FELSÁL SZAPPAN NYELVPRÓBÁVAL
... egy kétértelmű, némileg értelmetlen, mondhatni absztrakt bejegyzés a szappanokról
Hiába, ezek a szappanok (meg az öreg szappankészítők) még sok-sok év szappanozás után is fognak tudni meglepetéseket okozni!
Ma egy múlt századi német könyvben olvasgattam, ahol ismét felbukkant egy számomra eddig ismeretlen szappantípus, melynek a neve “Oberschalseife”. Nem gondolom, hogy ezt valaki valaha magyarra fordította volna, de ha nagyon erőlködöm, akkor az jut eszembe, hogy “felsál szappan”... és persze halálra röhögöm magam... :)
Ennek a szappantípusnak az előállításához a könyv tanúsága szerint az a régi tapasztalat vezetett, miszerint a manufaktúrákban hatalmas tömbökbe öntött színszappanok felülete és szélei lényegesen jobb minőséget képviseltek, mint a belső részek, hiszen alaposabban ki tudtak száradni (ezért a későbbiekben kevésbé deformálódtak el) és magasabb százalékban tartalmaztak maradék zsíranyagot. (Zárójelben: az egyik kedves szappankészítő ismerősöm figyelmeztetett egy hirtelen felindulásból elkövetett mondatom után, hogy a színszappan készítés során az esetlegesen el nem szappanosodó olajat nem öntöm ki a fenéklúggal – nos, igaza lehet! :)) Miután ezekre a különleges darabokra nagyobb kereslet mutatkozott, így a szemfüles német szappanászok arra a döntésre jutottak, hogy ők biza’ csak szappanszéleket fognak gyártani ezentúl drágább pénzért!
Neeeem, most nem a fogamzásgátlós bejegyzésemre akarok kilyukadni... szó szerint... de azért álljon itt... izé... felállítjuk a szappanszél szakirodalmat... öööö... emlékeztetőül a szappanszél történelem egyik ominózus darabja:
Nos, a fenti szappan őse tehát a német felsál szappan lehetett... ? A viccet félretéve még néhány adat... A legértékesebb "felsál szappanok" tiszta pálmazsírból készültek, melyet forró levegővel fehérítettek valahogyan (nyilván ehhez megfelelő berendezések álltak rendelkezésre), vagy nyers, magas karotintartalmú pálmazsír adta a szép sárgás színüket. A szappanmassza elkészültét a nyelvpróba döntötte el (ha már felsál, akkor ez sem meglepő...:)) – mert ezek az öreg mesterek nem féltek az önjelölt vegyész rendőrségtől ( :) ), a még enyhén lúgos masszát megnyalva állapították meg, hogy hol tart a folyamat (“Zungenstich”). (A lúgtartalmat jelzi a nyelvünk hegyét megcsapó enyhe áramütésszerű csípés.) A “felsál szappan” készítői –ha jól értettem a leírást - nem főzték át teljesen a masszát, hanem amikor a kavarókanálra kivéve már rákötött a szappan, a főzést befejezték. A tökéletlen főzés hátránya volt, hogy amennyiben a “pálma felsálban” túl sok olaj maradt, akkor hosszasabb tárolás esetén sajnos a színszappan finom, kellemesen ibolyaszerű illatát felváltotta az avas szag...
További technikai részletek elolvasásától most megkímélem magam (meg másokat is), inkább “marháskodok” egyet a konyhában – maradok a kaptafánál, mert ott tanul csak igazán az ember! :)