Folyékony szappan készítés házilag 2. rész- káposztás szappan

(a majdnem standard eljárás)

Folyékony szappan készítés: alapismeretek (1. lecke)!

 

     Kezdő folyékony szappanosoknak azt tanácsolnám, hogy első körben készítsenek el maguknak egy adag 100 %-ban kókuszzsírból készült szappant, mielőtt különböző olajkombinációkkal kísérleteznének. A kapott anyagot aztán többféleképpen hasznosíthatjuk. Először is kiváló tisztítószer! Jól lehet vele mosni, mosogatni…(fürdeni is, bár ahhoz túl erős és túl híg). Másodszor pedig sokkal egyszerűbb külön elkészíteni és sűrű géllé főzni második körben egy kizárólag folyékony olajokból összeállított szappant, majd az ízlésünknek megfelelően csak utólag adagolni hozzá a kókuszból készültet a habzás növelése végett. Így ugyanis könnyebben tudjuk ellenőrizni, hogy a kapott massza még elfogadhatóan sűrű maradjon bórax nélkül is, de már kellemesen habzóvá váljék, mint előre eltalálni a helyes arányokat. Dupla munka ugyan, de valószínűleg fele annyi bosszúság, mintha a hosszas fáradozásunk eredménye nem fog megfelelni az elvárásainknak. Ráadásul a külön elkészített kókusz szappanunkat a továbbiakban elraktározhatjuk a következő főzésekhez is, mivel abból elég mindig csak egy minimális mennyiséget használni- valójában nem is jelent ez annyival több munkát, mint ahogy elsőre hangzik. Tehát jöjjön most a kókusz szappan - ezen keresztül mutatom be a folyékony szappan készítés legelterjedtebb („hivatalos”) módját.

 

     Lássuk a medvét… akarom mondani, a receptet!

1000 g kókuszzsír

257 : 0.9= 285 gramm KOH (kb. 10 % lúg ráhagyással)

vagy

257 : 0.85= 302 gramm KOH (kb. 15 % lúg ráhagyással – Cemolker féle lúg)

600 g desztillált víz (kókuszolajnál a lúgmennyiség kb. duplájával érdemes számolni)

 

     Fentiekből készítünk meleg eljárással szappant (lásd meleg eljárás). A kókuszolajnál számítsunk arra, hogy a pudingos massza elérése után a főzés alatt egy nagyon kemény, nehezen keverhető anyagot fogunk kapni (lásd a fenti képen), ezért a víz ráhagyás is a receptben. Az egészet kanállal forgassuk alaposan át félóránként. A teljes főzési időt el kell találni. Míg a szilárd szappannál nem akkora gond, ha hibázunk, és korábban öntjük formába a szappant (hiszen, ha egyáltalán nem főztük volna, akkor is elszappanosodna- lásd hideg eljárás), a folyékony szappankészítésnél kötelező észrevenni a folyamat végét, fel kell ismerjük az összes zsiradék átalakulásakor megjelenő géles fázist, különben a szappanmasszánkban túl sok átalakulatlan lúg (és zsírsav) marad (főleg, ha egyébként is lúg ráhagyással számolunk). Utóbbiak a szappanmassza oldása után már nem tudnak majd egymással megfelelően reakcióba lépni, így a szappanban maradnak, ha nem vagyunk elég óvatosak- ennyi lúgot pedig már nehézkesen tudunk semlegesíteni is!!! A tanácsom: inkább tovább főzzük, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy készen van a massza (hosszas főzés alatt szükség lehet a menet közben elpárolgó vízmennyiség pótlására.) A gélfázis felismerése kókusz szappan esetén nem egyértelmű, ez az anyag soha nem válik viszkózussá, csupán a massza színe változik némileg áttetszőre, nálam így nézett ki a közel négy órás főzés végén:

 

 

     Az előző leckéből tudjuk, hogy a kókuszolajból készült folyékony szappan kb. 40 % töménységű. Az oldáshoz használt víz mennyiségét a legkönnyebben úgy állapíthatjuk meg, hogy lemérjük a szappanmasszánkat, és a desztillált vizet a mért súly duplájának vesszük (ez így elméletileg 50 % töménységet adna, ám ne felejtsük el, hogy a szappanunk már tartalmaz vizet). Nálam a hozzáadott oldóvíz mennyisége kb. 2,5 liter volt összesen, az utolsó fél litert azonban csak apránként adagoltam, nehogy túlvizezzem a szappant. Tehát adjunk hozzá először csak 2 liter meleg desztillált vizet, s hagyjuk egy napig oldódni a masszát. Másnap szűrjük le a még fel nem oldódott szappandarabokat, s külön edényben kis vízzel melegítve apránként oldjuk fel azt is, majd öntsük a többihez. Íme az oldás (ne ijedjünk meg, ha ilyenkor még némileg zavarosnak látjuk a szappant, szépen le fog tisztulni):

 

 

     Ha ezzel elkészültünk, akkor jön a neheze: a pH korrigálása és a szappanban lévő szabad lúg semlegesítése. Ehhez el kell készítenünk egy adag 20 %-os citromsav oldatot: 252 g forró vízben oldott 63 g citromsav, amire szükségünk lesz. A semlegesítési eljárás megfelelő felszereltség nélkül elég nehézkes, a legjobb természetesen, ha van egy pH mérő a háznál, bár utóbbi nem olcsó mulatság. Nézzük a szappan kezdeti kémhatását:

 

 

      Tehát, ha eddig jól és nagy odafigyeléssel dolgoztunk, akkor ez az érték valahol 11 körül mozog. Miután a pH mérő nem egy minden háztartásban fellelhető eszköz, ezért a legtöbb esetben a fenolftalein indikátor beszerzését szokták tanácsolni. Az indikátorok olyan anyagok, amelyek bizonyos vegyületek jelenlétét (vagy megjelenését) egy oldatban színváltozással képesek jelezni. A fenolftalein egy laborokban gyakran használt mesterséges sav-bázis indikátor, amely szépen jelzi adott oldat kémhatásának változásait, így segítségével szintén tesztelhetjük a szappanunknál a megfelelő érték elérését. A fenolftaleinnel való „mérést” a következő leckében mutatom majd be, most viszont tegyük egy picit félre- egyrészt azért, mert ez sem egy olyan anyag, amit a sarki háztartási boltból könnyű szerrel beszerezhetünk, másrészt pedig azért, mert bizony igen drága... és hát van természetes alternatíva is!

     A leghatékonyabb természetes indikátor a vörös káposzta- amikor legelőször készítettem folyékony szappant, akkor csak ez volt itthon: lereszeltem és fél órára beáztattam desztillált vízbe. Egy szép lila oldatot kaptam, ezt használtam fenolftalein helyett, s most (bár már pH mérővel a kezemben dolgoztam) a kedvetekért megismételtem a káposztás szappan készítést! :):):) Íme az előkészített anyagok-citromsav oldat a semlegesítéshez (kis adagokban) és káposztalé a kémhatás változásának ellenőrzéséhez:

 

 

     Aki a szilárd szappanjait természetes színezékekkel próbálja színezni, az nyilván már számtalanszor belefutott a csapdába: rengeteg növény színanyaga változik a szappanra jellemző lúgos közegben. Közülük talán a kémhatás szerinti legszebb színskálát a vörös káposzta produkálja, annyira precízen követi a pH-t, hogy a kémiai laborok is számos kísérletet végeztek már a felhasználásának lehetőségeit vizsgálva. Ennek ellenére nincs egyszerű dolgunk, hiszen nem műszerre, csupán a két szemünkre leszünk utalva. Az általunk elérendő kémhatás egy 9 és 10 közötti érték kell legyen, el kell tehát kezdenünk adagolni a citromsav oldatot a szappanhoz.

 

 

 

     Ne lepődjünk meg, ha a sav hatására szappan csapódik ki az oldatból, ezt mindig- a folyékony szappan melegítése és kevergetése mellett – hagyjuk ismét feloldódni. A fenti kép csak illusztráció: ennyi citromsav oldatot egyszerre sose tegyünk bele, mert kockáztatjuk a túlzott mértékű semlegesítést (lásd előző lecke), amely teljesen tönkreteheti az eddigi munkánkat! A jelszó: lassan, türelemmel, kis adagokban! Segítségképpen: az általam most készített szappanhoz kb. 100-130 gramm 20 %-os citromsav oldat kellett, amíg elértem a hőn áhított pH-t:

 

 

Végül jöjjön a lecke címadója, a káposztás szappan! Mit kell látnunk a vörös káposzta levénél, melyik az a szín, ami megfelel az ideális kémhatásnak? A 9 -10-es pH ennél a növénynél éppen az ún. szín átcsapási tartományban van. Alap felállásban (semleges kémhatás) szép lila a káposztalé. Savas közegben gyönyörű mályvaszínt kap, míg erősen lúgos közegben citromsárga (a lenti képen az egyik pohárhoz ecetet, a másikhoz tömény lúgot adtam). A kettő között a lilától a kéken és a zöldön át vezet az út a sárgáig. A poharak 2 decisek, kb. fél teáskanál szappanoldatot adagoltam hozzájuk. A kezdeti 11-es pH inkább zöld, míg az, ami nekünk kell, azaz a végül elért 9,5-es pH érték: kissé zöldes kék szín! Az illusztráció, hogy lássuk is:

 

 

 

          Már csak egy kérdésem maradt: ki gondolja azt ezek után, hogy a szegény ember tényleg vízzel főz? :):):)

Hamarosan folytatjuk! (Köv. rész)

 

Szép napot, buborékos hangulatot!

Omar Anyu