FONTOS! AZ ILLÓOLAJOKRÓL ÖSSZEGYŰJTÖTT INFORMÁCIÓKÉRT SEMMILYEN FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALOK, EZEK CSAK AZ ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZÓDÁST SZOLGÁLJÁK!

BIZTONSÁGI SZABÁLYOK

1. Figyeljünk az elnevezésekre: az ILLÓOLAJ NEM ILLATOLAJ, és semmi esetre sem PARFÜMOLAJ. De hogy még nagyobb legyen a zavar: az illóolaj angol neve NEM “FRAGRANCE OIL” (ha külföldről szeretnénk vásárolni), HANEM “ESSENTIAL OIL”!!! A mesterségesen előállított olajoknak terápiás hatásuk nincs, az egészségre általában ártalmasak. A szintetikus olajok általában teljesen átlátszóak, míg a természetes olajok a legtöbbször sárgás színűek.

2. Vásárlásnál olvasd el, nézd meg – az illóolajokat sötét üvegben, fénytől védve kell tárolni, a címkén (vagy használati útmutatóban) szerepeljen a növény latin neve, származási helye, az, hogy higítatlan-e az olaj (nem 100%-os, hanem higítatlan!), a növény mely részéből nyerték és milyen módszerrel, melyik kemotípus, hányadik lepárlásból származik, ajánlások a felhasználásra, az eltarthatóság (az élettartamuk növelhető, ha hűvös helyen /hűtő/ tartjuk őket)... minél több az adat, annál nagyobb lehet a bizalom!

3. Az illóolajos üveg cseppentőjéhez semmivel ne érjünk hozzá!

4. A citrusfélék és fenyőfélék olajai hamar romlanak, a szavatossági idő lejártával bőrérzékenyítő anyagok keletkeznek bennük. Ne használjuk ezeket kencékhez, ha 6 hónapnál öregebbek! A legújabb kutatások szerint a magas linalool tartalmú illóolajok (levendula!) is hasonlóan viselkednek!

5. GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA TARTANDÓAK!!!

6. BALESETI TEENDŐK: Amennyiben az illóolaj valamilyen módon nagy mennyiségben bőrre kerül, akkor szappannal (!) többször jó alaposan mossuk le. Miután ezek vízben nem oldódó, hidrofób anyagok, ezért a sima víz ilyen esetben nem segít. Ugyanez a helyzet lenyelés esetén: a beteggel semmiképpen ne vizet ITASSUNK (ront a helyzeten!), hanem OLAJAT, tejszínt, esetleg tejet. HÁNYTATNI SZIGORÚAN TILOS!!! (Ugyanúgy, mint sav lenyelése esetén- az illóolajok nagy része erőteljesen marja a nyálkahártyát, kerüljük el, hogy ezt “kifelé jövet” is megtegye!) A beteget azonnal vigyük be a legközelebbi orvosi ügyeletre, mert lehet, hogy orvosi beavatkozásra lesz szükség, ne az utolsó pillanatban ugorjunk csak autóba! Ha illóolaj SZEMBE KERÜL, akkor is OLAJJAL kell 10-15 alkalommal jó alaposan KIMOSNI, vízzel ne is próbálkozzunk, mert meg is vakulhatunk!

7. Felhasználás előtt otthon végezd el a FOLTPRÓBÁT – az illóolaj valójában nem olaj, azaz fehér papírra cseppentve nem hagy zsíros nyomot (24 órán belül teljes mértékben elillan). Ha mégis, akkor valószínűleg higított (de az is lehet, hogy hamisítvány). (Megjegyzés: ez a teszt nem hoz biztos eredményt, vannak foltot hagyó kivételek a valódi illóknál is, pl. citrusfélék, vanília, pacsuli.)

8. Minimum GYÓGYSZERKÖNYVI MINŐSÉGŰ olajat szerezz be (amelyik rendelkezik hatóanyag tartalomra vonatkozó vizsgálati lappal), de terápiás célra lehet magasabb kvalitású illókat találni: BDIH, ECOCERT, NATRUE, BIOKONTROLL által minősített organikus termékek, illetve a ma csúcstermékeknek tartott biodinamikus gazdálkodásból származó DEMETER minőségű illóolajok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minősítetlen termék nem lehet jó, hiszen fenti szervezetek nem állami intézmények, a termékek minősíttetése is csak üzlet manapság... egyrészt bevétel magának a minősítő intézménynek, másrészt bevétel annak, aki igénybe veszi a szolgáltatásukat – csak egy példa: az ár, amennyiért én itt, a “harmadik világban” megvásároltam a higítatlan, “frissen csapolt” kardamom olajat (láthattam lecsöpögni a gépből:)), és az, amennyiért ez Nyugaton a piacra kerül /már minősítve/ ... leellenőriztem: min. tíz-, de néhol nyolcvanszoros!!! Hogy hol van ebben a “fair trade”, vagy hogy ez a “trade” valójában kinek “fair”, megint egy más történet.... Azért –egyéb szabályozás hiányában – legyünk hálásak ezeknek az intézményeknek, s nézzünk néhány piaci forgalomban lévő színvonalasabb márkát:

MEDINATURAL (gyógyszerkönyvi minőségű higítatlan olajok- párologtatáshoz, fürdőhöz, masszázshoz, szappanba...)

KART LABORATOIRES (BDIH minősítésű organikus)

SILVESTRIS (Biokontroll Hungária tanúsítvánnyal rendelkező bio)

TIHANYI LEVENDULA (kiváló minőségű- terápiás célra is)

FARFALLA (többféle minősítésű organikus, ill. demeter olajok)

NEROLIANE (hatóanyag tartalom szempontjából bevizsgált termékek kifejezetten terápiás célra)

PANAROM (szintén bevizsgált termékek kifejezetten terápiás célra)

PRIMAVERA (ellenőrzött biotermesztésből, NATRUE / demeter minősítés)

("Terápiás minőségű illóolaj": marketinges fogás, a 90-es években indult hódító útjára- bővebben (ang.): ITT )

9. Használat előtt végezd el az ALLERGIATESZTET! Az előzőleg felhigított olajjal (10 ml hordozó olajba /szőlőmag, olíva, jojoba.../ 4 csepp illóolaj, ha nincsen külön koncentrációra vonatk. szabály a táblázatban) könyökhajlatban vagy a csukló belső felén kend be a bőröd, tapaszd le, majd 12-24 óra múlva nézd meg, hogy nem látsz-e vörös foltot. Ha az illó nem okoz nálad irritációt, elkezdheted használni.

10. Az illóolajokat MINDIG HIGÍTÁSBAN alkalmazd! Ez érvényes az aromafürdő készítésnél is: az illóolaj nem oldódik közvetlenül vízben, ezért- hogy ne kerüljön higítatlanul a bőrre- mielőtt a vízhez adnánk tejjel, mézzel alaposan el kell keverni! Vannak olyan illóolajok, melyeket tilos használni fürdővízhez (ld. táblázatok)!

11. BELSŐLEG csak képzett aromaterapeuta-ORVOS FELÜGYELETE MELLETT alkalmazz (megfelelő minőségű) illóolajat (ők sem folyadékként, hanem ált. kapszulákba zárva használják ezeket, mert a legtöbb irritálhatja a nyálkahártyát, illetve mérgező lehet akár alacsony koncentrációban is)

12. GYEREKEKNÉL ÉS ÖREGEKNÉL illóolaj készítményeket alkalmazni nem szerencsés (gyermekeknél 1 éves kor alatt semmiképpen), de ha mégis, akkor kizárólag az aromaterápia passzív formái (párologtatás, masszázs), ill. a következők jöhetnek leginkább szóba: teafa, levendula, kamilla, narancs, mandarin... Tartsd be a gyermekekre és öregekre vonatkozó higítási szabályokat (KONCENTRÁCIÓRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK)! Illóolajok helyett kicsiknél használhatunk például virágvizeket!

13. TERHESSÉG ÉS SZOPTATÁS ALATT az illóolajok használata szintén kerülendő (rendkívül reaktívak, orron át is könnyen felszívódnak, és még ha a kismamának jól is esik, a csepp magzat fejlődésében könnyen kárt tehetnek, vagy akár beindíthatják a szülést, vetélést okozhatnak). Ha mégis, kizárólag akkor, ha egyébként a várandósság problémamentes, és csak külsőleg, igen nagy higításban / kis dózisban! A következő illóolajokat tartják várandósság alatt a legbiztonságosabbnak: levendula (lavandin), teafa, szantál és amirisz, citrusfélék, pacsuli, rózsafa, ilang-ilang, kardamom (terhességi hányingerre). (Az általános ajánlások alapján kerülendő minden ketonokat, fenolokat és hormonszerű anyagokat tartalmazó, keringésfokozó, görcsoldó, a szülést esetlegesen beindító és vízhajtó hatású illóolaj!)

14. Illóolajok használata általában nem ajánlott  MAGAS VÉRNYOMÁS, EPILEPSZIA, IDEGBETEGSÉG ÉS HOMEOPÁTIÁS KEZELÉS ESETÉN (egyes olajok utóbbi esetben kifejezetten kerülendőek, mert semlegesítik a homeopátiás szerek hatását, ld. táblázat). KEMOTERÁPIA ALATT TILOS az aromaterápia!

15. ÁLLATOKNÁL ne használjunk illóolajokat! (Bár sokan ajánlanak egyes olajokat bolhairtáshoz.)

16. FOTOTOXIKUS ÉS / VAGY FÉNYÉRZÉKENYÍTŐ illóolajok használata esetén napozni, napra menni (szoláriumot használni) 24 órán át tilos. Általában a citrusfélék olajai tartoznak ebbe a kategóriába (egyéb fototoxikus olajok: ld. táblázat).

17. Az egyes illóolajokra vonatkozó biztonsági figyelmeztetéseket a TÁBLÁZATOK tartalmazzák.

     Most pedig jöjjön a hosszas magyarázat, amely ahhoz szükséges, hogy jobban megértsd az illóolaj adagolás és használat szabályait... szabálytalanságait... avagy mire jók az adagolás menüpont alatt található adatok?

KÁROMATERÁPIA: ILLÉKONY PILLANATOK- MARADANDÓ EGÉSZSÉGKÁROSODÁS, VAGY CSUPÁN MÉRGES MÍTOSZOK?

A megfelelő  illóolaj kiválasztásának veszélyeiről és az adagolásról...

       Az aromaterápiában lenne igazán csak jogos, ha hosszúra nyúlna annak az orra, aki nem mond igazat...! :) A laikus közönségnek íródott, tudományos alapokat általában nélkülöző aromaterápiás irodalom az illóolajok felhasználására vonatkozó konkrét mennyiségi adatokat nem tartalmazza. Észre kell vegyük azt is, hogy azok az aromaterapeuták, akik tudományukat tanfolyamokon szedték össze egyáltalán nem sajátítanak el az illóolajok összetevőire vonatkozó mélyreható kémiai, farmakológiai ismereteket, de még maguk az aromaterapeuta-orvosok sem követik mindig figyelemmel például a legújabb kutatási eredményeket. Íly módon az illóolajok adagolására vonatkozó ajánlásaik, ezek ellentmondásos volta a különböző forrásokban (könyvekben, weboldalakon és egyéb kiadványokban) az információk hiányából ered- amiről persze csak részben tehetnek, mert a hivatalos szervek között is sokszor vérre menő viták folynak arról, hogy mi a jó és mi nem. Erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a piacon forgalomban lévő természetes növényi kivonatokra (is) vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályt, miszerint fel kéne tüntetni a biztonsági előírásokat, kockázatokat a terméken, a haszonleső illóolaj forgalmazók nagy része figyelmen kívül hagyja, és (érdekes módon?) ezért soha senki nem vonja őket felelősségre.

     Hogy honnan juthatunk hozzá mégis a konkrét adatokhoz? Egyrészt a WHO kiadványaiból, másrészt az Európa Tanács erre vonatkozó irányelveiből lehet megismerni az élelmiszer adalékok megengedett mennyiségeit, bár illóolajok esetében ezek általában olyan picik, hogy házilag gyakorlatilag kimérhetetlenek, illetve a legtöbb erőteljesen irritálja a nyálkahártyát, így csak kapszulás formában lehetne használni. Másrészt valójában (akármit hirdet magáról) nem tudjuk ellenőrizni, hogy mit tartalmaz az üveg, amit a kezünkben tartunk... jobb, ha az “aromakonyhát” otthon mellőzzük. Megjegyzem: a leggyakoribb tévedés, hogy az illóolajat magával a gyógynövénnyel azonosítják, és arra hivatkoznak, hogy ez egy “hagyományosan évezredek óta használt” szer. A növényből készített kivonatok összetétele lényegesen eltérhet a növényből kivont illékony vegyületek összetételétől!!! Tehát saját szakállunkra ne hazárdírozzunk az illóolaj terápiás fogyasztásával, használjuk inkább magát a gyógynövényt, vagy adott esetben kérjük ki aromaterapeuta-orvos tanácsát!

         Ami azonban a házikence és szappan készítőt komolyan érinti, az a különböző kozmetikumokban megengedett koncentráció főként azoknál az illóolajoknál, amelyek veszélyesek lehetnek, tehát használatuk korlátozásokhoz kötött. Ezeket a korlátozásokat a RIFM (Research Institute for Fragrance Materials / Illatanyagok Kutatóintézete) és ennek társintézménye, az IFRA (International Fragrance Research Association / Nemzetközi Illatanyagkutató Társaság) szabványaiban találjuk meg. Nemzetközi vagy sem, sokan utóbbi intézményről azt tartják, hogy az USA kozmetikai ipara pénzeli, így annak érdekeit közvetíti, de más szervek, így az európai EFFA (European Flavours & Fragrance Association / Európai Íz-és Illatanyag Társaság) is az ő ajánlásaikat követik az esetek túlnyomó részében. Sajnos megnehezíti a helyzetünket, hogy az illatanyagokra vonatkozó korlátozásokat többször magára a veszélyes vegyületre, nem pedig az illóolajra adják meg- házilag ezzel nem sokra megyünk, bár érthető, hiszen a természetes eredetű növényi kivonatok összetétele nagyon változó, hatóanyag tartalmuk függ a termőhelytől, sőt még a növény betakarításának idejétől és módjától is, ráadásul egy-egy illóolajnak (mint már említettem) több kemotípusa lehet. Ennek ellenére igyekeztem összeszedni gyakorlati adatokat, ha nem találtam meg az IFRA dokumentumokban, akkor pl. olyan cégek leírásaiból, akik kozmetikumok engedélyeztetésével foglalkoznak... Ahol nem látsz adatot, ott sokszor azért nincs, mert nem áll külön szabályozás alatt, vagy mert az adott illóolajat még nem tesztelték (megint egy nehézség, hogy hogyan igazodjon el az ember), ahová pedig mínusz jel került, ott az adott olaj adott felhasználási módja tiltott, vagy házilag kerülendő (sajnos ebben is sok a vita a szakemberek között).

     Egy illóolaj többféle okból állhat korlátozás alatt, vagy kerülhet (főleg házi használat esetén) feketelistára: toxikus (már kis mennyiségben is életveszélyesek egyes illóolajok), irritatív vegyület(ek)et tartalmaz (ha a bőrrel érintkezésbe kerül, akkor viszkető kiütéseket, vagy akár égést okozhat), bőrérzékenyítő (allergiás reakciót válthat ki -akár anafilaxiás sokkot is, az immunrendszerben a változások végérvényesek, az autoimmun válasz az anyag -vagy hasonló anyag- hatására garantált), rákkeltő (ezt nem magyarázom), vagy fototoxikus (olyan vegyületeket tartalmaz, melyek az UV sugárzás hatására, akár felhős időben is (!) a bőrön maradandó károsodásokat okoznak, ennek különböző fokozatai: a bőrön megjelenő fekete foltok, égés, bőrrák). Az is ok lehet azonban, mint már a biztonsági szabályoknál írtam, hogy egy illóolaj romlandó, az ártalmas anyagok ilyenkor az oxidáció során keletkeznek benne. Ilyenek a fenyőfélék, a levendula... -a korlátozást ilyenkor nem tudják százalékos formában megadni, a forgalomba hozott kozmetikumban a peroxid tartalmat kell bevizsgálni, a korlátozás is erre vonatkozik. Kitétel, hogy a készítményt ennek megfelelően kell tartósítani. Házi kozmetikum készítésnél mi csak arra tudunk figyelni, hogy ezek az illóolajok soha ne legyenek 6 hónaposnál öregebbek, megfelelő körülmények között legyenek tárolva (hűvös, sötét), az elkészített házikencénkhez pedig mindenképpen adjunk legalább E-vitamint a tartósítás végett.

     Gyorsan romlanak még a citrusfélék, de ezeknél a nagyobb problémát a fototoxikusság jelenti. Sok szappan- és kencekészítő tudja, hogy ezek az illóolajok fényérzékenyítőek (furokumarinokat tartalmaznak), azzal viszont már nem sokan vannak tisztában, hogy a két legveszélyesebb a bergamott és a lime olaj, elég biztonságosnak tekinthető azonban a mandarin és az édesnarancs (jelenleg nem is áll IFRA korlátozás alatt). (Ha többféle fototoxikus olajjal dolgozunk, akkor az egy olajra a táblázatban megadott mennyiségek arányosan tovább csökkennek!) Azt sem mindenki tudja, hogy utóbbiaknál a préseléssel készült olajok a veszélyesek, a lepárlással készült olajok nem, vagy kevésbé fototoxikusak. A korlátozás a citrusfélék esetében mindig csak a bőrön maradó termékekre vonatkozik (krémek), a lemosó termékekre (szappan) nem, bár ez a háziszappanos szempontjából nem vigasz, hiszen a citrusfélék illatát a nátronlúg azonnal megöli (úgysem maradnának meg…).

     Az általános IFRA szabvány a szappanokban felhasználható illatanyagok mennyiségére 5 % (amennyiben nincs külön korlátozás megadva), így ez érvényes a citrusfélék illóolajaira is a lemosó termékek esetében. (Az 5% gyakorlatilag korlátlant jelent, hiszen ki az, aki 1 kg szappanmasszába 50 g illóolajat tesz?)

     A citrusféléken illóolajain kívül még számos fototoxikus olaj és adalékanyag létezik. Megemlítenék például egy kutatási adatot, melyre véletlenül bukkantam: a “Safety assessment of Chamomile ingredients as used in cosmetics” című tanulmány 2013. februári adatai alapján (http://www.cir-safety.org/sites/default/files/chamom022013slr.pdf ) a német kamilla alkoholos kivonata például fototoxikus! Jobb óvatosnak lenni, és a lehetőségekhez képest alaposan tájékozódni, mielőtt például nappalra használt krémeket készít az ember... Bevallom, jártam már csúnyán pórul natúr kozmetikummal. A bűnös a szintén fototoxikus kakaóvaj volt, régebben napozáshoz árulták a gyógyszertárak- kiderült, hogy fényérzékenyítő (úgy néztem ki tőle, mint egy vörös karfiol, ami akár vicces is lehetett volna, ha nem viszket pokolian:)), azóta, ha jól tudom hivatalosan ki sem adhatja a gyógyszertár. Az illóolajokra nem lehet szabadalmat bejegyeztetni, ezért a kutatásokat finanszírozó cégeknek nem jelentenek üzletet. A legtöbb adat még a 70-es évekből származik, és sajnos manapság a tesztek elég lassan haladnak -még mindig csak a kamillánál tartanak?!?!? De folytassuk a meglepetések sorát...

     A metil-eugenol rákkeltő, ezért szigorú IFRA szabályok érvényesek rá. Az egyik legmagasabb metil-eugenol tartalmú illóolaj a rózsa (...pedig hányan ajánlják terhes kismamáknak is!), de igen veszélyesek még: bazsalikom, babér, jácint, szerecsendió, ravensara és elemi olajok is ilyen szempontból.

     Az érzékenyítő vegyületek közül az egyik legerősebb a citrál, legnagyobb mennyiségben a természetben a citromos mirtusz illóolaja tartalmazza, de a citromfű, a kubeba, melissa és a citromos teafa is erősen érzékenyítő lehet. További gyakori allergének: benzil-alkohol, benzil-szalicilát, benzil-benzoát, (jázmin!),  geraniol (geránium!), citronellol (citronella!), linalool (levendula!)... Gondoltuk volna?

     Természetesen nem mindenkinél alakul ki ezektől allergiás reakció, csak azért írtam le, hogy megértsük az érvényben lévő korlátozások okait, illetve azok, akik bármiféle autoimmun betegségben szenvednek alaposabban mérlegelni tudják a helyzetet, amikor illóolajat választanak maguknak. Ez lehet egy szempont akár a házi parfümünk, krémünk összeállításánál is: ne halmozzuk az allergéneket! (Vagy halmozzuk őket ízlés szerint! :):):)) Ha pedig vásároltunk már olyan illóolajat, amire a bőrteszt során érzékenyek vagyunk, nem feltétlenül kell egy másik üveg drága illóolajat megvennünk, ami ugyanazt az allergén vegyületet tartalmazza...! Ezeknek a dolgoknak az ellenőrzésére jó lehet a táblázatunk, még akkor is, ha (akármennyire igyekeztem) hiányos.

     Nagyon érzékenyítő a benzoin “olaj” is. Valójában ilyen illóolaj nem is létezik, egy nagykereskedelmi portálon az összetevőknél akadt meg a szemem azon, hogy “propilén-glikol + gyanta”... meglepetésemben gyorsan utána is néztem, hogyan lehet ez: illóolaj fagyállóval? Nem bizonyult a dolog tévedésnek, erős vegyszerek szükségesek ahhoz, hogy ezt a gyantát feloldva egy folyékony anyagot kapjanak a gyártók. A RIFM már 1992-ben megfogalmazta irányelveit a benzoin kivonatokra vonatkozóan: kozmetikai termékekben hivatalosan csak azokat lehet használni, amelyekből előtte kivonták az allergén anyagokat (meg a vegyszereket?)...

     Az IFRA szava azért nem szent. Az általuk megadott maximum koncentrációk általában aránytalanok, egy illóolaj esetében pedig nem lehet csupán egy-egy benne lévő vegyületre alapozottan dönteni, hiszen akár több száz is lehet benne, és ezek mindig együtt, egymást kiegészítve hatnak- a természet nem csupán néhány évtizede kísérletezik ezeknek a hatóanyag kombinációknak a kifejlesztésével...:) Az egyik legnagyobb melléfogásuk a melissa olajra megfogalmazott tiltás volt, holott ez egy évszázadok óta probléma nélkül használt illóolaj a parfümgyártásban, ráadásul számos egyedülálló gyógyhatással rendelkezik (megfelelő koncentrációban például elpusztítja a herpesz vírust, egyes gombafajokat, sikeresen kezelték vele az időskori demenciát, illetve Alzheimer kóros betegeket is). A tiltást a melissa olaj toxikusságára és a benne lévő allergénekre alapozták (35-55% citrál, 33% geraniál, 0,9% kumarin...), de azóta visszavonták az elhamarkodott döntést, a szigorú korlátozást viszont nem, annak ellenére, hogy a kísérletek tanúsága szerint (http://www.cropwatch.org/Melissa%20EO%20testing%20summery.pdf) 2%-os koncentrációban soha nem jelentkezett irritáció a bőrtesztek során (ezt az adatot is beírtam a táblázatba).

     A vegyi anyagok toxikusságának vizsgálatában a legelterjedtebb teszt az “LD50”-es, azaz a “közepes halálos dózis” (“median lethal dose”). (Utóbbit megadhatják százalékos formában is, ez a koncentrációra vonatkozó LC50 érték.) Az LD50 megmutatja, hogy mi az a mennyiség adott anyagból, melyet a kísérleti állatok 50 %-a már nem élt túl. Az érték a vegyi anyag testsúly kilógrammonkénti halálos mennyisége grammban (g/kg). Amennyiben nagytestű kísérleti rágcsálónak képzeljük magunkat, akkor az LD50= 1 g/kg érték egy 60 kg testsúlyú ember esetén azt jelenti, hogy számára a halálos dózis adott anyagból 60 gramm. Az LD50 általában az egyszeri elfogyasztott mennyiségre vonatkozik (akut mérgezés), de kísérleti körülmények között vizsgálják a krónikus (tartós használat esetén fellépő) mérgezési értékeket, illetve nagy koncentrációban a bőrön át felszívódó anyagok általi mérgezést. A krónikus mérgezési érték magától értetődően mindig kisebb, ám a bőrfelületen át történő mérgezési értékek annyira ellentmondásosak, hogy erről általános megállapításokba nem lehet bocsátkozni.

     Megjegyzendő, hogy az ember nem patkány, a legtöbb vegyülettel szemben sokkal kevésbé vagyunk “szívósak”, mint a kísérleti állatok. Néhány esetet leszámítva azonban nem találtam emberre vonatkozó (akár becsült) adatokat, ha mégis, azt jeleztem a táblázatban.

     Az aromaterápiában az LD50-es értékeknek tulajdonképpen nincsen nagy jelentősége, hiszen a felhasznált illóolajok mennyisége (masszázs- és fürdőolajok, inhalálás vagy levegőillatosítás illóolajokkal...stb.) az esetek 99%-ában nagyon piciny töredéke az akut toxikus dózisnak. A szakirodalom sokszor számol be mérgezéses esetekről, de ezeknél legtöbbször az illóolajokat belsőleg használták. A fenyőfélék -tujon tartalmuknál fogva- igen toxikusak: a tujon LD50 értéke patkányoknál 1,15 g/kg, ám bőrön keresztül több, mint 5 g/kg (ahol az érték 5-nél nagyobb, az már biztonságosnak tekinthető). Ez azt jelenti, hogy a fenyőtű olaj és a boróka olaj fogyasztása okozhat problémát, például vetélést még a terhesség kései szakaszaiban is.  Várandósság alatt ezeket az illóolajokat viszont általánosan nem ajánlják az aromaterápiában. Az illóolaj táblázatokban az ilyen, vagy ehhez hasonló ellentmondások ellenére mindig megadtam a ma érvényben lévő ellenjavallatokat, mert mindenkinek joga van tudni mindenről, amennyiben az az egészségére hatással van. A témát azonban tovább boncolgatnám, ha lehet...

     A következőkben foglaltakat Ron Guba “Mérges mítoszok- az illóolajok használatának valós veszélyei” (“Toxicity Myths- the actual risks of essential oil use”) című cikke alapján írtam meg (nem tükörfordítás, csak részletek). Több, mint tanulságos: a teljes írást angolul a http://www.agoraindex.org oldalon találjátok, mely egy illóolajokról szóló írásokat tartalmazó független, non-profit oldal.

     “... Észre kell vegyük, hogy minden esetben, amikor adott publikáció szerzője valójában nincs tisztában egy anyag lehetséges negatív hatásaival az esetleges baleseteket elkerülendő tiltólistára helyezi az adott illóolajat, vagy csak igen kis mennyiségben ajánlja. Az óvatosság tulajdonképpen dicséretes, mégis meg kell jegyezzük, hogy ezek a túlzó állítások vezettek ahhoz az általánosan elterjedt nézethez, hogy az illóolajok terápiás célú felhasználása rendkívül veszélyes. Az aromaterápiával foglalkozó könyvek nagy része laikus közönségnek íródott, ebből a szempontból érthető az óvatosság az ajánlások megfogalmazásánál, illetve az illóolajok ártalmas / ártalmatlan voltának megállapításánál- az író minden esetben tart a felelősségre vonástól. Így születnek azok az adatok, melyek valóságalapja megkérdőjelezhető...

     Vegyük példának a télizöld (wintergreen) olajat! Az emberre vonatkoztatott LD50 értéke 0,3 g/kg, belsőleg tehát az akut halálos dózis egy 60 kilós felnőtt esetében 18 g. Mondjuk, hogy 2,5%-os higításban szeretnénk hátfájáshoz, az elkészített masszázsolajból pedig aztán 10 ml-t használunk fel. A hozzávetőleges metil-szalicilát mennyiség 0,25 g lenne – a halálos dózis ennek több, mint hetvenszerese! A felhasznált metil-szalicilát mennyiség- még ha bőrön keresztül teljes mértékben fel is szívódna (ami természetesen nem igaz)- nem lenne több, mint amit 1 darab aszpirin tabletta tartalmaz... (Megjegyzés: mivel is ijesztgetnek folyton minket az aromaterápiával foglalkozó weboldalakon? 10 csepp= 21 Aspirin! Ezt biztosan többen olvastátok már rajtam kívül is...) A nyírfa és télizöld olajokat rutinból tiltják még a gyakorlott aromaterapeutáknak is. Pedig mennyi ellenpéldát találunk a piacon, olyan termékeket, krémeket, melyek akár 10-30%-ban tartalmazzák a metil-szalicilátot, és orvosi rendelvény nélkül bárki hozzájuthat ezekhez, a mellékhatások pedig jelentéktelenek (egyedül a Warfarin nevű véralvadásgátló gyógyszer hatását befolyásolhatják). Még egy ilyen relatíve mérgező illóolajjal is (az LD50<1 g/kg érték erős toxikusságra utal) el lehet készíteni egy olyan hatékony gyulladáscsökkentő készítményt, amely gyakorlatilag ártalmatlan...

     ...arról nem is beszélve, hogy a felhasználás módját is számításba kell venni, hiszen nem elfogyasztjuk, csak felületileg alkalmazzuk az illóolajokat, ami nem jelent ugyanolyan mértékű felszívódást, mint a belsőleges használat. Ezen felül az illékonyság miatt a felületi kezelés során nagy részük valójában elpárolog. Teszteket végeztek számos illóolajjal, az ilang-ilang olaj összetevői (benzil-alkohol, benzil-acetát, benzil-benzoát) testápolóba keverve letakaratlan bőrfelület esetén csak 20, míg letakart bőrfelület esetén 70%-ban szívódtak fel. Ezen amerikai tanulmány során a kezelt felületet  letakarva a felszívódás általánosan mintegy 75% volt az egyébként mért általános 4%-os felszívódási aránnyal szemben.

     Az abszorpció illóolajonként is változó, a citrusféléknél például a felszívódási ráta csak 2%, míg a levendula olajnál 10%-os értéket mértek, a benne lévő linalool és linalil-acetát pedig gyakorlatilag teljes egészében bejutott a vérkeringésbe. Még egy érdekes tesztadat: a hajas fejbőrön keresztül sokkal hatékonyabban szívódtak fel az illóolajok, mint a csupasz bőrfelületen keresztül!“

     Ezeket a gondolatokat most egy picit folytatom én- “nem kell ahhoz időjós, hogy tudjuk, merről fúj a szél”, mondta egyszer Bob Dylan... A télizöld olaj, a nyírfa olaj szalicil, a szalicil pedig aszpirin. Figyeljük csak meg, hogy abban a pillanatban, amikor a gyógyszerkészítmények (vagy más ipari termékek) kiválthatóak valamilyen természetes növényi kivonattal, gyógynövénnyel, vagy akár egy egyszerű konyhai szerrel, ott nagyon gyorsan tiltásokat, vagy korlátozásokat vezetnek be az európai vagy más országbeli jogalkotó atyák. Hiába, az ipari lobbi mindenhol olajozottan működik! A tartósítószerként használt szalicil árusítását is betiltották, de ma már aszkorbinsavat (C-vitamin) sem adhat ki a gyógyszertár tiszta formában, csak kapszulás változatban. Kevéssé ismert tény, de ugyanez a helyzet a kava-kava kivonattal, az orbáncfű készítményekkel, és érték már támadások magát a teafa olajat is (!) biztonsági kockázatokra hivatkozva (ezt a próbálkozást eddig nem koronázta siker), de Kanadában betiltották a citronella olaj rovarriasztóként történő használatát! A kétes eredetű “szakértők” ilyenkor mindig kétes eredetű kutatási eredményekre hivatkoznak, megfélemlítve ezáltal mindenkit, aki “nem szakértője a kérdésnek”.

     A gyógyszergyártó lobbi talán legérzékenyebb pontja a “cukorbetegség-biznisz”. Ne legyünk jóhiszeműek- az az igazság, hogy a cukorbetegeket nem akarják meggyógyítani, a cél az életen át tartó tüneti kezelés, ezáltal ők válnak a gyógyszeripar egyik leghálásabb (?) fogyasztói rétegévé. Irakban 1988-ban végeztek kutatásokat a fehér üröm (Artemisia absinthium) hagyományos felhasználási módjaival kapcsolatban, ahol a népi gyógyászat (azon felül, hogy erős görcsoldó és baktériumölő, gilisztahajtó, illetve az ezzel történő inhalálás megszünteti a köhögést), mint a cukorbetegség leghatékonyabb gyógyszerét ismeri a növényt. A tudást az irakiak állítólag még az ókori egyiptomiaktól “örökölték”. A növény teája valóban jelentős vércukor csökkenést eredményez! Most vessünk egy pillantást az IFRA által tiltott olajok listájára... Nem állítom, hogy ez az olaj nem mérgező (Irakban sem az olaját fogyasztják), de annyi biztos, hogy az esetleges felhasználási módjainak tanulmányozása “megérne egy misét”! Arra is kíváncsi lennék, hogy ha annyira veszélyes, akkor kinek és miért gyártják, egyáltalán hogy lehet, hogy megvásárolhatom, ha akarom... A fehér üröm jordániai beduinok által használt változata az Artemisia herba-alba (arab nevén “shekh”), az ebből nyert olajat “armoise” néven lehet kapni a kereskedelemben- az LD50 adatok alapján (megint vessünk egy pillantást a tiltólistásainkra) kétszer olyan mérgező, mint az Artemisia absinthium olaja. Érdekes módon az itt élő emberekben fel sem merül, hogy toxikus növénnyel van dolguk-használják nehezen gyógyuló sebekre (fekete mirhával keverve), szívbetegség esetén, illetve szintén cukorbetegségre (itt meg is tudom adni a mennyiséget: kb. 30 g növényt kell 1 liter vízbe áztatni, ebből kétszer egy decit lehet inni naponta). Ettől függetlenül nem kétlem, hogy ezeknek az erős gyógynövényeknek a koncentrált olaja problémás - nem ajánlom senkinek, hogy saját szakállára kísérletezzen velük!!!!

     Sok illóolaj feketelistára került epilepsziás betegeknél, azonban ezek az adatok kísérletileg nem támaszthatóak alá, illetve valójában bármilyen erős illat kiválthatja a rohamot. A legmeglepőbb ellentmondás: a modern aromaterapeuták a rozmaring illóolaját kerülendőnek hirdetik utóbbi betegségnél, ezzel szemben a 18. században éppen a rozmaring olaj jelentette az akkori orvosok által javasolt terápiát a rohamok kitörésének megakadályozására!

     Az egyik legkényesebb kérdés azonban: az eukaliptusz olaj. Az aromaterápia egyik kedvencéről van szó: “ha influenzás a gyerek, párologtass eukaliptusz olajjal!”... vagy “bedugult az orrod? Inhalálj eukaliptusz olajjal!”... Az eukaliptusz olaj rendkívül mérgező (ha csak nem vagyunk koala macik), az eddig ismert közel 4 millió (!) illóolaj miatti haláleset listavezetője! Hányan ajánlgatják rovarriasztóba akár pici babák bőrére...! Ráadásul rettenetesen csípős... Még egy szempont: ami toxikus, azt fürdővízbe inkább ne használjuk; ilyen például az orvosi zsálya illóolaja- számomra ez volt az egyik legelképesztőbb adat. Kevés a kutatási eredmény arra vonatkozóan, hogy bőrön keresztül mennyire szívódik fel az adott anyag...

     Azt hiszem, elég jól látszik, hogy jelenleg az aromaterápiában igen nagy a fejetlenség- ami mérgező, azt ajánlják, ami kevésbé mérgező lehet, azt tiltják, ami ipari érdekeket sért, arról meg egyszerűen hazudnak, és a rakás tetején csücsülnek a portékájukat eladni kívánó kereskedők...!

     Minél többet olvasok az illóolajokról, annál tudatlanabbnak érzem magam... egyedül a cikk elején feltett kérdésre fogalmazódott meg bennem a válasz- mire is jók az adagolásnál megadott értékek, korlátozások? Kétféle embertípus létezik: az óvatos és a kísérletező kedvű. Bármelyik típusba tartozol, mielőtt illóolajat vennél a kezedbe, azért nézd meg! Erre jó.

Remélem tudtam segíteni...

Aromantikus Szép Napot Mindenkinek!

Omar Anyu

FORRÁSOK:

http://www.ifraorg.org/en-us/standards-library

http://rifm.org/

http://www.essentialoils.co.za/

http://www.cropwatch.org/

http://www.agoraindex.org/

Susan G. Wynn, Barbara Fougiere: Veterinary Herbal Medicine

Tisserand R., Balacs T.: Essential Oil Safety (A Guide for Health Care Professionals, 1999.)

Zoë E. Gardner,Michael McGuffin: Botanical Safety Handbook

K. V. Peter: Handbook of Herbs and Spices

HASZNOS LINKEK (ANGOL):

A WebMD adatbázisa- itt nagyon jó összefoglalók vannak az egyes illóolajokról (a keresőbe kell beírni a nevüket): információt nyújt többek között az egyes gyógyszerkészítmények és illóolajok kölcsönhatásairól (mit mivel nem lehet együtt használni), az egyes illóolajok esetleges mellékhatásairól, adagolásáról...

 http://www.webmd.com/vitamins-supplements/default.aspx