contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

AVASODÁS

 

avas szappan     A házi szappanok avasodását tárgyalni elengedhetetlen. Még akkor is, ha a jelenség csupán esztétikailag kifogásolható, az esetek nagy részében az egészségre nem gyakorol hatást, a szappanunk ettől tehát nem válik használhatatlanná. Vannak olyan szerencsés szappankészítők, akik talán még nem találkoztak a jelenséggel (ennek számos oka lehet), de sok ismerősömmel beszélgettem már a témáról, hiszen többünkben felmerül, hogy ha kiadunk valamit a kezünkből, az ne okozzon a használójának csalódást és a későbbiekben a házi szappanok irányában egyfajta bizalmatlanságot azáltal, hogy esetleg besárgul, kellemetlen szaga lesz.
     Sokféle tapasztalat és sokféle elmélet kering ezzel kapcsolatban, most megpróbálom ezeket egy csokorba gyűjteni, és ismét módomban áll megosztani valós kísérleti eredményeket is a nagyszerű Kevin Dunn vegyész professzor jóvoltából.
     Vizsgáljuk meg talán legelőször azt a kérdést, hogy nagy valószínűséggel kik fogják magukat ezzel a problémával szembe találni. Természetesen főként azok a szappankészítők, akik mindenféle mesterséges anyag nélkül kívánnak dolgozni! Az a tapasztalatom, hogy a szintetikus illatanyagokat tartalmazó készítmények kevésbé avasodnak, mint egy teljesen natúr termék, hiszen ezeket – a piaci igényeknek megfelelően – úgy „rakták össze”, hogy maszkoltan bár, de tartósító hatású illatkomponenseket tartalmazzanak. Ilyen például a benzil-szalicilát, mely nem csupán illatanyag, hanem egyben fixáló és tartósítószer is, de a szintetikus illatok biztonsági adatlapjait böngészve egy hozzáértő nyilván számos más ilyen anyagot találhat. Azok is ritkán találkoznak szembe az avasodással, akik a szappanjaikat tejtermékekkel készítik. Sokszor emlegetjük például a tejsavból keletkező nátrium-laktátot, amely egy ún. komplexképző vegyület (megköti azokat a szabad gyököket, amik a zsírsavak bomlását, tehát az avasodást beindíthatják), egyfajta antioxidáns. A nátrium-laktátot meg is vásárolhatjuk ma már webáruházakban (bár egyszerűbb a joghurtot beletenni a szappanunkba...:)), adagolása: 50 vagy 60 % -os oldatából (100 g vízben 150 g nátrium-laktát) 10 g bőven elég 1 kg szappanmasszához, mert ha túl sok kerül bele, akkor törékennyé válhat a szappan.
     Itt pedig egy nagyon fontos ponthoz értünk: többféle avasodási folyamat létezhet, de az, ami kimondottan a szappanokra jellemző (általában) nem bakteriális eredetű, hanem oxidatív; levegőn létrejövő bomlás. Kevin Dunn professzor és csapata különböző szappanok avasodását vizsgálták laboratóriumi körülmények között oxigén és nitrogén (tehát oxigén nélküli) közegekben. A bomlási folyamatot inkubátorral (a szappanokat mesterségesen öregítve folyamatosan 60 fokon tartották) gyorsították fel, a kapott eredményeket grafikonokon rögzítették. Azt az idő intervallumot, amely alatt beindult az avasodási folyamat, indukciós periódusnak nevezték. Minél hosszabb az indukciós periódus, annál kevésbé hajlamos a szappan az avasodásra. Azt tapasztalták, hogy az indukciós periódus oxigén hatására lényegesen rövidebb volt.
     Ökölszabály, hogy azoknak a zsiradékoknak a használata kedvezőtlen a szappanokban, amelyek alap felállásban is hajlamosak az avasodásra: ezek általában a különböző lágy olajok, illetve az ezekben lévő telítetlen (így instabilabb) zsírsavak. A kereskedelemben ezt megakadályozandó úgy növelik ezen olajok élettartamát, hogy hidrogenizálják őket, tehát az instabil telítetlen zsírsavakat részben stabil telítettekké alakítják. A gondolatmenetet tovább folytatva azok a zsiradékok, amik nagyrészt telített zsírsavakat tartalmaznak (tehát a szobahőmérsékleten szilárd vajak, zsírok!!!) avasodásra nem, vagy csak kevésbé hajlamosak. Így tévképzet, hogy például a shea vajtól, vagy a disznózsírtól hamarabb megromlana a szappanunk, mint például a sokak által használt napraforgó olajtól… (Szappankészítők legtöbbször a napraforgót, repcét, de sokan a rizskorpa olajat is említik az avasodással kapcsolatban. Nekem mogyoróolajjal is volt kedvezőtlen tapasztalatom.)
     Sokat tehetünk a szappanunk tartósságának a megőrzésében, ha mindig ellenőrzötten friss olajokat és illóolajokat használunk (különösen figyeljünk a fenyőfélék és a levendula illóolajára, mert ezek eltarthatósága csekély, maximum fél év. Az IFRA például kozmetikumok esetében néhány illónál éppen a peroxid tartalmat határozza meg értékmérőként - magyarul azt, hogy adott pillanatban mennyi bomlástermék van benne…). Hatékony védekezés lehet még, ha az alapolajaink megválasztásánál a mérleg inkább a szilárd zsiradékok felé hajlik (a tiszta kókusz szappanok szinte korlátlan élettartamúnak bizonyultak), illetve ha hűvösebb helyen, érés és száradás után inkább légmentesen tároljuk őket. Utóbbi esetben arra kell nagyon ügyelnünk, hogy a szappan akár 60 nap elteltével is veszít még vizet (ezt szintén Kevin Dunn mérte), tehát zárt csomagolást addig ne alkalmazzunk. Miután az ÁNTSZ és az OÉTI szintén zárt csomagolást kér a forgalmazásnál, több, engedéllyel rendelkező szappanos ismerősöm használja a zsugorfóliát szappanjainak védelmében, de én is próbáltam már műanyag csomagolást, vannak olyan 3 éves szappanjaim, amiken nyoma sincs avasodásnak (vagy bármi más problémának) – a csomagolás, miután a szappan kevésbé érintkezett oxigénnel, megakadályozta az oxidációt.
     Kerüljük el, hogy a szappanunk fémionokkal találkozzon, mert ezek sajnos indukálják a folyamatot. Ha nem desztillált vizet használunk a készítésnél, akkor a masszába olyan oldott ásványok, szabad gyökök kerülhetnek, amiknek negatív hatása lehet a szappan eltarthatóságára.
     A legérdekesebb számomra az a vizsgálat volt, amelyben azt nézték meg, hogy vajon a szappanban maradó el nem szappanosodó olajok mennyisége mennyiben befolyásolja az avasodást. Bevallom, hogy eddig tévedésben éltem: úgy gondoltam, hogy a magasabb „superfat” gyorsabb romlást eredményez, ám a Kevin Dunn kutatócsoport által közzétett kísérleti eredmények ezt nem igazolták. Ugyanazt a receptet tesztelték 0%-os és 10%-os zsírtartalommal. Érdekes módon a magasabb „superfat” a szín erőteljesebb mélyülését (sárgulást) hozta ugyan, ám a két szappan indukciós periódusa (tehát avasodási gyorsasága) teljesen egyformának bizonyult!
     A kísérletek kiterjedtek természetesen a szappanokhoz használatos antioxidánsokra, adalékokra is. A következőket tesztelték:


- grapefriutmag kivonat
- C-vitamin (van só és zsíroldékony formája is, melyek szintén antioxidánsok!)
- E-vitamin
- nátrium-citrát
- BHT (butil-hidroxi-toluol)
- ROE (rozmaring oleorezin)
- EDTA
- E-vitamin + nátrium-citrát
- ROE + nátrium-citrát
- BHT + EDTA
- ROE + EDTA
- BHT + nátrium-citrát


     Az eredmények szintén meglepőek voltak, ugyanis az első 4 esetben (tehát a grapefruitmag kivonatnál, a C- és E-vitaminnál és a nátrium-citrátnál) nem igazolódott be ezek antioxidáns, profilaktikus hatása: az adalékanyag nélküli és az adalékanyagos szappanok színének mélyülési görbéje megegyezett. Ezzel szemben mind a BHT, mind a ROE és az EDTA több, mint kétszeresére növelte az indukciós periódust, ám a leghatékonyabbnak mégis egyes adalékok keverése mutatkozott. Az E-vitamin nátrium-citrát társaságában picivel jobban teljesített, mint e két anyag önmagában, de nem jelentősen. Érdekes eredményt hozott a ROE + nátrium-citrát páros: a hatás rosszabb volt, mint amikor a rozmaring oleorezint csupán önmagában használták.
     A legjobb megoldás a fenti lista utolsó három párosítása volt, ezek közül is kimagaslott a BHT + nátrium-citrát együttes hatása- a mérések eredményei igazolták, hogy ez a kombináció 0,1%-os adagolásban teljes mértékben képes kivédeni a szappanok avasodását.
     Sajnos azonban a butil-hidroxi-toluol (egy zsírban oldódó antioxidáns) veszélyes vegyület, egyes esetekben rákkeltő hatású, így számos országban be van tiltva (többek között ilyen Románia is)- helyette a BHA-t szokták használni (butil-hidroxi-anizol). Bár számos kozmetikumban, élelmiszerekben, sőt gyógyszer készítményekben alkalmazzák, mint antioxidánst, én egy natúr termékben megkérdőjelezném a létjogosultságát. Jobb választást jelenthet az EDTA, melyet számos bioboltban kapható szappan összetevő listáján láttam már, de szintén nem természetes alternatíva. Ha valaki mégis szeretné kipróbálni, adagolásáról a következőt találtam: 0,03% a lúgoldathoz (azaz kb. 0,5 gramm elég lehet 1 kg olajhoz...).
     Kizárásos alapon marad tehát a ROE, azaz a rozmaring oleorezin... Mik is azok az oleorezinek? Az oleorezinek főként az élelmiszeriparban használt fűszer koncentrátumok, melyeket a növényből valamilyen oldószerrel vonnak ki, amit aztán elpárologtatnak magából a kivonatból. Ugyanazokat a tulajdonságokat hordozzák, mint maga a fűszer, csak „felfokozott formában”. Nem keverendők össze az illóolajokkal, mert bár a növény illékony vegyületeit is tartalmazzák, ezeken felül egyéb anyagokat (pl. viaszfélék, egyéb ízanyagok stb.) is. A ROE a felhasználandó olajokhoz, zsírokhoz adagolandó (akár előre, tehát nem kifejezetten a szappan készítése közben), az olajok mennyiségéhez képest 0,1%-ban növeli ezek élettartamát. A natúr szappanokat készítők körében elfogadott antioxidáns.
     A rozmaringnak, mint fűszenövénynek a hatékonysága a szappanok avasodásával szemben felveti annak a lehetőségét, hogy a természetben léteznek ezen kívül is hasonlóan hatékony növényi kivonatok. Találkoztatok-e már például avas fahéjas szappannal? Mi a helyzet a régi nagy klasszikusokkal, mint a cédrus, a mirha vagy a tömjén? Nálam ezek már bizonyítottak… Kedves Szappankészítő Olvasóm! Gyűjtsd Te is a tapasztalatokat!

Felhasznált irodalom:
Kevin Dunn: Scientific Soapmaking

További cikkek a témában:

A szappan természetes tartósítása és kémhatása