ILLÓOLAJOK A SZAPPANKÉSZÍTÉSBEN

Interjú Kevin Dunn professzorral

     „Vissza a természethez!”- mondta Jean-Jacques Rousseau már a 18. században, bár nem teljesen abban az értelemben, mint ahogy ez az idea a mai, modern világban megjelenik. Ő főként az emberiség szellemi megtisztulását értette ez alatt, míg mi, amikor kimondjuk ezeket a szavakat, leginkább a testi épségünkért aggódunk. Ez az irányvonal mutatkozik meg azokban a vitákban, amelyeket az egészséges táplálkozásról folytatunk, de sorolhatnék még egyéb, egészséggel kapcsolatos témát. Magyarországon a természetességre való törekvés jellemzi leginkább a házi szappankészítést is (érdekes megfigyelni, hogy arányaiban a nyugati országokban mennyivel több design szappan készül mindenféle mesterséges adalékanyagokkal, mint itthon). Ha pedig szappan, akkor illatos szappan, és ha illatos, no meg natúr, akkor illóolajjal készül, nem igaz? Ez a hozzáállás azonban igen szűk látókörű, hiszen nem minden jó, csak azért, mert természetes eredetű, illetve tulajdonképpen mindent a természetből nyerünk, a kérdés csak az, hogy az anyagok átalakítása milyen határig számít természetesnek? Illóolajat például abban a tömény koncentrációban, amiben az abba a bizonyos kis (általában) barna üvegbe kerül, nem találunk a környezetünkben. Valóban ártalmatlan? Milyen mennyiségben és minőségben tulajdoníthatunk neki terápiás hatást? S ha szappanba tesszük: hogyan fog reagálni a lúggal (átalakul-e, s ha igen, mivé)? Ezeket a rendkívül fontos kérdéseket már hosszas gondolatmenetben boncolgattam a tavalyi évben, és összegyűjtöttem a fellelhető, „hivatalosabb” (reklámoktól független) adatokat, amiket találtam, kitérve az adagolási és veszélyességre vonatkozó információkra is (útmutatók ITT). Az oldalról az EFFA allergén kalkulátor regisztrált tagoknak szintén letölthető!

     Az illóolajok és a szappankémia ügyéről azonban nagyon nehéz bármilyen ismeretterjesztő anyaghoz hozzájutni, a picit tájékozottabb szappankészítők is legfeljebb annyit hallottak, hogy „hja, a citusfélék illóolaja nem marad ám meg a szappanban!”… Komolyabb kutatási eredmények hiányában marad az ember saját tapasztalata, amire támaszkodni lehet, meg az alábbi riport, aminek rettenetesen megörültem pár nappal ezelőtt, amikor rátaláltam… :)

     Kevin Dunn professzort már számtalanszor említettem ezen a weboldalon (lásd például a múltkori cikket), a másik amerikai szakember, aki az illóolajok világában számít nemzetközi hírű szaktekintélynek, Robert Tisserand. Ő kérdez, Kevin Dunn pedig válaszol! (Az interjú első néhány kérdését kihagytam, mivel olyan egyszerű dolgok hangzottak el, hogy tulajdonképpen mi is a szappan… stb.)

Robert

      Megtiszteltetés volt találkozni Kevin Dunn professzorral a 2011-es Kézműves Szappanosok Vállalkozói Konferenciáján Miamiban, ahol mind a ketten meghívott előadók voltunk. (…)

Robert

     Melyek azok az illóolajok, illetve melyek azok a folyamatok, amik a legnagyobb valószínűséggel az illóolajok összetevőinek elpárolgásához vezetnek, s a veszteségeket hogyan tudjuk minimálisra csökkenteni?

Kevin

     Azok az illóolajok, amelyeknek alacsony a forráspontja, mely információt minden illó biztonsági adatlapján megtalálhatjuk, a meleg eljárással készülő szappanoknál veszteségeket szenvedhetnek el. Figyelmet kell fordítani arra, hogy a meleg eljárással készülő szappanmassza hőmérséklete alacsonyabb legyen, mint adott illóolaj forráspontja, amikor utóbbit a masszához keverjük.

Robert

     Szappankészítők között örökös vita, hogy vajon az illóolajok komponensei elszappanosodnak-e. Adható-e egyszerű válasz erre a kérdésre?

Kevin

     Válasz az van, csak éppen nem egyszerű. Az illóolajok bonyolult, több tucat kémiai összetevőből álló keverékek. Egy adott illóolaj tartalmazhat olyan vegyületeket, amelyek reakcióba lépnek a lúggal, mások viszont nem. A levendula illó például 42 % -ban linaloolból áll, amely nem reagál a lúggal és 22%-ban linalil-acetátból, amely viszont igen. Gyakorlatilag azonban, amikor a linalil-acetát reakcióba lép a lúggal, akkor a keletkező anyagok egyike éppen a linalool lesz. Így a hideg eljárással készülő levendulás szappan illatán az eredeti illóolajhoz képest dominánsabban lehet majd érezni a linaloolt.

     Az egyetlen módja, hogy megjósoljuk, mely illóolajok fognak a lúggal reakcióba lépni, az az, hogy megvizsgáljuk az összetevőik listáját, s feljegyezzük, hogy ezek közül melyik a reaktív. Az ilyen összetevők általában észterekből, fenolokból, savakból állnak. Létezik egy gyakorlati módszer, mellyel a szappankészítő megállapíthatja az adott illóolaj reaktivitását. Néhány csepp illóolajat érdemes belecseppenteni 1 ml szappankészítéshez használt (25-50 %-os) NaOH oldatba felhasználás előtt. Néha látványos a reakció, néha kevésbé, vagy egyáltalán nem reagál az anyag, de mindkét esetben várjunk egy-két napot, majd hasonlítsuk össze az illóolajjal vegyített és illóolajmentes lúgoldatokat. Előfordulhat, hogy nem lesz semmi különbség a kettő illata között. Azokban az esetekben, ahol változik az illat, a lúgoldat lehet, hogy nem definiálható majd jó vagy rossz szagúnak, éppen csak különbözni fog valamilyen módon az eredetitől.

Robert

     Tulajdonképpen mi történik az egyes illóolajokban jelen lévő észterekkel, fenolokkal és savakkal, amikor a szappanba kerülnek?

Kevin

     A fenolok és a savak közvetlenül reagálnak a lúggal és szagtalan sókat képeznek. A szegfűszeg illóolaj például hatalmas mennyiségű eugenolt (egy fenolt) tartalmaz. Ha néhány csepp szegfűszeg illót adunk a fentebb leírt módon a lúgoldatunkhoz, akkor a keletkező oldat világossárgává és majdnem szagtalanná válik. Az észterek ezzel szemben a lúg hatására valamilyen savanyú sóra (mely az esetek többségében szagtalan) és valamilyen alkoholra bomlanak, utóbbi gyakran illatos. Tulajdonképpen a keletkező alkoholfajta gyakran jelen volt már az illóolaj eredeti komponensei között is. Ezeknek az illóknak a szaga aszerint változik, ahogy az összetevőik aránya változik, de illatosak maradnak.

Robert

     Vannak az illóolajoknak más olyan összetevőik is, amelyeket megváltoztat a szaponifikációs folyamat?

Kevin

     Semmi jelentős. Az észterek nevét egyébként nagyon könnyű felismerni: „valami-il valami-át” (pl.linalil-acetát, metil-szalicilát, metil-benzoát). A fenolok neve nem ennyire egyértelmű, a leggyakoribb illatos fenolok az eugenol (szegfűszeg, fahéj), karvakrol (kakukkfű, oregano), a timol (kakukkfű) és a vanillin (vanília). A fenolok tulajdonképpen gyenge savak. Más, erősebb savak általában tipikusan savanyú illatúak, mint például az ecetsav az ecetben.

Robert

     Nagyon köszönjük, Kevin, ezek valóban hasznos információk voltak!

Robert Tisserand kiegészítése (és helyenként az enyém:))

     Az alábbi táblázat némi áttekintést nyújt a leggyakrabban használt illóolajok forráspontjáról, illetve arról, hogy vajon mennyire változnak meg a lúggal való találkozásukkor. A forráspont adatok online forrásokból származnak, pontosságuk nem garantálható. Néhány esetben nem találtam adatokat. Az összetevőket illetően az információk tőlem származnak, adott illóolaj leggyakoribb kemotípusát vettem alapul, ám az illóolajoknak számos (különböző összetételű) természetes változata létezik. Az „alacsony, közepes, magas” jelzés a táblázatban a forráspontra vonatkozik! A magas forráspont az alacsony párolgási sebességgel függ össze (tehát szappanban stabilabb- a szerk.). Ellenkező esetben az „alacsony” forráspont azt jelenti, hogy adott illóolaj könnyebben párolog-ami a parfümiparban az ún. fej illatokat takarja. Minél magasabb százalékban tartalmaz észtereket és fenolokat egy illóolaj, a lúggal annál inkább reakcióba fog lépni (a másik szempont, ami befolyásolja a szappanban a stabilitását- a szerk.), ám ne felejtsük el, hogy attól még illatos maradhat, sőt, a terápiás hatását is megőrizheti. Kiegészítésképpen jegyezzük meg, hogy nem kevés illóolaj tartalmaz jelentős mennyiségben karbonsavakat (ez nem hangzott el a riportban, ilyen többek között a benzoesav pl. a vetiver, styrax vagy jázmin illókban- a szerk.), ezek olyan gyenge savak, melyeknek nem tulajdonítunk maró hatást...(forráspontjuk magas, bázisokkal, azaz a lúggal sókat képeznek-a szerk.)...

Forrás: http://roberttisserand.com/2011/06/essential-oils-in-soap-interview-with-kevin-dunn/

Utóhangok...

      Szeretem, amikor emberek együtt gondolkodnak! Ezért még hozzáfűznék a cikkhez egy megjegyzést, amit a facebookon tett egy hölgy a fenti cikket elolvasva...

Kinga

     "Nem értem. Az illók forráspontja mind 100 celsius feletti, miközben a massza nem forr. Így egynek sem kellene elpárolognia."

Omar Anyu

     "A meleg eljárással készülő szappanoknál nyilatkozta ezt a prof, ebbe a melt & pour is beletartozik, meg gondolom a nagyüzemi dolgok is, ahol valószínűleg más technológiával dolgoznak, mint mi a konyhában. Én ezt úgy értelmezem, illetve nekünk ebből talán annyi az érdekes, hogy amelyiknek magasabb a forráspontja az kevésbé hajlamos a párolgásra, így (ebből a szempontból) stabilabb, illetve egy jobban melegedő (pl. mézes) masszába válasszunk inkább magasabb forráspontú illót... stb. Ehhez jön még hozzá, hogy mennyire reaktív, a két szempont pedig együttesen adja, hogy mennyire számíthatunk rá, hogy tartós lesz az illat a szappanunkban. Amúgy köszönöm, nagyon értelmes észrevétel, ezt a mai nap folyamán csatolni is fogom a cikkhez! :) "