contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

 Cikkolvasó

BORÓKA REGE

Szemrevaló, Lányok!

 

arab kohl (szemfesték)     A nők és (akármilyen furcsa is manapság a nyugati ember számára) a férfiak is szerették már ősidőktől fogva kiemelni az arcunk talán legfontosabb részletét, a szemeket. Szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre, egy sokat mondó pillantás elárulja szívünk és elménk titkait, egy asszony hódítani tud a szemeivel, sőt abban is hittek az emberek, hogy létezik „szemmel verés”, ami ellen főként a kicsi gyerekeket próbálták védeni. Az arab kultúrában különösen nagy jelentőségre tett szert a szépség kifejezőjeként, hiszen a muszlim asszonyok eltakart arcából sokszor csupán a szemeket láthatta a férfi, így természetes, hogy az eladó sorba került lányok igyekeztek ezt kihangsúlyozni.

     A nomád népek, így a beduinok tetoválták a lányok arcát (az idősebb korosztályra ez a mai napig jellemző), szemfestékük pedig a korom volt. De nem akármilyen korom! A boróka égetéséből, illetve más források szerint a Blepharis ciliaris nevű növény gyökérhamujából nyerték (és nyerik manapság is), mondván, hogy az megvédi a szemet a fertőzésektől (kiváló például az árpa kialakulása ellen), kitisztítja a portól, védi az erős nap sugaraitól. Szerettem volna látni, hogyan is készítik el, de sajnos nem volt a közelben „arar” (azaz boróka), így a lányok egy darab fehér szövetet öntöttek le olíva olajjal, ugyanis elégetve az is jó szemfestéket ad, bár kevésbé áldásos hatású a szemre, mint az eredeti verzió. A lenti képeken látható a „kohl” (arab szemfesték) elkészítésének módja- a tüzet csak annyira szabad letakarni, hogy kapjon levegőt, a koromnak a fedő edényre kell lerakódnia. Utóbbi megoldást a vándorló beduinok valószínűleg még Indiából hozhatták magukkal, hiszen ott készítik a szemfestéket („kajal”) oly módon, hogy egy pamut darabot égetnek el ghee lámpában, majd a keletkező kormot egy ezüst kanálra, vagy lemezre hagyják kiülni. Azon a vidéken a mustár olajjal történő égetést még egészségesebbnek tartják a szemre nézve, a keletkező kormot pedig egy csepp gheevel és egy csepp kámforral keverik (utóbbi gyerekek esetén nem jöhet szóba). A kormot a fenti képen látható tartóba kanalaztuk, felvitele a hozzá tartozó pálcával történik, melyet a koromba mártva a szem vágásának irányába kell a szemre helyezni, és a szemet rácsukva belülről kifelé végig kell húzni a pillák között.

arab kohl készítése     A gyógynövényekből készített „szempor” használata először az ókori Egyiptomra volt jellemző (legalább is erről vannak írásos dokumentumok), és eleinte kifejezetten a gyógyászati szempontok miatt használták, ám látván, hogy milyen csodálatos mélységet és titokzatosságot kölcsönöz a pillantásnak, egyre inkább az esztétikumra helyeződött a hangsúly.

     A kohl az arab világban a mai napig nagy tiszteletnek örvend, hiszen Mohammed próféta is kedvelte, így a mekkai zarándokok is szívesen festik a szemüket vele. Ám a gyógynövényekből készített kohl nem összekeverendő azzal az ásványi porral, amit e célból lehet kapni, s ami főleg antimon-szulfidból áll. Ezt a port egy „mirwed” nevű fa pálcikával viszik fel, a szembe rakva elég kellemetlen, kaparó érzést okoz, bár erről is azt állítják, hogy kitisztítja a látást.

     Visszatérve a borókára: fantasztikusnak tartom, hogy a régi népek hagyományaiban mennyi átfedést lehet találni, olyan érzést kelt bennem, mintha lenne egy ősöreg közös tudásanyag, aminek a titkait egy kis odafigyeléssel mi is feltárhatnánk… A legelső szappanjaim egyike éppen egy boróka szappan volt, s már akkor az volt számomra az egyik legérdekesebb információ e növénnyel kapcsolatban, hogy annak idején a pásztoraink a kátrányával védték arcukat az időjárási viszontagságok ellen, állataik sebeit is ezzel kezelték. Íme, most pedig a beduin pásztorok között üldögélek nap, mint nap, s amikor kikerestem az arab szótárban az „arar” (boróka) jelentését, meglepve jutottak eszembe a magyar pásztorokról az előzőekben említettek… Tehát a szem védelmére is kiváló!

     Mire használták még? A legtöbb embernek erről a ciprusféléről (ami egyébként a világon az egyik legelterjedebb fenyőféle) már csupán a szeszes ital, a gin jut eszébe. Azt azonban kevesebben tudják, hogy ennek eredete is a középkori gyógyászatra vezethető vissza. 12. századi itáliai szerzetesek fedezték fel a boróka tinktúra kiváló hatását, erre a tapasztalatra alapozva készítette el a 18. században egy holland gyógyszerész, dr. Sylvius vizelethajtó és méregtelenítő gyógypárlatát gabona szesszel elegyítve, mely tulajdonképpen a gin előfutára volt. A boróka pálinka pedig a magyar változat, erről se feledkezzünk azért meg, ha már az alkoholos italoknál tartunk…! :)

     A mai orvoslásban nagyon sokszor ijesztgetnek azzal, hogy a boróka kúra csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható, mert szakértők szerint károsíthatja a vese-és húgyúti szöveteket. Ez azonban ebben a formában nem igaz, csupán az olajával lehetnek fenntartásaink, bár a legújabb kutatások szerint a borókaolaj sem vesekárosító, amennyiben azt a növény fás részeinek felhasználása nélkül nyerik. Ami viszont igaz: a belőle nyert illóolaj belsőleg nem alkalmazható, ezt vesebetegeknek valóban kerülni kell! A beduinokkal beszélgetve elmondták, hogy régen, amikor nem volt teájuk (az arab népeknél ez központi kérdés…:)), hatalmas kondérban főzték hosszasan a boróka bogyókat, ennek levét leszűrték, és ezt fogyasztották teaként cukorral ízesítve- mégsem lettek vesebetegek, sőt! A borókatea az egyik legjobb vese-és vértisztító szer, arab források a vesekő kezelésére ajánlják, bár erre nem a bogyót, hanem a tűleveleket tartják alkalmasabbnak. Epeserkentésre, vizelethajtásra használható még a boróka lekvár is: a bogyókat egy nagy fazékban vízzel tesszük fel főni mintegy egy óra hosszára, majd amikor a bogyók megpuhultak, a víz nagyobb részét leöntjük, az egészet pedig átpaszírozzuk egy szitán. Ismét feltesszük főni, most már a cukrot is hozzáadva.

     Mind belsőleg, mind külsőleg segít bőrbetegségek esetén (erre fájának főzete a legjobb), egyrészt méregtelenítő, másrészt erős fertőtlenítő hatása végett. A fájából készült kátrányt amúgy már az óegyiptomiak is használták a testük bedörzsölésére, de a halottak balzsamozásában (a bőr konzerválásában) is szerepet kapott. Mind ők, mind a későbbiekben az arab népek rendszeresen rágcsálták a bogyóit (a mirha mellett), mert megszüntette a szájszagot, illetve a különböző gyomorbántalmakat (felfújódás, fertőzések, bélférgek…) -egyszerre 6-10 bogyó elrágását javasolják a régi arab orvosok. Természetes antibiotikum, de antivirális hatása is ismert. Csuklás megszüntetéséhez is ajánlják: 25 bogyót összetörve elkeverünk 1 liter vízben, ebből iszunk, míg a kellemetlen tünet megszűnik. Légúti panaszok, asztma, fertőzések esetén is kiváló, köhögésre mézes teája javasolt.

     A boróka köztudottan jó reuma elleni szer. A régiek elmondása szerint borókás gőzfürdőt vettek ilyen esetekben, vagy borogatást, olajos kenőcsöt csináltak a növényből. A borogatást a tinktúrájával érdemes készíteni: 20-30 bogyóra 2 dl tiszta szeszt öntve, majd egy hét érlelés után leszűrve ezt a kivonatot sötét üvegben kell tárolni. A macerátum olíva olajban készül (30 g bogyó 2 dl olajban két hétig).

     Íme, a szépségápolás és az egészségmegőrzés így jár kéz a kézben, s végül még egy érdekesség: az arabok nem csak szemfestéshez, hanem hajfestéshez is használják a borókát: bogyóját ecetes vízben kell ehhez megfőzni, így a hajat (állítólag az ősz hajat is) feketére festi, egyben megállítja a hajhullást…

     A boróka a természet csodaszereinek egyike, nem utolsó sorban hazánk egyik büszkesége, hiszen a Kiskunsági Nemzeti Parkban található ősborókás is tanúskodik arról, hogy mi, magyarok milyen nagyra értékeltük valaha ezt a növényt. A balsamum carpaticum, vagy hungaricum néven a 17. században árult magyar boróka kenőcs egykoron Európa szerte híres volt, bőrbetegségeket, keléseket gyógyítottak vele…

     Nos, kicsit elkanyarodtam ugyan a szemfestéstől, de remélem megtanultunk egy kicsit többet látni a világból…Mert a boróka kitisztítja a szemet!

 

arab szemfesték (kohl)

 

Jordánia, 2014. június 28.

 

Kapcsolódó cikkek:

Tekintetbe véve...