Olívaszappan készítése
Sapo castilliensis, azaz az igazi kasztíliai szappan
Szükségét éreztem annak, hogy erről a témáról külön is szót ejtsek. A 100 %-ban olívaolajból készült szappan különleges helyet foglal el a szappanok világában, nem csupán története okán (t.i. ezek tekinthetőek a legrégebbi pipereszappanoknak- ghar, kasztíliai, marseille-i…), hanem azért is, mert egy olívaszappannak érzékeny lelke van- azaz elég különc módon viselkedik szappankészítési szempontból. Itt, Jordániában -az arab hagyományokat követve (meg mert hozzá tudok jutni jó minőségű, „házi” olajhoz)- belevágtam egy olívás kísérletsorozatba a tapasztalatszerzés végett (lásd kasztíliai nemesek), s természetesen „böngésztem a szakirodalmat”. Szeretném összefoglalni és megosztani a tapasztalataimat.
Miután az olívaolaj összetételében a telítetlen zsírsavak dominálnak, ezért rendkívül nehezen pudingosodik a szappanmassza. A vállalkozó kedvűek ne adják fel, jelszó: keverni, keverni, keverni! Formába öntés után csak 2-3 nap elteltével lehet egyáltalán hozzányúlni, mert nagyon puha (eleinte olyan, mint a vaj). Az érési ideje sem egy hónap (hideg eljárás esetén), hanem sokkal több- az aleppóit közel egy évig szárítják. A hosszú érés alatt fehér réteg keletkezhet a felszínén (ez más szappanoknál is előfordulhat, de az olívára különösen jellemző-nézd meg a képet itt), amitől a kezdő szappankészítő megijedhet. Az igen lassan száradó lúgos massza reakcióba lép a levegő szén-dioxid tartalmával, így keletkezik a fehérség, mely kémiailag egyszerű mosószóda. Lemosható, vagy az első fürdéskor eltűnik. Ha túl korán szeretnénk használatba venni a szappanunkat, akkor a puha szappannál tapasztalhatunk némi nyálkásságot, illetve azt, hogy rendkívül könnyen elázik és túl gyorsan fogy. Ilyenkor jobb, ha még hagyjuk a dolgot pihenni, keményedni- a hosszabban érlelt olívaszappan jobban is habzik, bár sosem válik habfürdőzéssé az esti rítus, ha ezt használjuk (minél keményebb a víz, annál kevesebb utóbbira az esély). Tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy érzékeny bőrre való, ápoló, bőrbarát tisztálkodószer, amelynek (lúgkalkulátor adatok alapján) a hidratáló és nem a habzó-tisztító (zsíroldó) hatása a domináns.
A fentiek szellemében néhány szappankészítési tanács: a gyorsabb pudingosodás és a szappan jobb száradása végett olívaolajnál általában kevesebb vízzel készítik a lúgoldatot-1 kg olajnál elegendő csupán 240 gramm víz a 380 gramm helyett. (Kezdő szappankészítők azért jobb, ha valamivel több vizet használnak 240 grammnál.) A víz leszámítolásának módszerét kizárólag hideg eljárás esetén alkalmazzuk!!! A trace állapotot hamarabb érhetjük még el, ha méhviasszal készítjük a masszát (ettől maga a szappan is keményebbé válik), illetve vannak olyan illóolajok, amik felgyorsítják a folyamatot (általában a fűszerolajok, mint pl. fahéj, szegfűszeg…). A szappan állagát javíthatjuk só, vagy agyagféleségek hozzáadásával (a sós, holt-tengeri iszapos és az agyaggal készült szappanom például igen kemény lett). A habzást segíti, ha a superfat valamilyen jól habzó olajféleség (már, ha akarunk hozzá extra ápoló olajat tenni, bár ebben az esetben nem 100 %-os olívaszappant készítünk…), jó választás a ricinusolaj. A magas cukortartalom szintén habzásfokozó hatású, például a tejféleségekkel, méz hozzáadásával pozitívan befolyásolhatjuk a habzást. (Ez sem kezdő szint: a massza a cukortól nagyon könnyen túlmelegszik, illetve a tejjel való szappankészítés különleges technikát igényel.)
A következő arányok megfelelőek (superfat 5 % körüli):
Olíva szappan recept (hideg eljárás)
1000 g olívaolaj
250 g víz
130 g NaOH
Olíva szappan recept méhviasszal (hideg eljárás)
960 g olívaolaj
40 g méhviasz
250 g víz
125 g NaOH
Olíva szappan recept (meleg eljárás)
1000 g olívaolaj
380 g víz
130 g NaOH
Ne habozz! Készíts olívaszappant te is!:)
Sapo castilliensis, azaz az igazi kasztíliai szappan
A kasztíliai szappan fogalommá vált a szappankészítés történelmében. A mai kozmetikum gyártók többsége igen tág keretek között aggatja rá az elnevezést különböző szappan típusokra, gyakorlatilag ami nagy százalékban tartalmaz elszappanosított olíva olajat, azt gyakran látják el a “kasztíliai” jelzővel. Ha azonban az ember egy picit alaposabban elmerül a szappanos élet rejtelmeiben, akkor rá kell jönnie, hogy a kasztíliai szappan nem csupán egy olíva szappan (pláne nem csupán egy csak részben olíva szappan), hanem eredeti jelentésében egy olíva színszappanról van szó.
Nem is érezném magam igazi szappankészítőnek, ha legalább egyszer az életben ne próbáltam volna elkészíteni az európai minőségi piperék ezen archetípusát... A képen látható csontszínű, tömör állagú, selymesen, gyengéden habzó, magas minőségű, bár külsőleg rusztikus szappan a legutóbbi kísérletem ajándéka. Bátran nevezem ajándéknak, mert legalább annyira örülök neki, mint karácsonykor a fenyő alatt lapuló meglepetés csomagoknak- igen, valóban meglepett már az elkészítésének a módja is!
Aki azt hiszi, hogy a színszappan elnevezés azt jelenti, hogy a kasztíliai színtiszta olíva olajból készül, azt megviccelték a magyar nyelv fortélyai, mert ugyan a kasztíliai valóban egy olíva szappan, de a színszappan elnevezés az előállítási technológiára, illetve a végtermék minőségére utal. Erről már több ízben posztoltam itt az oldalon, de most ismét összefoglalom röviden a lényegét: a színszappan egy olyan főzött szappan, melyet hagyományos úton, kisózással nyernek. Az eljárás lényege, hogy az így nyert szappan kizárólag szappant (azaz szappansókat) tartalmaz, ezáltal rendkívül tartós, beton kemény, homogén, avasodásra nagyon kevéssé hajlamos (azaz tiszta), mondhatni szappankészítői szemmel “nemes anyag”... és a kasztíliai éppen ennek a nemesi vérvonalnak az atyja!
A mai hobbisták többsége úgy képzeli, hogy a CP szappanok jelentik a szappanok között a minőséget, hiszen tartalmazzák az elszappanosított olajok egyéb összetevőit is, ú.m. a glicerint és egyéb hasznos, meg a nem hasznos (sok esetben instabil) töltelék anyagokat - ráadásul csupán ez az eljárás alkalmas tiritarka hobbi szappanok elkészítésére. A régi európai mesterek ezzel szemben minőségileg az enyvszappanokat nem tekintették versenyképesnek a színszappanokkal szemben, s így volt ez sokszáz éven keresztül, a régi manufaktúrákban színszappan gyártás folyt. Ezen kis bejegyzéssel csupán az a szándékom, hogy felhívjam a figyelmet a tényre: a színszappan nem csupán a mosószappant jelentheti, adott esetben (és ilyen az olíva olaj esete :)) igazán magas színvonalat képviselhet.
Ha meghoztam a kedvet hozzá és rendelkezel már megfelelő szappanos előképzettséggel, kedves Olvasó, akkor láss hozzá bátran! A színszappan készítést képekben ITT tekintheted meg. Készíts lassú főzőben egy nagyobb adag (én 1,5 kg olívával dolgoztam) olíva szappant túlzsírozás nélkül. (Így a legegyszerűbb, teljesen felesleges üstben “bő lére eresztve” szenvedni vele, mert a végeredmény ugyanaz. A meleg eljárásról ITT olvashatsz.) Ha a massza elérte a gél fázist, azaz teljesen átszappanosodott, akkor még frissiben töltsd át egy 15 literes fazékba, engedj rá forró vizet (a fazék félig legyen), majd adj hozzá 2-3 ek. nátronlúgot. Utóbbi szükséges hozzá, hogy a szappan feloldódjon, illetve homogén elegyet alkosson a vízzel. Főzd még vagy 20 percig, majd végy konyhasót... Ami nekem meglepetést okozott: alig kellett bele, az olíva rendkívül könnyen kisózható, olyannyira, hogy most már értem, miért volt elegendő a kasztíliai és később a marseille-i mestereknek csupán a tengervíz az eljáráshoz! :)
Jó szappanozást Mindenkinek!
Omar Anyu