Folyékony szappan készítés házilag 4. rész- a glicerines tusfürdők

 Folyékony szappan készítés 1. lecke

Folyékony szappan készítés 2. lecke

Folyékony szappan készítés 3. lecke

 

     A következő, s egyben utolsó témánk, ami még a folyékony szappankészítés alapjaihoz tartozik, a glicerines megoldás. Azt a témakört feszegetjük most tovább, hogy hogyan lesz egy házi folyékony szappanból sűrű, viszkózus fürdőgél. Az eddigi megoldásaink a következők voltak:

1. 1. elhanyagolható százalékban tartalmaz a massza híg kókusz-, illetve ricinusolaj alapú szappant és a lehető legkevesebb oldóvizet adjuk csak hozzá (így készíthetjük a szappanunkat akár lúg ráhagyás nélkül is)
2. 2. alacsony kókuszolaj tartalom mellett bóraxot használunk (szerencsésebb ún. „lúgtöbblettel” készíteni)

     Igyekeztem felvázolni azt is, hogy attól függően, melyik eljárást választjuk, milyen esetleges előnyökkel és hátrányokkal számolhatunk. Vizsgáljuk meg ilyen szempontból most az eddig nem tárgyalt, harmadik megoldást, a téma: gélkészítés glicerinnel.

     Az első, ami egy biokozmetikumokkal foglalkozó embernek a glicerinről eszébe jut, az a már-már szlogenként terjedő mondat: „kis mennyiségben hidratál, nagy mennyiségben szárít, mert elvonja a bőr mély rétegeiből a vizet”. Hogy így van-e, vagy tényleg csak egy újonnan felkapott közhelyről van szó, azt nem feladatom eldönteni, de nem is fontos: az ember jobb, ha mindig a legrosszabb verzióhoz igazodik, tehát tegyük fel, hogy igaz. Sajnos ahhoz, hogy érdemi eredményt érjünk el glicerinnel egy folyékony szappannál, utóbbit igen nagy mennyiségben kell használnunk, emiatt én sokáig nem is alkalmaztam ezt a szappankészítési technikát. Ám ha az eddig elmondottak alapján elgondolkozunk egy kicsit, akkor megváltozhat a véleményünk:

1. a glicerin most nem egy bőrön maradó krémbe, hanem egy lemosó termékbe kerül, így valószínűleg inkább a hidratáló hatása fog dominálni egy egyébként szárító hatású („superfat” nélküli) folyékony szappanban
2. a nagy mennyiségű bórax nem nevezhető bőrbarát anyagnak, annál a glicerin az egészség szempontjából jobb választás lehet
3. könnyebb vele dolgozni, mint a bóraxszal, nem kell a viszkozitás-optimális kémhatás menti szűk ösvényen egyensúlyozni, attól félve, hogy „szétcsapja” a szappant

     Ha ezek után valaki kedvet kapott, akkor most egy olyan „forradalmi” eljárást mutatok be, ami alaposan leegyszerűsíti a folyékony szappan készítésének lépéseit! Az eljárás lelke pedig: a lúgoldás nem vízben, hanem magában a glicerinben történik, tehát a glicerint nem utólagos adalékként adjuk a szappanunkhoz!

 

Lúgoldás glicerinben:

 

 

     Nyugaton híres folyékony kasztíliai szappan a dr. Bronner, egy ehhez hasonló gél házi előállításának a módját láthatjuk a következő angol nyelvű videón:

 

 

 

     Zseniális, igaz? Több legyet ütünk egy csapásra: a glicerin gélesít, egyben töredékére csökkenti a szappan elkészítési idejét. A glicerinben oldott lúggal teljesen elkerüljük a szétváló fázisok, nehezen pudingosodó káliszappan massza problémáját is (lásd „kovászolt és részeges szappan”). Amikor rátaláltam az eljárásra, azonnal ki is próbáltam, a tapasztalatom egyértelműen pozitív, összefoglalom:

1. meglepő, hogy a lúgoldás szinte forrón, a glicerint 90 fokra melegítve történik, s visszahűtés nélkül adjuk a meleg olajokhoz (a lehűlő glicerinből olyan, mintha kikristályosodna a lúg, ezt ne várjuk meg- érdemes egy szűrőn átszűrve adagolni a biztonság kedvéért)
2. a glicerinben oldott lúg borzasztóan felhabzik, de folyamatos kevergetéssel, a tűzről lehúzva ez nem okoz gondot
3. az olajokhoz adva a lúgot a pudingosodás azonnali- mehet a massza a sütőbe, ám itt is csupán mintegy 1,5 órás főzésre van szükség a tökéletes szappanosodásig
4. a glicerin növeli a szappan habzását

 

     A videón látható folyékony kasztíliai receptjére is rákerestem a soaping 101 weboldalán, átszámoltam 1 kg szappanmasszára, íme:

 

800 g olívaolaj

100 g kókuszolaj

100 g ricinusolaj

 

a lúghoz:

380 g növényi glicerin

188 g KOH (én inkább a SF=0%, azaz min. 195 gramm lúgmennyiséget javaslom!!!)

 

     Az oldalon talált receptet átnézve azt az érdekességet vettem észre, hogy nemcsak nem használja az ún. „lúgtöbbletet”, hanem némi „superfat”-tel (SF=3%) dolgozik! Az így készített szappanom az 5 literes üvegedénybe töltve (5 liter lett belőle!!!) nem volt ugyan átlátszó, inkább virágmézhez hasonlítanám, ám ez egy kis flakonba töltve már nem zavaró. Alapvetően egy jó szappant kaptam. Néhány dolgot azonban megjegyeznék még csendben, hogy most se legyen felhőtlen az öröm:

1. a glicerin nem sűríti be jelentősen a szappant (a bóraxhoz mérten), a glicerines gélek viszonylag hígak
2. tulajdonképpen a fenti 80 % olíva alapú szappanba (sűrítés szempontjából) majdnem felesleges (valószínűleg glicerin nélkül is elértük volna ezt a viszkozitást)
3. citrom és rozmaring illóolajjal illatosítottam, az illatkombináció isteni, ám a citrom illóolajtól hirtelen nagyon zavarossá vált a szappanom – bizonyos illóknál sajnos erre számítani kell -, így azt kell mondanom, hogy a SF=3% végül nagyon soknak bizonyult…

Az előző leckében láthattunk olyan szappant, amibe túl sok, most pedig egy olyat, amibe túl kevés lúg került, íme:

 

 

     Sajnos ez már csak az elkészült szappannál (sokszor csak néhány hét után) jelentkezik- az el nem szappanosodó zsírsavak feljönnek az oldat tetejére, itt fehér réteget képeznek. A fenti receptet ezért én több lúggal tanácsolom elkészíteni, megadtam zárójelben az SF= 0% értéket is, ebben az esetben azonban már mindenképpen szükséges ellenőrizni a pH-t a szappanmassza feloldása előtt fenolftalein indikátorral! Amennyiben lúgtöbbletet észlelünk, akkor az előző leckéknél leírtak szerint járjunk el!

 

A következő leckében a folyékony szappanok sűrítéséről lesz szó. (Köv. rész)

 

Ne szaladjatok messzire!:)

Omar Anyu