Gyantaszappanok
Mámorbors szappan (elemi gyanta)
Háromkirályok szappan (tömjén)
Szentföld szappan (tömjén)
Salamon és Sába királynője (mirha)
Sárkányölő Szent György (sárkányvér gyanta)
Beduin- tevetejes mirhaszappan (lásd arab szappanok) (fekete mirha)
Ornamentika- avagy hogyan dobjuk fel a régi mirha szappanunkat?
Jojoba olaj, avagy bálnás szappan újratöltve
Szappan fürjtojással és fenyőgyantával
Fűszerek, gyanták, füstölők... világ életemben vonzott a keleti varázs! Mindig tartottam a fiókjaimban belőlük hideg téli estékre, amikor az ember begyújt a cserépkályhába, és egy pohár teával meg egy jó könyvvel bevágja magát a kanapéja párnái közé, miközben gyertyát gyújt a párologtatóba cseppentett illóolaj alatt...
Aztán olvasgatni kezdtem a szappankészítésben felhasznált anyagokról, és nahát! a gyanták ugyanúgy elszappanosíthatóak, mint a zsíradékok! Eredetileg a fenyőgyantát azért adták az olajokhoz, hogy az elkészülő szappan habzását fokozzák. Miért is ne? Próbáljuk ki az összeset, gondoltam...
“Mámorbors” szappan (gyanta: elemi)
Az első glicerinszappanom egyszerűen tökéletes lett. Az exotikus elemi egy rendkívül erős illatú, puha gyantafajta, ennek a szappannak az elkészítése óta a kedvencem a gyanták között. A többi illóolaj, ami a szappanba került ennek az illatát hivatott felerősíteni- az ihlet akkor született, amikor a gyantát az olajokkal felolvasztottam: az egész házban terjengett a citrusos-mentás-kámforos aroma. A szappan azóta is az egyik legerőteljesebb illatú azok között a szappanok között, amelyek kizárólag természetes illóolajokkal (kozmetikai illatanyag nélkül) készültek.
Az elemi a fülöp-szigeteki Canarium luzonicum gyantája (pontosabban egy ún. oleo-resin), illatszerek alapanyaga. Gyógyászati szempontból elsősorban erős köhögéscsillapító, szappanunk szempontjából azonban stresszoldó hatása lehet inkább releváns. Az arab világban is alkalmazták füstölőként ezt a gyantafajtát, arab neve szintén az érzelmekre gyakorolt hatására utal, lefordítani úgy lehetne: “amennyire fenn, olyannyira lenn”. Fő hatóanyaga az elemicin orálisan elfogyasztva delirogén hatású.
A fentiek szellemében tehát úgy gondoltam, hogy egy igazi afrodiziákumot alkotok szappan formában, ezért adtam a szappanmasszához kava port. A kava, vagy mámorbors tradícionálisan a csendes-óceáni szigetvilág nagy tiszteletnek örvendő növénye, a békekötés jelképe. Nevét egy királylányról kapta, akit a monda szerint azért áldoztak fel, hogy egy másik király látogatásakor legyen mit felszolgálni ételként a vendégnek, ugyanis éhínség pusztított a szigetükön. Amikor a látogató tudomására jutott a dolog, azt kérte, hogy inkább temessék el a lányt- állítólag az ő sírjánál hajtott ki először ez a növény (Piper methysticum). A benne található kavalaktonok rendkívül erős nyugtató és fájdalomcsillapító hatással bírnak, gyógyászatilag jelentős szerep jut nekik például a leukémia kezelésében. Zsíroldékony anyagok, ami a szappankészítés szempontjából kedvező.
Mindent egybevetve: egy alapos esti fürdés ezzel a szappannal, és garantált a pihentető, mély álom... :)
INCI: elszappanosított pálmaolaj, kókuszolaj, ricinusolaj, szőlőmag olaj, kubebaolaj, borsmenta olaj, kámfor olaj, elemi gyanta, kava (mámorbors) kivonat
mesterséges adalékanyagok: -
“Háromkirályok” szappan (gyanta: jeruzsálemi vörös tömjén)
A különböző vallási ceremóniák, legyen az keresztény, zsidó, arab, japán sintoista vagy hindu alapvető kelléke a rendkívül magas illóolaj tartalmú tömjén. A Boswellia fák kérgéből nyerik, melyek Afrika és Arábia vidékein nőnek, ezáltal vált a tömjén az ókori arab kereskedelem fő árucikkévé.
Ára régen az aranyéval vetekedett. A három napkeleti bölcs közül Boldizsár is a jeruzsálemből származó vörös színű tömjénből ajándékozott Jézusnak, amikor a betlehemi csillagot követve rátaláltak. Természetesen nem csupán értékes volta, hanem szimbolikus jelentése miatt: a tisztaság jelképe.
A bibliai történetet kívántam tehát szappanba önteni- meg kell mondjam, nem volt könnyű dolgom! A tömjén rendkívül nehezen oldódott bele az olajokba, nem egyszerű vele munkálkodni. S ha már ennyit dolgoztam vele, nem akartam a tömjén – élményt elrontani valami oda nem illő illóolajjal, így természetesen tömjén olajat használtam, kiegészítve némi –szintén fás illatú- cédrussal az inzenzívebb illat érdekében (a tömjén sajnos rendkívül drága mulatság).
A tömjén olaj gyógyító erejét a mai orvostudomány is elismeri: bőrbajokra, sebekre, izomlazítóként és légzőszervi betegségek esetén. Gátolja a különböző fertőzéseket, gyulladásokat (például mellgyulladásnál is hatékony), a szépségápolásban pedig enyhíti a ráncokat, puhítja a bőrt és csökkenti annak zsírosodását.
A cédrus szintén inkább a zsíros bőrök ápolására alkalmas, így nemcsak illatában, de hatásában is jól kiegészíti a tömjént. Antimikrobiális, fokozza a bőr vérkeringését. Érdekesség, hogy ez a fa olyannyira ellenálló, hogy az egyiptomi szarkofágokat is ebből készítették, olaja távoltartja a rovarokat, így fontos balzsamozási kellék volt, illetve a papirusztekercseket is ezzel vonták be, hogy megőrződhessenek az utókornak.
Ez a szappan gyönyörű karácsonyi ajándék lehet....
INCI: elszappanosított szőlőmag olaj, pálmaolaj, kókuszolaj, ricinusolaj, tömjén és cédrus olaj, tömjén gyanta
mesterséges adalékanyagok: szappanszínező
“Szentföld” szappan (gyanta: tömjén)
“Mindent bele!”- gondoltam, s nekiláttam a munkának. Holt-tengeri iszap, jeruzsálemi tömjén, libanoni cédrus, narancsligetek és egy korty zsályatea. Mind-mind ehhez a vidékhez köthető- így született meg ez az igazi szentföldi szappanélmény... S bár a citrus illóolajok el szoktak tűnni a lúg hatására, ennek a szappannak mégis valahogy narancs illata lett.
Nem szeretnék sokat írni róla, mert az iszapról, tömjénről, cédrusról már megtettem máshol. Talán elég rápillantani az értékes olajokra az összetevők felsorolásánál, s elég lesz ezen felül még néhány szó a narancsról, zsályáról és a libanoni cédrus szimbolikájáról...
A narancsolaj a legkedveltebb olajok egyike, bőrnyugtató hatású, serkenti a méreganyagok távozását a bőrből fokozva a vérellátást és a verejtékezést, ezért gyakran alkalmazzák a cellulitisz kezelésében. Általános fertőtlenítő tulajdonsággal is rendelkezik, ezt erősítendő került a szappanba a zsályaolaj is. A narancs és a zsálya ugyanakkor helyre tudja állítani a bőr zsíregyensúlyát.
A cédrus olajáról már esett szó. Libanon állam jelképe, a Szűzanya fája és Jézus keresztje is részben cédrusfából készült. Általánosságban a Paradicsom visszatérő szimbóluma a keresztény kultúrkörben (pl. Csontváry: Zarándoklás a cédrusokhoz). Egyszóval: így juthat az ember a Szentföldről a Paradicsomba - mártózzunk meg a Jordán vizében, s vegyük elő a szappanunkat...:)
INCI: elszappanosított shea vaj, kókuszolaj, tökmag olaj, ricinusolaj, cédrus olaj, zsályaolaj, édesnarancs olaj, tömjén olaj és gyanta, holt-tengeri iszap
mesterséges adalékanyag: szappanszínező
“Salamon és Sába királynője” arany és mirha balzsamszappan (gyanta: mirha)
„Ne nézzétek Jeruzsálem leányai, hogy én fekete vagyok. Nem vagyok én fekete, hanem vagyok a Saronnak rózsája, a völgyek lilioma. Gyere én mátkám, gyere én szerelmesem, mert a tél elmúlt, virágok látatnak a földön, és gerlicék szava hallatszik. Az én mátkám bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra. Mert erősebb a szerelem a halálnál.” (Énekek Éneke)
Sába és Salamon szerelme bizonyosan nem csupán egy legenda. Volt valaha egy Sába nevű ország, annak egy Bilkis Balmaka nevű királynője, Salamon király kortársa. A királyság elsősorban a tömjénkereskedelemnek köszönhette nagy gazdagságát, a kereskedelmi jog megszerzéséért óriási küzdelem folyt- Salamon király követeket küldött Sábába ennek okán. A bölcs királynő védvén népét és érdekeit személyesen látogatott Izraelbe, Salamonnak mirhát és aranyat, elefántcsontot és tömjént vitt ajándékba. A nem várt fordulat: egymásba szerettek, gyermekük, Menelik lett Etiópia első törvényalkotó királya. Az ő egymásra találásukat próbáltam “szappanba fotózni” (ld. kép), az első együtt töltött éjszakát...
Aranyat sajnos nem állt módomban felhasználni a szappanmasszánál- talán majd egyszer... :), csak jelképesen került arany csillám a felszínére. Mirha –gyanta és olaj- viszont annál több van benne! Az arab szó (“morr”) jelentése: keserű. A balzsamfa, latinul Commiphora myrrha a szappanfavirágúak rendjébe tartozik. (hova is tartozna máshová:)) Elsősorban fertőtlenítő hatása erős, különösen a száj nyálkahártyájának és a gégének a betegségei kezelhetők vele (azért nem fogmosásra szántam ezt a szappant!!! :)). Olajának illata nekem rendszeresen egy fogorvosi rendelőt juttat eszembe, ezért adtam hozzá szantálolajat is, mely nem nyomja el a mirhát, de együtt igen kellemes illatkompozíciót alkotnak. A mirha olyan erős fertőtlenítő, hogy az ókorban a balzsamozás elengedhetetlen kelléke volt. Bármilyen seb hatékonyan kezelhető vele. Ellenjavallat: pajzsmirigy alulműködés esetén és terhesség ideje alatt kerülendő!!!
A szantál a mirhához hasonlóan közkedvelt áldozati szer volt, a hagyomány szerint a halandó lelket a felsőbb dimenziókba emeli. Hatása nagyon hasonlít a mirháéhoz: erős fertőtlenítő, használták például húgyúti fertőzések kezelésére, ill. fogínygyulladásnál ez is hatékony szer. (Anyósom mekkai zarándoklatáról a férjemnek Mohammed próféta által használt fogtisztító fát hozott szantálolajjal.) Egy kis “szappantechnológia”: a szantálolaj beleoldódik a gyantába, ezért is szerencsés választás gyantaszappanok készítésénél.
Úgy gondoltam, hogy ez a szappan kapjon némi fűszervarázst is: rozmaring oleo-rezin, szerecsendió, szegfűszeg, fahéj. Ezek a fűszerek nemcsak finomak, hanem megint csak a szappan fertőtlenítő hatását erősítik.
Térjünk vissza egy kicsit az ókori történetekhez: a mirha megjelenik a görög mitológiában. Aphrodité Mürrha istennőt vérfertőző kapcsolatra kényszerítette a saját apjával, Kinürasszal, aki ezért Mürrhát mirhafává változtatta. Virágba borulásakor született meg e frigy gyümölcse, Adonisz. A kéregből kicsorduló gyantát azóta nevezik Mürrha könnyeinek is. Azoknak a férfiaknak ajánlom hát e mirhaszappant, akik igazi Adoniszokká szeretnének válni, s elnyerni szívük hölgye imádatát!:)
INCI: elszappanosított olíva olaj, shea vaj, szezámolaj, pálmaolaj, kókuszolaj, szantálolaj, mirha olaj és gyanta, rozmaring oleo-rezin, szerecsendió, szegfűszeg, fahéj
mesterséges adalékanyagok: arany csillám (lemosható)
“Sárkányölő Szent György” sárkányvér szappan (gyanta: sárkányvér)
A legenda szerint György egy líbiai várost szabadított meg a sárkánytól, ami a folytonos emberáldozatok követelése miatt régóta félelemben tartotta a környéket. „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok…”- szólt György, majd leszúrta a sárkányt. Ezen a helyen állítólag templomot építettek, az oltárnál forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki ivott a vizéből. A történet azt a keresztény elgondolást fejezi ki, hogy a hit a gonoszt bármely formájában legyőzi. A muszlim kultúrkörben Györgynek szintén nagy tisztelete van, itt „Szent Dserdsis” néven ismerik. A valóságban vértanú volt. Diocletianus császár uralkodása alatt György (Georgianus), a római hadsereg magas rangú tisztje, a császár ellen fordult, amikor az üldözni kezdte a keresztényeket. 303-ban végezték ki Szíria területén.
Az ő alakját a sárkány kiontott vére és a megtisztulás szimbolikája miatt kötöttem ehhez a szappanhoz. Sárkányvér- ismét egy igen különös, sötétvörös gyantafajta, mely a Dél-Arábia területén honos Dracaena draco fa kérgéből nyerhető. A sárkányvérfa Socotra jelképe, még az egyik jemeni pénzérmén is látható. Rendkívül hosszú életű növény. Vörös gyantája nem csupán egy erősen fűszeres illatú exotikus füstölő, hanem gyógyszeripari alapanyag. Megújítja a bőrt, különösen hatékony gombás és virális fertőzések, illetve szemölcsök, bőrkinövések esetén. Hatékony vérzéscsillapító (a végén még nem döglik meg ez a sárkány...:)). Összehúzó (adsztringens) és sebgyógyító hatása miatt akár aranyérre is javulást hozhat. Erős illatát szerettem volna megőrizni, ezért némi kozmetikai sárkányvér illatanyag is került a szappanmasszába.
INCI: elszappanosított szőlőmag olaj, kókuszolaj, olívaolaj, házi libazsír, sárkányvér gyanta, növényi glicerin, vörös agyag
mesterséges adalékanyagok: szappanszínező, sárkányvér illatolaj
„Ornamentika”- avagy hogyan dobjuk fel a régi mirha szappanunkat?
Közeledik az adventi időszak, ilyenkor előkerülnek a rejtekhelyükről a régi kincseim. A közel két éves mirha szappanom (lásd fenn) azok közé tartozik, amiket féltve őrizgetek. Nem véletlenül tartották a mirhát akkora értéknek régen, hogy akár még háborúskodni is hajlandóak voltak érte az ókori emberek! Ezek a szappanok azok közé tartoznak, amelyek nemhogy nem avasodtak meg, de az illatuk még ennyi idő után is olyan, mint frissen volt- az illóolajokra ez nem éppen jellemző, igaz? Mivel azonban az eredeti design (a szappanon látható sárgás csíkok) némileg megkopott (vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy „antik jelleget öltött”), ezért azt találtam ki, hogy készítek egy keleties jellegű mintát a felületükre. Hogy mennyire lett keleties, arról vitatkozhatnánk, nekem inkább csodaszarvasnak tűnik, nem pedig arab ornamentikának, mindenesetre jól illik ehhez a szappanhoz. A gravírozott felületet aztán egy picit bevizeztem, majd fahéjjal jól bedörzsöltem, amíg a barnaság ki nem töltötte a vésetet. A felesleges fahéjat egy nedves szivaccsal letörölgettem. (Készítettem már ilyen mintát régebben is: lásd ITT.) Remélem sokaknak sikerült egy használható ötletet adnom ezzel a kicsinyke bejegyzéssel arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet szépen díszíteni a szappanunkat. Sok sikert, szappanbarátok!
A kelet kincsei: ámbra
Egy ideje már elakadtam a gyanta szappan sorozatommal, pedig a fiók mélyén sok mindent rejtegetek… de most előkerült a drágaság! :) Annyira áhítoztam rá, s nagy nehezen meg is szereztem ezt a kincset, ami méltán foglalja most el a szappanjaim közt a legnemesebbeknek járó helyet. Ámbra. Már a szó is fantasztikusan cseng.
Amikor a Közel-Keleten járok, rendszeresen találkozom vele. Főleg parfümként, de arany áron lehet akár picike ámbrás szappanokat is vásárolni díszes csomagolásban a bazársor elegánsabb üzleteiben. Számtalanszor néztem megihletődve, szagolgattam, csodáltam, de sosem vettem meg. Elhatároztam, hogy nem, ezt magamnak fogom elkészíteni. Aztán egyszer csak kaptam egy adagot ajándékba…
Mi is tulajdonképpen az ámbra? A régi időkben egy nagyra becsült fűszer - és parfüm alapanyag volt, afrodiziákumként is használták. Az ámbrás cetek gyomrában termelődött, igen, az ámbra az ámbrás cet gyomorváladéka, tulajdonképpen bálna hányadék. Ez így elég gusztustalanul hangzik, de akinek nem inge… akarom mondani nem parfümje, az ne kenje magára! :)
Az ámbrás cet étlapján olyan puhatestűek is szerepelnek, melyeknek a szervezete mósuszt választ ki, ez az anyag pedig egyes vélemények szerint megbetegíti az állatot, s kiválasztódik a gyomrában. A viaszos állagú ámbrát a legtöbbször partra veti a tenger, a nap hatására pedig kiszárad és kellemes illatúvá válik (merthogy frissen bizony nem az…). Kilója sok millió forintba kerül, így a bálnavadászat egyik fő mozgatórugója éppen ez. Mivel a bálna ma már védett állat, az ámbra más anyaggal való kiváltásának kérdése már régóta foglalkoztatja a kutatókat. Találtak is a problémára megoldást: a legtöbb kozmetikai termékben a balzsamfenyő gyantájával helyettesítik. Természetesen én is ezt tettem!
A balzsamfenyő gyanta rendkívül erős, jellegzetes keleti illat, mely önmagában már-már émelyítő. Puha gyantaféleség, így az olajokkal könnyűszerrel olvasztható. Természetesen nem akartam elrontani az élményt semmiféle illóolajjal, vagy mesterséges illatanyaggal, de nem is volt szükség további adalékra. Design tekintetében mindenképpen az aranyat terveztem dominánsnak, de túl díszes szappant sem szerettem volna. A végeredmény mind összetevőkben, mind külalakban egy kiegyensúlyozott munka lett, sem több, sem kevesebb, mint ami véleményem szerint a témához illik. Vagy fogalmazzak úgy, hogy az egész le van hányva arannyal...?:):):)
INCI: elszappanosított szűretlen olívaolaj, kókuszolaj, frakcionált kókuszolaj, faggyú, vaj, balzsamfenyő gyanta, ROE, cetil-alkohol
Felhasznált irodalom:
http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/ambra.html
Jojoba olaj, avagy bálnás szappan újratöltve
Ho-ho-ho-hóóóó, emberek! A nagy ho-ho-ho-hóóóórgász! A legnagyobb! Mert ki lehet-e fogni nagyobbat a bálnánál? Az elméletileg bálnahányadékos-ámbrás szappan után most hajózzunk ki ismét a habos tengerekre, s vadásszunk ismét bálnára!
Ho-ho-ho-hóóó! Vajon hogyan kerül a cetek spermiuma virtuálisan a szappanba? Elég élénk a fantáziánk?
Az összefüggés létezik, a kiindulási pont pedig a képen látható jojoba szappan. A terv már egy ideje érlelődött a fejemben, hiszen a jojoba olaj az egyik kedvencem, már ami a belőle (vagy vele) készülő házikencéket illeti. Azonnal és mélyre szívódik a bőrbe anélkül, hogy olajos érzetet hagyna maga után, rendkívüli kondicionáló hatással rendelkezik, ezenfelül antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal is bír (permetszerekben a lisztharmatot pusztítják vele…). Hát persze, hogy kezdik felkapni a szappankészítésben is ezt az olajkülönlegességet, ami tulajdonképpen nem is olaj, hanem (mint azt szerintem már minden tisztes natúr kozmetikum készítő tudja) egy folyékony viasz.
A viaszok kémiailag karbonsavészter komplexek, ami azt jelenti, hogy az ezekben található molekulákban zsírsavak és zsíralkoholok kapcsolódódnak egymáshoz ún. észter kötés segítségével. Nagyon szépen elszappanosodnak, a szappanban általában hasznos összetevőt jelentenek.
A jojoba olajat a Simmodsia Chinensis magjaiból nyerik. A növény elterjedt az amerikai kontinensen, már az indiánok is használták főként a hajápolásban (erre egészen biztosan kiváló!), az elnevezés „ho-ho-ba” (jojoba) is tőlük származik, ho-ho-ho-hóóóó! :)
Az általam olvasott források egyike sem hagyta ki az ismertetőjéből, hogy a jojoba olaj rendkívüli módon hasonlít az emberi bőr által termelt zsírokhoz, illetve faggyúhoz, ez a magyarázata annak, hogy miért szívódik olyan gyorsan fel, illetve miért képes a faggyúmirigyek működésének szabályozására. Bár ezt a „marketingszöveget” (amit többek között pl. a shea vajjal kapcsolatban is el szokás sütni) egy picit kezdem unni, a jojoba olaj esetében mégis elfogadom személyes tapasztalataim függvényében.
Minden bőrtípusra ajánlható, bár sok helyen említik, hogy egyeseknél dermatitiszt okoz, tehát érdemes vele előzetesen bőrpróbát tenni (kis területen, a csukló belső részén). Sokszor nyújt segítséget bőrbetegségben szenvedőknek, végeztek vizsgálatokat például pikkelysömörös betegeknél is, ahol azt tapasztalták, hogy ez az olaj enyhítette a tüneteket (könnyen lehet vele hatóanyagokat juttatni a hámszövet mélyebb rétegeibe is). Zsíros bőrre való készítményekbe ugyanúgy ajánlható, nem komedogén, az aknét tehát nem súlyosbítja, antibakteriális tulajdonsága miatt pedig akár pozitívan is befolyásolhatja. Kedvező magas E-vitamin tartalma, illetve sokféle bőrápoló hatású aminosav található benne. Jó ötlet például sminklemosóként használni, sőt olyat is olvastam, hogy férfiak borotvahab helyett is bevethetik! :)
Szappanba akkor érdemes tenni, ha a cél a bőrszárazság kialakulásának elkerülése. 10 %-ban ajánlják a szappanmassza túlzsírozásához (a szalagfázis kezdeti szakaszában érdemes a masszához keverni, így nem gyorsítja fel a pudingosodást sem). Nagyobb százalékban állítólag visszaveti a habzást. Nagyon stabil olaj, oxidációra nem hajlamos, bár a források itt is sokszor túlzásokba esnek, mert az olajok oxidációs stabilitási indexeinek vizsgálatakor kiderül, hogy például a ricinus olaj, a makadámiadió olaj és a kókuszolaj lassabban avasodik, mint a jojoba (tehát azért ez sem örök életű)…
Fentiek ellenére (kíváncsiságból, és mert hozzájutottam egy nagyobb adag jojoba olajhoz végre) én most 20 %-ban használtam, de adtam a masszához még 2 %-ban cetil-alkoholt is, ennek okát rögtön kifejtem, csak előbb fel kell tennünk a kérdést:
Hogyan kerülnek a képbe már megint a bálnák? A jojoba olaj (viasz) a 70-es években tett szert egyre növekvő jelentőségre, mert ekkoriban tiltották be a bálnavadászatot, illetve a bálna olaj importot az Egyesült Államokba. Megcsappantak a kozmetikai iparban közkedvelt cetvelő készletek. A cetvelő és a jojoba olaj nagyon hasonlóak egymáshoz, ezért a nagyipari boszorkánykonyhában utóbbival kezdték kiváltani a „bálnás összetevőt”… A cetvelő az ámbráscet fejüregében található viaszos anyag, amiről eredetileg azt képzelték, hogy a bálnák spermiuma („spermaceti”). Azóta a tudósok rájöttek, hogy nem az, mindenesetre ezáltal virtuálisan máris létrejött a kapcsolat a szappan és a bálnák szaporodása között! Hááát… asszem az én fantáziám elég élénk! :)
A cetvelő (melynek legjelentősebb alkotója a cetil-palmitát) másik jellemző helyettesítője az iparban a jojoba mellett a cetil-alkohol. Nem véletlen a cetil-alkohol elnevezés, utalva a cetekre, hiszen a cetil-alkoholt először éppen a cetvelő hevítésével állította elő egy Michel Chevreul nevű tudós 1817-ben. (Manapság kőolajból, vagy növényi olajokból készítik.) A más néven palmitil-alkoholként ismert cetil-alkohol színtelen, szagtalan, viaszos, fehér, szilárd vagy pelyhes anyag, a krémkészítők körében jól ismert. Ismerkedjünk meg vele most a szappankészítésben is!
Az ötlet kedvenc „szappan-kutatómtól”, Kevin Dunntól származik, aki arra a problémára kereste laborjában a választ, hogy a szappankészítésben egyre divatosabbá váló jojoba olajat (magas árára való tekintettel) mivel lehetne helyettesíteni. A cetil-alkohol a fentiek ismeretében kézenfekvő volt…
A professzor a cetil-alkohol arányát a szappanban max. 5%-ban adta meg, szalagfázisnál a masszához keverve. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez az anyag javította a szappan habzását, illetve a keletkező hab állagát, tartósságát. Az ámbrás szappant szintén cetil-alkohollal készítettem (lévén a „bálnás széria” része! :)), már ki is próbáltam, és valóban nagyon finom, selymes, használat közben valahogy lazább habot, nagyobb bubikat ereget…
Remélem még nem unod a bálnavadászatot, kedves Olvasóm! Mert ha azt hiszed, hogy a fenti szappant csoki reszelékkel díszítettem, akkor tévedsz, a látszat csal! Ez egy ízig-vérig jojoba szappan, s mint ilyen, jojoba gyöngyök illettek bele. Úgy gondoltam, hogy majd kellemes bőrradírozó hatást érek el, de – miután ez egy természetes anyag, és annak ellenére, hogy ajánlják CP szappankészítéshez is – hát bizony nagyrészt elszappanosodott!
A jojoba olaj hidrogénezése által a folyékony viaszból egy szobahőmérsékleten szilárdat állítanak elő, mely általában szemceruzák, szempillaspirálok, rúzsok összetevője, ezekbe az ipari készítményekbe azért teszik bele, hogy ellensúlyozzák dehidratáló hatásukat.
A hidrogenizált jojoba olajból készülő jojoba gyöngyök hazánkban még nem kaphatóak (legalábbis én még nem találkoztam velük), bár nagyon szórakoztató és hasznos összetevőt jelenthetnek a különféle házi készítményeinkben. Kapható ez a színezék nélküli verzió, amit a fenti szappanban használtam, de léteznek a gyöngyök a szivárvány minden színében. Nem keverendőek az egyes kozmetikumokban használt műanyag mikrogyöngyökkel!!!
S hogy hogy került a kompozícióba a narancssárga durum tészta? Ezt már a Te fantáziádra bízom... :)
Eddig a történet… Pakold fel a mai zsákmányod, kedves bálnavadász társam, s vidd magaddal a konyhádba, tedd a szappanfőző fazekadba!
INCI: elszappanosított olíva olaj, finomított shea vaj, kókusz olaj, kukoricacsíra olaj, jojoba olaj, ricinus olaj, jojoba gyöngyök, cetil-alkohol, geránium illóolaj
mesterséges adalékanyagok: ételfesték a díszítéshez használt házi melt & pour szappanalapban, Nag Champa illatolaj
Forrás:
http://jojobaolaj.hu/
http://fr.wikipedia.org/wiki/Huile_de_jojoba:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cetil-alkohol
http://en.wikipedia.org/wiki/Spermaceti
http://masteringsoapmaking.blogspot.hu/2013/12/experiment-cetyl-alcohol-in-cp-soap.html
http://www.soapqueen.com/bramble-berry-news/sunday-night-spotlight-jojoba-beads/
Macskaszem (dammár) szappan
Egyes kelet-indiai tűlevelű fákból nyerik földünk egyik legszebb és legértékesebb növényi gyantáját, a dammárt, vagy macsakaszemet. (A malájok az elnevezést erős fénytörő tulajdonsága miatt adták neki.) A nyugati világban több más gyantafajtával (kopál, szandarak) együtt főként, mint ragasztó, illetve bevonóanyagként ismeretes (1826-tól az olajfestményekhez készítettek belőle lakkot terpentinnel), ezzel szemben a Távol-Keleten füstölőnek, illetve gyógyászati célokra használják. Szappanban nem valószínű, hogy sokan próbálták volna, de mivel a gyantasavak és származékaik kiválóan elszappanosodnak, s általában hasznos anyagokká alakulnak a szaponifikáció során, így én most a dammárral is tettem egy próbát.
A fehér mellett létezik a barna vagy fekete dammár is (dhoopa), melyet a Canarium strictum fájából csapolnak. A főként triterpéneket (pl. dammarán) tartalmazó macskaszem gyanta erős baktériumölő és gyulladáscsökkentő hatású szer, használták a bélrendszer és a bőr krónikus megbetegedései, fertőzései ellen, illetve fülgyulladás esetén. Reumatikus panaszokra, epilepsziára és légúti megbetegedésekre szintén gyógyírt jelenthet. A Siddha gyógyászatban gyakran alkalmazták, számos etnobotanikai tanulmányban szerepel, így a tudósok figyelmét sem kerülte el, találtam ezzel kapcsolatosan például egy tanulmányt, melyben a dammár antibakteriális hatását igyekeztek feltérképezni. Mind a gram-pozitív, mind a gram-negatív baktériumok, és számos gombafaj ellen hatékonynak bizonyult. Manapság azonban ritkán lehet hozzájutni ehhez a gyantához, hiszen már a Canarium strictum is felkerült sajnos a veszélyeztetett fajok listájára…
A macskaszemről a keletiek azt tartják, hogy megvilágosítja a lélek sötétségét, füstje oldja a stresszt, elűzi a szomorúságot. Én most a fehér változatát tudtam beszerezni. Egy kép róla:
A szappan elkészítésekor végig a fénytörés jelensége járt az eszemben, egy olyan darabot szerettem volna készíteni, ami hasonlít az éjszaka sötétjében felvillanó vadászó macska szeméhez. Ha nem is lett pont olyan, mint amilyet szerettem volna, azért mégis elégedettséggel töltött el a fenti képen látható végeredmény, az elkészítés módja pedig még inkább, hiszen kipróbáltam végre a "crock pot"-ot, azaz a lassú főző edényt, amely nagy segítség lehet minden szappankészítőnek:
INCI: elszappanosított kókusz olaj, pálmazsír, ricinus olaj, dammár gyanta, alkohol, glicerin, szorbit, levendula, kámfor és keserű mandula illóolajok
mesterséges adalékanyagok: szappan színező
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Dammar_gum
http://www.ijcs.uaic.ro/pub/IJCS-12-23-Meena.pdf
Szappan fürjtojással és fenyőgyantával
Furcsa egyveleget próbáltam ki egy nem megszokott szappankészítési módszerrel. A minap Csemőn jártunk néhányan egy szappankészítő kolléga tanyáján, ahonnan beszereztem egy üveg kecsketejet és jó pár fürjtojást. Imádom a tojás szappanokat, a tojás kitűnő adalék, ezért már alig vártam, hogy a kis barna-fehér és kék-fehér foltos tojáskák feltöressenek végre…
A különleges adalékhoz különleges recept társult, a fenyőgyantára esett a választás, melyet – bár manapság kevesen használják – bátran sorolhatunk a hagyományosan gyakran alkalmazott szappan alapanyagok közé. Finom, jól habzó szappana jól illik a tojás által biztosított selymes érzethez, ugyanakkor funkcionálisan remekül kiegészítik egymást: a tojásból főként tápanyagok kerülnek a bőrre, míg a gyanta többek között fertőtlenít.
A fürjtojásról tudni kell, hogy gyógyhatást tulajdonítanak neki, az biztos, hogy egy átlag tyúktojásnál lényegesen egészségesebb. Ötször több foszfort, hétszer több vasat és tízszer több B-vitamint tartalmaz, mint „nagytestvére”, illetve az összes zsírban oldódó vitamin igen nagy mennyiségben van jelen benne – ezek mind el nem szappanosodó összetevők, tehát „jól bírják a gyűrődést” a szappanosodás során… Bármennyire furcsa, a tojásból egyáltalán nem lesz „rántotta” a lúgoldattól, kifejezetten jól működik, mint szappan adalék.
Miután az értékes tojáskáknak egy cseppjét sem akartam elpazarolni, ezért úgy döntöttem, hogy a fehérjét is felhasználom- Judwiltól tudjuk, hogy a svéd királyi család is ilyen szappant használ! :) A sárgájából tehát az alapolajokból elvéve majonézt kevertem, míg a fehérjét 2 tk. cukorral habbá vertem. Félretettem őket, majd elkészítettem a gyantás masszát a mostanában divatba jött SBHP technikával, melynek lényege, hogy az olajokkal és a lúgoldattal 80 fok körüli hőmérsékleten dolgozunk, így a szappanosítás tevékeny része csupán 10 percet vesz igénybe, az öntőformába pedig egy kellemesen géles anyag kerül. Merész voltam, egyből egy kecsketejes masszával próbáltam ki, a végén adtam hozzá a tojást, amitől az egész massza még könnyebbé, folyósabbá vált. Az eljárás a nagykönyv szerint zajlott, a szappan pedig fincsi lett, bár hosszabb időbe telt, hogy rendesen kiszáradjon és megkeményedjen.
Ennyit mára… :)