KRISTÁLYDEZODOR BIZNISZ
… ránk sózzák, hogy be legyünk sózva!
A napokban döbbentem rá a dologra. Soha nem vásároltam még magamnak kristálydezodort, de már néhányszor elméláztam fölötte, amikor néha megpillantottam egy- egy biobolt portékái között. Csak azért „nem voltam nagyon besózva”, mert általában szokott lenni saját készítésű szódabikarbónás vagy cink-oxidos dezodorom otthon. Miután azonban a Magyarországról hozott anyag kifogyófélben van, gondoltam rákérdezek a jordán asszonyoknál, hogy ők hogy oldották meg ezt a testszag problémát hagyományosan, kíváncsi voltam, hogy alkalmaznak-e valamilyen házi praktikát. A válasz az volt, hogy: „Sabba, sabba…!”- s előhoztak a konyhából egy adag sót. Nagy bátran megnyaltam (nem kezdtek el kiabálni, hogy ne vegyem a számba…:)). Olyan, mint valami rossz ízű citrompótló. Kérdeztem, hogy mire használják, annyit szedtem ki a dologból (az arab tudásom sajnos elég hiányos), hogy főzéshez biztos nem, ugyanakkor itt minden kis boltocskában lehet kapni belőle igen olcsón nagy mennyiséget. Mi a fene lehet…???? Nem mondom, hogy nem volt rá tippem, de biztos, ami biztos alapon a legközelebbi városlátogatás alkalmával megkérdeztem a patikust a „sabba” kémiai képletéről: KAl(SO4)2 – azaz TIMSÓ!
A timsó elnevezés egyrészt egy adott vegyületre, azaz a fent említett és a természetben is előforduló kálium alumínium szulfátra, másrészt egy vegyületcsoportra vonatkozik. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert végeztem némi kutatást: nem minden kristálydezodor a kálium timsót tartalmazza, hanem vannak olyanok, amik például az iparilag előállított ammónium timsót, na persze arról is azt állítják, hogy a természet lágy öléről származik. Az organikus termékek kedvelőinek a legnagyobb kifogása azonban pont az lehet, hogy (természetes vagy nem) alumíniumszármazék! A kristálydezodorok reklámjaiban meg az szerepel, hogy „a modern dezodorokkal szemben nem tartalmaznak alumínium-chlorohydrátot”, amit az egyszeri ember rögtön minden alumíniumszármazékkal azonosít, s megnyugszik… Ám lépjünk ennél is tovább: valóban minden alumíniumszármazék káros? Akik valami mást akarnak eladni, azok szerint bizonyára… én erre nem tudom a választ. A következők viszont tények:
A timsót évezredek óta használja az emberiség, főleg Ázsiára volt jellemző az alunit kristály alkalmazása (alunitból vagy bauxitból nyerhető ki a timsó tiszta formában). A hagyományos kínai orvoslásban elnevezése ming fan, az indiai ayurvedikus tanokban phitkari illetve saurashtri, de Indiában ismerik turti vagy sphatika néven is. Egyiptomban i.e. 1500-tól használták, illetve jelentős lelőhelyek voltak Szíriában (az angolok a 15. századtól kezdték importálni a timsót, eleinte a Közel-Keletről). Legjelentősebb hagyományos felhasználási módjaként az ivóvizek tisztítását emelném ki, ehhez alkalmazták többek között az indiaiak és az ókori rómaiak (leülepíti a szennyeződéseket, melyeket így ki lehet szűrni a vízből). A bőrbetegségek timsóval történő kezelése főleg a Távol-Keleten volt jellemző. Erős összehúzó hatásában rejlik vérzéscsillapító ereje, emiatt Magyarországon, mint „borbély timsó” híresült el. Egyben fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkezik, így vált alkalmassá például a testszag megszüntetésére (azt tudni kell róla, hogy magát az izzadást nem gátolja, tehát nem tömíti el a verejtékmirigyeket, mint a bolti dezodorok, csak a baktériumokra, azaz a szagra hat). Az indiai orvoslásban vízben oldva toroköblögetéshez is használták torokgyulladás esetén, illetve gyulladt, gombás bőrfelület lemosásához, herpesz és fogágy betegségek (ínysorvadás) esetén (egy arab forrás szerint mézzel keverve). Megbirkózik a pattanásokkal és mindenféle viszketegséggel (rovarcsípésekkel).
Remélem tudtam segíteni azoknak, akik kristálydezodort akarnak csinálni vagy vásárolni. A legegyszerűbb (és legolcsóbb) az a megoldás, ha fodrászkellékesnél veszünk egy timsó tömböt és azzal kenegetjük magunkat, vagy ahogy az itteni asszonyok: a timsót finom porrá őröljük, s tisztán, vagy hintőporral (bio megoldásként némi rizsliszttel, keményítővel és illóolajokkal) elkeverjük. Golyós stift is könnyen készíthető vele, mivel vízben jól oldódik. Ha mégis a vásárlás mellett döntünk, akkor arra azért figyeljünk, hogy káliumosat (lehetőleg természetes eredetűt) vegyünk, bár szerintem felesleges 8-10 000 forintot kidobni rá. A hivatalos álláspont pedig az, hogy a (káliumos) timsó molekulaszerkezete és negatív ionos töltése miatt nem szívódik fel a bőrbe, emiatt egészségügyi kockázata nincsen. Döntse el mindenki maga…