contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

 Cikkolvasó

Folyékony szappan készítés házilag 6. rész: Folyékony szappan? Derítsük ki!

Folyékony szappan készítés 1. lecke

Folyékony szappan készítés 2. lecke

Folyékony szappan készítés 3. lecke

Folyékony szappan készítés 4. lecke

Folyékony szappan készítés 5. lecke

folyékony szappanok derítése     A jó minőségű folyékony szappan fő ismérve alapesetben az üvegszerű átlátszóság. Ennek oka, hogy az oldatban maradó el nem szappanosodó zsírsavak, amiktől az oldat zavarossá válhat, rendkívül könnyen avasodásnak indulnak, illetve minden olyan adalék, el nem szappanosodó összetevő, ami a szappanunkban található könnyűszerrel baktériumok, mikróbák táptalajául szolgálhat. A zsírsavak oxidációja (avasodás) ma már bizonyítottan hajlamosít az allergiára, sok ember bőre viszkető kiütésekkel reagál a keletkező anyagokra (köztük az enyém is sajnos). Ne felejtsük el sosem, hogy a folyékony szappan a szilárd szappanokhoz képest vizes oldat, tehát lényegesen érzékenyebb, a lúgos kémhatás miatt valamennyire védve van ugyan, de ez a védelem ebben az esetben nem elegendő a tökéletes biztonsághoz, általában külön tartósításra is szükség van, főként ha a terméket piacra szánjuk.

     A magas kémhatás miatt a legtöbb tartósítószer nem alkalmazható, ami igen, az pedig natúr kozmetikumokban általában nem ajánlott (pl. parabének), vagy az egyszeri háziasszony számára nehezen beszerezhető. Ezért aki otthon folyékony szappannal kísérletezik, annak leginkább azt tudom ajánlani, hogy előzze meg a problémát: olyan szappant próbáljon előállítani, ami kevésbé hajlamos a "bajra" – tehát a körülményekhez képest tökéletesen tiszta oldat.

     Ennek eléréséhez az első lépés természetesen a szappan körültekintő elkészítése és megfelelő semlegesítése (elkerülve egyrészt azt, hogy reaktív lúg maradjon benne, de azt is, hogy a szappant túlsemlegesítve ismét zsírsavaktól váljék zavarossá)- ehhez sok gyakorlással megfelelő rutint kell szerezni, az általunk használt receptet, annak viselkedését alaposan ki kell ismerni. A helyesen elkészített tusfürdővel azonban még mindig nem végeztünk – ekkor kezdődik, amit a mai nap ki akarunk deríteni... Igen, szó szerint: kezdődhet a szappan ülepítése és a derítés! :)

     A derítés a folyadékban lebegő részecskék eltávolítását jelenti, főként a borászatban használt szakkifejezés. Az angol „sequestering” szót talán így fordíthatjuk le a legtalálóbban magyarra. A legtöbb esetben (egy jól elkészített szappannál) elég, ha néhány hétig ülepítjük az oldatot, majd óvatosan leválasztjuk a felső, tiszta folyadékot a szappan zavaros aljától. (Utóbbi elhasználható mosáshoz, mosogatáshoz.) Az ülepítésben segítségünkre lehet a hűtőszekrény: érdemes az első két napban a friss szappant hidegen tartani (így könnyebben kiválnak a nemkívánatos anyagok). A szappant akkor is kell deríteni, ha szabad szemmel esetleg nem látjuk rajta, hogy szükség lenne erre, a derítés sosem felesleges. Majd minden olaj tartalmaz például sztearinsavat és palmitinsavat, az ezekből képződő szappansók nem igazán vízoldékonyak, az ülepítés során ezek is az üveg aljára süllyednek majd. Vannak esetek azonban, amikor az egyszerű ülepítés nem bizonyul elegendőnek, ilyenkor jó, ha ismerjük a folyékony szappanoknál alkalmazandó derítőszereket (sequestering agents).

     A derítőszerek működési mechanizmusa, hogy hozzáadásuk után az oldat zavarosodási pontja alacsonyabbá válik, tehát a vízben oldhatatlan elemek alacsonyabb hőmérsékleten állnak össze. A házi szappanfőzők számára elérhető derítőszer az alkohol, a glicerin és a cukoroldat (ezek tulajdonképpen a glicerinszappan készítésnél jól ismert adalékok, ott szappanoldószereknek nevezik őket). Cukoroldat főzhető fél liter víz és 750 gramm cukor felfőzésével és visszahűtésével. A szappan mennyiségéhez mérten hozzávetőleg 5 %-ban adhatóak az oldathoz, együtt, vagy külön-külön. Ha túl magas százalékban használjuk őket, akkor sajnos visszavetik a folyékony szappan habzását. A derítőszerek hozzáadása előtt a folyékony szappanoldatot érdemes felmelegíteni.

     Visszatérve az avasodásra hajlamos anyagokra: beszélnünk kell ismét az illóolajokról. Az illóolajok oldathoz való adagolása mindig a szappan derítése előtt történjen, hiszen utóbbiak nem csupán az oldat viszkozitását tudják befolyásolni (lásd előző lecke), hanem a stabilitását és ezáltal a tisztaságát is.  A magas terpén és észter tartalom kerülendő. A gyors oxidatív bomlás miatt veszélyesek lehetnek a fenyőfélék olajai, a magas linalool tartalmú illóolajok (rózsafa, koriander, sajnos a levendula is, helyette a lavandin jobb választás!) és a limonén tartalmúak (citrusfélék). Az IFRA szabvány szerint a max. megengedhető peroxid szint 20 mmol/liter. A folyékony szappanoknál komoly tudomány tehát megválasztani a használandó illatokat, ezek egymáshoz és a szappanhoz való arányait (max. 1%), mert az érzékeny kémiai egyensúly könnyen megbomlik, és ezt nem lehet még kis mértékben sem figyelmen kívül hagyni: a folyékony szappan nem bocsátja meg a hibákat úgy, mint a szilárd állományú társai! Ha elejét akarjuk venni a problémáknak, akkor használhatunk poliszorbát 20-at, ez egy olyan emulgeátor, ami stabilizálja az illóolajokat a szappanban, s bár ez már nem tartozik teljesen a „natúr megoldások” közé, mégis jó választás lehet, hiszen a terméket biztonságosabbá teheti.

     Remélem, hogy ez a kis írás ismét szolgált némi tanulsággal – szappanra fel! Én pedig gyűjtöm az inspirációt egy következő olvasmány megírásához! :)