AL-SHIRAZI
Kígyóháj, békanyál….. denevér vizelet?!?!?
Egy olyan középkori arab recept összetevőivel szeretnélek Titeket megismertetni, amely részben tanulságos, de részben kicsit mulatságos is. A szépítőszer a 11. században élt arab orvostól, Al-Shirazitól származik. A híres gyógyító számos kozmetikum receptet közölt „A házasság könyve” című művében, mely a korabeli muszlim asszonyok közt igen nagy népszerűségnek örvendett.
Az alábbi csodarecept elkészítésével állítólag olyan hatást érhetünk el egy hét alatt, hogy a saját édesanyánk sem ismer ránk- a bőrünk fiatallá, rugalmassá, élettel telivé válik, eltűnik róla minden folt, sőt még a hegek, hímlőhelyek is!
A következő anyagok szerepeltek az eredeti receptben:
1. vízfázis: meggylé, fügelé, anyatej, tojásfehérje, vérehulló fecskefű és menta forrázat, örmény borax, denevér vizelet… akkor ezt most lefordítom a kozmetika nyelvére! A bőr hámlasztásához szükségünk van valamilyen savas hatású anyagra, erre kiváló a meggylé. Eddig még sosem jutott eszembe, hogy kozmetikumban használjam, pedig valóban jó ölet. A meggy antociánokat is tartalmaz, amelyek egyben gyulladáscsökkentő folyamatokat indítanak be a bőrben, és természetesen erről a gyümölcsről is elmondható, hogy sok ásványianyag (kálium, kálcium, magnézium, vas) és vitamin (A, B, C) található benne. A füge leve hagyományosan baktériumölő szerként volt ismeretes, tejben főzve a szájüregben lévő gennyes daganatok kifakasztásánál alkalmazták, valószínűleg a furunkulusokra, pattanásokra is hasonlóan hat. A tejféleségek szerepéről a bőrápolásban nem hiszem, hogy sokat kellene beszélnem- ezek közül is természetesen az anyatej lenne az, amelyik kifejezetten az „emberre van tervezve”, sajnos a beszerzése kissé nehézkes. A tojásfehérje számtalan arcpakolás eleme, feszesíti, rugalmassá teszi a bőrt- szintén a zsíros bőr ápolószere. (Megjegyzem: az arabok, indiaiak… inkább a zsíros bőrtípushoz tartoznak.) A vérehulló fecskefüvet nagyszüleink idejében szemölcsök, tyúkszem, ekcéma kezelésére használták, tehát gyógyítja a bőrön lévő kóros elváltozásokat. A menta megint csak a zsíros bőr ápolásához való, frissítő és fertőtlenítő hatású. A borax felpuhítja a bőrt, megkönnyítve ezáltal a hámlasztást. Most jön a DENEVÉR VIZELET… A vizeletet még csak értem- az ugye a karbamid / urea miatt fontos, én az egyik legjobb bőrápoló anyagnak tartom (lásd még: Főoldal / Buborékok / Szappan helyett). Na de a denevér hogy jön ide? Jó, jó… az ultrahangok segítségével…
2. zsírfázis: mandulaolaj- általában száraz, érzékeny bőrre szokták ajánlani (például csecsemőknek szánt készítményekben), de bármely bőrtípushoz kiváló lehet, és nem utolsó sorban a szemkörnyéki szarkalábak, ráncok nagy ellensége! :)
3. hámlasztó, bőrtisztító és keringésjavító szárazanyagok: csicseriborsó-liszt, rizsliszt, pisztácia őrlemény, kandis cukor, római mustár. Aki olvasta az indiai ubtanról szóló kis összefoglalómat (Kozmetikumok / Házikence receptek / Tán ubtan?), az gondolom ezekből már rájön, hogy ezt a receptet az arab utazók Indiában lesték el, s egészítették ki a saját szájuk íze szerint. Valójában ez egy kibővített ubtan recept!
4. még néhány gyógynövény: sáfrány, szőlőgyökér, szárított, porított tengeri hagyma. A sáfrány a bőrt élénkíti, hagyományos ubtan alapanyag. A szépségápolásban a szőlő alapú készítményeket főként az öregedésgátlásban vetik be, minden része tartalmaz antioxidánsokat, magolaja még a bőr kollagén termelését is serkenti. Itt megint egy érdekes pont következik: a tengeri hagyma (Urginea maritima). Annak ellenére, hogy Magyarországon sehol sem találkoztam még ezzel a növénnyel, állítólag a hagyományos népi orvoslásunk lényeges eleme volt, a néphit szerint egyike a boszorkányok füveinek. Jordánia hegyei közt tele vannak a sziklák vele. Nagyon komoly gyógyszeripari alapanyag, hagymájából szívgyógyszert készítenek. Miután az adagolást nagyon pontosan el kell találni, házi használatra nem ajánlják (hacsak nem patkányméregnek): a régi magyarok is úgy mondták, hogy végső esetben a hagyma dönt élet s halál kérdésében…A levele viszont bőrproblémák kezeléséhez használható, öregjeink állítólag a konyhaablakban, cserépben nevelték, s télen a megtört leveleit tették a pattanásokra, furunkulusokra. A körömágy gyulladást is ezzel gyógyították.
5. a „kötőanyag”: a gumi arábikum vagy arabmézga. Afrikában és Arábiában honos bizonyos akácfajok nedvéből nyerik. Egyfajta ragasztóanyag, de egyben egy hagyományos bőrápoló szer, régen mint bőrpuhítót és gyulladáscsökkentőt alkalmazták. A modern kozmetikai ipar a „lehúzható” szépségmaszkok (pakolások) alapanyagaként használja, amellyel együtt egyéb bőrápoló szereket tudnak az arcra felvinni. Megmondom őszintén, ez felkeltette az érdeklődésemet- ha könnyen használható, akkor a házikozmetikumokban is remek dolgokat lehetne belőle kihozni. Vízben oldódik (a bélyeg „nyalós” felén is az van!:)).
A recept egyelőre kipróbálásra vár, nyáron fogom elkészíteni, amikor könnyen be tudom majd szerezni a hozzávalókat. Át fogom alakítani a receptet, hiszen egyrészt nem mindent tudunk beszerezni a fenti anyagokból, másrészt pedig az én bőröm száraz. A tervezett összetevők:
-meggylé
-kecsketej
-vérehulló fecskefű forrázat
-urea
-mandulaolaj
-csicseriborsó liszt / zabkorpa
-kristálycukor / méz
-mustármag őrlemény
-sáfrány
-oregoni szőlőgyökér: a Mahonia aquifolium amerikai gyógynövény, elsősorban vértisztító, méregtelenítő hatásáról ismert (’yerba de la sangre’ = ’a vér füve’); stimulálja a belsőelválasztású mirigyek működését. Ami szépészetileg érdekes lehet: kiváló eredményeket értek el vele különböző bőrbetegségek gyógyításában (akné, égési sérülések, ekcéma, pszoriázis).
-tengeri hagyma
-arabmézga
FOLYT. KÖV.!!!