contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

 Cikkolvasó

Folyékony szappan készítés házilag 5. rész- ne élj sótlanul!

 

Folyékony szappan készítés 1. lecke

Folyékony szappan készítés 2. lecke

Folyékony szappan készítés 3. lecke

Folyékony szappan készítés 4. lecke

 

folyékony szappan sűrítése sóval     Ez az első cikk, ahol arról fogok beszélni, hogy mik azok az anyagok, eljárások, amik segíthetnek abban, hogy a már elkészített tusfürdőnket minőségileg jobbá tegyék. Természetesen néhány rövidke írás szűkös keretei között csak az alapokat tudom érinteni, illetve csupán a házilag könnyen kivitelezhető dolgokról teszek majd említést a teljesség igénye nélkül.

     Ott tartottunk, hogy (jó esetben) van készen egy folyékony szappan alapunk, amit még esetleg szeretnénk sűríteni, gélesebbé tenni és minimum valamilyen illattal felruházni. Az iparban mindig a legolcsóbb megoldásokat keresik egy adott feladathoz: a tusfürdők és samponok sűrítéséhez a legalapvetőbb anyagot, magát a konyhasót, azaz a nátrium-kloridot majdnem minden esetben használják. Miután ehhez az anyaghoz bárki könnyűszerrel hozzájuthat, így mindenképpen érdemes beszélnünk róla.

     Ha valaki kísérletezésre adná a fejét, akkor azt tapasztalná, hogy tömény sóoldatot adagolva a folyékony szappan egy ideig sűrűsödik, ám egy idő után éppen az ellenkezőjét érjük el, hirtelen felhígul. A kozmetikai vegyészek a jelenséget ún. sógörbén szokták ábrázolni. A sógörbe felrajzolása igen fontos dolog, hiszen adott receptúránál segít, hogy ne rontsanak el több sarzs terméket, így időt és pénzt spórolnak vele.

     Fontos megértenünk, hogy a só hogyan képes befolyásolni az anionos (mint a házi szappan) tenzidek (ezekről röviden ITT) viszkozitását. A felületaktív anyagok vizes oldatban micellákat képeznek, melyeknek a mérete és elrendeződése határozza meg, hogy az oldat milyen sűrű, illetve mennyire viszkózus. Az anionos tenzideknél – összetételtől (szappantípustól) függően - a micellák külső felületének speciális töltéssűrűsége van (a töltéssűrűség a töltések mennyisége osztva a felülettel). Minél magasabb ez az érték (magyarul minél kisebbek a micellák), annál nagyobb a taszító erő az alkotóelemek között (azonos töltésű részecskék taszítólag hatnak egymásra), tehát a szappanunk annál hígabb lesz. Ez alapján könnyű megérteni, miért éppen a kókuszolajból készített folyékony szappan az, ami a legalacsonyabb viszkozitású: ez az a zsiradék, melyet dominánsan a legrövidebb szánláncú (legkisebb) zsírsavak alkotnak. Az ezekből képződő szappansók esetében így a töltéssűrűség igen magas, vizes oldatban a szappan micellák erőteljesen taszítják egymást. Ha a rendszerbe nátrium ionokat juttatunk konyhasó formájában, akkor utóbbiak mintegy lefedik a micellák külső felületének negatív töltését, az oldatban lecsökken a töltéssűrűség, így a szappansók közelebb kerülhetnek egymáshoz, persze csak bizonyos határokon belül. A sóoldat a különböző összetételű masszákat különbözőképpen befolyásolja: összeállíthatunk olyan receptet, ami aztán igen magas százalékban képes a sót felvenni, de olyat is, ahol már egy kis mennyiségű só olyan híggá varázsolja az oldatot, mint a víz (a sógörbén igen hamar elérjük és átlépjük az optimumot). Amikor az anyagunk annyira viszkózussá válik, hogy a micellák lamelláris szerkezetet képesek alkotni, akkor gélszerűvé válik az anyag – a fenti képen egy ilyen, erősen géles szappant láthatunk (a belekevert jojoba gyöngyök sem ülepedtek le benne, ezzel kellemes bőrradírozó hatást értem el). Sajnos ismét nem lehet „aranyszabályokat” felállítani (mint ahogy a szappankészítés semmilyen területén sem): különböző alapanyagok különböző körülmények között egymáshoz képest különbözőképpen reagálnak…

     Hogyan rajzolhatjuk meg az általunk megálmodott tusfürdő sógörbéjét? Az elkészült szappanoldatból vegyünk ki 10 tégelybe 50-50 grammos mintákat, ezekhez növekvő mennyiségben adagoljunk konyhasót a következő arányokban: 0.2%, 0.4%, 0.6%, 0.8%, 1%, 1.2%, 1.4%, 1.6%, 1.8%, 2%. A szappanok többsége általában nem visel el 2%-nál magasabb sókoncentrációt, ezt tartsuk szem előtt. Jegyezzük fel, hogy hogyan alakul az oldat viszkozitása - ha koordináta rendszerben ábrázolnák a kapott adatokat, akkor pontosan mérni kellene a viszkozitás változását. Miután ez házilag nehezen kivitelezhető, így csak hozzávetőleg tudjuk megrajzolni magát a görbét, illetve fel tudjuk jegyezni, hogy adott recept esetén mennyi az ideális sómennyiség, amit használnunk érdemes.

     Nézzük a sóval történő sűrítést a gyakorlatban! Sose használjunk jódozott sót erre a célra. Tudnunk kell, hogy ez a módszer csupán azoknál a szappanoknál működik jól, ahol a recept magas százalékban tartalmaz folyékony olajokat (tehát egy tiszta kókusz szappannál ne reméljünk csodát ezzel a módszerrel). Első lépésben készítsünk egy 25 %-os sóoldatot desztillált vízzel (14 gramm sót adjunk 42 g vízhez). Általában a teljes szappanunk mennyiségéhez képest 0,5-1 %-ban adagolva érjük el az optimális sűrűséget, ha túladagoljuk, akkor a szappan megtörik, ennek jele, hogy elhígul, majd tejessé válik. A lényeg tehát, hogy nagyon apránként adagoljuk és minden esetben várjunk a következő mennyiség hozzáadásával, mert a valódi hatás csupán 1 óra elteltével mutatkozik. Amennyiben 2% sóoldat sem segít abban, hogy a szappanunk besűrűsödjön, akkor vagy túl magas százalékban van jelen a formulában a kókusz- vagy vele rokon olaj (pálmamag, babassu...stb.), vagy a szappanmasszát túlhígítottuk, tehát túl sok a víz a képletben. 2%-nál több sóoldatot sose keverjünk a folyékony szappanunkba!

     A fentiek ismeretében talán nem meglepő az a tény, hogy a folyékony szappanhoz adalékolt egyéb összetevők, de főleg a különféle illó- és illatolajok ugyanígy befolyásolni képesek többek között a viszkozitást. A folyékony szappankészítők nagy dilemmája ez: folyamatos jegyzetelés, hogy melyik illatanyag hogyan hat, illetve a különböző adalékok együttesen hogyan változtatják meg a folyékony szappan állagát. A lehető legbosszantóbb pillanata a szappankészítés furmányos világának, amikor egy több napos munkával megfőzött tusfürdőt utolsó huszárvágással, egy nem megfelelő, vagy nem megfelelő mennyiségben megválasztott illóolaj hozzáadásával teszünk tönkre...

     Illóolajok, amelyek nem befolyásolják jelentősen a folyékony szappan állagát: levendula, geránium, rozmaring, borsmenta, muskotály zsálya, szantál, rózsafa. Ezzel szemben a citrusfélék illóolajaitól felhígul az anyag – az iparban ezt úgy kerülik el, hogy ezeket az olajokat először kis mennyiségű szolubilizálószerben (pl. poliszorbát 20 esetén 3:1-ben) keverik el, ezután adják csak a szappan oldathoz.

     Legközelebb folytatjuk! :)