartják, hogy jó szerencsét hoz viselőjének. A növényben található festőanyag neve lawsone. Utóbbi a bőrt és a hajat barnásvörösre színezi - főként a növény levelei tartalmazzák, melyeket finom porrá kell őrölni, majd citromlével (vagy fekete teával- tehát valami savas dologgal) és cukorral kikeverni, az így nyert pasztát minimum 6 órán át állni kell hagyni, ezután egy írótölcsérbe töltve lehet mintákat rajzolni vele a testre. A megfelelően tartós testfestéshez legalább 4 órán keresztül fenn kell hagyni a henna pépet a bőrön, majd a megszáradt anyagot egyszerűen le kell dörzsölni egy száraz ronggyal.
A beduin asszonyok hagyományosan a tenyerüket, körmeiket (ami azért is jó, mert a henna gombaölő szer, véd a körömgomba ellen) és a talpukat festik vele egyszínűre, általában esküvők alkalmával. Kulturálisan a hennával való testfestés (melynek indiai neve mehndi) a termékenységgel kapcsolódott össze; a házasságkötés estéjét a legtöbb helyen a „henna estéjének” is nevezik. Ha mintát festenek vele az arabok, akkor általában virágmotívumokat, azt nem tiltja a Korán, míg az indiaiak ennél bonyolultabb ornamentikát használnak, az észak-afrikai berberekre pedig a geometriai alakzatok festése a jellemző.
Íme, egy arab menyasszony tenyere:
A hennás testfestés kiváló alternatívája a végleges tetoválásoknak, hiszen szép lassan lekopik a bőr felületéről, készíthetünk helyette egy izgalmas másik mintát a következő alkalommal, ráadásul egy olyan gyógynövény, melyet már jóval időszámításunk előtt alkalmaztak kifejezetten bőrápolási célzattal. Sőt! Eleinte nem a szépségápolás okán kenték vele a bőrt, hanem hűsítő, gyógyító hatásáért használták. Színezni igazán csak savas közegben színez, így ha szappanba tesszük, akkor nem kell félnünk attól, hogy összekenünk vele mindent, még a szappan habját sem festi meg, nemhogy a bőrünket, vagy a hajunkat...!
A híres ókori egyiptomi gyógyszerkönyvben, az Ebers papiruszon (i.e. 1550) hosszasan ecsetelik a henna áldásos gyógyító hatásait és felhasználásának különféle módjait. Begyógyítja a sebeket, bár azt hiszem, hogy az egyiptomi ajánlást, miszerint az összezúzott henna leveleket és magokat libazsírral és ondóval kell ehhez összekeverni, nem fogom kipróbálni, bár alapvetően vállalkozó szellemű embernek tartom magam. Az antilop trágyával és állati zsigerekkel készített hennás pakolás (ezt csipás szemre tartották jó gyógyszernek) sem túl bizalomgerjesztő, de például hennapépet kevertek egykoron datolyával és vöröshagymával is, s ajánlották viszkető bőr kezeléséhez – ez akár ekcémára is jó lehet. A tekercs szerzője a következőképpen írt:
“Ügyelj tanácsomra, mert valóságos gyógyír ez, Ozirisz templomából származó orvosság. Elűzi a korpát és a bőr hámlását minden végtagról. Azonnal gyógyít!”
Végül néhány szó ennek a hennás szappannak a születéséről: eredetileg nem volt tervbe véve az elkészítése, de sajnos készült egy csúnyácska szappan a konyhámban, amit úgy döntöttem, hogy nem tartok meg. Még puhán különböző méretű gömböcskéket gyúrtam belőle, melyeket megforgattam egy kis szénporban a minta kedvéért- ugye, milyen jól néz ki? :) Gondolkodtam, hogy mi legyen belőle, nem akartam egy egyszerű design szappant, így turkálni kezdtem a gyógynövényes dobozban, s a kezembe akadt egy zacskó henna, meg egy kis üveg henna olaj, amit különleges alkalmakra tartogattam…
INCI: elszappanosított shea vaj, kókuszolaj, szőlőmag olaj, olíva olaj, henna olaj, őrölt henna, vörös agyag és indigó, orvosi szén, narancsvirág és niaouli illók
mesterséges adalékanyagok: -
P.S.: Vigyázat! A Közel-Keleten sok helyen kapható ún. „fekete hennát” kerüljük, mert az nem természetes eredetű, veszélyes vegyszereket tartalmaz!
A kívül-belül csipke szappan
A kívül-belül csipke szappan egy igazi tündérmese, valóra vált szappanos álom. Régóta vágytam már rá, s el is jött a megvalósítás pillanatának ajándéka az életemben…
2014. októberében meghirdettem a szappanbarát program első témáját, ami egy művészi témára készült szappan elkészítése volt. Az ötleteim között szerepelt ez a csipke szappan is, melynek témája természetesen a „Csipkerózsika” meséje lett volna, de végül a kiírásra egy Picasso repróval válaszoltam (aki kíváncsi az elkészült művész szappanokra, az lapozzon IDE). Röviddel ezután azért a csipkés tervek is megvalósultak, ennek az eredményét láthatjátok a képen, további fotókat pedig a galériában találhattok ITT, ITT, ITT és ITT… sok-sok kép, mert ez a szappan megérdemli, valóban annyira fotogén lett, mint egy világszép királykisasszony… :)
A csipke mintát egy szilikon matrac adta, a belbecs viszont fontosabb, mint a külcsín: csipkerózsa, azaz vadrózsa olaj, csipkebogyó macerátum, természetazonos rózsa és rózsafa illóolaj… Csupa-csupa csipke és csupa-csupa rózsa!
A királykisasszonyok selymes bőrének megőrzését segíti még a kecsketej (mert ez egy 100% tejjel készült szappan), illetve a szappanba került, egzotikus gyümölcsök püréjét tartalmazó (és érdekes belső mintát adó) szappankockák, no meg a festőbuzér őrlemény, amitől eperjoghurt színűvé vált ez a különleges szappan- csupán a felületi csipke mintát terveztem törtfehérnek.
Miután ez a szappan is „tematikus” (mint általában minden munkám), a most választott főszereplő gyógynövény pedig a csipkebogyó, így erről az értékes növényünkről szeretnék most néhány szót ejteni.
Érdekes tudni, hogy a vadrózsa (csipke) gyökerét a népi gyógyászatban a veszettség gyógyítására használták, innen ered a „kutyarózsa” elnevezés. Talán a legfontosabb téli vitaminforrások egyike, az első dolog, ami mindenkinek az eszébe ötlik a vadrózsa terméséről, a csipkebogyóról, hogy extrém mennyiségű C-vitamin van benne, egyetlen picinyke bogyóban több, mint egy egész citromban!!! Magolaja jelentős mennyiségű E-vitamint és remekül hasznosuló antioxidánsokat, ráncok ellen béta-karotint tartalmaz, jól hidratál, ezen tulajdonságai miatt ajánlják öregedő bőr ápolásához. A terméshús (fogyasztása) enyhe vízhajtó, gyulladáscsökkentő, immunerősítő hatású, magas flavonoid tartalma enyhíti az ízületi fájdalmakat. A C-vitamin megőrzése végett szigorúan tilos forrázni, tea készítés esetén áztatni érdemes (12 órán át, kalapáccsal megtörve a bogyókat, a bennük lévő magocskákkal együtt). Itt pedig elérkeztünk egy izgalmas kérdéshez: létezhet-e C-vitaminnal dúsított szappan?
C-vitamin név alatt az aszkorbinsavat szokás érteni, így a legkézenfekvőbb válasz az előbbi kérdésemre az lenne, hogy nem, nem létezik szappan C-vitaminnal, mert a szappan lúgos, a savak azonnal elbomlanak benne. Történt egyszer azonban, hogy természetes színezékekkel kísérleteztem, mert csodálatosak, de a nagy többségük sajnos gyorsan elveszti a színét a szappanokban. Az egyik legszebb darab az annatto macerátummal színezett volt, ami talán a leginkább fényérzékeny az összes általam próbált növény közül, így a gyönyörűséges napsárga napról napra szemmel láthatóan fakóbbá vált. Mérgemben nekiálltam olvasgatni, mivel lehetne elejét venni a színvesztésnek, végül azt találtam, hogy az élelmiszeriparban a problémát a C-vitamin különféle változataival oldják meg… Haladjunk lépésről lépésre! :)
C-vitamin alatt tehát nem csak az aszkorbinsav értendő?!? Meglepő lehet, de valóban vannak a C-vitaminnak egyéb formái is. A klinikai vizsgálatok nem igazolták a közkeletű hiedelmet, hogy különbség lenne a természetes eredetű L-aszkorbinsav és a szintetikus C-vitamin hasznosulása között (ugyanez nem mondható el pl. az E-vitamin természetes és mesterséges formáiról), ennek ellenére az étrendkiegészítők piacán ma már különféle problémákra különféle C-vitamin készítményeket ajánlanak a C-vitamin egyéb formáinak biológiai hasznosulását figyelembe véve. Ilyenek az aszkorbátok, a C-vitamin különféle sói. A nátrium-aszkorbát (étrendkiegészítőként gyomorpanaszokkal küzdő betegeknek ajánlott, hiszen nem savas, bár egyes kísérletek szerint hólyagrákot okoz) már eséllyel indul lúgos közegben, az élelmiszeripar pedig részben antioxidánsként (E301), részben pedig a természetes eredetű színanyagok megőrzése okán használja… S ha már így van, hát ebbe a szappanba most került belőle. A festőbuzér stabil természetes színezék, nem emiatt, hanem mert egy csipke szappan stílusosan legyen C-vitaminos! :) Hogy valóban működik-e, nem tudom, de egy próbát igazán megért, hiszen ez a vitamin nélkülözhetetlen a bőr kollagénjének képződéséhez, hiányában a hámréteg töredezetté és szárazzá válik, tonizálja, felfrissíti a bőrt, megköti a szabad gyököket, így az anti-aging készítményekben gyakran használják- Csipkerózsika is örök fiatal maradt a rózsák között, míg száz éves álmát aludta, nem igaz?…
INCI: elszappanosított vadrózsa olaj, csipkebogyó macerátum (olíva olaj), pálmazsír, kókuszolaj, kukoricacsíra olaj, szőlőmag olaj, szója olaj, méhviasz, rózsa és rózsafa illóolaj, festőbuzér, kecsketej (a díszítő kockákban fügekaktusz, mangó és avokádó püré, orvosi szén)
mesterséges adalékanyagok: -
Három szappan, három mese
Első mese: a csalán
A csalán erős rostjaiból valószínűleg előbb szőttek rendkívül tartós vásznat, mintsem gyógynövényként használták volna- csalánszövet már bronzkori sírokból is került elő, de a német hadsereg egyenruhái szintén ebből készültek az I. világháború alatt a pamuthiányra való tekintettel. Manapság is használják, például a szőnyeggyártásban. Tehát a fenti mesénk alapja nagyon is valós. S mily lényegre törő az írói képzelet, hogy egyben a gonosz átokból való gyógyulás lehetőségét éppen ebben a növényben látja!
A majdnem mindenhol megélő, igénytelen növény, a nagy csalán (Urtica dioica) latin nevét az „uro”, azaz „égni” szóból kapta. Szárát és leveleit csalánszőrök, pici, üreges tűk fedik, melyeknek belsejében valóságos vegyület koktél található: acetil-kolin, hisztamin, szerotonin, moroidin, leukotriének, hangyasav, melyek a bőr alá kerülve égető érzést okoznak. Ám ezek a csípések, bár kellemetlenek, de gyógyító erővel bírnak! Mai napig elterjedt például a reumás fájdalmakat, az isiászt, lumbágót és a köszvényt csalánnal való ostorozással kezelni, mely eljárás hatásosságára valószínűleg a római katonák jöttek rá a nagy ókori hadjáratok során, amikor a hidegben ily módon igyekeztek felmelegíteni bőrüket. (Csalánozás után semmiképpen ne érje a bőrt hideg víz, erre ügyeljünk!)
Kora tavasszal, a még fiatal csalánlevelekből nagyon finom, a spenóthoz hasonló főzelék készíthető, mely lehet egyben a tavaszi egészség kúránk része, hiszen a csalán az egyik legerősebb vértisztító növényünk! Eltávolítja a felesleges salakanyagokat, mérgeket a veséket fokozott működésre serkentve. Miután túladagolva vesegörcsöket okozhat, így hetente csak egyszer, és csak a zsenge levelekből javasolható a spenót főzelék. Teája rengeteg vitamint, ásványi anyagot (C-, B-, és K-vitamint, béta-karotint, flavanoidokat, klorofillt, vasat, kálciumot és káliumot, kovasavat, ként és szilikátokat) tartalmaz, fogyasztható akár fél éven keresztül is napi 1,5 dl-es adagokban (rövidebb kúrák esetén lehet nagyobb napi adagban alkalmazni, lázcsillapítóként pl. napi 3 csészével kell meginni). Vizelethajtó és keringésjavító, ezért orvosolható vele a vér magas húgysav szintje- így a köszvényre például nem csak külsőleg, de belsőleg is hat, illetve csökkenti a vérnyomást, de ügyelni kell, ha vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel együtt szeretnénk fogyasztani. Megjegyzés: szív- és veseelégtelenség miatti ödémák nem kezelhetőek vele!
Belsőleg (a frissen facsart csalánlé) és külsőleg mindenféle allergiás tünet orvoslásában élen jár, legyen az szénanátha, asztma (ehhez gyökerének főzetét ajánlják cukorral és mézzel), vagy ekcéma, övsömör… egyszóval bármilyen furcsa (kutyaharapást szőrével? :)): a csalánkiütésre is az egyik legjobb szer a csalán… Dioszkoridész az i.e. 1. században fertőzött sebekre és orrvérzésre ajánlotta a csalánlevet. Ezenkívül a zsíros haj, a hajhullás, korpa és a zsíros bőr (pattanások) nagy ellenségeként számos kozmetikum része, ú.m. kenőcsök, samponok… Arcgőzöléshez ajánlható a fiatal csalánlevelek forrázata, mely alaposan megtisztítja a tág pórusú, aknés bőrt.
S végül a csalános szappan: a magas klorofill tartalomtól méregzöld színével és friss, füves illatával igazán mondom, hogy belopta magát a szívembe! A mostani szappan meleg eljárással készült, olíva olajban macerált, illetve szárított, morzsolt csalánlevéllel, melyet saját magam gyűjtöttem itt nálunk, az erdőszélen. A meleg eljárás előnye, hogy az elszappanosodás után adagolhatunk a masszához bármilyen finom, értékes olajat, ami a lúg által érintetlen marad. Ez esetben a választásom a nemes babérolajra esett, s miután ez a szappan nem készült magas zsírtöbblettel, így akár samponszappannak is kiváló lehet, ha valaki szereti a szappanos hajmosást. A babér és a csalán együttes ereje pozitívan befolyásolhatja a fejbőr általános állapotát, erősíti a hajhagymákat. A szappanpecsétet pedig vehetjük ennek szellemében egy csalánnal benőtt tökfejnek… :)
Végül: érdemes a hajunkat mosás után csalánpakolással ápolni. Ehhez egy adag csalán őrleményt kevés citromos vízzel keverjünk össze, a pakolást 10 percig hagyjuk a nedves fejbőrön, majd öblítsük le! Korpa ellen készítsünk csalán-hajszeszt (gyökerének alkoholos kivonatát).
Eddig a mai mese…
INCI: elszappanosított olíva olaj (csalánlevél macerátum), rizskorpa olaj, pálmazsír, kókusz olaj, babérolaj, csalán őrlemény, borsmenta illóolaj, nátrium-glükonát
Második mese: a bodza
Így kezdődött el a történet, amit az öregúr egy ágyban fekvő kisfiúnak mesélt, amikor az ebadta rosszcsontja jól megfázott az utcai pocsolyákban ugrálva. Édesanyja ágyba fektette, s feltette főni a finom bodzateát… Álljunk csak meg! De hát ez a mese is a valóságból sarjadt! :) Hiszen a bodzatea az egyik olyan gyógynövény, amit bátran előkaphatunk a kredenc mélyéről meghűlés esetén!
A bodzafáról már írtam egyszer, hogy a „szegényember patikájának” tartották régen- minden részét felhasználta valamire a népi gyógyászat. A régi germán törzseknél egyenesen szent növény volt- Holle anyónak (vagy Freyának), a családi fészek istennőjének virága. Az angolszász kultúrkörben fennmaradt a bodza varázserejének tisztelete, gondoljuk csak a Harry Potter sorozatban minden varázspálcák legerősebbjére, a bodzapálcára! (Ó, ezek a mesék mindenütt! :))
A latin nevén Sambucus nigra fehér bogernyőit napos, száraz időben gyűjtsük, különben megbarnulnak szárítás közben, s elvesztik hatóanyagaik nagy részét- ezek többek között az illóolaj tartalom, nyálkaanyagok, szaponinok, flavonoidok (rutin, kvercetin, sambucin, kempferol), fahéjsav származékok… A bodzavirágból készült tea izzasztó és lázcsillapító hatású, a legkiválóbb házi szerek egyike nátha, megfázás esetén. Klinikai teszteket is végeztek, s kiderült, hogy az influenza vírusok szaporodását is képes gátolni. Ha érezzük, hogy bujkál bennünk a kórság, akkor forrázzunk le 2 dl vízzel vegyesen egy kevés bodzavirágot, hársfavirágot és kamillát, hagyjuk állni 5 percig, majd mézzel, még forrón kortyolgassuk el. Influenza esetén néhány óránként igyunk meg ebből egy-egy pohárral.
A bodzavirág szárítása: vigyázva, hogy a virágok ne sérüljenek, terítsük ki őket kocsánnyal felfelé, de csak vékony rétegben, hogy jó minőségű teát kapjuk, mely halványsárga színű és kellemes illatú. Amikor a szárrészek már pattanva törnek, akkor az apró virágokat a kocsányról kézzel lemorzsoljuk. Mivel a száraz virágok nedvszívóak, ezért a legalkalmasabb módon papírral bélelt dobozban tárolhatjuk a bodzateánkat. Fontos, hogy a bodza izzasztó hatása miatt nem fogyasztható együtt a zsályával, ami éppen ellenkezőleg hat a szervezetre!
A bodzavirág tea fogyókúránk része is lehet, ebben az esetben ihatjuk naponta öt alkalommal legalább egy hónapon keresztül- állítólag testsúly csökkentő hatása van.
Érdekesnek találtam még a bodzáról olvasgatva, hogy a virág forrázatát szemcseppként is alkalmazták gyulladás, árpa esetén- a kozmetikumok világában gyakran találkozhatunk is bodzavirágos arc- és szemfrissítő lemosókkal, illetve borotválkozás utáni szereknek is gyakorta részét képezi.
Carl von Linné, a modern természettudományos rendszertan atyja figyelte meg, hogy a kecskék bakteriális körömgyulladás esetén elkezdik enni a bodza leveleit… Nos, ezt nem hagyhattam ki a leírásomból- egy tisztes szappankészítő szereti a kecskéket! :) Mindazonáltal a bodza bármely részének nyersen történő fogyasztása nem igazán javasolható, hiszen bizonyos méreganyagokat tartalmaz. (A levelekben nagy mennyiségben találhatóak kéksav- glikozidok, mint például a szambunigrin.)
A kérgéről még nem szóltunk: ezt frissen kell szedni, főzete egyrészt reuma ellen jelent gyógyírt belsőleg, naponta több csészével is javasolható ebben az esetben, másrészt vízhajtó (általános ödémásodásra), illetve féreghajtó.
A gyümölcsöt ősszel gyűjthetjük, főzetével többek között a migrénes fejfájást orvosolhatjuk, ebben az esetben kombinálható borsmentával, kakukkfűvel és gyömbérrel. C-vitamin tartalma kimagasló, a citrusfélék kétszerese! Remek, pikáns lekvár készíthető belőle: a bogyókat néhány érett szilvával és ízlés szerinti mennyiségű cukorral összefőzzük, majd hozzákeverünk pár evőkanál vajon pirított zsemlemorzsát. Állni hagyjuk, majd szitán átszűrjük. Sültek mellé kiváló! Érdekesség még: a bodza a hagyományos angol ketchup egyik fő összetevője! (A gyümölcsről még ITT!)
Ja igen… a szappan! A Tiszta Szívvel Műhelyben bodzaszörp készült… neeeem, most először nem szappan, hanem szörp. Jó móka volt, a gyerek is nagyra értékelte mind a virágok begyűjtését, mind magát a szörpkészítést, a szörpivásról nem is beszélve! S ha már itt tartok… megosztok egy bodzaszörp receptet is:
A 15 literes bográcsomat félig megraktuk friss, az erdő mellett szedett bodzavirággal (nem mostam meg, mert úgy elveszíti a zamatos virágpor nagy részét), majd leöntöttem 7 liter (előzőleg felforralt és visszahűtött) vízzel, amelyben elkevertem 3 kg cukrot, illetve még fél kilót, amelyet előzőleg karamellizáltam. Felkarikáztam 5 nagy citromot, azt is hozzátettem, illetve került bele kb. 10 dkg citromsav és 1 csomag nátrium-benzoát a tartósítás végett. 2 nap alatt összeérett a szörp, leszűrtem, üvegekbe került…
Természetesen akadt egy kis virág, amit befőttes üvegbe nyomkodva nyakon öntöttem olíva olajjal, mert hajtott a kíváncsiság: még sosem készítettem bodzavirág macerátumot. A virág és a gyökér alkalmas bőrápolásra, hámosító, ránctalanító, frissítő hatású. Az indiánok fertőzések, bőrkiütések kezeléséhez is használták, jó lehet akár pattanások, kelések ellen is.
Miután nem akartam kitenni a hatóanyagokat a lúg romboló erejének, főzött szappant készítettem, s miután az olajok átalakultak, a lúg pedig elfogyott szépen, belekerült a masszába az illatozó bodzavirág macerátum (nagyon jól átveszi az illatot az olaj!:)), meg még egy kis virág forrázat (nem nagy mennyiségben, hogy ne puhítsa túl a masszát a plusz folyadék). Pici zöld agyaggal márványoztam a szappant, majd- "meglocsolva" némi kubeba és gyömbér illóolajokkal (mert valami „bodzásat” akartam)- beletuszkoltam az öntőformába.
Másnap, amikor felvágásra került a szappan, gondoltam, hogy jöjjön még egy kis kézműves mulatság a gyerekkel (ha már ilyen lelkes volt eddig is bodza ügyben!), nekiláttunk kidíszíteni a szappant, véstünk, cukorgyöngyökkel bodzafát varázsoltunk a szeletekre… Íme:
Remélem ismét jól mulattál, kedves Olvasó, s ha a mesémtől még nem álmosodtál volna el, akkor próbáld ki a bodzatejet! Ehhez 1 virágot (vagy 1 tk. szárítottat) főzz 5 percig 1,5 dl tejben. Melegen fogyaszd, lefekvés előtt egy-két órával! Varázsos szép álmokat! :)
Harmadik mese: a dió
Törjük hát fel mi is a dió héját, s lássuk, valóban bármit kérhetünk-e ettől a kicsi csonthéjastól és atyjától, a hatalmas koronás főtől, a Juglans regiától (mert a név valóban király diót jelent…). A diófa Közép-Ázsiából származik, egyes népek ősi legendáiban a bölcsesség fájaként tisztelték (például a magyarok és kelták)- még termésének alakja is az emberi agyhoz hasonlatos! A rengeteg tudás, melyet hosszú élete alatt szív magába (akár 500-600 évig is élhetnek egyes fajták), azonban cseppet sem képletes. Olyannyira tetemes a diófával kapcsolatos ismeretanyag, hogy a mai mesénket inkább el se mesélem… Jó, jó, azért csak belevágok a csodás dióhoz mérten egy rövidke történetbe, de szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani Orosz Péter: Könyv a dióról című remekbe szabott munkáját, melyet nagy élvezettel olvastam ennek a kis bejegyzésnek a megírása előtt…
Az én mesém egy igen csúnya, viszkető bőrkiütéssel kezdődött, ami sehogy sem akart elmúlni. Aztán valahol hallottam, hogy érdemes a diólevéllel próbálkozni, készítettem hát egy friss diólevél forrázatos fürdőt magamnak- ekkor merültem bele először fizikálisan a dió témába… Bizony nem bántam meg! Másnap reggelre leszáradtak a pöttyeim, magam is meglepődtem, hogy milyen gyors volt a hatás! Ez volt az a pillanat, amikor felkerült a diós szappan a „mindenképpen elkészítendő” listámra. Csak a megfelelő alkalomra vártam, s ez el is jött, amikor hozzájutottam egy üvegcse jó minőségű dióolajhoz…
De ne szaladjunk ennyire előre a történettel… Térjünk vissza a dió őshazájába, az ókori akkád-sumér, majd perzsa területekre! Perzsiában vették e növényt először kultúrába, óriási becsben tartották. Hogy honnan tudjuk? Például a fennmaradt legendákból- az egyik szerint VI. Mithridatesz, aki az egykori hatalmas Perzsiához képest már csupán Pontos királyságán uralkodott (a mai Törökország északi részén) i.e. 84-ben végérvényes vereséget szenvedett a Római Birodalomtól. A nagy tudású Mithridatesz (állítólag 25 nyelven beszélt!) kincsesládáját Caius Pompeius, a római sereg vezére nyittatta ki. S hogy mit talált benne? Diót! A nagy kincs mellett pedig a művelt király saját kéziratát, melyben a diónak, mint gyógynövénynek a felhasználásáról írt, s amelyben utóbbit mérgezés és fertőzések legjobb ellenszereként mutatta be. (Érdekességként: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete adatai szerint a világ legnagyobb dió ligete ma is a 750 hektáros iráni Shahmirzad ültetvény.)
Az ókori orvostudomány tehát minden bizonnyal sokat köszönhet a régi Babilon papjainak, majd a perzsáknak. A dió, mint a szellemi képességek fokozója, babiloni gondolat. Dioszkoridész „Gyógyszerek” című könyvében arról ír, hogy a dióbél leállítja a nőknél a havi vérzést (őrölve, pirítva és kevés borral összekeverve hüvelykúpként), a mellbimbók gyulladására, illetve véraláfutások kezeléséhez ajánlja. Hippokratésznál a diónak féreghajtó tulajdonságairól olvashatunk (erre a zöld dióhéj való), de a gyomor, máj és a vese terápiás kezeléséhez is hozzátartozott nála (a vesekövet például dióolajjal gyógyította). A régi görögök és rómaiak bőrfertőzések, bőrgomba ellen is használtak diókivonatot. Az ókori Spártában, ahol a férfierőt szinte már kultikusan tisztelték, a fiúgyermekekkel diótejet itattak annak reményében, hogy nemi szervük ettől nő majd nagyra. Ezzel szemben Athénben a szellemi képességekre helyezték a hangsúlyt (a dió foszfortartalma valóban javítja a memóriát)- utóbbiak végül diadalmat arattak Spárta felett. Azóta beszélnek az emberek a nagyság átkáról… ! :) Na jó, ez csak vicc volt, de az nem vicc, hogy a dió az idők során valóban termékenység jelképpé vált: az ókori rómaiak a lakodalmakon a gyermekáldás reményében diót szórtak az ifjú párra. Ekkortájt már Pannoniában is termesztették (Kárpát-medencei őshonossága vitatott), fő termőhelyei a délnyugat-erdélyi, a felső-tisza-vidéki és a délnyugat-dunántúli folyóvölgyekben volt.
A középkorban is folytatódott a dió imádat, sok fennmaradt írásos dokumentumban szerepelnek diós praktikák. Avicenna például a fül gennyes folyásakor diólevél kipréselt levével való csepegtetést ajánl, mérgezésre fügével és rutával kell fogyasztani, veszett kutya harapására hagymával és sóval együtt köthetjük a sebre, a tuberkulózist pedig mézes dióbél adagolásával gyógyította. Aquinói Szent Tamás volt az első, aki hajhullás (kopaszság) ellenszereként nevezte meg a diót.
A történelmi áttekintés után térjünk rá a hatóanyagokra. A dió a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalosan is drogként van bejegyezve. A termések zöld héja, azaz a kopács (Juglandis pericarpum) és a levelek (Juglandis folium) főként juglont (oxi-alfa-nafto-kinon, C10H6O3) tartalmaznak, mely a zöld részek szárazanyag tartalmának 30%-át is elérheti. (A szárított drog juglon tartalma jelentősen lecsökken, tehát érdemes a friss leveleket, kopácsot használni.) Ezen felül találunk még bennük egyéb naftokinonokat, monoglükozidokat, cserzőanyagot (ellagitannin- mintegy 10%-ban), szaponinokat, flavonoidokat (kb. 4 %), C-vitamint (1%) és illóolajat (0,01-0,03%).
A juglon növekedésgátló hatású, az eső lemossa a talajra, illetve a fa gyökere is bocsát ki juglont, a diófa így gondoskodik róla, hogy saját sarjai ne nőjenek a lombkoronája árnyékában. A diófa alatt tehát nem él meg más növény, hiszen a legtöbb élőlényre nézve mérgező; a juglon igen könnyen kapcsolódik a növényi, állati fehérjékhez, így pusztítva el a gazdaszervezetet. A melegvérű állatokra, így az emberre azonban ez a vegyület veszélytelen, így bátran használhatjuk, mint hatékony szert különböző fertőzések esetén. Gyógyszeripari alapanyag, Oroszországban „Juglon” néven kenőcs, oldat és szuszpenzió alakban kapható, bakteriális és gombás eredetű sebekre írják fel.
A diólevél és / vagy kopács teát, a belőlük készített borogatást, fürdőt főleg bőrbetegségek (ekcéma, étel allergiás és egyéb kiütések), visszérsebek, fekélyes sebek, égési sebek (napégés), tályogok, lábizzadás (gombás betegségek), korpa, hajhullás ellen használhatjuk. A levelek gyűjtését jobb a nyár második felére halasztani, mert a májusi, frissen sarjadt levelek juglon tartalma még elenyésző. Pattanások leszárításához is jó, ilyenkor érdemes más gyógynövényekkel kombinálni (mint pl. csalán, cickafark, boróka, bojtorján…). Sebkezelésnél ügyelni kell, hogy a főzet ne kerüljön nyílt sebbe!
A diólevéllel gyógykenőcsöt is csinálhatunk, dió macerátum készítéshez állítólag az olívaolaj a legkevésbé alkalmas, a leginkább pedig a repceolaj való hozzá. Egy hétig érleljük, majd tartsuk 3 órán keresztül forró vízfürdőben. Szűrjük át egy sűrű szövésű anyagon, tartsuk 60 fokon még legalább félórán át, majd méhviasszal sűrítsük be - keverjük kihűlésig. Kombinálhatjuk körömvirággal is.
A király dió rokona, a hazánkban is termesztett fekete dió (Juglans nigra). A kopácsából készített alkoholos kivonat vagy a belőle préselt lé állítólag eltünteti a bőrfelületen lévő vírusos eredetű szemölcsöket. Szerves kötésű jódtartalma a közönséges dióénál is magasabb, mely hozzájárul erőteljes fertőtlenítő hatásához. A feketedió kopácsot a nyár első felében gyűjthetjük, amikor a termés nagy részét még a húsos zöld héj teszi ki. A tinktúra 40 % alkoholból, 30 % glicerinből és 30 % almaecetből álljon- az ecetsav az, ami meggátolja a juglon enzimes lebomlását, tehát megőrzi a hatóanyagot!!! Egy-egy kávéskanálnyit kell belőle fogyasztani, jó bélféreg, hasmenés, Candida fertőzés ellen is.
A diólevélben és kopácsban található másik igen fontos vegyület az ellagitannin. Ez a csersav (tannin) és az ellagénsav (C14H4O8) együttese, melyet, mint rákellenes anyagot tanulmányoznak. Az ellagénsav gátolja a növényi rák kialakulását, többek között növekedést szabályozó szerepet játszik számos növényfajnál (a dióféléken kívül a bogyós gyümölcsökben, mint eper, málna, szeder, áfonya található nagyobb mennyiségben), de egyben -a juglonhoz hasonlóan- védi a növényt a mikrobális fertőzésektől.
Amerikai kutatók egy géncsipes módszerrel követték nyomon hatását, ez az eljárás lehetővé tette, hogy megfigyeljék a kísérleti állatoknál a májdaganatban végbemenő genetikai változásokat- kimutathatóvá vált, hogy a dió vegyületei képesek voltak lebontani az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) néven ismert fehérjét, mely többek között a rák elburjánzásában játszik szerepet. Az ellagénsav a dióban a vízben oldható csersavhoz kapcsolódik, a kutatók azt is megfigyelték, hogy ebben a formában sokkal hatékonyabb, mint maga a tiszta ellagénsav - a természet (és benne a diófa) valóban bölcs!
A csersav (tannin) szintén baktériumölő, illetve összehúzó hatású mind a bőrre, mind a nyálkahártyákra és a kapilláris szövetekre. Legnagyobb mennyiségben a kopács tartalmazza. Ez az anyag azonnal megszüntet mindenféle viszketést, a diós ülőfürdő pedig (nyilván szintén a csersav tartalom miatt) aranyér esetén is javasolható.
Nőgyógyászati problémáknál (fehérfolyás, méhgyulladás) is bevethető a dió. A falusi török asszonyok a szülés utáni méh-összehúzódást stimulálták pörkölt és összezúzott diókopáccsal, amit szőlősziruppal kevertek és borogatásként használtak. Megszünteti a vérzést. Miután általános gyulladáscsökkentő hatású, használható kötőhártya gyulladás, mandulagyulladás, húgyúti fertőzések esetén is a diókopács vagy levél tea, de a diófa kérgének őrleménye is hasonló, utóbbi Indiában kapható a piacokon- szájpenész ellen kiváló, fogkrémekbe, fogporba, szájvizekbe, dezodorokba használják.
A dió hatóanyagai alkoholban igen jól oldódnak. Tinktúra helyett készíthetünk finom diólikőrt, vagy diópálinkát is, hogy a gyógyulás egyben élvezetté váljon! :) Igen szimpatikus számomra a horvát eljárás, az Orehovača pálinka készítése: 5-6 feldarabolt zöld diót áztatnak 1 liter törkölypálinkában, fél-fél gramm szegfűszeget és gyömbért, 1 gramm citromhéjat adnak hozzá, majd 2 kanál cukorból és 2 kanál vízből főzött sziruppal keverik össze. Az üveget lezárva 30 napig a napon érlelik az italt, ezután leszűrik, és jókedvre derülnek tőle… :)
A zöld dió esszenciát viszkivel is kipróbálhatjuk, a még puha héjú zöld diókat négyfelé vágjuk és leöntjük az itallal. 2-4 hétig érleljük a napon, lezárt üvegben, majd leszűrjük. Reggelente bedobunk egy kupicával… Ha valaki ennél józanabb életet kívánna élni, az követheti az ukrán módszert, készíthet magának alkoholmentes diószörpöt. A megmosott és megszárított zsenge zöld dió szemeket Ukrajna déli vidékein egy sterilizált befőttes üvegbe szeletelik. A szeleteknek vékonynak kell lenni, minden réteget kétszer akkora súlyú cukorral fednek le. Az üveget lezárva hűtőbe teszik, ahol ebben a formában a dió akár egy évig is eláll. Az üdítőt a gyógyhatású diós cukorból készítik, fanyar, kesernyés ízű ital. A dió befőttet talán mindenki ismeri, isteni csemege (ennek most nem ismertetem a receptjét, sok helyen megtalálhatjuk a világhálón), azt viszont kevesen tudják, hogy savanyúságként is szokták készíteni a zöld diót, ecettel (időnként kapható is egyes üzletekben).
A dió és a dióolaj tele van többszörösen telítetlen zsírsavakkal (ezek a dióolajnak mintegy 72%-át teszik ki), melyek a szívre és a keringésre általánosan jó hatásúak. A dió fogyasztása csökkenti a magas vérnyomást, javítja az érfalak rugalmasságát (orvosolható vele az érszűkület). Ilyen célra a megtört dió belső rekeszeiből főzött teát is javasolja a népi gyógyászat. Fokozza az inzulinképződést, így csökken a vércukorszint, tehát cukorbetegeknek is ajánlott néhány szemet elfogyasztani naponta, vagy dióolajjal készíteni ételeiket. A dió felületén egy kesernyés enzimgátló réteg van, mely nehezen emészthető, ezért érdemes fogyasztás előtt egy éjszakára beáztatni a dióbelet egy kis vízbe.
A dióolaj természetes jódtartalmú olaj (serkenti a pajzsmirigy hormonok termelődését), koleszterint egyáltalán nem tartalmaz, ez is hozzájárul az anyagcserére gyakorolt kedvező hatáshoz. Az ezredfordulón új kísérletek eredményei (a kaliforniai Loma Linda-i, illetve a párhuzamos barcelonai dió-kutatások) láttak napvilágot, melyek egyenesen a dióbél fogyasztás koleszterin- csökkentő hatásáról tanúskodtak.
Nos- a fentieket mind fontolóra véve – elkészült a finom dió szappanom, diólevél macerátummal és a meleg eljárás végén hozzáadott dióolajjal. Az illata is diós, akarom mondani mandulás lett (keserűmandula illóolajat adtam hozzá). A szappannal kapcsolatban még megemlíteném, hogy a dió minden része természetes festékanyagokat tartalmaz, a régi idők fontos festőnövénye volt. A juglon igen érdekesen viselkedik lúgos közegben: bíborszínűvé válik egy rövid időre- ezt az átmeneti pirosas színt gyorsan le is fényképeztem, íme:
Legközelebb talán a dió barkavirágzatával teszek majd egy próbát, ami szép sárga színezék (és többek között gyógynövény keverékekben vérhast gyógyítanak vele)…
Eddig tartott az ismertető- dióhéjban! :)
"Az élet célja persze az, hogy az ember végigmenjen minden fokán, s valamit termeljen közben. Mint a diófa, s olyan tökéletesen, mint egy diófa, miközben a csemetéből egy egész susogó világ lesz. Ez a vegetatív üdvözülés, és ez az isteni is. Megőrizni a belénk rejtett növéstervet, és megkövetni az erkölcsi hangot, az Istent."
(Németh László)
INCI: elszappanosított kókusz olaj, kakaóvaj, finomított shea vaj, diólevél macerátum, olíva olaj, sárgabarackmag olaj, rizscsíra olaj, ricinus olaj, dióolaj, keserűmandula illóolaj, nátrium-glükonát
Vörösbor, kardamom, szappan
Minden évben, a szüreti időszak alkalmával irigykedve csodálom a szappankészítők által komponált szebbnél szebb vörösboros szappanokat a mutatós szőlős szappan pecsétekkel. Idén nekem is jutott egy szép nyomda, így végre nekiláttam: vettem egy üveg jófajta vöröset, kitöltöttem egy edénybe és kiforraltam belőle az alkohol tartalmat. Az alkohol – lévén szappanoldószer – nagyon felpörgetné a szaponifikációs reakciót, hajlamossá téve a masszát a túlmelegedésre (már amennyiben hideg eljárással készítjük a szappanunkat). A tapasztalat azt mutatja, hogy az alkohollal (sörrel, borral) készülő szappanok egészen kiválóak, tehát érdemes rászánni ezt a kis plusz munkát, odafigyelést. A mámor pedig, amit egy vörösboros szappannal történő esti fürdés jelent, egészen más minőséget képvisel, mintha a szappanunkba felhasznált nedűt elkortyolgattuk volna… :)
És ha már itt tartunk, akkor – jó szokásomhoz híven - kihasználom az alkalmat, hogy néhány szót szóljak a gömbölyded szőlőszemek egészségre gyakorolt hatásáról…
A hideg, téli napok érkeztével szervezetünket sokszor krónikus fáradtság gyötri. A rengeteg ásványi anyag, vitamin és antioxidánsok (a kiemelkedő foszfor-, kalcium-, kálium-, magnézium-, cink-, szelén-, illetve B1-, B2-, C- és K-vitamin-, folsav- és biotintartalom), a szőlő általános regeneráló képessége talán a legértékesebb ősszel érő gyümölccsé teszi a szőlőt, tehát ajánlott ebben az időszakban sokat fogyasztani belőle. A vörös szőlő és a belőle préselt vörösbor rengeteg flavonoidot tartalmaz, melyek segítenek megelőzni az érelmeszesedést, illetve gazdag antibakteriális és vírusellenes anyagokban (a benne lévő tannin gátolja pl. a herpesz vírus szaporodását). A szőlő vértisztító tulajdonságánál fogva csökkenti a vér húgysav szintjét, így védi a veséket, lutein és zeaxantin tartalmának köszönhetően pedig javítja a látást (fogyasszunk belőle rendszeresen, ha sokat időzünk a számítógép monitorja előtt!). Az apró magok kivonata tartalmazza igen nagy mennyiségben a napjainkban elhíresült rezervatrolt, mely vegyület a növényt a fertőzésektől védi; utóbbit hatékonynak tartják például a daganatos betegségek megelőzésében. Főként ennek az anyagnak köszönhető az is, hogy a szőlőmag kivonatot gyakran használják kozmetikumok alkotójaként, többek között napvédő és öregedést gátló készítményekben. A szőlőmag és a belőle sajtolt szőlőmag olaj igen gazdag E-vitaminban, alapvető bőrvédő és bőrpuhító hatású, minden bőrtípusra megfelelő könnyen felszívódó olaj. Megszünteti a faggyúmirigyek túlműködését, ezáltal a hajas fejbőrrel is csodákat képes művelni.
Szóljunk néhány szót a vörös szőlő gyönyörű színéről, amit minden szappanos szeretne viszontlátni a vörösboros szappanokban. Sajnos ez ügyben rossz hírrel szolgálhatok: miután ezért főleg antocianinok felelnek (pl. delfinidin), így sajnos lúgos hidrolízis esetén ezek a főleg glükozid típusú vegyületek átalakulnak, tehát a szappankészítés során a szép vörös eltűnik. A keletkező vegyületek azonban antiszeptikus, azaz fertőtlenítő hatásúak, így semmi ok az aggodalomra: a szappanunk csak még jobbá válik, a pirosas árnyalatot a masszába kevert kevés rózsaszín, vagy vörös agyag pótolhatja- így jártam el a fenti szappan esetében is. A szappan élvezeti értékét növelendő a kedvenc kardamom olajam került még bele- ellenállhatatlan illat!
Ebből a szappanból természetesen nem hiányozhatott a finom szőlőmagolaj, az egyik kedvencem, melynek mintegy 70%-a többszörösen telítetlen linolénsav, ennek ellenére meglepően stabil olaj, rendkívül jól bírja a hőkezelést, ami a szappanosodási folyamatban nem utolsó szempont.
Összefoglalva: aki még nem próbálta a szőlőmagolajos- vörösboros szappant, annak jó szívvel ajánlom. Ha az ízletes szőlőszemek egyszer csak szembe jönnek Veled, csak annyit kell tenned, hogy felkiáltasz: „Must!” :)
INCI: elszappanosított szőlőmag olaj, olíva olaj, shea vaj, kakaóvaj, pálmazsír, kókusz olaj, vörösbor, vörös agyag, kardamom olaj
mesterséges adalékanyagok: -
Egy bejegyzés két szappan: körömvirág, shikakai és Oszama bin Láden
Idő hiányában kicsit lemaradtam az elkészült szappanjaim bemutatásával, belehúzok hát, most egyszerre két új gyógynövényest is szeretnék néhány szóval méltatni.
Az első az új kecsketejes-körömvirágos szappanom, ez egy igazán jól sikerült darab lett. Összeszedtem a gondolataimat, és megszületett a terv: egy erős színű napsárgát szerettem volna aktív szenes mintával. Az új szappandivat hulláma, a „cosmic waves” design őrület engem is elkapott - bár volt már tapasztalatom arra vonatkozólag, hogy a körömvirág macerátum tartalom alaposan felgyorsítja majd a szappanosodást és így elég nehéz lesz egy ilyen minta kivitelezése, nem bántam azt sem, ha nem fog sikerülni. Hát nem is sikerült, de legalább szép lett. A hónapokon át olíva olajban ázó annatto magok pedig hozták a formájukat: az alapszín a kapott vörös olaj és a körömvirág, meg egész kevés buriti olaj eredménye. A kérdés már csak az, hogy fog-e fakulni, vagy sem, de előre számítottam az „annatto effektusra” (régebbi rossz tapasztalatokra alapozva), ezért kapott a massza némi antioxidáns hatást biztosító tejsavót (amiből a masszában laktát keletkezik), meg magának a kecsketejnek a megtartó erejében is nagyon bízom. Az illat pacsuli – narancs: nem tolakodó, kissé keserédes hatású, éppen a körömvirághoz illő. Magáról a gyógynövényről már sokat írtam, ezt most nem teszem meg újra… Jöjjön inkább a következő alkotás!
A múltkori shikakai porral készített szilárd samponom kiváló eredménnyel végzett a hajmosási teszten, így arra gondoltam, hogy teszek egy kísérletet vele házi szappan vonalon is. A szaponin tartalmú adalékok általában igen hatékonyan járulnak hozzá a minőséghez (ú.m. habzás, „bőrbarát viselkedés”), több növénnyel volt már pozitív tapasztalatom - a kíváncsiság pedig olyan tulajdonsága az embernek, ami nélkül nem vált volna emberré… :) Szóval bátran kanalaztam a szappanmasszába a shikakai port: a massza egészen sötét színű lett tőle. Nem is vártam mást, hiszen a vele készült szindetek a mai napig gyönyörű fényes barnák. A meglepetés másnap ért csak, a formából ugyanis egy egészen világos, tejeskávé színű szappantömb pislogott rám vissza… Egy picit mérges is voltam, hiszen a mintát titán-dioxidos fehér csíkokkal igyekeztem kialakítani, ami így… hogyismondjamcsak… nem lett túl kontúros. A massza másik felébe már több shikakait tettem és fekete vas-oxiddal csíkoztam. Az illata és az összetétele nagyon különleges, a fához fát elvet követve: a shikakai por átütő bukéja mellé cédrus és petitgrain illóolaj keverék nyújt igazi aromaterápiás élvezetet, a massza pedig emu zsír tartalmú, igazi különlegesség! :)
Az Acacia concinna virágait nézegetve a neten rájöttem, hogy a Közel-Keleten már találkoztam ennek a növénycsaládnak a tagjaival, melynek leghíresebb tagja az Acacia senegal, ebből nyerik ugyanis az arabmézgát (arab gumit, gumiarábikumot), melyet az egyiptomiak alkalmaztak először nagyobb mennyiségben „ipari célokra”: ez volt például a papirusztekercsek kötőanyaga. Az afrikaiak kunyhóik tetejének vízhatlanná tételéhez és gyógyszerként is használták régtől fogva (pl. gyulladásos eredetű betegségek kezeléséhez). És hogy a pletyka se maradjon el: az eredeti arabmézga elnevezést manapság felváltotta az „akácia gumi” a termékek összetevő listáin, azt követően, hogy valahonnan szárnyra kapott a hír: az alapanyag egyik legnagyobb beszállítója egy olyan szudáni cég, melyben Oszama bin Láden jelentős részesedéssel bírt. A történet ugyan kacsának bizonyult, az álszent ipari cégek mégis egy szemvillanás alatt átszerkesztették a címketerveiket (természetesen nem az importot korlátozták, ami nekik bevétel kiesést jelentett volna)…
Az Acacia cocinna (shikakai) egyre nagyobb szerepet kap a kozmetikumokban is, mert nemcsak a hajra, hanem a bőrre nézve is jótékony lehet (antibakteriális hatásánál fogva főleg a zsíros, pattanásos bőrt ápolja kiválóan), technológiai szempontból pedig egy olyan növényi eredetű felületaktív anyag, mely a szénhidrát származékok csoportjába tartozik, így igen könnyen integrálható a szappanba, habzást növelő hatása elsősorban az oldhatóság növelésében áll. Érdemes lenne egy próbát tenni a rokon anyagokkal is, az akácián felül ilyen például a tragakanta, az agar-agar és a pektin.
Mára talán ennyi elég is- remélem jól szórakozott minden Olvasóm, a hobbi szappanöntőknek pedig ismét szolgáltam egy kis érdekességgel!
További szép napot!
Pitypang, pitypang!
Ma a pitypang van terítéken nálam. Szappanöntéssel töltött éveim alatt minden tavasszal elterveztem, hogy kipróbálom ezt a nagyszerű gyógynövényt, de valahogy évről évre csak halogattam a dolgot. Kár volt! :)
Mesélek róla egy kicsit, mert összegyűjtöttem csokorba egy adag napfénysárga pitypangos tudást, és mint mindig, szeretnék kedvet csinálni másoknak is, hogy kipróbálják ezt a keserédes finomságot, esetleg nem csak szappanba…
Latinul Taraxacum officinale, magyarul több névvel is illetik: úgy, mint gyermekláncfű, kutyatej (bár a növény nem Euphorbia-féle) vagy pongyola pitypang valószínűleg mindenki ismeri, de mondják még barátfűnek, békasalátának, buglyosvirágnak, pimpónak, tejesfűnek, vadsalátának, hogy csak néhányat említsek. Latin nevének eredete gyógyhatására utal: a görög „arache” valamilyen zavart jelent, míg az „akémai” azt jelenti: gyógyítani – Európában gyógyászati céllal már kultúrába vonták, attól függetlenül, hogy minden út mentén tömegével virít, amikor süt a tavaszi nap. A virág bezáródása egyébként esőt jelez, ilyenkor ne induljunk sétára ernyő nélkül…
Kacúros levelei és karógyökere máj-, epe- és vesebetegség kezelésére való (levele erőteljes vízhajtó hatással bír, szára oldja az epekövet), és mivel vértisztító hatású, így ízületi panaszokra szintén használatos népi orvosság. Alapvetően tehát anyagcsere zavarok esetére javasolt, erre utal a fentebb említett latin neve is.
Gyökeréből a következőképpen készíthetünk teát: 1 púpozott tk. gyökeret éjszakára beáztatunk egy pohár (2 dl) hideg vízbe, majd másnap forralást követően leszűrjük. Reggeli előtt egy fél órával érdemes elkortyolgatni.
Nem megvetendő élelmezési célzattal sem begyűjteni: édesanyám tette néha salátába, hallottam olyat is, hogy főzelék készült belőle, de csak virágzás előtt a zsenge levelekből, mert utána ehetetlenre keseredik. Mivel a pitypang a cikória rokona – gyökerét lehet kávépótlóként is használni. A friss virágokból szirup készül, amit „pitypangméznek” neveznek az éhes szájak… :)
Hogyan készül a pitypangméz?
Ha méhecskéset akarunk játszani, akkor a következőképpen járjunk el a pitypanggal: készítsünk elő 4 marék virágot, 1 liter vizet, egy citromot, 1 kg cukrot. Olyan helyről szedjük a pitypangot, ahonnan jó szívvel megesszük megmosás nélkül is, mert ha lemossuk főzés előtt, akkor elveszítjük az értékes virágport. Begyűjtés után rögtön kezdjük a munkát, mert különben a virágok bezárulnak! A zöld részt vágjuk le! Tegyük fel kis lángra főni a vízzel, de csak addig, amíg elkezd enyhén bugyogni a főzet. Semmiképpen ne forraljuk fel! Szűrjük le a levet, ehhez adjuk hozzá a cukrot és a citromkarikákat, így még 1-2 órát főzzük az egészet lassú tűzön. Állítólag, ha az ember túlfőzi, akkor gyorsan becukrosodik majd. Befőttesekbe kanalazzuk és dunsztba tesszük – isteni finom!
Végül néhány szó a szappanról… Sárgát akartam. Nagyon sárgát. Gyűjtöttem egy jó negyed szatyor virágot és azonnal nekiláttam- a közepüket kisollóval lehet kivágni, ez egy tömör rész, mert ott vannak a porzók és csak úgy ömlik belőlük a rengeteg sárga virágpor, majd a széleken lévő szirmok következtek; ezeket kézzel csipkedtem le, nem akartam, hogy bármi zöld belekerüljön a szappanba, ami elronthatná a színhatást. A szirmok alja érdekes, selyemszerű anyag, pont olyan, mint amilyen a szárnyas magvakon lesz elvirágzás után. Egyébként is terveztem a szappanba selymet, így megörültem neki- szerintem elég sokat dobott a dolgon ez a növényi selyem is, valamivel kellemesebb állaga lett a masszának (már máskor is készítettem ezt a receptet pitypang nélkül). A próba persze még várat magára.
Vigyázat! A növény keserű hatóanyagai a szeszkviterpének csoportjába tartoznak, ezek egyeseknél allergiás bőrtüneteket okoznak. Mielőtt tehát valaki belevág a nagy pitypangos szappan kalandba, győződjön meg róla, hogy nem érzékeny a növényre!
Holnap fogok egy ásót és kitúrok pár gyökeret- kíváncsi vagyok arra a kávéra!
2017. április...