contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

 Cikkolvasó

Gyümölcs-és zöldségtartamú szappanok

 

Sárgadinnye szappan

Bodza szappan

Acai- avokádó- aloe szappan

Kakiszappan

Kókusztörténet

Aloé-dinnye ivólé és szappan

Répás-gyömbéres olívaszappan

Mangós szappan

 

Sárgadinnye szappan

 

sárgadinnye szappanEgy hatalmas, érett sárgadinnye figyelt a hűtőszekrényemben, s miután a család jóllakott a gyümölcs felével, gondoltam feláldozom a másik felét a szappankészítés szent oltárán... Azt hallottam, hogy csodást színt hoz, s valóban: a pépesített sárgadinnye megőrizte a kellemes narancssárgát a szappanmasszában. Persze nem csak az esztétikai szempontokra gondoltam a készítésnél, hiszen a különböző gyümölcsök és zöldségek bőrápoló hatása közismert. A sárgadinnye ázsiai eredetű tökféle, gyógynövény! Vízhiányos bőrre kiváló (magas szénhidráttartalmú), a magas vitamintartalom miatt egyben az öregedő bőr ápolására használható. Frissítő aromaterápiás szempontból is- a szappanmassza sárgadinnyés illatot kapott, ami természetesen kihagyható a szappanból, amennyiben valaki a teljesen “natúr” kivitelt kedveli. Utóbbi akkor lehet fontos, ha a dinnyés szappant valamilyen gyulladásos bőrbetegségnél (kiütések, napégés... stb.) kívánjuk használni: kevésbé ismert, hogy ebben az esetben is segítség lehet ez a gyümölcs a benne található béta- karotin és a rengeteg ásványi anyag miatt, magas C- vitamin tartalma pedig a bőrmegújulást segíti.

 

INCI: elszappanosított szőlőmag olaj, kókuszolaj, pálmaolaj, házi kacsazsír, méhviasz, sárgadinnye püré

 

mesterséges adalékanyagok: kozmetikai illatanyag (sárgadinnye)


Szegényember szerencséje- bodza szappan


bodza szappanSzegényember patikája”, azaz a bodzabokor. Azért nevezték így, mert gyakorlatilag minden része: a virág, a termés, a levél, a kéreg a népi gyógyászatban használatban volt, olyan növény, ami mindenkor mindenkinek elérhető (legalábbis Magyarország területén), legyen bár gazdag, vagy szegény...  A virágból a mai napig minden jó háziasszony elkészíti évente a finom bodzaszörpöt, mely a nyári melegben frissítőként kiváló, a téli meghűléses időszakban vitaminforrás, köhögéscsillapító szer, izzasztó hatása miatt pedig lázcsillapítóként használatos. Ez tudott. Az viszont már kevésbé, hogy a többi részét mire is használták az előttünk járó nemzedékek. Én most a bogyójára koncentrálnék, hiszen ezt használtam a szappan elkészítésekor, nem pedig a virágot. Az ösztönzést egy angliai kutatás eredményei adták: az East-Anglia Egyetem az angol Táplálkozás Tudományi Intézettel karöltve azt vizsgálta, hogy honnan származik a bodzabogyó extrém bőrszerkezet regeneráló hatása. Legfőbb hatóanyagnak a bogyók élénk fekete színét adó antociánokat jelölték meg. Bevallom, titokban abban reménykedtem, hogy a szappanom gyönyörű lila, vagy kék lesz tőle. De ugyanúgy, mint az összes (antociánoktól származó) természetes növényi vörös és kék, színt váltott a szappanmasszában, sötétbarna lett. Ez azonban csak a kisebbik gond volt, a nagyobbik (legalábbis számomra zavaró) probléma: a szaga. Na ezért nem nagyon használják kozmetikumokban! Pedig óriási gyógyító erő lakik benne: a kutatások szerint karotenoidokat, rengeteg C- vitamint (C-vitamin tartalma duplája a citrusfélékének!) és antioxidáns kávésavat tartalmaz, melyek tovább erősítik az antociánok bőrfiatalító hatását. Emellett óv a vírusfertőzésektől, és nem utolsó sorban a bodzabogyó az arcideg fájdalmainak, gyulladásainak, az arcidegzsábának elismert gyógyszere. Most minderről mondjak le, csak mert büdös??? Na nem!- gondoltam, és mazochista mód elkezdtem szaglászni a nyers szappanmasszát, csukott szemmel próbálva elemeire bontani a bukét, vajon mit tudnék kihozni a dologból… Végül –szegényember ide, vagy oda- a pacsuli illóolaj és a pézsma mellett döntöttem. Drága illat olcsó gyógynövényhez: ez tehát a szegényember szerencséje! Mert végül egy erős, jó illatú szappanom lett… na és a gyógyhatása!!!  :):):)

Utóirat: a bodzabort és a bodzapálinkát a magyarok hagyományosan szívgyógyszerként használták (többek között :)) - az angolok meg csak most "kapisgálják" a dolgot, mint azt a fent említett kutatásban olvastam…:

„Ha a vizsgálati eredmények meggyőzőek, lehetséges olyan bőrvédő termék fejlesztése, amely egyben a szívre is kedvező hatású…” (Dr. Peter Curtis, kutatásvezető)

 

INCI: elszappanosított szőlőmag olaj, pálmaolaj, kókuszolaj, házi kacsazsír, pacsuli olaj, természetes növényi illóolaj keverék (pézsma illat), méhviasz, bodzabogyó püré

 

mesterséges adalékanyagok: -

 

PS: Igen, igen... a képen nem a bodza látható, de sajnos amikor fotóztam a szappant, a bodzabokor már csupasz volt. A vadszőlő pedig olyan szép, és a termése is hasonló... :)


“A” szappan (acai–avokádó-aloe)


acai-avokadó szappanA terv egy szép pasztell rózsaszín- halványzöld foltos natúr szappan volt. Az acai bogyóban reménykedtem, hogy pirosas színt fog hozni, az avokádóban viszont biztos voltam, hogy zöld lesz, mert ezt olvastam másoknál. Ehhez képest az avokadó libaf... , azaz barnászöld színű lett. Pont olyan, mint amikor megpucoljuk, és állni hagyjuk a termést. Az acai szárítmány őrleménye viszont igen szép színt hozott. Ennyit az esztétikumról. Jöjjön a hatástanulmány!

Az aloe veráról részletesen az aloe-alga szappannál olvashatunk. Köztudottan az egyik legjelentősebb gyógynövény.

Az acai bogyót most kezdik felénk is felfedezni. Az elnevezés portugál eredetű, síró gyümölcsöt jelent. Az amazonaszi bennszülöttek az élet fájaként tisztelik- itt igazán stílusos az élet fája öntőformám...  Az acai pálma gyümölcsét fogyasztó törzsek tagjairól érdemes elmondani, hogy egyáltalán nem ráncosodnak, pedig arrafelé hétágra süt a nap, és bizony nem ülnek egész nap a számítógép előtt egy sötét szobában...! :) Többek között erre figyeltek fel azok az orvosok, akik e népcsoportok életmódját vizsgálták (az egyéb egészségre gyakorolt hatásról itt most nem szólnék). A gyümölcsöt elemezve azt találták, hogy a bogyók mikrotápanyag tartalma a világon az egyik legmagasabb érték, “szuperélelmiszerként” emlegetik. Extrém antioxidáns, vitamin-, aminosav, esszenciális zsírsav- és nyomelemtartalma által akár a szövetek sejtjeinek DNS károsodásait is képes e gyümölcs regenerálni, ezáltal egyrészt bőrfiatalító, másrészt általános gyulladáscsillapító hatású, amellett, hogy a tápanyaghiányos, száraz bőr csodaszere.

Az avokádó is trópusi növény, babérféleség. Magas olajtartalmánál fogva szintén száraz, öregdő, érzékeny bőrtípusnál érdemes alkalmazni. Telítetlen zsírsavakban, A-, B-, C- és E-vitaminokban bővelkedik, a gyümölcs ezen felül rengeteg gyulladáscsökkentő ásványi anyagot tartalmaz. A pürésített változat mellett kevertem az avokádós részhez némi avokádó olajat is (superfat). Ez egy sűrű, sötétzöld olaj, “töménysége” ellenére rendkívül gyorsan felszívódik a bőrbe. Ekcéma esetén is sokszor alkalmazzák, hidratálja, puhítja a kiszáradt bőrfelületet. Az avokadin- az avokádó olaj elszappanosíthatatlan része- külön kozmetikai adalékanyagként is kapható ún. zsírkísérő anyag. A bőr felső szarurétegét borító lipidekhez hasonló, bőrrokon, ezáltal ugyanolyan védelemmel látja el a bőrfelszínt, mintha a bőr saját maga termelte volna.

Az avokádó olajat kiegészítendő az acai bogyós részbe a bázisolajokon felül jojoba olaj került. Tudni azt kell róla, hogy ez valójában egy, a bőrbe szintén gyorsan felszívódó folyékony viasz. Funkciója ebben a háziszappanban abban áll, hogy képes megakadályozni a bőr ismételt kiszáradását, így hosszabb ideig érvényesülhet a többi ápoló, hidratáló olaj hatása.

“A” szappan tehát egy száraz bőrre tervezett, erőteljes regeneráló és bőrvédő hatású tisztálkodószer lett. Az illata pedig valami fennséges! Találtam egy édes, egyben tisztaságot árasztó natúrparfümöt, amely kizárólag természetes növényi kivonatokból lett összeállítva (a termékleírás szerint), s ahelyett, hogy magamra locsoltam volna, inkább a szappanomhoz használtam fel...  Őrült szappangyártó keze alatt így válik egy “A” szappan “Ahhh! Szappan! “-ná! :)

 

INCI: elszappanosított szőlőmag olaj, olíva olaj, pálmaolaj, kókuszolaj, ricinusolaj, avokádó olaj, jojoba olaj, méhviasz, avokádó püré, acai berry szárítmány, aloe vera gél, természetes növényi parfümolaj (mix)

 

mesterséges adalékanyagok: -



„Tünemény” – tevetejes kakiszappan

 


tevetej szappan kakiszilvávalElőször szólnék magáról a gyümölcsről- a tévedések elkerülése végett… :) A kakiszilva: Diospyros kaki, azaz „isteni gyümölcs” /görög/. Szinonímái: datolyaszilva, litchiparadicsom, hurma… Őshazája India és Kína, innen indult világhódító útjára (hazánkban is termesztik). Nem elég, hogy nagyon finom, éretten lédús és mézédes, sokféleképpen fogyasztható (ajánlom kipróbálni lekvárnak, vagy aszalva – vannak helyek, ahol ételekben ezt használják természetes édesítőszernek!), de igen jelentős gyógynövény is. Igazi vitaminbomba: A-, C-, P-, B1-, B2-, E-vitaminokban gazdag. Jelentős kálium, magnézium , vas, kálcium, foszfor, mangán és réz forrás, illetve jódtartalma miatt ajánlható pajzsmirigy betegeknek, vérszegényeknek, de tulajdonképpen minden civilizációs betegségnél jót tesz, ha fogyasztjuk (de csak teljesen éretten!!!). Leveleinek forrázata vérnyomáscsökkentő, kellemesen lágy ízű teája megőrzi magas C-vitamin és béta-karotin tartalmát is. Különösen magas a csersavtartalma (tanninok) (a japánok régen az éretlen gyümölcs erjesztett szirupjából vonták ki gyógyászati célra a csersavat, a datolyaszilva csersav a mai napig forgalomban van). Erős összehúzó hatása által a kaki a legjobb gyógyszere az aranyérnek…. haha, ez elég faramuci, igaz? Természetesen bármiféle érrendszeri probléma (visszértágulat, seprűvénák) esetén alkalmazható külsőleg, illetve vérzéscsillapító hatású, kezelhető vele a fekély, térdsérülések (utóbbi esetekben is inkább a leveleit használják). Savas refluxra is ajánlható. Két igen fontos flavonoid vegyület, a kvercetin, mely a szív-és érrendszeri betegségek, a szívinfarktus kockázatát csökkenti, illetve a kempferol (astragalin), mely erős antioxidáns tulajdonsága miatt a sejtek DNS –szintű károsodását, illetve a tumorsejtek kialakulását blokkolja, szintén nagy mennyiségben van jelen ebben a gyümölcsben. A rákellenes hatás köszönhető még a shibuol és a betulin sav tartalomnak is.

Jelen esetben azonban nem a kiváló bőrápoló tulajdonság keltette fel az érdeklődésemet (a fentiekből következik, hogy az is van neki), hanem az erős színanyag, amit a gyümölcs hordoz. Érdekelnek a növényi eredetű pigmentek, ezek felhasználási lehetőségei a szappanokban. Nem bántam meg a választást, mert ilyen érdekeset szappanmasszánál még nem láttam! Amikor belekevertem a pürésített kakiszilvát a pudingos masszába azonnal elkezdett zöldülni, majd erős, azúrba hajló tintakékbe csapott át a szín (lásd a képen). Szoktam olvasgatni kémiai tanulmányokat, amik a növényekben található színanyagokkal foglalkoznak, tudtam, hogy sok olyan vegyület van köztük, amelyet – akár laboratóriumi munkában is- természetes PH indikátorként használnak. Sőt! Én is „mértem” már PH-t vöröskáposzta levével. Az egyik ilyen vegyületcsoport az antociánok, melyek általában a vörös és kék színekért felelősek, sajnos általában ebbe a kategóriába tartoznak. Ezért olyan nehéz utóbbi két színt elérni természetes úton a lúgos szappanban (akarom mondani lúgos közegben általában ugyan kék színt produkálnának ezek a vegyületek, ám ha a növény például flavonolokat is tartalmaz, akkor abból már együtt zöld lesz... stb.). Úgyhogy kezdtem örülni, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, ám ahogy a massza PH-ja lecsökkent, a szép kék is lassan visszazöldült. A szín átcsapási tartománya magasabban volt, mint ami a kész szappan természetes PH-ja. A színváltás azonban még mindig nem ért véget. Ahogy kivettem másnap a formából, szinte pillanatok alatt besötétült a zöld szín, míg végül étcsokoládé lett ebből a fürdő(mi)csodából. Kémiailag összefoglalva a következő zajlott le:

A kakiszilva tartalmaz vörös festékanyagot, azaz antociánokat (ezek felelnek többek közt az édes ízéért is), valamelyikük azúrkék színnel jelezte a magas PH-t. Azonban a gyümölcs fő festékanyaga a már említett kempferol, a polifenolok (flavonolok) közé tartozó sárga színű növényi pigment. Köznapibb nevén ezt hívják indigó sárgának (de nem egyezik a kereskedelemben ugyanezen a néven kapható festékanyaggal). (A polifenoloknak a bőrgyógyászok egyébként ránctalanító hatást is tulajdonítanak.:)) Amikor a kék szín a leeső PH miatt elhalványult, akkor a jelen lévő sárga pigment zölddé változtatta a masszát. Eddig világos. De mitől lett sötét… ???? A válasz: a datolyaszilva magas tannintartalmától (a gyümölcs óriás sejtekben tárolja a csersavat- ezért nem érezni pl. az érett gyümölcs ízén). A tanninok (azon felül, hogy szerves savak származékai és gyógyhatásúak) növényi pigmentek is. Nagyon érdekes tulajdonságuk, hogy lúgos közegben megkötik a levegő oxigénjét- ezt jelzi a szín sötétedése!

Bőrtápláló, regeneráló fürdő öregedő bőrre, vagy csak egy tüneményes szappanvarázs, nem számít! Élvezet lesz kipróbálni ezt az új szappant is!:)

 

INCI: elszappanosított olíva olaj, pálmazsír, ricinus olaj, datolyaszilva püré, tevetej

 

mesterséges adalékanyagok: kozmetikai illatanyag (füge)

 

 

Kókusztörténet


Amelyből megtudhatod, hogyan lesz 5 kókuszdióból házi kókuszolaj, kézkrém, háziszappan, bio kókuszreszelék és kókusztej, arab sütemény, no meg természetes szappanszínező … Figyelj!

 

kókuszdióA kókusztörténet úgy kezdődött, hogy a sivatagi szálláshelyemen azon kezdtem morfondírozni, honnan juthatnék hozzá kókuszolajhoz Jordániában. Mármint nagyobb mennyiségben. Olajütőből lehetséges vásárolni, de nagyon messze van. Piacra viszont szoktunk járni, egy ilyen alkalommal gondoltam egyet, s vettem néhány szép kókuszdiót. Azokon a helyeken, ahol tradícionálisan kókuszt termesztenek, készítik a kókuszzsírt háznál, tehát elméletileg egyáltalán nem lehetetlen a dolog. A shea dió is hasonlóan magas zsírtartalmú csonthéjas, a shea vaj hagyományos készítéséről pedig számos kis videófilm van fenn az interneten, tehát lehet ötletet meríteni!

 

1. Házi kókuszzsír készítése Omar Anyu konyhájában. Első lépésben kilyukasztottuk a diókat és kiöntöttük belőlük a fincsi kókusztejet (vagy inkább nevezzük kókuszvíznek). Imádjuk, nagyon egészséges. Érdekes dolgot olvastam róla egyszer: a II. világháborúban intravénásan adták be brit és japán katonáknak, amikor kifogytak az infúziós oldatból. Nagyon hasonló az emberi vérplazma összetételéhez, és teljesen steril. (Bár a nátriumtartalma alacsony, ezért elég gyorsan kiürül a szervezetből ez a fajta infúzió, a magasabb káliumtartalom pedig veszélyes is lehet.) Elfogyasztva sokkal jobban hidratálja a szervezetet, mint a sima víz (sportolók is használják), és tele van értékes tápanyagokkal, fehérjékkel, rengeteg aminosavval. Az emésztést teljesen helyreteszi, csecsemőknél is alkalmazható, megszünteti a bélproblémákat, kiűzi a bélférgeket, vizelethajtó, eltünteti akár a vesekövet. Bőrgyógyászatilag is értékes. Mindenfajta kiütést (akár bárányhimlőt, keléseket is!) gyógyít, és hidratáló képessége éppenséggel külsőleg is bevethető… Száz szónak is egy a vége: félretettem belőle egy adagot a tervbe vett kókusz szappanhoz… csakhogy ahhoz először olaj kellene! Földhöz csapkodtam hát a dióimat (az egyik sajnos már penészedett), a többit viszont szépen kibeleztem.

házi kókuszolaj készítéseNem volt nagy kedvem ahhoz, hogy kézzel reszelgessem le a dolgot, ezért körbejártam a fél beduin törzset, hogy akad-e valakinél egy daráló, vagy ilyesmi. Szerencsém volt, mert többen készítenek itt saját fűszerkeverékeket különféle gyógynövényekből és magokból, meg a kávét is szeretik frissen darálni, szóval sikerrel jártam. Egyébként ahhoz, hogy minél több olajat tudjunk kisajtolni, a legjobb, ha sikerül pürésíteni a termést (más csonthájasnál is megfigyelhetjük filmeken, ahogy hatalmas kövek közt péppé zúzzák a magvakat az olajkészítéshez). Nekem ez nem jött össze (lustaság – fél egészség), sima kókuszreszelék lett belőle, de nem bántam!:) Az anyag maga meglehetősen zsíros. Minden olajos lett; a kezem, a daráló, az edények… kezdtem bizakodni! A reszeléket részekre osztva betettem egy turmixba, leöntöttem meleg vízzel, és jól „kicentrifugáztam”. Ahogy edénybe öntöttem az így készített kókusztejet, már szépen látszott a tetején kiülő zsíradék. Hagytam kihülni, majd 24 órára hűtőbe tettem. Másnap a hidegben megkeményedett extra szűz kókuszvajat leszedtem a tej tetejéről, hááát… nem lett valami sok….

 

kókuszolaj házilag2. Kézápoló kókusz balzsam: a képen látható a kókusztej, mely első ránézésre egy mini jégpályához hasonlít az olajosan fénylő felszíne miatt. Sajnos ez a „jégréteg” elég vékonykára sikeredett, a leszedett zsír mennyisége arra viszont elég lett, hogy egy jó kis kézkrémet készítsek belőle némi ricinusolajjal és méhviasszal vegyítve. Magát a krémet meg lehet nézni a házikencék- krémek menüpontnál, itt olvashatunk egy rövid bejegyzést a zsíros krémek készítéséről is. A balzsamot akkor használom, amikor a sok mosogatástól teljesen kiszárad a kezem, sőt néha mosogatás előtt kencézek, így némi védelmi funkciót képes betölteni. Visszatérve a kókusztörténethez: mind a kókuszreszelék, mind a kókusztej továbbra is tiszta zsír volt, úgyhogy a jól bevált „kifőzzük a zsírszalonnát” módszerhez voltam kénytelen folyamodni – lemondva az extra szüzesség ábrándjáról. Jött a fazék és a gáztűzhely!

 

házi kókuszolaj készítés

 

Az első képen maga a főzés- arra kell nagyon figyelni, hogy igen könnyen kifut, habzik, inkább lassú tűzön hosszasan érdemes épp csak rotyogtatni a keveréket. Meg nem mondom, hogy meddig főztem (végül is a kókuszolaj nem hőérzékeny, úgyhogy nem hiszem, hogy ez olyan nagy probléma lenne), de a második képen látható, hogy ezzel az eljárással már jóval több olaj jött le, mint sima áztatással. A harmadik kép a hozadékot mutatja, miután másnap kivettem a hűtőből- na nem az egész jénai, megint csak a teteje a zsíradék. A tej meg továbbra is tiszta zsír- hogy nyerjem ki? Átszűrtem rongyon, de csak azt értem el, hogy a ruha olajos lett. Türelmes ember vagyok, de kezdtem csúnyákat gondolni… aztahétmeganyolcát!

 

3. Kókusz köpülés. A régi szép időkben, amikor lelkes sajtgyártó voltam, s nem a szappankészítés alkímiája, hanem a tejtermékek előállítása kötötte le a figyelmemet, anyukám egyszer megmutatta, hogyan kell házi tejből a legegyszerűbben vajat köpülni. Bele kell tenni egy műanyag palackba a jól lehűtött tejből kb. negyed litert, majd le kell ülni szappanoperákat nézni a tv elé, s közben monoton ütemességgel le s fel kell rázni az üveget. Higgyétek el, összejön a dolog. Tehát fogtam a jó hideg kókusztejet, beletöltöttem valamennyit egy ásványvizes palackba. Ráztam… ráztam… összeállt valamennyi zsíradék. Örültem. Aztán ránéztem a hatalmas fazék kókusztejre. Nem örültem. Gondoltam egyet, s felkaptam a fazekat, átszaladtam vele a szomszéd pásztornénihez, akitől a minap kaptam egy jó nagy adag kecsketejből készített isteni vajat, mutattam neki, hogy mi van. Kiröhögött, de beletöltötte a köpülőbe (olyan, mint egy mini centrifuga), aztán megkínált egy pohár zsályateával. Hát így köpültem én a vajat itt, Jordániában. A teljes hozadék: kb. 25 dkg kókuszzsír 5 nagy kókuszdióból. Höhö… de még mielőtt megmutatnám a szappant….

 

házi kókuszreszelék4. Házi kókuszreszelék és beszbosza. Végül is igazán nem mondhatom, hogy a sok hűhó semmiért volt, mert elég komoly mennyiségű kókuszreszelékem lett, amint a képen is látható. És garantáltan bio, teljesen friss. A legjobb iziben készíteni belőle valamilyen finom sütit, lehetőleg a kókusz húsából főzött maradék kókusztejjel, amit akár üdítőnek is megihatunk. Hmmmmm….. Van itt egy finom arab sütemény, a neve:

Beszbosza

 

1 pohár cukor

1 pohár búzadara

1 pohár kókuszreszelék

½ pohár olaj

1 pohár kefír

(1 pohár kókusztej- ez saját ötlet, eredetileg nincs benne!)

2 egész tojás

vanília (ízlés szerint)

1 kk. sütőpor

 

Nagyon egyszerű, csak össze kell keverni, s alacsony hőfokozaton (mint általában a piskótatésztákat) kisütni. Amikor az egész elkészült nyakon szokták önteni egy virágvizes cukorsziruppal, melybe általában némi citromlevet is nyomnak (én citrom nélkül szeretem, jázminvízzel…:)) Jó étvágyat! (Bár ez egy szappanos oldal, de azért néha tehetünk kivételt…)

Megjegyzés a kókuszreszelékhez: nem könnyű kiszárítani, mert továbbra is zsíros, ki kellett tennem a napra!!! (Különben bebüdösödik, akkor is, ha az ember rendesen forgatja.)

 

5. Kókusz szappan egyenesen a fáról. Az eredeti terv az volt, hogy a saját kókuszolajból egy tiszta, 100 %-os kókusz szappan lesz, és a lúgoldat is a lecsapolt kókuszvízből készül. Kíváncsi voltam, hogy milyen egy „teljesen házi” kókusz szappan. Aztán ránéztem a 20 dekányi anyagra, és inkább kiegészítettem még 25 dkg pálmazsírral. A két, tökéletesen szappanosodó, úgynevezett enyvzsír: kókusz és pálma, a szappankészítés alapolajai- egyszerű recept illatanyag nélkül. A meglepetést viszont a kókusztej („víz”) okozta: lúg hatására narancs színűvé vált… Kókusz szappan, ami narancssárga…?!? Végül nem igazán színezte el a masszát, épp csak krémszínű lett. Az illata pedig édeskés, tejszerű. Érdekes. Szappanöntő formának most műanyag fagyis dobozkák tetejét választottam. A végeredmény 5 kicsi ámbár isteni, krémesen, dúsan habzó szappanremekmű, íme:

 

kókusz szappan

 

6. A kókusz, mint természetes szappanszínezék. A kókusztej színváltozása szöget ütött a fejemben, a szappanomban is maradtak picinyke kókuszhéj darabkák, amiket némileg bordósnak láttam. Azt is tudom, hogy a szantálfával például vörösre szokták a gyapjút színezni. Lehetséges, hogy a kókuszhéj is tartalmaz valamilyen érdekes színanyagot, fogtam hát, és a lefejtett szőröket és a héjdarabkákat beáztattam vízbe… Íme az eredmény:

 

a kókusz, mint természetes szappanszínezék

 

 

A bal oldalon maga a kókuszos festőlé, a jobb oldalon pedig kevertem bele egy pici lúgot. Ilyenkor a narancsos árnyalatát nem veszíti el, de a szín sötétedik. Amikor a lúgoldatot készítettem vele, gyönyörű mahagóni színű volt. Hogy milyen lett a végeredmény a szappanban? Nézzétek meg itt: „A dióhéjba zárt virágesszencia”.

 

Koktél 2. rész- Aloé / dinnye ivólé és szappan

 

Aloé vera- görögdinnye szappanHogy hogyan kezdődött? Hát úgy, hogy a kisfiam elhasalt az utcán egy hatalmas görögdinnyével… A történet első részét a gyógykrémek menüpont alatt olvashatjuk (Koktél 1. rész- Aloe vera gél házilag).

Két felhasználandó anyagom volt a konyhán: négy hatalmas, mézédes görögdinnye és egy nagy adag saját készítésű, friss aloé gél. Úgy döntöttem, hogy ez a két, többnyire vízből álló növény nagyon is összeillik. „A sors keze van a dologban!”- gondoltam, s munkához láttam. :)

Az első dolog volt, hogy azt a dinnye mennyiséget, amit sehogy sem sikerült legyűrnünk a torkunkon, feldaraboltam, majd – gyümölcsprés híján – turmixgépbe tettem, hogy aztán egy szűrőn kinyomkodhassam a levét. Eddig még sosem készítettem dinnyés ivólevet, de itt, Jordániában szokás, s többen mondták, hogy próbáljam meg, mert lehűtve a melegben remek frissítő. Természetesen a második gondolatom rögtön a szappankészítés volt- vajon milyen lesz…? Dinnyelé, igen, a sárgát már próbáltam, az (ha szépet fog ki az ember) egészen jól színezi a masszát, ilyen a sütőtök is, őrzi a színét a szappanban… ez a vörös tökféle mit fog csinálni?

Abban biztos voltam, hogy simán a vizes, híg görögdinnye leve nem hozhat erős színt, ám arra gondoltam, hogy ha főzéssel besűrítem, akkor „kevesebb lében több pigment” alapon kisülhet belőle valami. Főzés közben gyönyörű sötét mályvás-vöröses színek kavarogtak a fazékban. Amikor elkészültem és lehűtöttem az egészet, kivettem egy kisebb, kísérleti adagot, amibe tettem egy kis lúgot… és nem váltott színt, a piros piros maradt benne! „Eeeeez igen!”

Másnap aztán nekiláttam. Volt valami azonban, amire előre nem számítottam (pedig számíthattam volna, ejnye!), és ez a magas cukortartalom. A szabály: minél cukrosabb, annál forróbb, és minél forróbb, annál jobban megég! Ezt most mindenki jól jegyezze meg, mert én majdnem pórul jártam. Amikor a lehűtött és besűrített dinnyelében fel akartam oldani a lúgot, az majdnem kifutott- ha nem a mosogató csapjában kevergetek és nem magas falú edényben, akkor lehet, hogy végigfolyik a konyhámban a maró oldat. Habzott és rendkívül büdös volt… ilyet még nem láttam. Végül kaptam egy rozsdabarnás oldatot, amit használhatatlannak ítéltem. Rákerestem az interneten, egyetlen helyen találtam valódi dinnyelével készült szappant (bár itt is vegyesen sárga + görögdinnyelé szerepelt a lúgoldásnál), aki kíváncsi, az itt nézheti meg: http://www.greatcakessoapworks.com/handmade-soap-blog/index.php/on-the-curing-rack-melon-supreme/  A kozmetikai színezőt leszámítva barna. Én nem ilyet terveztem, mert így egyértelműen megégnek benne az anyagok, ami abból is leszűrhető, hogy a kísérleti adagomnál a kisebb hőhatás mellett nem láttam "negatív" változást az oldatban. Végül úgy döntöttem, hogy a dinnyeléből csak üdítő készül, szappan nem… ám ott volt még a sok darált dinnye húsa…

 

görögdinnyés szappan

 

Micsoda szín! És még a bőrnek is jót tenne, ha sikerülne épségben megőrizni! Egyébként a színéért a likopin nevű vörös karotinoid felel. Használják zsírban oldódó élelmiszer színezékként, ipari nevén ő az E160d, és nem utolsó sorban egy rendkívül erős antioxidáns (kétszer erősebb, mint a β-karotin). Manapság már ezt is lehet kapni étrendkiegésztőként, amit általában paradicsomból készítenek. Segít megelőzni és kezelni a rákot és a szívbetegséget (főleg a prosztataráknál hatásos) és segít megőrizni a bőr egészséges struktúráját. A dinnyés pakolások az öregedő, száraz bőrnek tesznek igen jót, egyrészt az előbb említett antioxidáns tulajdonság, másrészt pedig a magas ásványianyag és víztartalommal összefüggő hatékony hidratáló képesség miatt.

A döntés megszületett: a hús megy bele a masszába szalagfázisnál, a lehető legkésőbb, hogy minél kisebb lúghatás érje. Természetesen tettem bele a házi aloé gélből is egy jókora adagot, a végeredménnyel pedig nagyon meg voltam elégedve, mert – bár nem maradt vörös a massza (a likopin mellett a görögdinnye tartalmaz még egyéb karotinokat is)- gyönyörű barackvirág színt kaptam: narancs + rózsaszín és a tapasztalat ... Ja, meg egy remek szappan! :)

 

görögdinnyés szappanmassza

 

 INCI: elszappanosított pálma olaj, kukorica olaj, kókuszolaj, kevés fenyő-és pár csepp jázmin illóolaj (meglepően tiszta illat lett), dinnye püré (darált dinnyemagokkal a radírozó hatás kedvéért), házi aloé gél

mesterséges adalékanyagok: -

S hogy legyen mivel koccintsunk az elvégzett munka örömére, elkészült a frissítő és immunerősítő aloé-dinnye koktél is.

Talán nem mondok azzal újat, hogy az Aloe vera nem csak külsőleg, de belsőleg is remek kúra. Jellegtelen, ám keserű íze miatt azonban önmagában nem finom, a szintén jellegtelen, de nagyon édes dinnyelevemnek viszont adott egy kis „karakteres ízt”. Az aloé belsőleg kitűnő immunerősítő és méregtelenítő ital, megszünteti a különféle bakteriális eredetű bélfertőzéseket, kiűzi a bélférgeket és hatásosan csökkenti a gyomorsav túlzott termelődését, így segítséget jelenthet reflux vagy gyomorfekély esetén. A gélben található mannóz acetilát egyfajta antibiotikus hatású szer, mely a HIV vírussal szemben alkalmazva felerősíti az ennél a betegségnél alkalmazott AZT gyógyszer hatását, ezáltal a gyógyszer mennyisége mintegy 90 %-kal csökkenthető (a káros mellékhatásaival és a költségekkel együtt).

Egy dologra azonban figyelni kell: az aloe ital maximum 6-8 hétig iható egyhuzamban, aki pedig mást mond, az hazudik! Hosszabb távon kálium-ion hiány lép fel, ezért fogyasztásában mindig szünetet kell tartani!!!!! A másik nagyon fontos dolog (amennyiben házilag készítjük el), hogy az aloé bőrét a benne lévő sárga, szúrós szagú, nyálkás lével, az ún. aloé latexszel ne keverjük az italunkba, a felhasználandó gélt alaposan mossuk le ettől az anyagtól, mert – mint már említettem (koktél 1. rész) erős hashajtó, gyomorgörcsöket is okozhat.

Az italom receptje:

1.5 liter görögdinnye lé

4 ek. aloé gél

1 citrom leve

mentalevél és cukor ízlés szerint

(ha nem fogy el gyorsan, akkor tartósítsuk, mert egy idő után felforr)

Finom lett ez is! :)

 

 

Pajzán örömök (szappanba öntött gondolatok a répáról)

 

 

répás-gyömbéres szappan     Már olyan régen készítettem szappant, hogy meg kellett lepjem magam valami finomsággal. Arra gondoltam, hogy néhány eddigi kedvenc, jól bevált dolgot kombinálni fogok egy-két újítást is bevetve: így készült el ez az olívaszappan a „Citromjoghurt” mintájára, csak éppen nem joghurttal, hanem répálével és mézzel, az illóolajok közt pedig helyet kapott az új kedvenc, a gyömbér (lásd a legutóbbi gyömbéres szappant és gyömbér ismertetőt ITT).

      Miután a hozzávalók közül a répa az, amiről még sosem írtam, gondoltam, hogy most erről a zöldségről sztorizok néhány sorban… Tudtátok például, hogy a sárgarépa eredetileg nem is sárga? Igaz-e, hogy aki sokat eszik belőle, az éjszaka is élesen lát, arról nem is beszélve, hogy úgy fog fütyülni, mint a nádirigó…?

      Az ősi Mezopotámia területén többféle színű répát ismertek: fehéret, feketét, vöröset és zöldet… a narancssárga ekkor még hiánycikk volt. A babiloni Merodak Baladan király (Nabukodonozor nagypapája) konyhakertjében termesztette is a petrezselyemmel együtt, mert hát „a répa, az répa”- gondolta. A répát aztán az egyiptomiak is megkedvelték, templomaik falaira gyakran hatalmas példányokat festettek… nos, igen. Réparajzokból az ókorban nem volt hiány, innen a fenti információk tömkelege… Az még hagyján, hogy festményeken és agyagtáblákon örökítették meg a növényt, de a fáraók répamag készletek nélkül még a túlvilágra sem voltak hajlandóak elindulni, sírjaikban a régészek meglepődve fedezték fel a féltett kincset. A szemérmes tudományos munkák csupán annyit írnak erről a rejtélyről, hogy ekkortájt még bizony nem a levesükbe tették… khm… még mielőtt valaki rosszra (?) gondolna: gyógynövényként használták. Arról azonban nem szól a fáma, hogy miért volt a répa, pontosabban a répamag ennyire fontos a különböző… őőő… kúrák során…

      Ha egy picit elmélyedünk a „répa szerepe a népi gyógyászatban” témakör tanulmányozásában, megfejthetjük a huncut titkot: tudtátok-e, hogy a répamag természetes fogamzásgátló? Peteérés előtt, alatt és a rákövetkező héten (kb. 10-14 napon át) kell beszedni naponta egy teáskanál magot alaposan összerágva (csak így szabadulnak ki belőle a hatóanyagok), egy kis vízzel könnyedén lenyelhetjük. Kutatásokat is végeztek ez ügyben: a répamag leállítja a progeszteron szintézist, mely hormon előkészítené a méhet a megtermékenyített petesejt fogadására. Így a petesejt nem tud beágyazódni a méhfalba, elhal, majd a következő menstruáció alkalmával távozik. Garanciát persze nem vállalok a leírtakra, reklamációjával mindenki forduljon az Ókor neves orvosaihoz, például Hippokratészhez (mert a dologról természetesen a görögök is tudtak), vagy Dioszkoridészhez, akinek nagyszabású orvosi munkájában, a „De Materia Medica”-ban is részletes leírás szerepel a répáról. A rómaiak köztudottan hedonisták voltak: ők már egyenesen afrodiziákumnak tekintették a murkot, Apicius szakácskönyvében köménymártással javasolta fogyasztani.

      Most már minden világos! Ha az asszony rendszeres répahasználó, akkor az ember éjszaka élesebben lát, majd reggel mindketten elégedetten fütyörésznek! :)

      Jó, jó, csak viccelek. Nem innen ered az éjszakai éleslátásról és a fütyülési képességről szóló mese! Az igaz ugyan, hogy a répában található α- és β-karotin átalakul A-vitaminná az emberi szervezetben, mely vitamin fontos szerepet tölt be a látásban (hiánya esetén farkasvakság, hajhullás és bőrszárazság lép fel), de ez még nem jelentené azt, hogy egy átlagos répafogyasztó sötétben jobban tájékozódik. A legenda eredete a II. világháború, amikor a brit szigeteken feltalálták a répatortát… kénytelenek voltak sok répát enni az ínséges időkre való tekintettel. Ez a tény kapóra jött, amikor a németek támadni kezdték a szigetországot, s nem értették, hogy az angolok hogy képesek az összes bombázójukat lelőni az éjszaka kellős közepén. A Királyi Légierő, titkolván az általuk alkalmazott új radartechnológiát a németek elől, hintette el a pletykát, mely azóta is terjed…

      Időközben a répa a nemesítések során narancssárgává (és gyógynövényből hétköznapi étekké) vált, mely a holland kertészek érdeme, akik a 16. -18. században fejlesztették ki a ma ismert lédús, édeskés változatot. A gyönyörű színt az egyszeri szappankészítő is nagyon szereti, hiszen lúgos közegben is megőrződik – eddig ennek az olívaszappanomnak lett a legszebb színe, ami egyrészt a különleges, szűretlen, extra szűz olívaolaj inkább sárgás, mint zöldes árnyalatának, másrészt pedig a répalének és a hozzáadott répaolajnak tudható be.

      A sárgarépa nem csak belsőleg, de külsőleg is igen jótékony hatású növény. Magas antioxidáns, ásványianyag és vitamin tartalma (A, B, C, D és E vitaminok kiváló forrása) hozzájárul a bőr egészségének megőrzéséhez. Répalével a pattanásokat is lehet kezelni, illetve ösztönzi a bőr kollagén termelését, így segítségével késleltethetjük a bőr öregedését. A karotinok természetes fényvédő faktorral rendelkeznek, így a répa segítséget jelent a nyári napsugarak perzselő hatásával szemben, illetve gyorsítja a leégett bőr gyógyulását. A reszelt répával lehet sebeket, vagy gyulladt bőrfelületet ápolni, a zöldség (külsőleg és belsőleg) a hajat dúsabbá, erősebbé és fényesebbé varázsolja. Segíthet a hajhullás visszaszorításában serkentve a fejbőr vérkeringését, valamint késlelteti a haj őszülését.

      Érdekes tudni, hogy ha a bőr a sárgarépa fogyasztásától besárgul, az pajzsmirigy alulműködésre utaló jel! Egyébként a sárgarépa azon ritka növények közé tartozik, amely főzve nem veszít tápanyagtartalmából, sőt a benne lévő karotin a főtt zöldségből sokkal magasabb százalékban hasznosul, mint a nyersből…

      A szappan tetején látható mintát egy tortaalátét csipkés szélének felhasználásával készítettem, nem volt a legjobb választás (alaposan beleragadt a masszába a papír), de végül elegáns külsőt kölcsönzött a „nagy műnek”. Jó érzés lesz egyszer kézbe venni a fürdőszobában ezt a selymesen krémes, természetes tisztálkodószert, mert amikor ránézek, biztos vagyok benne, hogy a fentebb leírtak mind eszembe jutnak, s ez a tudás hozzájárul a pajzán örömhöz, amit a használata jelent majd… Próbáljátok ki Ti is a répát - szappanban is! :)

 

INCI: elszappanosított szűretlen olíva olaj, ricinus olaj, répa olaj, termelői méhviasz, méz, répalé, melissa, gyömbér és geránium illóolaj, nátrium-laktát, tengeri só

 

mesterséges adalékanyagok: -

 

Egy szerelem gyümölcsei- szappanok a hajósi szappantáborból

-       „Agyagörvény” szappan (KLIKK IDE, ha kíváncsi vagy!)

-       Mangós szappan

 

 

mangós szappan készítése     A mangófát őshazájában, Indiában szentként tisztelik. Brahma isten jelképe, virágai a Síva istentiszteleteken is megjelennek, Buddha pedig egykoron egy mangóligetet választott híres pihenőhelyéül. A hindu esküvői szertartásokon ez a gyümölcs elmaradhatatlan, hiszen úgy hiszik, hogy elősegíti a gyermekáldást: a szerelem gyümölcse…

     Az én választásom stílusosan a mangóra esett a hajósi szappantábor első napján, ahol összegyűltünk, mi, a szappankészítés fanatikus szerelmesei, hogy elkészítsük szerelmünk gyümölcseit… S tudtátok-e, hogy a mangófa ráadásul éppen a szappanfavirágúak rendjébe tartozó növény…?

     Komolyra fordítva a szót: amikor kiválasztottam a tábori zöldséges kosárból, akkor még a fentiekről fogalmam sem volt, leginkább azért adtam a voksom erre a fincsi egzotikumra, mert még sosem próbáltam szappanban, és mert jó cukros gyümölcs, így azt reméltem tőle, hogy egy remekül habzó szappant kapok majd. Emszappan kíváncsiságát is a „keleti gyümölcsök királya” keltette fel, így én lustán kivártam, míg pürésítette, és kitöltött belőle nekem is egy adagot a szappanmasszámhoz… Elvégre a lustaságról azt tartja a híres mondás, hogy fél siker az egészséghez vezető úton! :)

     Ha pedig már az egészség kérdésénél tartunk, bizony a mangóról is sok jót el lehet mondani! Hosszas vitamin- és ásványi anyag skálát tartalmaz, illetve olyan enzimeket és rostanyagot (emiatt frissen ajánlott fogyasztani!), melyek gyomorvédő hatásúak. Szép narancsos színét a béta-karotin adja, melyről köztudott (legalábbis a szappanosok körében), hogy szépen megőrződik lúgos közegben.

     Érdemes róla tudni, hogy csökkenti a koleszterinszintet (félreértések elkerülése végett nem a szappanban, hanem elfogyasztva…), erős antioxidáns (ez a hatás talán már szappanban is érvényesül:)), manapság fontos szerepet tulajdonítanak neki a rákos betegségek megelőzésében - a gyümölcsben található bizonyos anyagok megakadályozzák, hogy a sejtek DNS szerkezetében olyan mutációk menjenek végbe, melyek a rákos sejtek kialakulásához vezetnek.

     A hindu népi gyógyászat tanúsága szerint használták bőrre is, számomra meglepő módon antibakteriális hatású és magas a C-vitamin tartalma, olyannyira, hogy a pestis-és kolerajárványok idején a termést nem csak megették, de be is kenték vele magukat. Levelei szintén gyógyhatásúak (érdemes elülteni a magját, ha megettük!), főzetével gyulladásokat lehet kezelni (torokgyulladás, fogfájás… stb.), illetve az indiaiak a mangó levelek égetésekor keletkező füsttel különböző felső légúti megbetegedéseket gyógyítottak, míg a levélhamut szemgyógyszernek, illetve a bőr égési sérüléseihez használták. A pörkölt és őrölt termésfal és a kéreg ma is alkalmazott gyógymód Ázsiában reuma, himlő, hasmenés és bélférgek ellen, míg a szárított virág (édes mézzel teli, ehető virágai vannak) alkalmas a vérhas gyógyítására. A mangó a hajra is jótékonyan hat, számos balzsam alkotórésze. A bőrpróbát persze nem fogom elfelejteni, mert a gyümölcs állítólag allergéneket is tartalmaz…

 

INCI: elszappanosított kókusz olaj, pálmazsír, szója olaj, repce olaj, olíva olaj, pórsáfrány olaj, shea vaj, ricinus olaj, mangó püré

 

mesterséges adalékanyag: fresia illatolaj