Egzotikus szappanok
Fáraók virága- kék lótusz szappan
Afrika kincse- rhassoul agyag szappan
Argán szappan- az igazi luxus!
Brazil villásreggeli- babassu szappan
Fáraók virága – kék lótusz szappan
Egyiptom szimbóluma, a Nymphaea nouchali caerulea, másnéven kék liliom vagy egyiptomi lótusz égszínkék virágú évelő vízinövény, a tündérrózsák nemzetségébe tartozik. Szent növénynek számít a hindu vallásban is. Része az ókori egyiptomi teremtéstörténetnek: “Kezdetben az őskáosz vizei fedték a világtengert. A vizeket sötétség borította ... míg az első vízi liliom föl nem emelkedett a ködből. A kék vízi liliom lassan kinyitotta szirmait –hogy arany szívében gyönyörűségét lelje a fiatal napisten. Kékvérű parfüm-illat töltötte be a Nílus páráját, hogy örökre fényt merítsen belőle Amon Ra, a fiatal napisten –minden élet forrása.” Az egyiptomi vallási rituálékon betöltött szerepe nem tisztázott, feltételezhetően hipnotikus hatása van.
Az ősi gyógyászatban és szépségápolásban is központi helyet foglalt el. A kék lótusz istene Nefertem, éppen a gyógyítás és a gyógynövények istene volt. A hagyomány szerint kék lótuszt ajándékozott Ra-nak öregedő teste gyógyírjaként. A virágok nyugtató hatásúak, egyben afrodiziákumként is használták a belőlük készült kivonatokat. A bennük található hatóanyagok főként az aporphin, klinikailag manapság is használatos szexuális problámák kezelésében, illetve antidepresszánsként.
A szappan kék lótusz szárítmányt, belőle készült tinktúrát és rendkívül finom illatú lótusz kivonatot tartalmaz.
INCI: elszappanosított szőlőmag olaj, pálmaolaj, kókuszolaj, ricinusolaj, kék lótusz szárítmány , tinktúra és kivonat, növényi glicerin
mesterséges adalékanyagok: szappanszínező, titán dioxid (biokozmetikumokban megengedett óriásmolekulájú – bőrbe fel nem szívódó- ásványi anyag, fehérítőszer)
Afrika kincse -rhassoul agyag szappan (samponszappannak is)
Ismét túlnyomórészt egy adott tájegységre jellemző hozzávalókból összeállított szappan! Ahogy azt a klasszikus szappanok leírásainál már említettem, a shea vagy karité vaj szappanok tipikusan Afrikára jellemzőek, s az “Afrika kincse” főként ebből a zsíradékból készült (50 %). Áldásos bőrápoló tulajdonságáról már írtam, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az egyik legjobb anyag, legyen szó száraz vagy zsíros bőrről, ráncok kezeléséről, ekcémáról, hajápolásról.
Két dologról szeretnék azonban ezen a helyen részletesebben szólni: a marokkói argánról és a rhassoul agyagról.
Az argán (“Marokkó folyékony aranya”), melyet már használtam a hársfa szappan elkészítésénél, a bőrápolásban használt legsokoldalúbb olajok egyike, egyre népszerűbb a nyugati világban (állítólag a hollywoody sztrárok is igen rákaptak az utóbbi időben :)). Bőrfeszesítő hatású anyagai és magas E vitamin tartalma főleg a bőröregedés elleni küzdelemben teszi hasznossá. Erőteljesen hidratál, ezáltal a száraz bőrrel csodát tesz, eredményesen kezelhető vele az ekcéma és a pikkelysömör. Ugyanakkor a zsíros bőr is kedveli, mert semmiféle komedogén (póruseltömítő- mitesszerképző) hatása nincs, és képes szabályozni a faggyúmirigyek működését. Használják terhességi csíkok, illetve egyéb hegek eltüntetésére, de babaolajként is, a hajápolásról nem is beszélve...
“Rhassoul (felénk: rhasíl)” arab kifejezés, annyit tesz: mosni. Európában másik ismert neve "Lavaerde"- latin és germán: lavare + Erde = mosóföld (csak azért írtam le, mert egyes helyeken lávaagyagként emlegetik, tévesen.). Az ősi tisztálkodószerek körébe tartozik. Szintén marokkói eredetű, főként pórustisztító hatással bír (különleges képessége, hogy a finom szemcsék magukhoz kötik a vizet, majd gélt alkotnak a szennyeződésekkel, a mérgeket tehát egyszerűen felszívják). Állítólag javítja az ekcémás, rozaceás bőr állapotát is, mert nem szárít. Nos – én ezt a sok helyen olvasható kijelentést picit felülbírálnám. Pakolásként (a bőrön hagyva) a rhassoul szerintem szárítja a bőrt, s ez nem épp szerencsés utóbbi bőrbetegségek esetén- kipróbáltam, az én inkább száraz bőrömre nem a legmegfelelőbb “tisztán” felvinni, bár nyilván egyedülálló ásványi anyag tartalma azért kifejtette jótékony hatását. Egy erőteljes hidratáló olajokkal készült kozmetikumban (mint ez a szappan is) azonban tökéletes lehet. A korpás, zsíros hajjal viszont tényleg csodát tesz! Miután ennek a szappannak majd az összes hozzávalója kiváló haj- és fejbőrápoló tulajdonságokkal is rendelkezik, ezért érdemes kipróbálni samponszappanként. (Szappanos hajmosás után- főként ha a környékünkön kemény a víz- ne feledkezzünk meg a langyos vizes, (alma)ecetes öblítésről!)
A ricinus olaj, bár gyakran használom, még nem került elemzésre az összetevők közül, azért itt felhívnám rá is a figyelmet. Általánosságban erős hidratáló tulajdonságú, specifikusan pedig szintén kiváló hajápolószer- megállítja a hajhullást, a hajhagymák megerősödnek tőle.
INCI: elszappanosított shea vaj, argánolaj, tökmagolaj, kókuszolaj, ricinus olaj, cédrus olaj, ciprus olaj, levendula olaj, házi libazsír, rhassoul agyag, vörös agyag
mesterséges adalékanyagok: -
„Sámán”- meszkalin szappan, avagy transz a fürdőkádban…
Semmi esetre sem maradhattak volna ki a kedvenc kaktuszaim a szappankészítésből. Annyira mások, annyira egyediek, annyira ellenállóak – ezáltal válnak ellenállhatatlanná. A természet túlélésre teremtette őket, s bár talán kevésbé foglalkoznak velük a fitoterapeuták, meggyőződésem, hogy gyógyító erejüket tekintve is egyedülálló néhány faj.
Az „extrém sportok” szerelmesei előtt valószínűleg nem ismeretlen a „peyotl” szó. Ez egy gyönyörű mexikói kaktuszfaj, latin nevén Lophophora williamsii (itt látható egy szép saját példány: http://www.soaps-and-co.com/galeria3/kaktuszkepek#!Lophophora_koehresii ). A termesztők és kaktuszrajongók között nagyra becsült faj igen értékes, egy-egy nagyobb növény min. 20 éves, sajnos elég lassan nő. Magról szaporítható, meg is tettem. Arra gondoltam, hogy a kisebbek közül (most lesznek, akik sikoltozva lekapcsolják a számítógépet :)) feláldozok egyet- talán nem akkora barbárság, elvégre Mexikóban nagy mennyiségben fogyasztják az indiánok!
A peyotl alkaloidtartalma rendkívül magas és igen sokféle, közel 60 vegyületet tartalmaz- ezek közül a legismertebb a híres meszkalin, ami … nos igen, megfelelő mennyiségben hallucinogén hatású drog. Mexikóban és az USA-ban betiltották a termesztését, Európában azonban számos kertészetből beszerezhető- igazi kedvenc, de nem a tányéron. Mint mondtam nagyon lassan nő, ezáltal elég borsos- mármint az ára…!:) Élőhelyén azonban nem ritka, nagy mennyiségben gyűjthető, s az indiánok ezt évezredek óta meg is teszik. Számukra- amellett, hogy valóban használták és használják a növényt a különböző rituálékon a testen kívüliség tudatállapotának előidézésére („peyotl-utazás”)– a Lophophora elsősorban univerzális gyógynövény. A következő cikkben http://www.americanethnography.com/article.php?id=20#.UkcnDFPm4rw részletesen olvashatunk (angol nyelven) a közép-amerikai peyotl kultuszról. Általában a növény föld feletti részét gyűjtik és szárítják ki, s ezeket az ún. „meszkalin gombocskákat” úgy kapkodják be bármilyen betegség esetén, mint mi az aszpirint. A növény alkaloidjai közül (a meszkalinon kívül pl. anhalonin, anhalonidin, pellotin, lophophorin, anhalamin, anhalinin, anhalidin…) számosat használ jelenleg a modern orvostudomány is. Érthető okokból főleg fájdalomcsillapító hatású, több törzsben használják reuma, ízületi gyulladások, (égési) sebek, bőrbetegségek illetve kígyó-és skorpiómarás kezelésére (Tarahumare, Huichol, Tepehuane törzsek - a Tarahumare törzsben a peyotl szertartást is főként betegségek esetén tartják.) A teájával (levével) fertőtlenítik le sok helyen a sebeket, kenőcsöt készítenek belőle a fájó végtagokra. A mélyebb sebekre vannak, akik a növény gyökeréből készített porból tesznek, bekötik, s rajta hagyják egészen a seb begyógyulásáig. Az Oklahomában élő indiánok a meszkalin kaktuszt, mint általános, minden betegségben segítő csodaszert tartják számon, legyen szó tüdőbetegségről, skarlátról, emésztőrendszeri problémáról, cukorbetegségről, influenzáról vagy megfázásról, nemi betegségekről, de van, aki minden étkezés előtt bekap egyet, csak úgy étvágygerjesztőnek… Több törzsben a fájó fogra teszik borogatásként (valószínűleg nagyon hatásos). Mexikóban a hivatalos gyógyszerkönyvben (Farmacopia Mexicana) is szerepel, s a különböző drogériákban szárított formában kapható, annak ellenére, hogy a termesztésből kivonták. „Empeyotizarse”- mondják a helybéliek, jelentése „meggyógyítod magad” (bár ők manapság ezt a szót elsősorban az alkoholos mámorból való kilábalásra használják…:)).
A szappanom lúgoldatához fele-fele arányban használtam a peyotl és a kövirózsa levét, és megint egy kis csodának lehettem szemtanúja. A zöld lé majdnem fekete szappanmasszát eredményezett, de a formából kivett szappan színe már ismét teljesen világos, natúr árnyalatban pompázott. Gondoltam, hogy különleges- valóban az. De hogy ne csak a felhasznált gyógynövény legyen kaktusz, hanem az olajok közé is kerüljön belőle, ezért elővettem a Jordániában szerzett (és féltve őrzött) fügekaktusz olajamat is hozzá… a kaktusztörténetem másik felét a természetes szappanszínezők menüpont alatt olvashatjátok- ugrás ide: „Árribáááá!”
INCI: elszapanosított pálmazsír, kókuszzsír, szőlőmag olaj, fügekaktusz olaj, méhviasz, Lophophora williamsii és kövirózsa lé, édeskömény illóolaj (mert az is bódító illat…!:))
mesterséges adalékanyagok: -
Argán szappan- az igazi luxus!
Amióta megírtam a cikket az argán olajról, nem hagyott nyugodni a gondolat… Nem állítom ugyan, hogy álmatlanul forgolódtam miatta éjszakánként, de most, hogy így „elpacsáltam” szappankészítéshez a méreg drága Ecocert minősítésű organikus argán olajam egy részét, már biztosan fogok! Sebaj, nemsokára kipróbálhatom az új arctisztító szappanomat- a közel 100 %-os argán szappant rhassoul agyaggal, aktív szénnel és kardamom olajjal! No meg elmondhatom, hogy „hja, egyszer ilyen is volt!”…
Nagyon érdekesek azok az „egy olajos” kísérletek, amiket sok helyen látni szappankészítőknél, szoktam olvasgatni őket, mert rengeteg tapasztalatot rejtenek magukban arról, hogy az egyes olajok miként viselkednek- mennyire adnak kemény, jó tisztító erővel rendelkező, jól habzó, kondícionáló hatású, vagy éppen könnyebben avasodó tisztálkodószert, azaz, hogy milyen tulajdonságokkal ruházzák fel a belőlük készülő szappant. A szappankalkulátor szolgál ugyan információval ezen a téren is, ám a valóság sokkal árnyaltabb, mint egy leegyszerűsített „gépi adat”. Én még nem vágtam bele ebbe a kísérletsorozatba, a Műhelyben eddig csak a két alapvető „egy olajos szappan” készült el eddig: a tiszta olíva (ebből már sokat készítettem), illetve a tiszta kókusz szappan. Személy szerint mindkettőnek megtaláltam a maga szépségét, hiszen minden ember más, a bőréhez is más típusú szappan való. Kíváncsian várom az argán szappant- vajon milyen képet vágok majd arctisztítás után? Mert most még elég fancsalit… :)
Szappan szempontból: egy, az olíva olajhoz hasonlóan viselkedő olajat vártam, a SAP értékük is majdnem ugyanannyi- ez mutatja meg, hogy mennyi lúg szükséges adott olajmennyiség elszappanosításához. A sok egyéb, bőrápoló összetevőt is tartalmazó olajok SAP értéke nyilván alacsonyabb, a legalacsonyabb értékeket így éppen az olíva olaj és az argán olaj mutatja. Bár adtam hozzá egy pici kókuszolajat és egy kevés ricinus olajat is, hogy növeljem a habzást, de úgy tűnik, hogy az argánnal egyszerűbb dolgozni, mint az olívaolajjal, egészen jól pudingosodott a massza. Miután igen kis mennyiséget csináltam, így félő volt, hogy a vékony réteg szappanka úgy megfázik formába kerülés után, hogy nem lesz belőle szappanka. Ilyennel csak az próbálkozzon, akinek szabályozható elektromos sütője van otthon, mert a vékony réteg szappanokat (a lapos, széles formába öntötteket is) érdemes, sőt az én esetemben most kötelező volt egész délután melengetni az 50-60 fokra állított sütőben. Még én is meglepődtem, amikor végül elkezdett gélesedni- amikor pedig az anyag szépen elszappanosodott, már nyugodt szívvel hagytam magára a sütőt lekapcsolva…
Nagyon szeretem az arab szappanokat, a Közel-Kelet után most egy észak-afrikai arab ihletettségű szappant tudhatok magaménak: argán, rhassoul, kardamom… Egyszer remélem személyesen is eljutok Marokkóba!
INCI: elszappanosított argán olaj, ricinus, kókusz és kardamom olajjal kiegészítve, rhassoul agyag és aktív szén
mesterséges adalékanyagok: -
PS: ha valakit érdekel Ecocert minősítésű argán egyenesen Marokkóból 2800 Ft/ 100 ml áron, az írjon az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre! A mindennapos arcápoláshoz krémek helyett elég egy csepp belőle, kiválóan felszívódik és csodákra képes, ráadásul nem romlandó, tehát nem kell a „bio tartósításán” sem gondolkodni…
Brazil villásreggeli
Babassuban buggyantott tojás és kakaós csiga
Ez bizony finom lett, a szó szoros értelmében! A babassu különleges minőséget képvisel szappanban, eddig csak olvastam róla- Nyugaton az egyik legkedveltebb szappankészítési alapolaj-, de ez most már a személyes tapasztalatom által is megerősítést nyert. Nem olyan régen hozzájutottam egy nagyobb adag finomítatlan babassuhoz, amit több dologra szeretnék használni; egyrészt krémekhez, másrészt természetesen szappanhoz.
Ahogy kibontottam az első tégely olajat, megéreztem azt a semmihez sem fogható, finom illatot, leginkább egy kávés-kókuszos sütihez tudnám hasonlítani. Az esti fürdés után az volt az első, hogy bekentem vele az arcomat - ezt minden olajjal ki szoktam próbálni, hogy lássam, mennyire szívódik fel, milyen gyorsan, zsíros érzetet hagy-e… stb. A tapasztalatom megegyezik a házilag főzött kókuszolajnál tapasztaltakkal. Könnyen felvihető a bőrre, az emberi test hőmérsékletétől azonnal, gyorsan olvad (egyébként inkább szilárd, mint folyékony, ha épp nincsen túl meleg a lakásban). A bőröm sokáig fényesen csillogott tőle, ám másnap reggelre puhává, selymes érzetűvé vált. Jól kondicionál, annyira, hogy mindennapi használtra önmagában talán sok is (legalább is az én bőrömnek).
Alig vártam a szappanos próbát - sajnos az első kísérlet tökéletes csőd volt, még soha nem rontottam el így szappant. Egy „avokádós babassut” szerettem volna - úgy tűnik, hogy ez az olajfajta nehezebben köt meg, sokkal „könnyedebb olaj”, mint például a shea, ám az adalékokat éppen ezért (főleg a „vizesebbeket”) nehezen viseli. Elég borsos tanulópénz volt, ami azt illeti… :(
A következő próbálkozásom a fenti képen látható tojásos verzió, ennél is kissé túlzásba estem a tojás mennyiségével kapcsolatban, de nem történt tragédia- örömmel várhatom a próbát!
Nagyon ritkán használnak Magyarországon babassu olajat szappankészítéshez, nyilván az ára miatt, illetve mert kevésbé ismert, mint a shea, a kakaóvaj… de olyat is olvastam már, hogy valaki egyenesen nem ajánlotta. Ez annál is meglepőbb, mivel Brazília szappanipara 1965-től a babassu olajra, mint szappankészítési alapolajra épül. A babassu Brazília legfontosabb laurinsav forrása mind a mai napig (a zsírsavak között főként ez az, aminek a szappan a habzását és erős tisztító hatását köszönheti), bár a brazil kormány a 90-es évektől liberalizálta az afrikai pálmamag olaj és kókuszolaj importot is, mivel utóbbiak a babassu olaj természetes alternatívái, ám jóval olcsóbbak, amióta a brazil babassu övezetek nagy része fokozatosan magánkézbe került. Egy kis politizálás az asztalnál, villásreggeli közben… :)
Visszatérve az eredeti témánkhoz: a babassu tehát a szappankészítésben a kókuszzsírt válthatja ki- egy kemény és tömör, homogén, krémes, egyben nagyon jól habzó szappant ad. A kókuszzsírnál jóval magasabb olajsav tartalma miatt, és mert magasabb százalékban tartalmaz el nem szappanosodó, bőrápoló összetevőket, a végeredmény lényegesen jobb minőséget képvisel, a bőrt pedig egyáltalán nem szárítja (használtam már korábban is babassuval készült szappant –köszi Judwil! :)).
A design kapcsán megint valami újdonság: most csináltam először pöttyöket! :) A minta elkészítéséhez egy csomag szívószálat vetettem be, amelyeket beletűztem az alsó, tojásos szappanrétegbe, majd ráöntöttem egy újabb, fehér réteget (lásd a képet alább). Másnap eltávolítottam a segédeszközöket, a lyukakat pedig megtöltöttem sárga masszával. Felvágás után igényelt a minta némi utólagos felszíni gyalulást, de igazán megérte a fáradtságot, mert kedves szappankák kerekedtek ki a dologból…
Térjünk rá végül a desszertre: kakaós csiga. Ezt a tojásos szappanmassza maradékából öntöttem ki kakaós kanálörvénnyel megbolondítva (hogy autentikus legyen :)) - különleges a története ám!
Volt nekem egy vízicsigám… Teltek, múltak az évek, s szegény csiga ott árválkodott magába’ a fürdő ablakában. Egyszer aztán három lelkes szappankészítő (Emszappan, Kriszti és Omar Anyu) összebeszéltek: „Készítsünk szilikonból szappanformákat!” Emszappan szorgalmasan tervezgetett és dolgozott, Kriszti előkészítette a helyszínt, míg az a fránya Omar Anyu csak lustálkodott. Eljött a várva várt nap… no, de most már mi legyen, mégsem mehet Omar Anyu szappanklubozni üres kézzel! Így jött el a csiga nagy napja: jól ki lett tömve só-liszt gyurmával, hogy a belsejébe ne folyjon bele az anyag, s nyakon lett öntve gumival. Arra nem számítottam, hogy – miután túl könnyű, üreges (annyira azért nem akartam megtömni)- folyton fel fog jönni a még folyékony szilikon tetejére, így arra kényszerülök majd, hogy egy kanállal addig tartsam lenyomva (fél nap, s fél éjszaka… na jó, túlzás, de azért…), amíg nem kezd el kötni az anyag… Ezek után merje valaki azt mondani rám, hogy nóóóórmális! :)
INCI: 50% babassu olaj, illetve olíva, pálma és ricinus olaj elszappanosítva, tojássárgája, sárga vas-oxid, titán-dioxid, méz, kakaó (csigánál)
mesterséges adalékanyagok: szappanillat
Avokádó szappan
Sokszor hallani, hogy minek a szappanba a sok drága olaj, azokat inkább tegyük a krémekbe. Én nem így osztályozok. Az, hogy egy olajnak éppen milyen piaci árat szabnak (és mi alapján), nem jelent semmit. Rendkívül olcsó, nagy mennyiségben kitermelt olajokat lehet, hogy mi relatíve igen drágán tudunk csak megvásárolni. Nézzük például a neem olaj esetét- mennyiért jutunk hozzá a webáruházakban? Ehhez képest tudjuk-e, hogy a mezőgazdaságban például nagy mennyiségben permetszerként is használják? Vagy itt van a pálmazsír… Vannak olyan üzletek, ahol több ezerért vehetünk egy kilót, miközben a világban biodízelként használják ezt az olcsónak számító alapanyagot…
Akkor hát mit is tegyünk a szappanunkba és mit ne? Szerintem azt tegyük bele, amitől a tapasztalataink alapján jobb lesz, főleg akkor, ha azt saját használatra készítjük, és nem a piaci (eladhatósági) szempontok vezérelnek… Az, aki azt mondja, hogy egy drágább olajat vétek szappankészítéshez használni, valószínűleg még sosem próbált olyan szappant, ami minőségi alapanyagokból készült- mert a különbség igen jelentős lehet!
Aleppóban évezredek óta használják az olívaszappanokban a számunkra ugyan drága babérolajat- nyilván az ottani szappankészítő manufaktúrák nem olyan áron jutnak hozzá, mint mi. Használják, mert nagyon jó szappant ad (erről bővebben ITT). Ennek a mintájára úgy gondoltam, hogy most a finomítatlan avokádó olajjal kombinálom 30%-ban a kedvenc olívaszappanomat, hiszen erről a mélyzöld, erős avokádó illatot árasztó olajról is annyi jót olvastam már…
Az avokádó olaj kitűnően felszívódik az emberi bőrbe, és fantasztikus hidratáló ereje van. A benne lévő anyagok nagyrészt nem érzékenyek a lúgra, magas százalékban tartalmaz klorofillt (innen a gyönyörű szín), E-vitamint és karotenoidokat. A füstölési pontja rendkívül magas (csupán 250 celsius fok körül ég meg), tehát a szaponifikációval járó hőhatás sem károsítja. Leginkább az olívaolajhoz szokták hasonlítani, stabilitása miatt jól helyettesíti utóbbit a konyhában is. Tehát gondoltam egy nagyot, és –meghagyva az olaj természetesen erős növényi illatát – készítettem vele egy krémes, finom natúrszappant… Fantasztikus lett! Aki teheti, próbálja egyszer ki!
INCI: elszappanosított extra szűz, szűretlen olíva olaj (60%), finomítatlan avokádó olaj (30%), ricinus olaj, babassu olaj, méhviasz, házi joghurt, tengeri só
mesterséges adalékanyagok: -
Forrás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Avocado_oil
Barokk- vaníliás cukorszappan
Ha van sószappan, legyen cukor is! Egy hirtelen ötlettől vezérelve készítettem ezt az édességet…:) A módszer: meleg eljárás végén a szappanmasszához adagolt nagy mennyiségű bio nádcukor. Nem volt könnyű a formába gyömöszölni a dolgot, így végül kívülről egy hideg eljárással készült bevonó masszával öntöttem le az elkészült szappankocka cukrokat a szabálytalanságokat kiegyenlítendő, ebbe szintén cukor, de kókusz cukor került. Stílusosan, hiszen ez egy magas olajtartalmú kókusz szappan, kizárólag kókuszvajból. A bevonó massza segítségével már egészen szabályosra sikerült szeletelni tömböt, de legközelebb előrelátóbb leszek a tapasztalatoknak megfelelően- jobb ezt a típusú szappant sima tömbformába önteni (én lapos öntőformával próbálkoztam).
A recept a következő volt:
770 g kókusz olaj
300 g víz
140 g NaOH
2 rúd vanília a masszába kaparva
A fenti masszát meleg eljárással, egészen a gél fázis eléréséig főztem, ekkor hozzákevertem még 230 g kókuszvajat és 500 g bio nádcukrot. Alaposan összedolgoztam a masszát, majd vanília illattal illatosítottam.
A bevonó massza összetétele hasonló, de legközelebb remélhetőleg erre nem lesz szükség. Mindenesetre a szappan meglehetősen rusztikus lett. A vanília barnítja a masszát, a kókusz cukor pedig karamellszerű foltokban olvadt szét a szappanok keretében. Hogy egy picit érdekesebbé varázsoljam, saját készítésű m&p alappal kis barokk medalionokat öntöttem, ezek kerültek a szappankeretbe...
Cukorszappan tapasztalat: tulajdonképpen egy cukros bőrradírra számítottam, de csak picit maradt dörzsis a cukor, a meleg masszában olvadásba fogott. A kókuszolaj sok ember bőrét szárítja, ám fantasztikusan habzik akár a tengervízben is, így érdemes próbálkozni vele nagyobb mennyiségben is. Alapvető törekvés minden szappankészítő részéről, hogy kókusz szappan készítése esetén valamivel ellensúlyozza az előbb említett szárító hatást- ennek egy módja, ha a szappan magas százalékú túlzsírozással készül (akár 30%), de segíthet a magasabb cukortartalom is. A cukor, amellett, hogy kiváló természetes peeling, pótlólagos nedvességet képes megkötni a bőrben. S még egy érdekesség: a habzást egyáltalán nem veti vissza (mint a só), hanem dúsabbá, ilyen mennyiségben pedig kifejezettem tömörré varázsolja- íme:
Mostanában folyton rizsázok!
Lökd ide a szakét, barátom, és elmesélem neked az új sztorimat! :) A hosszú, szappankészítéssel töltött évek alatt az ember lányának ízlése folyamatosan alakul. Lesznek dolgok, amik nem válnak be, meg olyanok, amik kedvencek - gondolok itt most a szappanmasszához használt alapolajokra. A kókusz, a pálma vagy a pálmát helyettesítő egyéb, szobahőmérsékleten szilárd zsiradékok, az olíva… természetesen alap. Ha azonban tovább kutatunk a folyékony olajok között, hogy mik azok, amik – az olívához hasonlóan – jól használhatóak nagyobb mennyiségben is egy receptben, akkor számos problémával szembesülhetünk: ez nagyon lágyít, az túl drága, emez meg avasodásra hajlamosítja a szappanunkat… de egyszer csak előkerül a rizskorpa olaj! Hmmm…
Rizskorpa olaj. Nem rizsolaj, nem rizscsíra olaj, hanem rizskorpa, mivel a hántolt rizs héjából nyerik. Ezt a rizskorpát a Távol-Keleten a szépségápolásban használják már régtől fogva. A kinyert olajról pedig azért támadt kedvem írni, mert összetételét tekintve különleges az olajok birodalmában, bár ezt elég kevesen tudják róla.
A rizskorpa olaj finomítatlan formában nagy mennyiségű viaszt tartalmaz. Az olajból kinyert rizskorpa viasz kozmetikumokban a karnauba viasz helyettese. A nyers olaj 5 % el nem szappanosodó összetevőjéből még a finomított olajban is marad akár 2,5 %. Tele van antioxidánsokkal, 2 %-ban tartalmaz egy gamma -orizanol nevű vegyület csoportot, melynek az egészségre gyakorolt jótékony hatása számottevő. Ezeket az anyagokat az 50-es években nyerték ki először a rizskorpa olajból, Japánban 1962-ben már orvosságként árusították a változókor kellemetlen tüneteinek enyhítésére, illetve később a koleszterinszint csökkentéséhez is hatékonyan alkalmazták. A másik jelentős terület, ahol a rizskorpa olaj komoly karriert futott be természetesen a bőrápolás, illetve a bőrgyógyászat: gyulladásos eredetű bőrbetegségek, atópiás dermatitisz, ekcéma esetén a bőrre kenve sokak szerint csodákra képes. Itthon sütéshez, főzéshez árulják, igen stabil olaj, füstölési pontja 232 fok, hőstabilitása elképesztően magas. Annak ellenére, hogy összetételét tekintve 38 %-ban egyszeresen, 37 %-ban pedig instabil, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, mégsem hajlamos az avasodásra, éppen az igen magas antioxidáns és vitamin tartalma miatt! Még egy ok tehát, hogy miért érdemes kozmetikumokban, illetve szappanban használnunk. A bőrbe könnyen felszívódik, nem komedogén. Halványítja az öregségi, illetve egyéb pigment foltokat, a szem környéki karikák kezeléséhez is beválhat (a benne lévő ferulsav okán).
A sok dícsérő szót követően a fülembe jutott, hogy a Távol-Keleten nagy divat a rizsszappan, sőt, a rizskorpa olaj hagyományos szappan alapanyag arrafelé. Régóta használatban van az én konyhámban is, de az utóbbi időben felbátorodtam: két adag szappant készítettem átlag 80 % rizskorpa olaj tartalommal. Az első adag meleg eljárással készült és tartalmazott némi szilárd zsiradékot is (a fenti képen látható bordó árnyalatú, avokádómag liszttel dúsított szappanról van szó), a második sarzs ezzel szemben hideg eljárásos lett, a rizskorpa olajon kívül csupán némi ricinussal, sóval, joghurttal, mézzel együtt került a formába. A kis kerek szappanoknál a fotón jól látható a rizskorpa olaj barna alapszíne – ha valaki fehér szappanmasszát szeretne összeállítani, akkor ezt az olajat érdemes kerülni. A HP szappanoknál elég sokáig tartott, amíg a szeletkék kiszáradtak, de végül beton kemények lettek, a CP eleinte szintén puhább volt, mint az átlag szappanjaim, de rövid idő alatt az egyik legjobb szappanommá vált, kellemes, simogatóan selymes habbal. Jó példa ez arra, hogy nem mindig kell hinni a szappankalkulátorok által mutatott értékeknek, de néha még a józan eszünknek sem…
Kawaii! – ahogy a japán szappanos csajok mondanák! :)
Szappanok szárnyán: Japán
Japán. Különleges kultúrával rendelkező ország, ez a szépségápolásban is megmutatkozik- mert kinek is jutna eszébe felénk babot kenni az arcára? Pedig az adzuki bab gazdag proteinekben, B1-és B2- vitaminokban, kálciumot, magnéziumot tartalmaz, ezek mellett jelentős vasforrás. A bőrápolásban egyedülálló lifting hatású szer, a japán nők i.sz. 8. századtól használják őrleményét bőrradírrként. Pórustisztításra magas szaponintartalma miatt alkalmas, ugyanakkor bőrpuhító, ezáltal a bőr jobban fel tudja szívni a tápanyagokat- krémek használata előtt ajánlott használni (hetente max. háromszor, mert túl gyakran történő alkalmazása állítólag bőrirritációt okozhat)...
Rögtön az adzuki babra gondoltam, amikor Kismaccs kitalálta, hogy játszunk... A szappanbarátoknak szavazniuk kellett: összetevők és téma. A javaslatokból végül megszületett a terv: előre meghatározott alapanyagokból (többek között hernyóselyem és rizsolaj használata mellett) japán ihletettségű szappant kellett készíteni, amit mindenki a neki sorsolt partnerének küldött el a határidő végével.
Adzuki bab szappan készült a konyhámban tehát, nagy izgalommal öntöttem a 3 színű réteget babpürével és rózsaszín agyaggal, amikor bevillant, hogy bizony lúgoldásnál kifelejtettem a hernyóselymet... Nagyon mérges voltam magamra, de úgy döntöttem, hogy öntök egy új szappant és mindkettőt elküldöm majd. Miután én elsősorban nem japán mintákban, hanem tradícionális japán alapanyagokban gondolkodtam, törni kezdtem a fejem, hogy mi legyen az adzuki bab mellé... Saké? Neeeem... Legyen egy csésze tea! Japánban előszeretettel fogyasztják a matcha porból készült italt: a japán teaceremóniák nagy tiszteletnek örvendő itala 1000 éve a japánok egyedülálló, utánozhatatlan zöld teája, melynek termesztését a buddhista szerzetesek emelték magas szintre:
„A tea rendkívüli képességekkel bír, meghosszabbítja az életet. Ahol teát termesztenek, ott tovább élnek. A tea egy elixír, ami majdnem halhatatlanságot biztosít.” (Eiszei szerzetes)
A matcha csodálatos élénk zöld színű ital, a szigetlakók egy különleges termesztési eljárással állítják elő: teaszüret előtt egy hónappal takarni kezdik a növényeket a napfény elől, melyre a teacserje fokozott aminosav termeléssel (theanin) válaszol, illetve a levelekben lévő klorofill tartalom is lényegesen magasabbá válik. A leveleket gránitmalomkövek között őrlik addig, amíg egy igen finom port kapnak – a sejtfalak is felhasadnak, így ez a por tökéletesen fel tud oldódni a forró vízben. Ugye mondanom sem kell, hogy mennyire egészséges? Hogy biztos legyek benne, hogy autentikus matcha porom van – és mert a japán szappanos játék elég hosszas határidőket szabott – a teát egyenesen Japánból rendeltem meg. Szabályszerű, légmentes csomagolásban érkezett (utóbbi a matcha esetében fontos szempont, így őrzi meg érintetlenül a legtöbb gyógyhatású anyagot), feladója egy Takashi nevű úr volt... Egészen rövid időre elbizonytalanodtam: vajon előbb tegyem a szappanba és csak utána kóstoljam meg, vagy netán fordítva? A lelki tusa azonban nagyon rövid ideig tartott: első a szappan! A végeredményt a mellékelt képen láthatjátok. Most pedig itt ülök, füstöl a billentyűzet az ujjaim alatt, és miközben e sorokat gépelem apró kortyokban szürcsölöm ezt a .... százfűlé főzetet, mert magyar ízlés szerint ez bizony erősen fű ízű. Közben meg-megállok, és megszaglászom az adzuki bab szappan és a matcha szappan azon darabját, amit magamnak tartottam meg kipróbálásra: ha már Japán, akkor a babos verzió természetazonos jázmin illót, míg a teás japán menta illóolajat kapott. A japán mentát még sosem használtam eddig – el sem hiszem, de nekem ez is fű illatú... némi mentával keverve! :)
Végül, de nem utolsósorban engedélyt kértem a játék résztvevőitől, hogy a szebbnél szebb munkáikból készíthessek magamnak emlékbe egy tablót: volt itt cseresznyevirágzás, Hiroshima-Nagasaki és az újjászületés, Napistennő kapuja, pagodák, gésák... Íme az összeállítás a Felkelő Nap Országáról – természetesen ismét szappanból:
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Matcsa