A RICINUS, A BOLGÁR KOMMUNISTÁK ÉS A TENZIDEK TÖRTÉNELME
Remek hangulatban telt a tegnapi napom egy mini szappanos összejövetel keretében Balatonfűzfőn, vendéglátónk a „La Rosa Naturals”, akinek hála és köszönet a meghívásért és a felülmúlhatatlan ellátásért. Jelen volt a találkán egy görög-bolgár családi vállalkozás két képviselője, Tuli és Mitko is, ezt a kis bejegyzést most nekik ajánlom…
Szóba került itt már sok minden, többek között, hogy mi az összefüggés Oszama bin Laden és az arabmézga között, vagy az, hogy mi köze van Alfred Nobelnek a szappankészítéshez… Ezek után bátran vállalom ebben a posztban Todor Zsivkovot!
Ha választanom kellene az olajok birodalmából, hogy melyik is az abszolút kedvenc, akkor az én választásom a mai fejemmel bizonyosan a ricinusolajra esne… A ricinusolaj nagyon izgalmas zsírsav összetételű: csupán 2-6% olajsav, 4% linolsav és nagyrészt, körülbelül 85-95%-ban ricinolsav alkotja, mely egy egészen egyedülálló, érdekes vegyület. Ez egy hidroxisav, szerkezetileg hasonló az alkoholokhoz, oldódik tehát alkoholban is, így annak ellenére, hogy rendkívül sűrű és zsíros érzetű maga az olaj, mégis a szárító olajok csoportjába sorolható. Alacsony molekulatömegű, így könnyedén behatol a bőrbe, bőrpuhító hatással rendelkezik. A ricinusolaj komedogén indexe alacsony (1-es), nem irritáló hatású, de akanthotikus aktivitással rendelkezik, azaz a hámréteg megvastagodhat tőle. (Ez nyilván lehet jó és rossz is- bőrtípustól és a használt mennyiségtől függően). Nagyon sűrű, világos színű és nem erőteljes ízű, fényesen csillogó és ragacsos érzetű. Annyira nehezen folyik, hogy a viszkozitási skálán például míg az olívaolaj viszkozitása 47-es, a ricinusolajé eléri a 293-at! Stabil elegyet képez a méhviasszal is, így utóbbi tulajdonságai magyarázzák, hogy miért használják a ricinusolajat nagyon sokszor ajakrúzsokban, ajakbalzsamokban és dezodorokban, illetve egyéb olyan kozmetikumokban, ahol fontos a vízlepergető jelleg és az, hogy az olaj egyben ne akadályozza a bőrlégzést (pl. cink-oxidos popsikenőcs). A ricinusolaj tartalmaz néhány fitoszterolt (ß-szitoszterin, kampeszterin és sztigmaszterin), melyek gyulladáscsökkentő hatásúak, emiatt viszketegség esetére is enyhülést kínálhat a használata. Sajnos E-vitaminban nem bővelkedik, így ezt sose sajnáljuk ki a készítményeinkből, amiket ezzel az alapanyaggal állítunk össze, ha azt szeretnénk, hogy hosszabban eltarthatóak legyenek. A ricinolsav fájdalomcsillapítónak és antibakteriálisnak tekinthető, így sok lábápoló termékben, de zsíros, pattanásos bőrre szánt krémekben is megtalálható.
Ha politikai karrierre vágyunk, akkor érdemes a növénnyel is közelebbi barátságba kerülni, vagy inkább éppen elkerülni a közelebbi ismeretséget. A ricinus magjai tartalmazzák a ricin nevű fehérjét, amely olyannyira mérgező, hogy egyetlen mag is halált okozhat. Egy, a biológiai fegyverekben gyakran alkalmazott anyagról van szó, mely akár belélegezve is hat- a bolgár kommunisták (személyesen Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt főtitkárának hozzájárulásával) a múlt rendszerben több merényletet követtek el ricinnel a szocialista rendszert kritizáló bolgár emigránsok ellen. Ilyen volt a Markov- gyilkosság: Markov a Szabad Európa Rádiónak dolgozott és 1978-ban hunyt el egy 1,5 mm átmérőjű, ricin tartalmú fémgolyótól, melyet a combjába lőttek bele úgy, hogy szinte észre sem vette…
Maga az olaj ugyan nem veszélyes, de a gyógyszertárakban amellett, hogy a hajápolásban gyakorta használt szerként árulják, egyfajta hashajtóként forgalmazzák. Ahhoz azonban, hogy utóbbi funkcióját betöltse kb. 30 ml olajat kellene elfogyasztanunk, így az a cseppnyi, ami például egy ajakápolóból a szánkba kerülhet, valószínűleg még nem változtatja a sürgős dolgunkat folyó ügyekké… (Találós kérdés: na mivel süti az egyszeri bolgár kencekészítő otthon a csevapcsicsát? :)) Egyszóval… szép lassan meggyőztem magam arról, hogy ebben a rendszerben is jobb, ha az ember Párttag, és elkészítettem a következő receptet:
Szájfény Zsivkov módra:
5 g ricinusolaj
2 g lanolin
1 g jojoba olaj
néhány csepp E-vitamin
kevés mica (kommunistáknak melegen ajánlott a vörös!)
(Megjegyzés: érdemes ízlés szerint növelni a lanolin arányát, hogy sűrűbb legyen a végeredmény.)
A ricinusolaj természetesen a Kommunista Párt Szappankészítő Frakciójának is jó barátja: különleges ügynök, mely beépül szinte minden rendszerbe (a szappanoldószerekhez közelálló), emiatt szinte kihagyhatatlan az átlátszó és a folyékony szappanokból, de a sima nátronszappanoknál is selymes, ápoló érzetet biztosít, önmaga „szappan álruhában nem haboz túl sokat”, de mindenképpen megteszi a szükséges lépéseket: erősíti a vele együttműködő ügynökök (értsd olajok) habzását. Ez az egyik olaj, amivel a recept kalkulátorok (Ehh, büdös kapitalista találmány!:)) sem igazán tudnak mit kezdeni, szabad lelke van! Míg a kalkulátorok úgy számolnak, hogy minél több a ricinus, annál jobban habzik a szappan, ez a valóságban nem minden esetben állja meg a helyét. Bizonyos százalékban – a többi olajhoz mérten – felerősíti ugyan a habzást, ugyanakkor nagy mennyiségben éppen fordítva, tehát visszavetheti, folyékony szappanban pedig semmilyen mennyiségben nem érvényesül habzásnövelő hatása, éppen ellenkezőleg! Mert ahol a ricinus, ott a proletárdiktatúra! :)
Komolyra fordítva a szót (vagy majdnem)… A szappanok a világtörténelem legelső tenzidjei, felületaktív anyagai voltak. A 20. század ugyanakkor meghozta az igényt másfajta tisztítószerek fejlesztésére is. Az ipari tenzidek története többek között a szappankészítésben régebben használt természetes hamuzsír és sziksó készletek kimerülésével kezdődött, megindult a verseny egy olyan szabadalom kifejlesztésére, mely lehetővé tehette volna az ipari szódagyártást, így a nagyüzemi termeléshez elegendő alapanyagot tudott volna szolgáltatni. Az első mesterségesen előállított mosószóda a francia Nicolas Leblanc nevéhez kötődött, de a Leblanc-féle 1791-es eljárásnak komoly hátrányai voltak, sok volt a felhasznált energia és a bűzös hulladék a gyártási folyamat során.
1823-ban egy másik francia tudós, Michel Eugène Chevreul lefektette a felületaktív kémia tudományos alapjait a szappanosodási folyamatok magyarázatával, ez volt az előfeltétele annak, hogy egyéb, hasonló mosóaktív tulajdonsággal rendelkező anyagot fejlesszenek ki. 1865-ben a belga vegyész Ernest Solvay felfedezett egy új, hatékonyabb eljárást (Solvay folyamat) a szóda előállítására, ez váltotta fel a Leblanc módszert és tette lehetővé végül a tömegtermelést. Hamarosan minden háztartásban megjelenhetett az így jóval olcsóbbá váló szappan, az emberek higiéniai szokásai óriási változáson mentek át. (Itt robban be a képbe Alfred Nobel…- bővebben ITT!)
Fritz Günter nevéhez kötődik az első mesterséges felületaktív anyag előállítása: 1916-ban a BASF vegyésze alternatív megoldást keresett a glicerin előállítására. Az ismert (szappanos) módszer megváltoztatása során kapta az úgynevezett di-isopropanylnaphthalin-szulfonsavat (ez majdnem olyan, mint az eljárás, melynek neve: elkelkáposztásíthatatlanság…), ami erőteljes habzást mutatott vízzel keverve. Günter felfedezését úgy nevezték el végül: Nekal… (Még szerencse! Isopropanylnaphthalin-szulfonsavként nem futott volna be nagy karriert! :)) Alkalmas volt többek között mosó- és tisztítószerekhez, illetve nedvesítőszernek a festékiparban. A BASF az első Nekal® terméket 1924-ben dobta piacra, ezt a mai napig számos másik követte - most nem sorolnám fel fejből a nevüket az Elvtársak szíves engedelmével… :)
Végül jöjjön egy kis marxista fejmosás: az olajsamponok, illetve a mi Mindennapi Ricinusunk további története… 1834-ben ugyanis egy német imperialista, Friedlieb Ferdinand Runge bemutatta a „szulfonált olajat”, mely a manapság használt anionos felületaktív anyagok archetípusa. Eleinte olívaolajat reagáltatott kénsavval, később az olívaolaj helyébe az olcsóbb ricinusolaj került. (Bakkerakkoriban még olcsóbb volt… - Bakkerakkori egy német település… ha valaki nem tudná…:)) A kapott anyag a törökvörös olaj, azaz a szulfonált ricinusolaj, mely nagyon jó nedvesítő hatása révén régen főként a törökvörös kelmék festése (bővebben ITT) során volt használatos, innen a neve is.
Az első olajsamponok nagy októberi szocialista forradalmi áttörést jelentettek a hajápolás területén, mivel a lúgos kémhatású szappanhoz képest nem irritálták a fejbőrt és nem tették tönkre a haj szerkezetét. A haj használatukkal kezelhetőbbé, könnyebben fésülhetővé vált: a fő összetevő a törökvörös olaj volt. Sok bőrgyógyász sajnálja, hogy ezeket a készítményeket felváltották a mai komplexebb összetételű samponok, mivel egészségesebbek voltak a haj számára, habzás nélkül ugyan, de jól tisztították, egyben táplálták és védték a hajat, jól kezelték még a korpát is. Miután a törökvörös olaj egy teljes mértékben vízoldékony olaj, így sokféle kencekészítői problémát lehet vele orvosolni: alkalmas például egyfajta „superfat”-nek a házilag készülő folyékony szappanokba, de remekül használható fürdőolajokhoz vagy fürdősókba is illóolajok mellé.
Az én első levendulás olajsampon variációmról egy fotó:
Kísérleti jelleggel álltam neki egy recept összeállításának, ami eleinte nem olajsamponnak indult, de végül olajsampon lett… és nem mondom, hogy nem szorul még további fejlesztésre… :) Természetesen el fogom használni, az én vékony szálú, nem hosszú hajamon tökéletesen működik, alkalmas akár mindennapi hajmosáshoz, mert igen kíméletesen tisztít. Sűrű, erős hajnál viszont hajlamosak lehetünk kinyomni a fél flakont, mivel nem habzik fel és nem érzi a használó úgy, hogy megfelelően eloszlatta volna az anyagot mindenhová - ez persze nem jelenti, hogy nem végezte el a sampon a maga dolgát. Mindenesetre egy boltihoz szokott embernek elsőre kicsit furcsa lehet… Ettől függetlenül mindenképpen érdemes vele alapanyagként próbálkozni… Ennyit mára, és persze:
„Föl, föl, Ti rabjai a Földnek! Föl, föl, te éhes proletár!” :)
Omar Anyu, 2017. április 30.
Felhasznált irodalom:
https://www.standort-ludwigshafen.basf.de/group/corporate/site-ludwigshafen/de_DE/about-basf/worldwide/europe/Ludwigshafen/Education/Lernen_mit_der_BASF/tenside/Geschichte
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ricinolsav
https://hu.wikipedia.org/wiki/Georgi_Markov_(%C3%ADr%C3%B3)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ricin
http://swiftcraftymonkey.blogspot.hu/2009/12/castor-oil.html
http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/tudomany/torokvorosolaj