Folyékony szappan készítés házilag 1. rész- előzetes…

     Hogy miért vágjunk bele? Mert ha valóban ki szeretnénk küszöbölni a káros vegyszereket a háztartásunkból, akkor a folyékony szappan az, amit a szappanfajták közül a legsokoldalúbban tudunk felhasználni. Folyékony szappan fogalma alatt nem csak a kézmosó gélt és a tusfürdőt kell értenünk, hanem akár a mosogatószerünket, folyékony gépi mosószerünket, vagy a házi mosógél professzionálisabb változatának egyik összetevőjét. Sokan használják samponnak és fürdőhabként is. Ezekkel a szerekkel egyenként foglalkozunk majd. Azonban mielőtt bárki megkérdezné még egyszer, hogy minek kell belevágni ebbe a –többi szappanhoz képest- lényegesen több és bonyolultabb munkába, amikor akár egy szilárd szappantömböt is lereszelhetünk és feloldhatjuk egy kis vízben, ahogy azt sok helyen ajánlják a folyékony szappankészítéssel (nem) foglalkozó oldalakon… szóval mielőtt bárki átlapozná gyorsan ezt az oldalt, oszlassunk el minden tévképzetet. A szilárd szappanból soha nem lesz folyékony. Soha nem lesz belőle sajnos mosógél sem, vagyis lesz, de nagyon rossz. A nátrium-hidroxidból keletkező szappansók ugyanis kikristályosodnak az oldatból, előbb-utóbb szilárd, összefüggő zseléréteg keletkezik belőlük a víz tetején, amit felrázhatunk ugyan, de az eredmény nem lesz akkor sem meggyőző: vízben úszkáló kocsonyadarabokat fogunk kapni. Aki már elkészítette az interneten terjengő reszelt szappan-mosószóda-víz alapú mosógél receptet, annak bizonyára van már efféle tapasztalata, akinek meg nincs, annak itt egy kép (csináltam egy pohárnyi „folyékony” szappant szilárdból- íme az eredmény másnap):

          A megoldás természetesen a KOH (kálium-hidroxid). Az ebből keletkező szappansókat –méretük végett- már oldatban lehet tartani, ezért készül az igazi folyékony szappan ezzel a lúgfajtával. Azok, akik nem rendelkeznek tapasztalattal a hideg eljárásos és a meleg eljárásos szilárd szappankészítésben azt ajánlom, hogy akkor térjenek vissza a folyékony szappan készítésének témájára, ha az előző két lépcsőfokot tökéletesen elsajátították, ezekben rutint szereztek. Itt nem elég egyszerűen egy jól bevált receptet szolgamód követni, több tényezőt kell egyszerre figyelni, amelyek egymással kölcsönhatásban alakítják a végeredményt, ezeket a folyamatokat érteni kell, a jelenségekre pedig reagálni, máskülönben olyan szappan is készülhet, amely többet fog ártani a bőrnek, mint a bolti sls tartalmú tusfürdő (maró lúg maradhat vagy keletkezhet benne). Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, most megpróbálok olyan ismertetőt összeállítani, amiben a lehető legérthetőbb formába öntöm az információkat és a megoldásokat - remélem sikerül. Mindenesetre nagyon igyekeztem: az elmúlt egy hónapban majd minden folyékony szappankészítési bakit elkövettem (direkt vagy spontán :)), ahhoz, hogy lássam, mikor mi történik (a folyamatokat természetesen a legtöbbször hangos csujjogatással kísértem), így Nektek remélhetőleg nem kell majd bejárni ezt a rögös utat!:)

     Előzetesben: hogyan készül a folyékony házi szappan? Tulajdonképpen megegyezik a meleg eljárásos szappankészítéssel, csak éppen a NaOH helyett KOH-dal szappanosítjuk el a zsiradékokat. Amikor a főzés végén elértük a massza gélesedését, akkor az egészet feloldjuk vízben- a folyamatot részletekbe menően a következő leckében mutatom be (képekkel illusztrálva). Egyszerűnek hangzik, valójában mégsem az…

     Vázoljuk fel a problémakört! Először is az olajok, zsírok vízben nem oldódnak, tehát – míg a szilárd szappan egyrészt biztonsági okokból, másrészt bőrápolási szándékkal mindig olajtöbblettel készül – folyékony szappannál szabad (el nem szappanosodott) zsírsavak nem maradhatnak a szappan vizes oldatában (legalábbis nagyobb százalékban). Ha mégis, akkor az olajos rész ott fog úszkálni a folyékony szappanunk tetején, illetve az egész zavarossá és akár romlandóvá is válhat. A legtöbb „szakíró”, aki a témával foglalkozik Cathrine Failor: Making natural liquid soaps című alapműve alapján arról beszél, hogy a folyékony szappant az előbbiek miatt 10 % lúgtöbblettel kell készíteni ahhoz, hogy az összes zsírsav egészen biztosan elszappanosodjon a masszában. Nos, ez így nem igaz. Aki olvasta a csúszós terep menüpont alatt található cikkemet a lúgmennyiség kiszámításának problémájáról, az már érti, hogy miért mondom ezt (aki nem, az olvassa el, mielőtt ebben a cikkben továbblép!!!). Amerikában és az EU nagy részén a vegyipari termékeket forgalmazó cégek általában 90 %-os kristályos KOH-t forgalmaznak (a hazánkban webáruházakban sok helyen kapható Cemolker Kft féle lúg viszont csak 85 tömegszázalékos). Tehát, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor nem azt kell mondanunk, hogy a folyékony szappan 10 % lúgtöbblettel készül, hanem azt, hogy ahhoz, hogy az oldatban ne maradjon el nem szappanosodó olaj, a folyékony szappan készítésénél arra kell törekednünk, hogy a 0 % superfat értéket a valóságban érjük el, ne csupán a lúgkalkulátor eredményeiben. Ehhez – miután átállítottuk a kalkulátorban a NaOH-t KOH-ra- a kalkulátor által 0 % SF-re kiszámított lúgmennyiséget meg kell növelnünk annak megfelelően, hogy nekünk otthon milyen tisztaságú KOH áll rendelkezésünkre. Sajnos itt megint belefutunk egy problémába, hiszen a KOH-ra a termékadatlapon megadott értékek csak körülbelüliek, ezért nagy az esélyünk arra, hogy a kapott szappanmasszánk lúgos marad majd. Ez a „szabad” lúg pedig semmilyen körülmények között nem maradhat a szappanban, a folyékony szappant semlegesíteni kell!!! A lúg semlegesítése általában valamilyen savval történhet (az ellentétes pólusok mintegy kioltják egymást)- citromsavval, bórsavval. (Van más mód is, erről alább.) A pH csökkenését pedig folyamatosan mérni kell, technikailag ezt megfelelő felszereltség nélkül nem tudjuk hatékonyan elvégezni: szükségünk lehet pH-mérőre, vagy fenolftalein indikátorra, esetleg egy nagy fej vörös káposztára… ne röhögjünk, Emberek! Komolyan beszélek! :):):) (Gyakorlat szintén a következő részben…)

     A kérdés feltevésének helyes módja viszont nem az, hogy mennyi a szappanunk pH-ja, hanem az, hogy mennyi kellene legyen- mi az az érték, amit tulajdonképpen semlegesítés után kapnunk kell? A szappan végső, természetes kémhatása egy, a kezdeti zsírsavösszetételből következő jellemző érték, ami alá a pH-t még akkor sem tudjuk nyomni, ha nagyon igyekszünk. (Erről nemrég a szappanok természetes kémhatásáról és tartósításuk módjairól szóló cikkemben már írtam egy ismertetőt.) Bonyolódik a helyzet, igaz? Ha például több citromsav oldatot teszünk a még lúgos, magas pH-jú folyékony szappanunkhoz, mint amennyit az fel tudna venni a számára ideális kémhatás eléréséhez, akkor a szappant tönkretesszük, a szappansók ismét szétválnak szabad zsírsavakra és lúgra. A gyakorlatban ez egy elég ronda jelenség, ami így néz ki (az újból felszabaduló lúg miatt a kémhatás ismételten 10 fölé emelkedett):

     A pontos, elérendő értéket „házilag” sajnos csak saccolni tudjuk, valahol a 9,3 - 9,9 pH között mozog.

     Hogy jobban átlássuk a kérdést, ahhoz egy picit ismernünk kéne a különféle, gyakran használt zsiradékok jellemző zsírsav összetételét. Készítettem egy nagyon sematikus táblázatot a szappankalkulátorban talált adatok alapján, íme:

     Az táblázatban csak az adott olajféleségre legmagasabb százalékban jellemző zsírsavak értékei kerültek feltüntetésre, a többi helyet üresen hagytam, hogy a figyelmet a lényegre irányítsam. A felső sorokba a dominánsan laurinsavat, mirisztinsavat, palmitinsavat vagy sztearinsavat tartalmazó, szobahőmérsékleten általában szilárd zsiradékok kerültek, ezzel szemben a főként olajsavat és linolsavat tartalmazó olajok folyékonyak. A piros sorokban olvasható, hogy adott zsírsav milyen tulajdonságokkal ruházhatja fel a szappant- természetesen ez így csak egy közhely (mert például a folyékony olajok közt is találunk egészen jól habzót… stb.), de a dolog lényegének megértéséhez mégis hozzá tartozik. Kivételt képez az olajok között a ricinusolaj. Extrém kondicionáló hatást, ugyanakkor habzást is biztosít a szappanban különleges összetételének köszönhetően. (A folyékony szappanoknál a ricinusolaj inkább az oldat tisztaságát segíti szappanoldószerekhez hasonló funkciója végett, a folyékony szappan habzását viszont kifejezetten visszaveti, nem pedig segíti!)

     A zsírsavösszetétel azonban nem csak a pH-t fogja befolyásolni… A másik probléma, amiről így előzetesen beszélni szeretnék, az a folyékony szappan állaga, illetve a szappanmassza oldásához használt víz mennyisége. Itt is sok téves / megtévesztő információ kering a neten. A házi főzésű folyékony szappanokkal kapcsolatos legnagyobb kifogás, hogy általában nem sikerül őket olyan sűrű géllé alakítani, mint amilyen egy bolti tusfürdő. A problémára nem illik legyinteni, hiszen egy vízszerűen szétfolyó szappan egyáltalán nem gazdaságos, senki sem szeretné egy-két fürdés alatt elpancsolni a drága házi készítményt. A probléma gyökere pedig éppen a habzást növelendő a szappanokba kerülő kókuszolaj (a ricinusolaj sajnos hasonlóan viselkedik). Ha 100 %-ban kókuszolajból készítjük a folyékony szappanunkat (mint, ahogy azt a következő leckében meg is fogjuk tenni), akkor egy olyan szappant kapunk, ami nem elég, hogy híg, de ráadásul semmivel sem sikerül gélesíteni (pontosabban lehet, csak nagyon körülményes, ezért erről egyelőre nem beszélnék...). A folyékony szappanok sűrítéséhez általában használt bórax erre az olajféleségre nem hat! Kipróbáltam másféle gélképzőket is, a végeredmény negatív volt, szétváló fázisokat, egy híg, vizes és egy sűrűbb zavaros részt eredményeztek:

     Ha viszont kizárólag folyékony olajokból indulunk ki, akkor mindenféle utólagos adalékanyag nélkül is egy nagyon sűrű gélt kapunk, amennyiben nem adunk több oldóvizet a masszához, mint amennyit az minimálisan felvesz. Ezekre a szappanokra ugyan hatna a bórax gélesítő hatása, de épp ezeknél teljesen felesleges ilyen szempontból használni- tehát pont ott, ahol valóban szükség lenne rá (kókusz), nem hat.

     A bórax használata megkérdőjelezhető (ugyanúgy, mint az, hogy egy organikus kozmetikumban megengedhető-e egyáltalán), sokan viszont a folyékony szappankészítést el sem tudják képzelni nélküle. Először is kitűnő tartósítószer. Másodszor -és itt megint egy közkeletű tévedést szeretnék eloszlatni- a citromsav helyett (!!!) használhatjuk a lúgos folyékony szappanunk semlegesítéséhez; nem azért, amiért a savakat, hanem mert a saját 9,2-es pH-ja révén beállítja a szappan kémhatását is (erre én is csak az említett Cathrine Failor könyv olvasása közben csodálkoztam rá…). Ha bóraxot akarunk adni a szappanunkhoz, akkor a citromsavval történő semlegesítési fázist teljesen ki kell hagyni, különben könnyen átbillenünk a ló túlsó oldalára, és a „túlsemlegesített”, tönkrement szappant dobhatjuk ki (lásd a képet fent). Harmadsorban pedig gélesít, de ennek csak akkor van értelme, ha a türelmetlen (és gyakorlatlan, vagy rosszul tájékoztatott) szappankészítő több vizet adagol a szappanmassza feloldásához, mint egyébként szükséges volna…. és itt egy újabb tévedés: az oldóvíz mennyiségét ugyanúgy nem mi választjuk meg, mint a szappanunk végső pH-ját!!! (Akarom mondani megválaszthatjuk ugyan, csak ezáltal sokat rontunk a szappan minőségén.)

     A legtöményebb szappant a kókuszolaj eredményezi: az ebből készült  masszához kb. 60 %-nyi desztillált víz szükséges, hogy teljesen feloldódjon- állagra mégis teljesen híg. Ellenben a folyékony olajokból készülő géles szappanokat eredményező massza sokkal több vizet vesz fel, ezeknél az oldóvíz mennyisége elérheti a 80%-ot is a masszához képest, és még így is extrém sűrűek maradnak. A jelszó: türelem. Az oldásnál érdemes eleinte kevesebb vizet adagolni (indulhatunk a 60 %-ból), majd egy nap állás után apránként hozzátenni ahhoz mérten, hogy még mennyi fel nem oldódott szappan maradt. A végén érdemes átszűrni az egészet és a maradék darabkákat egy külön edényben pici víz hozzáadásával elkészíteni, mert ilyenkor lehet a legkönnyebben túlvizezni az oldatot.

     Az elmondottak lényegét szedjük még egyszer pontokba:

1. szilárd szappanból nem lehet folyékonyat készíteni

2. a folyékony szappanhoz a kálilúgot használjuk

3. a teljes zsírmennyiség elszappanosítása a folyékony szappankészítés előfeltétele, mert az el nem szappanosodó olajok nem lennének oldhatóak vízben, tehát a superfat értékét 0-ra kell állítanunk a lúgkalkulátorban a lúgmennyiség kiszámításakor

4. miután a lúgkalkulátor nem számol azzal, hogy a kereskedelemben kapható lúgok szennyeződéseket is tartalmaznak, ezért a kapott lúgmennyiséget érdemes még megnövelnünk a rendelkezésünkre álló KOH minőségének megfelelően

5. miután a fenti eljárás magában hordozza annak a veszélyét, hogy a szappanunk lúgot fog tartalmazni, a pH-ját ellenőrizni és adott esetben csökkenteni kell (a lúg semlegesítése)

6. a semlegesítéshez háromféle dolog közül lehet választani: citromsav, bórsav, vagy bórax oldat (a bórax önmagában is semlegesíti a szappant, ilyenkor feleslegessé válik a citromsavas megoldás!!!)

7. a semlegesítést követően a pH 9,3 és 9,9 között kell mozogjon, ezt nem mi választjuk meg, hanem a szappanunkra természetesen jellemző érték, ami az eredeti zsírsavösszetétel függvénye- ha túladagoljuk a semlegesítéshez használt savat vagy bóraxot, akkor az tönkreteszi a szappanunkat

8. a házi folyékony szappan ugyanolyan géles, mint a bolti társa, ha nem hígítjuk el kókuszolajjal, ricinusolajjal illetve az oldóvízzel- ha maximum 20 % a kókuszolaj aránya a szappanmasszánkban, azzal még megfelelő sűrűséget kaphatunk, a sűrítéshez nem szükséges bórax oldatot használnunk. Azonban, ha a kókuszolaj mennyisége jelentős, akkor egyenesen felesleges bóraxot adagolni hozzá, mert – szerkezeténél fogva – a bórax a kókuszzsírból készült „híg szappanrészre” úgysem hat. (A glicerines gélekről –ilyen is van-később ejtek szót.)

9. az oldóvíz mennyisége 60-80 % között mozoghat, nem mi választjuk meg, mert az is a szappanunk eredeti zsírsavösszetételének a függvénye, hogy mennyi vizet képes felvenni a belőle készült szappanmassza (a szappanoldatunk koncentrációja végeredményben tehát 20-40 % lehet)

Nézzük a dolgot a gyakorlatban! (Köv.lecke)