TERMÉSZETES SZAPPAN SZÍNEZŐK 2.
Bizet: Carmen... izé... kármin!
A hagyományok, a nyuszi répája meg a tojásai
Kirándulás a természetben: hullámzó kékség, csipkés ormok
A növényekkel történő szappan színezés be kell vallanom, hogy a szívem csücske. Semmiféle tiritarka, színes kézműves szappan nem tud olyan szép lenni a szememben, mint egy alkannával, paprikával vagy festőbuzérral mintázott alkotás, még akkor sem, ha ezek a növények sosem adnak olyan rikítóan tiszta, világítóan erős színeket, mint amit mica csillámokkal, vagy a kozmetikai pigmentekkel érhetünk el. Sokan úgy gondolják, hogy az utóbb említett, szappanszínezéshez használt anyagok is természetesek, vagy lehetnek természetes eredetűek. Így igaz, bár inkább úgy lenne helyes fogalmazni, hogy léteznek natúr kozmetikumokban elfogadott, illetve nem elfogadott dolgok, az pedig, hogy az iparilag előállított színezékek közül ki mit tekint természetesnek egyéni ízlés kérdése. Itt van például a folyékony kármin vagy a folyékony karotin esete. Ha azt mondom „kármin”, akkor mindenki rávágja, hogy „igen, az természetes!”. Ha viszont úgy nevezem, hogy bolti piros ételfesték, azaz E120…? A porított bíbortetű önmagában instabil festékanyag (lásd ITT), ezért a legtöbb természetes eredetű színanyagot az iparban stabilizálják különféle sókkal, antioxidánsokkal. Természetesnek tekinthető-e, ha már így feldolgozzák? A kozmetikum gyártóknak persze kapóra jön, hogy tulajdonképpen minden felhasznált anyagot valamilyen, a környezetünkben található, azaz „természetes” alapanyagból állítanak elő (semmit sem importálunk egyelőre a Marsról), mert így könnyen kampányolhatnak bármilyen általuk előállított termék „natúr” természetét hangsúlyozva. De vajon hol húzhatjuk meg a határt, ha nem csak a pénz lebeg a szemünk előtt, hanem a tisztesség is?
Gyorsan befejezem a mai szónoklatot, hiszen az előző kérdésre nem létezik megfelelő válasz. Az egyik ember így, a másik meg amúgy gondolja és fog érvelni a saját igaza mellett. Annyit azért leszögezhetünk, hogy szó szoros értelemben természetes színezék az, amikor mondjuk egy általunk gyűjtött növénnyel, vagy nyers agyaggal (mert vannak ezek között is mesterségesen színezettek a természetesek mellett, lásd a webáruházak szappanban színét vesztő lila agyagját), tehát valamilyen iparilag feldolgozatlan (és emberre ártalmatlan) anyaggal dolgozunk - ebben az esetben viszont jobb, ha nem várunk műanyag színeket…
A növényi festékanyagok szeszélyesek – ezzel mindig számoljunk! A színek az éppen adott körülményeknek megfelelően alakulnak ki, sokszor nem lesz a kapott árnyalat homogén sem, de éppen ez adja a szépségét, varázsát. Éppen az, hogy látszik rajta a természetesség, az élet ujjlenyomata. Ezen a ponton szeretnék reflektálni a mai szappanomra, mert nagyon érdekes dolgot figyeltem meg a kínai gyöngykölessel (zi cao) kapcsolatban. Az előző szappanom tökéletes kék lett a macerátumától, ám sokan panaszkodtak, hogy szürkét, vagy zöldes színt kaptak. A nyers masszát keverve arra lettem figyelmes, hogy a pudingnak mindig csak a teteje kékül erőteljesen, belül pedig zöld marad a szappan. Rögtön a kékfestők jutottak eszembe, ahol az indigóval színezett anyag a festőléből kivéve még zöld, majd az oxigén hatására hirtelen bekékül: a kulcs - legalábbis az egyik - tehát itt is az oxigén! A múltkor kicsi szilikon formában a felületek nyilván könnyen oxidálódtak, így a kapott szappanom erőteljesen kék lett. A mostani öntés azonban tömb formában történt, a felület itt is kék, de a vágott részek mindenhol zöldek voltak erős kék kerettel. A még szinte puha massza viszont pillanatok alatt váltott színt, a folyamatot muszáj volt megörökíteni, hogy másoknak is megmutathassam:
Ugye milyen izgalmas? :)
Csülleng riport
- Mondja, kedves…! Ki ültette így fel Önt, erre a kerti buckára?
- Egy nagydarab asszonyság volt, még a múlt évben. Palánta koromban locsolgatott, aztán ide kerültem, azóta felém se nézett. A csigák! Azok bezzeg rendszeresen jártak erre, rágták a fülemet, hogy költözzek, mert majd meglátom, hogy nem lesz ennek jó vége…!
- Valóban nincs valami jó színben, Barátom! Mi történt?
- Kikérem magamnak! Mi az, hogy nem vagyok jó színben? Én, mint Minden Csüllengek Legcsüllengebbike? Mindig jó színben vagyok! Hol zöld, hol kék. Ahogy tetszik.
- Na, de ki tépázta így meg Kelmedet?
- Hát Omar Anyu, hogy a kánya vinné el…!
A sok magból sajnos 3 árva tő maradt meg a kertemben a festő csüllengből, a növénnyel való első kísérletre jó ideig kénytelen voltam várni: én úgy tudtam, hogy a színanyagot a másodéves növényből nyerik, de azóta kiderítettem, hogy már tavaly is nyugodtan leszedhettem volna a növényt. 3 tő nem sok, de idén ősszel végre készítettem egy képriportot arról, hogyan kell a zöld levelekből kinyerni a szép kék csülleng pigmentet. Rengeteget olvasgattam róla régebben, igen bonyolultnak tűnt ezeknek az ún. csávaszínezékeknek a hosszas erjesztéses folyamatokkal történő előállítása, ehhez képest meglepően gyorsan ment a dolog.
Nézzük lépésről lépésre!
Megtörtént a csülleng szüret! A leveleket alaposan megmostam bő vízben, majd kisebb darabokra vágtam.
A vizet elő kell melegíteni 90 Celsius fokra, de nem kell felforralni. Állítólag jobb, ha esővizet használunk, én sima csapvízzel dolgoztam.
A leveleket tegyük a meleg vízbe, 10 percig áztassuk őket a kb. 80 fokon! Ezután egy előre elkészített jégakkus hűtőfürdőbe kell állítani a fazekat, mert a csülleng főzetet nagyon gyorsan (5 perc alatt) vissza kell hűteni 55 fokra, különben a kék pigment lebomlik.
A visszahűtött főzetből le lehet szűrni a leveleket - nyomkodjuk őket jól ki gumikesztyűben.
Az eredeti angol leírásban mosószódát javasolnak az oldathoz adni, ezzel érik el a megfelelő lúgos kémhatást (pH=9 körül), ami szintén szükséges a pigment születéséhez. Ennél jobb megoldás a hamuzsír, mivel a későbbiekben levegőztetni kell a levet habverővel – a hamuzsír pedig ebben az esetben egyáltalán nem habzik fel. A kb. 2 liternyi léhez ebből elég egy csapott teáskanál, de akinek csak mosószódája van otthon, annak is ezt a mennyiséget ajánlom. (Nekem valamivel magasabb lett 9-nél a pH, de nem okozott gondot.) Figyelem: a lúgot minden esetben a már lehűlt léhez adagoljuk, különben a kék pigmentet tönkretesszük.
Az oxigén döntő szerepet játszik a kék szín megjelenésében, ezért az oldatunkat egy habverő segítségével levegőztetnünk szükséges.
Íme a megjelenő gyönyörű kék szín – már az edény oldalát is szépen megfogta, igaz?
A sötétzöld oldatot valamilyen üvegedényben érdemes ülepíteni – a műanyaghoz hozzátapad a színanyag. Az ülepítés minimum 2-3 órát tartson, de én – biztos, ami biztos – egy egész hétig a lé felé se néztem. Szépen látszik az üveg alján, ahogy a pigment összegyűlik. Ekkor esetleg óvatosan le lehet önteni az oldat tetejéről valamennyit, vigyázva, hogy a festéket ne öntsük vele.
Egy hét után nekiálltam leszűrni a pigmentet: ehhez egy nagyon sűrű szövésű anyagra van szükség, mint például a selyem.
Már az első cseppek után látszott, hogy sikerrel jártam- a port magán az anyagon érdemes kiszárítani.
Új tapasztalatokat szereztem ezzel a növényi színezékkel kapcsolatban, olyanokat, amik abban az esetben is segítségemre lehetnek, ha a növénnyel, a belőle kinyert kék pigmenttel szappant szeretnék színezni: CP szappanban nem szerencsés a használata, mert az erősen lúgos közeget és a magas hőt (lúgoldat, gélesedő, vagy csak erőteljesebben melegedő szappanmassza), de főleg a kettőt együtt egyáltalán nem éli túl. Kérdésessé vált számomra az a szappanosok közt terjedő nézet, hogy a kék indigó por szebb színt ad, ha a lúgoldatba keverjük, próbáltam, de nekem egyáltalán nem hozott a módszer pozitív eredményt – a csülleng majdnem ugyanaz a színanyag. A következő kísérlet egy csüllenggel színezett meleg eljárásos szappan lesz tehát…
Egy kis kékség! Vajon kijön majd a selyem kombinémból vagy kénytelen leszek az egészet kékre festeni? :)
Omar Anyu, 2017. október 08.
Forrás:
http://www.woad.org.uk/html/extraction.html
Bizet: Carmen… izé… kármin!
Szeretem az operákat, legyen az szappan, vagy klasszikus - mindkettő szakmámba vág! :) Szóval a minap, miközben a Habanerát dúdolgattam magamban és a kezembe akadt az a kis tetves zacskó… az a bizonyos. Amiben az a ragyogóan rubint színű por van. A bíbortetű, vagy ismertebb nevén kármin. Olyan lázba jöttem, mintha maga Placido Domingo lépett volna színpadra, és én lennék mellette a tüzes cigánylány, Carmen, Bizet operájából. Előkaptam a szappanfőző üstöt, kanalat meg még, ami egy főzött szappan elkészítéséhez dukál (házi pálesz, tábla csoki, füstölő és gyertyafény…), és nekiláttam, hogy hosszú évek után megint tegyek egy tetves kísérletet, mert a legutóbbi nem sikerült túl fényesen (lásd ITT)…
Egy időben teljesen meg voltam győződve róla, hogy a kármin instabil festékanyag, a mostani szappanom és újabb olvasmány élményeim azonban alaposan rácáfoltak a „babonaságaimra”. Rendkívül erős festék, a lúgos közeg pedig még jót is tesz a színének. Állítólag sok szintetikus festékanyagnál is stabilabbnak bizonyult, bár – biztos, ami biztos – én most használtam némi antioxidánst is a szappanba. Ahogy azt a képen láthatjátok, szép, egyöntetű, különleges szappanszínt kaptam. Nem piros, hanem kármin. Jellegzetesen és mindörökké.
Az antrakinonok csoportjába sorolható festékanyagot már a közép- és dél amerikai azték és maja népesség is használta főként kelmefestéshez. A gyarmatosítást követően a kármin vált Mexikó legjelentősebb kiviteli cikkévé az ezüst után. Oly értékes árucikk volt egykor, hogy még a londoni tőzsdén is jegyezték az árfolyamát jó ideig. Nem kell azonban ilyen messzire utaznunk ahhoz, hogy megfelelő tetveket találjunk a szappanunkba: Európa mediterrán éghajlatú területein él a karmazsintölgy (Quercus coccifera), a karmazsintölgyön pedig a karmazsintetű (Kermes ilicis). A karmazsin - a kárminhoz hasonlóan- méltán elhíresült természetes színezék volt, melynek első említését az Ószövetség lapjain olvashatjuk. A keresztény kegytárgyakat előszeretettel festették karmazsinnal, mert Krisztus vérét jelképezte a keresztfán. 1464-ben, II. Pál pápa nyilvánította a „bíborosok színévé”. Így már tudjuk, hogy mi az összefüggés a szappan, a tetvek, az operairodalom, az aztékok és a bíborosok között… nyugi! Jövök máskor is a történeteimmel! :)
Omar Anyu
Biatorbágy, 2017. nov. 28.
Csülleng csüggedelem
Az őszi csülleng szüretet követően ígértem magamnak egy kísérletet a kék pigmenttel meleg eljárásos szappan esetén, az eredmény a képen látható. A csüllengpor csak azután került a masszába, mikor az már nem, vagy minimális mennyiségben tartalmazott szabad lúgot. Az eredmény: zöld. Érdekes módon találtam néhány türkiz foltot a tömböt felvágva, tehát valószínűleg mégis léteznek azok a körülmények, melyek mellett a festő csülleng kéket fest szappanban. A dolgok jelen állása szerint úgy tűnik, hogy el kell találni, pontosan milyen kémhatás mellett kerüljön a növény a masszába: a túl magas pH mellett szürke, míg a túl alacsonynál zöld színt kaptam.
Kék az ég és kék a zöld,
kék a fa és kék a föld…
Kék a madár, kék a tó,
kéken kék a kék folyó.
Kék a ház és kék a lány,
kék a hegy és kék az árny…
Kék a Nap és kék a folt,
kéken kéklik fenn a Hold.
(Devecsery László: Kék-játék)
A hagyományok, a nyuszi répája meg a tojásai
2018 húsvétja alkalmából egy rövidke bejegyzéssel szeretnék kedveskedni a természetes színezékek sorozatban. Répás szappant még soha nem készítettem, s minthogy a nyuszi szereti… meg aztán nemrég láttam egy gyönyörű sötét narancs szappant, amihez az volt írva, hogy répalével készült. Gyanús volt, de mivel én magam sosem próbáltam, így felvettem az „elkészítendők” listájára. A karotinoidok szépen tartják a színüket lúgos közegben, ezért nyugodtan ajánlom bárkinek a répás szappankészítést retek ellen… akár mogyoróolajjal! :) Persze jól sejtettem, nem lett a préselt répalétől sötét narancssárga a massza, de a végeredmény így is szép. A kész szappantömb úgy várta a felvágását az asztalon, mint egy finomra érlelt, méretes sajtdarab a nagy francia séfek konyhájában. Így aztán a nyuszinak szántam, de az egerek ették meg…
Na, most mit kapjon a nyuszi? Nagy volt a dilemma, de végül a húsvéti ünnep kisegített a bajból: a hagyomány szerint ilyenkor jó neki a tojás is! Öntöttem hát egy magyaros szappant kalocsai paprikával színezve (most szép lazac színe lett – nagyon érdekes, hogy mennyire függ a kapott szín a paprika típusától), a rózsamuskátli – más néven geránium, azaz Pelargonium graveolens – illóolajával készült, és elővettem az egyik régi magyar motívumos pecsétemet… Amíg a szappanokat pecsételtem a piros tojások is elkészültek, végül szedtem egy barkaágat (a húgom vázájából… bruhaha), hogy a következő kompozícióval köszönthessem az újjászülető világot:
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Omar Anyu, 2018. április