Folyékony szappan készítés házilag 3. rész- dilemmák, kovászolt szappan, részeges szappan és a bóraxos gélek
Folyékony szappan készítés 1. lecke
Folyékony szappan készítés 2. lecke
A mostani leckében folyékony olajokból fogunk virtuálisan szappant főzni. Mielőtt a recept(ek)re rátérnék, szeretnék írni a nagy dilemmáról, ami ahhoz vezetett, hogy végül ne az előző leckében bemutatott „szabványos” (C. Failor alapműve szerinti) eljárással készítsem a továbbiakban a folyékony szappanjaimat…
Elgondolkoztatok-e már azon, hogy tulajdonképpen miért is veszélyeztetjük bőrünk egészségét egy „lúgtöbblettel” készült szappannal, arra törekedve, hogy elérjük az összes zsiradékunk tökéletes elszappanosodását? Szükség van-e erre egyáltalán? A nyugati szappankészítőket főként esztétikai indokok vezérelték abban, hogy ezt a módszert bevezessék: csak így nyerhettek teljesen átlátszó, szabad (el nem szappanosodott) zsírsavaktól mentes szappanmasszát. Tényleg érdemes ezért kockáztatni? Mert a kockázat sajnos valós. Miután senki nem laborban készíti otthon a szappanját, ezért a szappanmasszában esetlegesen benne maradó lúg semlegesítése során elég nehézkes eltalálni az optimális kémhatást, amit el kéne érjünk- főként, miután ezt az alap zsírsav összetételünk határozza meg (erről olvashatsz ITT), tehát minden receptnél más és más a 9-10-es pH tartományon belül. Természetesen „túl is lehet egy cseppet semlegesíteni” a masszát, de akkor egyrészt (rossz esetben nagyon) zavarossá válik a szappan (pedig épp ezt próbáltuk elkerülni a lúg ráhagyással!), ráadásul a visszaforduló szappanosodási reakció miatt ismételten lúg szabadul fel benne!!! Összefoglalva: lúg ráhagyás esetén kétféle szappant kaphatunk, az egyik verzióban egy gyönyörű átlátszó, ám szabad lúgot (még, ha kis mennyiségben is) tartalmazót, vagy egy csúnya zavarosat, ami szintén tartalmaz lúgot. Mert kinek van olyan szerencséje, hogy otthon, a konyhában eltalálja az adott esetben elérendő pH értéket a semlegesítés során (pláne, hogy pontosan nem is ismeri azt)?
Ez a felismerés, és több szappankészítési baki kellett hozzá, hogy végül elhatározásra jussak: elfelejtem a híres-neves „lúgtöbbletet”. Na nem csak én vagyok ám így ezzel, idegen nyelvű oldalakat olvasgatva is egyre többen nyilatkoznak úgy, hogy őket inkább nem zavarja, ha egy üveg mézhez, s nem egy átlátszó ablaküveghez hasonlít a folyékony szappanjuk…
Bakik és hibajavítás… lássuk az egyik legcsúnyábbat, és az orvoslásának módját! Azt már mutattam előzőleg, hogy mi lesz a szappanmasszából, ha a semlegesítést túlzásba visszük (lásd első lecke- lúgos fehér kocsonya). Most mutatok egy másik képet- ilyen „tejszínhab” lesz a szappanmassza főzés közben, ha az a bizonyos 10 %-os „lúgtöbblet” adott olajösszetételhez túl soknak bizonyul (mert ilyen is van!), tehát egy már túl lúgos szappant láthattok a képen (a massza megemelkedése főzés közben ugyan normális is lehet, akkor jelez mégis túl sok lúgot, ha nem esik vissza):
Sajnos ez a "betegség" nem mindig mutatkozik meg ebben a formában, tehát nem könnyű adott esetben felismerni sem. Mondanom sem kell, egy ilyen hibát utólag javítani nem egyszerű. A szappanmasszát ilyenkor első lépésben ellenőrizni kell fenolftaleinnel a következőképpen (C. Failor): vegyünk ki a masszából 30 grammot és oldjuk 60 g desztillált vízben. Ezt hozzáadjuk 30 g fenolftalein oldathoz: amennyiben az indikátorunk sötét lila színe nem tűnik el 8-12 csepp 20 %-os citromsav oldat hozzáadása után sem (enyhén rózsaszínű, vagy színtelen kell legyen semlegesítés után), akkor a szappanunk sajnos „túl van lúgozva”. Zsiradékot kell adni hozzá, de ezt ebben a stádiumban már csak úgy lehet megtenni, ha az egészet alkoholban előzőleg oldjuk- az eljárás nem kezdőknek való, jobb elkerülni, ráadásul drága mulatság: minimum fél liter tiszta, gyógyszertári alkohol kell (inkább több) egy kg szappanmasszához, majd ha utóbbi feloldódott, hozzá kell adni 30-50 g ricinus olajat. (Figyelem! Alkohollal ne dolgozzunk gázláng fölött, ha nem akarunk flambírozott szappant sült hússal…!) Fedő alatt minimum fél órán át főzzük a szappanunkat, hogy a plusz olaj is reagáljon a felesleges lúggal. A ricinusolajnak külön jelentősége van a történetben: sokkal gyorsabban szappanosodik, mint más zsiradékok, és hozzájárul ahhoz, hogy a folyékony szappanunk átlátszóbbá váljon (a ricinolsav különleges szerkezetének- kémiailag részben olaj, részben alkohol- köszönhetően egyfajta „szappanoldószerként” funkcionál). Az eljárást ismételt fenolftaleines ellenőrzés kell kövesse. Figyelem! A fenolftaleines masszát tilos visszatenni a szappanunkba, ki kell dobni!!!
A több leckényi elmélet után most érkeztünk el ahhoz a pillanathoz, hogy elég információ álljon rendelkezésünkre egy jó (és biztonságos!) folyékony szappan elkészítéséhez. Hogyan főzzünk hát megfelelő állagú (bórax nélkül is elég sűrű) és szabad lúgot lehetőleg nem, ám nagy mennyiségű, vízben nem oldódó olajat sem tartalmazó folyékony szappant? Patthelyzet? Nem az! Most válik a dolog egészen egyszerűvé (haha… ez azért túlzás :))! A szappanrecept összeállításánál a kalkulátorban az SF értéket egyszerűen 0-ra állítsuk be- nincs plusz lúg, sőt így valójában a felhasznált lúg tisztaságától függően még némi el nem szappanosodó olajjal is számolhatunk a masszában (de nem annyival, hogy úszkáljon az oldóvíz tetején- azzal pedig békéljünk meg, hogy esetleg nem teljesen kristálytiszta a végeredmény, mert egészségileg így jobban járunk!). Az SF=0 azonban még mindig nem azt jelenti, hogy a semlegesítést teljesen elfelejthetjük!!! A vegyi anyagokat gyártó cégek által a lúgoknál megadott tisztaságra vonatkozó százalékos értékekben sem bízhatunk meg teljesen, és az sem mindegy, hogy milyen olajkombinációt szappanosítunk el éppen- még SF=0-nál is előfordulhat, hogy marad át nem alakuló lúg a szappanunkban!!! (Hagyományos kemény szappannál ezért számolnak mindig általában SF= 5% olajtöbblettel.) Tehát itt is ellenőriznünk kell majd fenolftaleinnel a masszánkat, és adott esetben semlegesítésre is szükség lehet, mégis jóval egyszerűbbé válik az életünk…
Az első recept, amit megadok, egy tiszta, 100 %-ban olívaolajból készülő masszára vonatkozik SF=0 % mellett. Ezt elkészítve megtapasztalhatjuk, hogy a folyékony olajok (kivéve a ricinusolajat), hogyan viselkednek, milyen típusú folyékony szappant adnak. Önmagában a 100 % tisztaságú folyékony kasztíliai (olíva) nem ad elfogadható minőségű szappant, mert az olívaszappan egyébként sem habzik túl jól, folyékony állapotban pedig olyan sűrű, hogy ráadásul rengeteg oldóvizet vesz fel, sűrű marad, de mint szappan mégis elhígul- mosóerejét veszti. Szükség van mellé a kókuszolajra- de ha a 2. lecke szerint ezt már előre elkészítettük, akkor elég lesz a legvégén hozzátenni a kasztíliaihoz valamennyit, s máris egy jó folyékony szappanunk lehet. Így azt is rögtön látjuk, hogy a lassanként hozzáadott kókusz szappan mennyit ront a kasztíliai viszkozitásán és mennyit javít a habzásán- a végtermék tulajdonságait (sűrűség, tisztító erő, kondicionáló, bőrkímélő hatás, habzás…) mindenki a saját ízlésének megfelelően állíthatja be.
Az arányok a következők:
1000 g olíva olaj
380 g desztillált víz
190 g KOH
Vegyük sorra a problémákat, amelyekkel a főzés során szembesülhetünk! Fokozottan kell figyelnünk a lúgoldat és a zsiradékok egyező hőmérsékletére a két anyag összekeverésénél (a kálilúg erre érzékenyebb, mint a nátronlúg), ezt a hőmérsékletet a C. Failor könyv kb. 60 fokban határozta meg. A masszát elméletileg fontos lenne folyamatosan keverni botmixerrel, mert káliszappan esetén jellemzően nagyon sokáig kell várni a pudingosodásra, illetve a lúgoldat és az olajok könnyebben szétválnak, ezért az órákig tartó (és a mixerünket nem kímélő) kevergetést kiküszöbölendő bevethetjük az általam „kovászolt szappannak” nevezett technikát. Ezt választva bekeverhetjük a masszát előző este, majd 10 perc keverés után betakargatjuk, hogy ne hűljön le túl gyorsan, s pihentetjük másnap reggelig. Ekkorra kis mennyiségű szappan keletkezik, mely felgyorsítja a reakciót lecsökkentve az olajok és a lúg közti felületi feszültség különbségét. A masszát újra felmelegítve kb. 70 fokra a pudingosodás fázisát így már könnyen elérjük. (A már semlegesített, de még vízben fel nem oldott szappanmasszából félrerakhatunk egy tégelyben 100 grammnyit „kovásznak” a következő főzéshez a hűtőszekrényünkbe! A szappanmassza oldás előtti semlegesítéséről alább még szólok!) A másik módszer a „részeges szappan”, ilyenkor némi alkoholt „itatunk” a szappanmasszával, hiszen az alkohol ugyanúgy hat; a fázisok közti felületi feszültséget kiegyenlítve gyorsítja a szaponifikáció sebességét. Természetesen főzés alatt aztán elpárolog a szappanunkból.
A második probléma a főzési idő- erről már írtam az előző leckében: igyekezzünk felismerni a géles masszát. Ez folyékony olaj esetében lényegesen egyszerűbb (látványosabb), ha pedig SF=0%-kal dolgoztunk, akkor az is előfordulhat, hogy a fenolftalein is jelzi a folyamat végét (színtelenné válik), amennyiben szerencsés esetben semmiféle lúgtöbblet nem keletkezik a masszában. Egy tipikus szalagfázist (puding) láthattok a kép bal oldalán és egy tipikus gél fázist a jobb oldalon, íme:
Oldás előtt tesztelnünk kell a szappanunkat fenolftalein indikátorral a következőképpen:
A fenolftalein azért szerencsés választás, mert ennél az indikátornál két egyértelműen elhatárolódó szín van: színtelen és lila. A szín átcsapási tartománya éppen 9-10-es pH közé esik, amely a kész szappanok természetes kémhatásával egyezik meg a szappanosodási folyamat lezártával. Így a kivett szappanmassza mintára cseppentve (gyógyszertárban lehet kapni pipettát, nem érdemes nagy mennyiségű fenolftalein oldatot elpacsálni, mint pl. a fenti hibajavításnál, mert rettentően drága!:)) a megjelenő egészen halvány rózsaszín, ill. színtelen tulajdonképpen azt jelzi nekünk, hogy a szappanmassza már nem tartalmaz szabad lúgot. (Tévedések elkerülése végett még egyszer: ez nem azt jelenti, hogy a szappan semleges kémhatású, azaz pH=7, a szappan ettől még továbbra is enyhén lúgos, kémhatása a 9-10-es pH tartományba esik!)
Ha azonban a 0 % extra olaj (SF) ellenére némi lúgot jelez az indikátorunk, akkor most, oldás előtt érdemes semlegesítenünk a szappanmasszát. Kókusz szappannál ezt nem tudtuk volna egyszerűen megtenni, lévén nagyon kemény, alig keverhető, még ha az általam javasolt nagyobb mennyiségű vízzel állítottuk is össze, ám a folyékony olajokból főzött géles massza ebből a szempontból megfelelő. Hogy miért jobb oldás előtt semlegesíteni? Mert bármiféle hiba merül fel (lásd pl. túl lúgos szappan), azt ilyenkor még lehet orvosolni (lásd fenn hibajavítás), ám oldás után már nem. (A plusz lúgmennyiség például már nem képes megfelelően reagálni az olajokkal a kész folyékony szappanban, a pH korrigálásához pedig már túl sok semlegesítő oldatra lenne szükség, amellyel szintén tönkretehetjük a munkánkat. Én a fenti túl lúgos szappant kétszer rontottam el: egyszer a túlzott mértékű lúg ráhagyással, másszor pedig semlegesítés során. Ebből lett az első leckében bemutatott lúgos fehér kocsonya is… :)) A másik előny, hogy így biztosan nem fogjuk elhígítani a semlegesítéshez használt citromsavoldattal (ha nem bóraxot használunk) a már kész szappanunkat, hiszen az oldóvizet már a semlegesített masszához mérhetjük. Végül így jóval kevesebb fenolftaleint kell használni a kémhatás ellenőrzése során- egy csepp szükséges egy papír törlőkendőre kent minimális szappanmasszára…
A semlegesítés általános arányai. Miután kétféle folyékony szappankészítési technikát mutattam be – nevezzük őket hipotetikusan „lúgtöbbletes”, és „lúgtöbblet nélküli” eljárásnak-, ezért a semlegesítéshez használt oldatok mennyiségét is eszerint kellene megadnom. "Zárójelben" mutatok egy „lúgtöbblettel” készült tiszta olívaszappant semlegesítés előtt- szépen látszik, hogy mennyivel alacsonyabb pH-t produkál, mint az előző leckében bemutatott kókusz alapú szappan (miután az olívaszappan jóval több vizet tartalmaz):
A C. Failor könyv semlegesítésre vonatkozó adatai a „lúgtöbbletes” verzióra a következők: fél kg szappanmassza (10 % „lúgtöbblettel”) kb. 20 gramm 20 %-os citromsavoldatot, vagy (!) 33%-os bóraxoldatot képes felvenni. (A kettőt egyszerre ne használjuk!) (33 %-os oldat: 100 g bóraxot 200 g vízben oldunk (melegíteni kell!))
A másik, főleg amerikai szappanosok körében elterjedt „lúgtöbblet nélküli” eljáráshoz („Summer Bee Meadow Method”) a következőt találtam irányvonalként a candleandsoap.about.com weboldalon. Itt csupán 5 %-os bórax oldatot kell készíteni (190 g felforralt desztillált vízben oldunk 10 g bóraxot- melegen használjuk, mert hidegen kikristályosodik az oldatból!), ebből 8-10 evőkanállal tehetünk fél kiló szappanmasszánként – még melegen jól eldolgozzuk. Citromsavra nem találtam adatot (ők egyébként inkább a bórsavat használják e célból)- de természetesen mi használhatjuk ezt is (arányítsuk a C. Failor adatokhoz).
Ha ezzel készen vagyunk, akkor jöhet a folyékony kasztíliai szappanunk oldása az első leckében leírtak szerint (próbáljuk minél sűrűbbre hagyni!), illetve a kókusz szappan (és egyéb adalékok, pl. illóolaj) hozzáadása.
Bóraxos gélek. Ha azonban valaki nincs megelégedve a végeredménnyel, mert például a kevéske hozzáadott kókusz szappan által biztosított habzás (ami még nem hígítja el az olívát sem túlzottan) számára nem megfelelő, az kénytelen lesz mégis bevetni a bóraxot, mint gélesítőt, de már csak a következő főzés alkalmával, mert egy már semlegesített szappanba nem tehető bele (emlékeztek? fehér kocsonya…). És itt most pontosítanám picit az előző leckében leírt állításaimat: azt mondtam, hogy a bórax nem segít tulajdonképpen a viszkozitásbeli problémáinkon. De igen, mégis korrigálhatunk vele, de csak addig, ameddig a kókuszolaj százalékosan alacsony marad a receptünkben, mert ugyan a kókusz szappanra nem hat, ám az olívára igen. Az egyébként is sűrű olívát képes még sűrűbbé varázsolni. Akkor érdemes tehát használni, ha teszem azt egy 30 % kókuszolaj tartalmú receptet akarunk készíteni- de akkor ismételten vissza kell kanyarodni a „lúgtöbbletes” megoldáshoz, hiszen ha nagyobb mennyiségű bóraxot szeretnénk felhasználni, akkor a szappanmasszánknak is magasabb kell legyen a semlegesítés előtti kémhatása…!
Hátrányok: lúgosabb, szárító hatású szappan (a folyékony szappanokba nem tudunk egyszerűen extra zsiradékot tenni, tehát egyébként is száríthatnak, a lúgtöbbletes szappan valószínűleg tartalmaz némi szabad lúgot is, ráadásul a bórax is zsíroldó hatású), illetve a bór tartalmú kozmetikumok egészségre gyakorolt hatása körül komoly viták alakultak ki, ha jól tudom (?), akkor az EU-ban nem engedélyezettek.
Előnyök: esztétikusabb, sűrűbb- ráadásul a szappant a bórax egyben tartósítja is, nem kell félni az avasodástól, illetve egyéb megoldásokat keresni erre vonatkozóan.
És egy recept 10 % „lúgtöbblettel” (ha valakinek így mégis jobban tetszik):
700 g olíva olaj
300 g kókusz olaj
380 g desztillált víz
233 g KOH
(A semlegesítést 33 %-os bórax oldattal végezzük a fentiek szerint a pH-t folyamatosan ellenőrizve, majd annyi vízben oldjuk a masszát, amennyit felvesz.)
Bonyolult? Azt hiszem, hogy igen, a szappankészítésnek ezen ága nagyon is az… és még mindig nem végeztünk vele… jön a következő rész!
Omar Anyu