contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

 Cikkolvasó

SZALAJKA

...avagy a hagyományos szappankészítés

 

Hamulúg készítése

Receptek

Mosószappan (színszappan) szódával vagy hamulúggal

Mosószappan (színszappan) mésszel

Mosószappan trisóval

Mosószappan lúgkővel

 

Íme egy kisfilm a filmhíradó archívumából arról, hogy nagyszüleink hogyan főzték annak idején nátronlúg hiányában azt a híres mosószappant...

 

 http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=4052

 

Ha rákattintunk a ’miről szól’ feliratra a kis képernyőn, akkor további információhoz juthatunk: a múlt század 40-es éveiben az erős lúg miatti balesetek okán betiltották a nátronlúgot (NaOH). A gazdasszonyok újra kellett tanulják a hagyományos szappanfőzés módját, ebben pedig különböző kiadványok, tájékoztatók és természetesen a területileg illetékes tisztifőorvosok voltak segítségükre. A nátronlúg mérgező, nagyon kell vele vigyázni. De valóban nélküle készül az a szappan, amelyhez csak szódát és meszet használnak? (A filmen ammóniák szóda: a mosószóda régi neve.)

 

Egy kis kémia:

 

Na2CO3 + Ca(OH)2 → 2 NaOH + CaCO3

 

Lefordítva:                                                 szóda + oltott mész → nátronlúg + mészkő

 

Azaz ugyanott vagyunk: nátronlúggal dolgoztunk, bár nem a konyhaszekrényből vettük elő, az igaz, ahol a gyerek esetleg rálelhet, és azt hiheti, hogy cukorka…

A valóban hagyományos szappan az ún. ókori karbonát-módszerrel készült, azaz vagy hamuzsírral (K2CO3), vagy simán szódával, azaz sziksóval (Na2CO3). Hamulúggal legelőször Mezopotámiában készítettek szappant, a szódás változat pedig az ókori Egyiptomhoz köthető (a kiszáradt, szikes tengerpartjainak köszönhetően).

Jöjjön egy találós kérdés: a legtöbben jártunk már a Fátyol-vízesésnél… Vajon mi köze a híres, szilvásváradi Szalajka-völgynek történetünkhöz?

 

szalajka: azaz hamuzsír

 

Nem akarom a kedélyeket csigázni, elárulom: hazánkban a legelső vegyipari tevékenység a hamuzsír gyártása volt- a szalajka a hamuzsír régi neve!

Ipari méreteket a 18. században öltött a fahamu előállítás Magyarországon, mely iparág a 19. sz. első harmadáig virágzott. Mintegy négymillió katasztrális hold erdőt emésztettek el a lángok a hamuzsírfőző huták áldatlan tevékenysége miatt… Hál’isten, a Szalajka- völgy ma természetvédelmi terület!

Ugyanúgy, ahogy a spanyol barillát, a magyar hamuzsírt is előkelő hely illette meg a világpiacon kiváló minősége miatt. Főként Angliába szállítottunk, azt tartották, hogy a híres angol üveg a magyar hamuzsírnak köszönhette átlátszó tisztaságát (ahogy a muránói a barillának :)).

A hamuzsír azonban nem csak az üveggyártás nélkülözhetetlen alapanyaga, hanem a vászonfehérítésnek, bőrcserzésnek, salétromfőzésnek és természetesen a szappangyártásnak. Ám a 18-19. századi magyar szappanos céhek nem ezzel, hanem a szintén kiváló minőségű hortobágyi sziksóval készítették áruikat. (A 19. század közepétől a mesterséges szódagyártás a hamuzsírt és a sziksót teljesen háttérbe szorította.)

Azt azonban tudnunk kell (ha valaki netán ki szeretné próbálni az eredeti karbonát- módszert a szappankészítésben), hogy ezekkel a növényi eredetű kálisókkal bizony nem boldogul túl könnyen az egyszeri szappanmíves! Nagy rutint igényel az eljárás.

A forró vízben feloldott szódához folyamatosan kell adagolni a zsíradékokat. A reakció során szén-dioxid keletkezik, s a kutya ott van elásva, hogy el tudjuk-e dönteni, hogy a felszálló kis buborékok a gázfejlődésből származnak, avagy egyszerűen a víz forrásának következményei. Ugyanis az eljárásnak akkor van vége, ha már nem fejlődik több gáz, azaz a zsírmennyiség elszappanosodott. Ha további olaj hozzáadására sem fejlődik több CO2, akkor az összes lúgot is elhasználtuk – véget ért a folyamat! Az üstben ilyenkor egy zavaros, vizes massza van, amelyből a szappansókat (színszappant) sózással nyerhetjük ki: ha megfelelő mennyiségű konyhasót öntünk bele, akkor a szappan feljön az oldat tetejére, ahonnan lemerhetjük. Figyelem! A színszappan sosem tartalmazza azokat az ápoló anyagokat (glicerint, a zsírok elszappanosíthatatlan összetevőit…), amiket a kisózás nélkül készült társa, ellenben a mosóhatása igen erős- itt a magyarázata annak, miért volt híres nagyanyáink mosószappanja! :)

 

Hamulúg készítés

 

A még elszántabb szappankészítők megpróbálhatják a dolgot hamulúggal is. A legjobb hamulúgot állítólag gyümölcsfákból lehet készíteni. Az első lépés magának a hamunak a kilúgozása: nagyobb mennyiségű száraz fahamut egy nagy vödörben vízzel meglocsolva egy napig állni hagyunk. (Régebben voltak erre speciális kétfenekű hordók, melyeknek a felső feneke szitaszerűen át volt lyuggatva, erre szalmát hintettek, hogy csak a lúg folyjon le az alsó részbe. Innen egy csapon eresztették aztán le az elkészített lúgos lét.) Növelhetjük a töménységet úgy, hogy a leülepedett hamu feletti folyadékot óvatosan leöntjük, s új adag hamura töltve még egy napig „érleljük”. A lúg töménységét felfőzéssel erősítjük a továbbiakban, ez a második lépés. Amikor az oldatunk eléri a 20 %-os hamuzsírtartalmat, akkor készen vagyunk: ezt azzal tudjuk ellenőrizni, hogy a lúgba tett tojás elmerül. Ha nem, akkor tovább kell folytatnunk a főzést. (A hamuzsírt úgy nyerték, hogy a vizet az oldatból teljesen elfőzték, majd kemencékben lassú tűzön kiégették, hogy az elszenesedett szerves növényi részek ne maradjanak benne /kalcinálás/. Egy durva szemcsés, kékesfehér port kaptak.)

 

Jöjjenek a hagyományos háziszappan receptek!

 

házi szappanfőzés

 

Megjegyzés 1: a recepteket még nem próbáltam ki, de hamarosan ez is megtörténik- többféle leírást találtam e témában, ezek alapján én a lentieket gondolom a leginkább használhatónak. Persze ahány ház, annyi szokás, és majd csak a gyakorlat mutatja meg, hogy mennyire működnek a dolgok… (Megjegyzéseket, tapasztalatokat szívesen fogadok!)

 

Megjegyzés 2: bázikus oldatok esetén az alumíniumedények kerülendőek!

 

Megjegyzés 3: gyapjúból készült ruhát nem szabad háziszappannal mosni!

 

1. mosószappan (színszappan) mosószódával vagy hamulúggal

 
 Na2CO3: nátrium-karbonát, mosószóda, (kristály)szóda, kalcinált szóda, ammóniák szóda, sziksó (mind u.azt jelenti!)

 

2 kg zsíradék (min. ¼ részben jó, ha marhafaggyú)

1 kg mosószóda 7 liter vízben oldva vagy kb. 8 liter tömény (!) hamulúg

kisózáshoz 1 kg konyhasó (esetleg több is)

(min. 15 literes fazék, üst…)

 

Válasszunk egy magas falú edényt, vagy üstöt (a szag miatt főzték annak idején az udvaron!), amiből az esetleg felhabzó anyag biztos, hogy nem fog kifolyni!

 

Tegyük fel a hamulúgot, vagy a vizet melegedni. Ha mosószódával készítjük a szappant, akkor azt a forró vízben oldjuk fel.

 

Javaslom, hogy a zsíradékokat előre olvasszuk össze (a marhafaggyút főzzük ki), mert úgy egyszerűbb a dolgunk. A már bugyogó, forró lúgoldathoz kisebb mennyiségeket szabad csak adagolni, mert a CO2 fejlődés miatt (lásd fenn) a massza könnyen kifuthat. Lassú tűzön, időnként kavargatva főzzük (sokáig tart!).

 

A konyhasót akkor kell az oldatba tenni, amikor a gázfejlődés már véget ért, majd megvárni, míg a szappansók feljönnek a lúgoldat tetejére, ahonnan egy vászonnal, vagy sütőpapírral bélelt ládába szedjük. Betakargatjuk, jöhet a dunszt, hogy a massza minél lassabban hűljön (ne váljék törékennyé a szappanunk).

 

Ha már eléggé kemény, akkor vágjuk kockára.

 

Megjegyzés 1: a mosószappanok általában lúgtöbblettel készülnek (a pipereszappanokkal ellentétben, ahol mindig kevesebb lúggal dolgozunk /superfat/)- házi körülmények között nem is tudták volna pontosan kimérni a dolgokat. DE: miután kisózták, a lúg az oldatban maradt!

 

Megjegyzés 2: ahhoz, hogy ilyen módon glicerines szappant készítsünk, azaz ne legyen szükség a kisózásra, komoly rutinra van szükség, de nem lehetetlen... :)

 

2. mosószappan (színszappan) mésszel

 

2 kg zsíradék (min. ¼ részben jó, ha marhafaggyú)

½ kg mosószóda

1 kg égetett mész (CaO)

7 liter víz

1 kg konyhasó

 

A fenti kémiai képletnek megfelelően a mész azért kerül felhasználásra, hogy gyorsabban, egy tömény lúggal (a reakcióban keletkező nátronlúggal) készíthessük el a szappanunkat. Ezzel egyben elkerülhető a gázfejlődés és az anyag túlzott felhabzása is.

 

A meszet először elkeverjük fél liter vízzel (oltott mész), majd hozzáöntjük a többi vizet és a szódát. (Megjegyzés: a mészoltás erős hőfejlődéssel járó folyamat, a keletkező folyadék maró hatású – vigyázzunk, nehogy ránk fröccsenjen!)

 

Az oldatot lassú tűzön felmelegítjük, 20 perc forrás után hagyjuk kihűlni. Amikor a keletkező mészkőpor leülepedett az edény aljára, akkor leöntjük a felette lévő tiszta lúgot (átszűrhetjük egy sűrű szövésű anyagon is). Ehhez adjuk a zsíradékokat, majd az egészet kevergetve addig főzzük, amíg egy homogén, habzó masszát nem kapunk. A keverést abbahagyva tovább főzzük a szappanunkat még min. 3 órán át – a szappanosodás folyamatának a lezárulásáig. Kisózzuk, lemerjük a színszappant.

 

(A továbbiakban ugyanúgy járunk el, mint fentebb)

 

3. mosószappan trisóval

 

Na3PO4: (tri)nátrium-foszfát, trisó

 

Régebben háztartási tisztítószerként alkalmazták, de ma is lehet kapni a háztartási boltokban. Rendkívül olcsó (pár száz forint) a mosószódához képest. Azért kezdték a 70-es évektől szódával helyettesíteni, mert a vizeinkbe kerülve erős algásodást okozott. Ma is használják a mosógépek vízkőmentesítéséhez, eldugult lefolyókhoz…stb.

 

Jöjjön az olcsó mosószappan recept:

 

2 kg zsíradék (min. ¼ részben jó, ha marhafaggyú)

2 kg trisó

4 liter víz

700 g égetett mész

 

Először a trisót oldjuk fel a vízben melegítés közben, majd hozzáadjuk a meszet is, 20 percen keresztül főzzük az oldatot. Hagyjuk kihűlni az egészet, majd rongyon átszűrjük.

 

Ebben az esetben a lúgos folyadékot öntjük a zsíradékokra (1/3-át később adjuk hozzá, ahogy a lúg erőségge gyengülne a főzéstől). Először nagy lángon, majd forrás után lassú tűzön főzzük kb. 3 órán keresztül, néha kevergetve.

 

Levesszük a tűzről. Pihentetjük, hagyjuk, hogy hűljön, közben még néhányszor jól átkeverjük. Amikor kellően besűrűsödött, akkor kikanalazzuk egy vászonnal kibélelt ládába. (Jöhet a dunszt és ha bekeményedett: a darabolás és a szárítás.)

 

Ennél a variációnál nem sózták ki a szappant, bár itt is érdemes hozzátenni valamennyit (4-5 ek. konyhasó megfelelő), illetve volt, ahol felvert tojást is raktak bele, hogy gyorsabban szilárduljon a massza.

 

4. a régi jégszódás (lúgköves /NaOH/) verzió

 

 Végül jöjjön egy idézet, amelyet az „életem morzsái” blogon találtam- a nagymama mesél a szappanfőzésről (ez a lúgköves / jégszódás verzió, amelyet betiltottak később):

 

visszaemlékezés a hagyományos szappanfőzésre 

 

( http://eletemmorzsai.wordpress.com/2012/08/15/mama-mesel-szappanfozes/)

 

AZ ELMÉLET UTÁN JÖHET A GYAKORLAT, TEHÁT: FOLYT. KÖV.!

 

További hírszemek, cikkek a témában:

Mosószappanok

Mosószappan (színszappan) készítés képekben, rontott szappanok, szappanmaradékok felhasználása

Csali szappan

Népi gyógyítás háziszappannal

Évszázados szappan receptek I.