KRÉMTÖRTÉNELEM – A HŰTŐKENŐCSTŐL NAPJAINKIG
Rövid mese az emulziós krémek archetípusairól...
A görög származású római orvos, a Pergamoni Galénosz az orvoslás történetének ókori zsenije az i.sz. 2. században élt. Korához képest fantasztikus anatómiai ismereteket halmozott fel állatok boncolásával, tanulmányozásával. Szülővárosában a gladiátorok sportorvosaként, sebeiket orvosolva rengeteget tanult, megtapasztalta a jó higiénia fontosságát is a sebek gyógyításban (ezzel sok életet mentve meg). Később Róma polgáraként császárok személyi orvosa lett, tanításai oly nagy hatásúak voltak, hogy az orvosi egyetemeken egészen a 19. századig sok mindent Galénosz alapján tanítottak. Talán meg sem lepődünk, hogy a kozmetika előtörténetének legelső „emulziós” krémjét is neki köszönhetjük; az idézőjel oka, hogy a méhviasz alapú kenőcsök valóban fel tudnak venni bizonyos százalékban vizet, mégsem tekinthetők igazi emulziónak. Csupán arról van szó, hogy a viaszos szerkezet magában képes tartani a vizet, a kenőcs használata során viszont a víztartalom felszabadul, igen érdekes hidegérzetet keltve a bőrön; egyesek szerint ezért nevezték el ezeket a kenőcsöket hűtőkenőcsnek, vagy kold krémnek (cold krém). Mások szerint viszont ennek az az oka, hogy amikor a múlt században divatba jöttek (főként a napi smink eltávolításához), nem álltak el túl sokáig, emiatt javasolt volt őket a hűtőszekrényben tartani.
A Galénosz-féle eredeti recept igen egyszerűen rózsavizet, olíva olajat és méhviaszt tartalmazott, később az olíva olajat felváltották mandulaolajjal – egy 17. sz. recept szerint:
115 g mandula olaj
50 g rózsavíz
35 g méhviasz
néhány csepp rózsaolaj
Mivel ez a keverék nem tartalmazott a korszerű, mai tudásunknak megfelelő tartósítószert, ezért ebben a formában nem javasolnám az elkészítését. Egy olyan problémával is szembetaláljuk magunkat, hogy ezek a krémek min. 50 %-ban zsírfázisból állnak és nem O/W, hanem éppen fordítva W/O típusú készítménynek tekintendőek, így a tartósítás alapos átgondolásra szorul. (A modern tartósítószereknél például meg kell vizsgálni a minimum vízfázis arányt, amely mellett hatékonyan tudnak működni, ez sok esetben magasabb az 50 %-nál.)
Egy kis magyarázat: az emulziók ún. diszperz rendszerek, melyeket két egymással nem elegyedő anyagtípus alkot, általában lipofil tulajdonságú (zsírfázis) és hidrofil tulajdonságú (vízfázis) alkotókból tevődnek össze. A diszperz rendszer úgy épül fel, hogy egy külső, folytonos diszperz közegben diszpergált részecskék oszlanak el. Attól függően, hogy a diszperz közeget a lipofil vagy a hidrofil elemek alkotják-e, beszélhetünk olaj a vízben (O/W) és víz az olajban (W/O) típusú krémekről.
Visszatérve a hűtőkenőcsökre (angolul „cold cream”): nem csak a tartósítás okozott gondot, hanem a vizes közeg miatt a zsírok, olajok is hamar avasodásnak indultak bennük, így ezeket eleinte mindig frissen kellett kikevertetni a helyi gyógyszertárakban.
Az első változás a 19. sz. második felére tehető, amikor két újításnak köszönhetően lehetővé vált, hogy a kold krémek gyártása ipari méreteket ölthessen. Az egyik ezek közül a növényi olajok lecserélése ásványi olajokra (1869; Robert Chesebrough találmánya), mellyel elejét vették az avasodási problémáknak (természetesen a natúr kozmetikában ásványi olajat még az avasodás megelőzése végett sem használunk). A második jelentős változtatás a bórax receptekben történő felhasználása volt; a bórax tartósította ezeket a kozmetikumokat, másrészt vízben oldva bórsavra és NaOH-ra bomlik, a nátronlúg pedig reakcióba lépve a méhviasz mintegy 13%-át képező kerozinsavval létrehoz egy anionos emulgeátort, ami sokkal stabilabb krémeket eredményez. (A hűtőkenőcsök, lévén nem igazi emulziók, gyakran instabilak voltak.) Végül, de nem utolsó sorban a bórsav ún. puffer oldatot (kiegyenlítő oldatot) hoz létre, mely az adott közeg pH-jának az állandóságát hivatott biztosítani, kerüljön a krémbe további savas, vagy bázikus komponens.
Egy 1947-es recept szerint:
44 g méhviasz
101,6 g ásványi olaj
52 g desztillált víz
1,6 g bórax (a felmelegített vízfázisban, kb. 70 fokon oldva)
0,8 g illatanyag
A bórax és a bórsav REACH tiltólistára került, mondván, hogy az anyag reprotoxikus (azaz állítólag valamiféle szaporodási rendellenesség okozhat) – azóta nagyon sokan tartózkodnak a használatától. Mindenesetre a helyzet elég visszás, hiszen néhány éve még a patikában volt kapható a bórax glicerines oldata a csecsemőknél gyakorta kialakuló szájpenész kezeléséhez, a kozmetikumok közt pedig továbbra is találkozhatunk bóraxos készítményekkel a kereskedelmi forgalomban.
Talán a leghíresebb hűtőkenőcs, ami még ma is kapható a Pond’s krém. Az eredeti alaprecept a következő volt (természetesen mára már teljesen átalakították) – a lényeg a lanolin bevezetése volt, ami által először reklámoztak krémet a történelemben úgy, mint egy, a bőrt tápláló anyagot (és nem csupán, mint egy bőrtisztítót):
16 g méhviasz
100 g ásványi olaj
6 g lanolin
0,4 g bórax
77,6 g desztillált víz
A múlt század 30-as éveitől a hűtőkenőcsök napja leáldozott, zsírosságuk miatt nem voltak alkalmasak minden bőrtípus ápolására. Felváltotta őket egyrészt az egyszerű szappan használat, másrészt az ún. sztearát krémek, vagy száraz krémek, amiket eleinte még mindig arctisztításhoz ajánlottak, de ezek már nagy víztartalmú, O/W típusú emulziók voltak, amik maradéktalanul felszívódtak a bőrbe, „eltűntek”, innen az angol nevük: „vanishing creams”. Ezekből a termékekből fejlődtek ki aztán szép lassan a mai piac hatóanyagos krémjei, de ez már egy másik történet… :)
Végül egy picit nézzük a magyar vonatkozást: a mi leghíresebb hűtőkenőcsünk a klasszikus kék, fémdobozos NIVEA! Szintén ásványi olaj alapú, de tartalmaz hozzáadott glicerint, lanolint és alkoholt, utóbbi szintén klasszikus kold krém alapanyaggá vált azokban a krémekben, ahol a bórax kikerült a receptből.
A fenti ismeretek alapján szerettem volna egy saját hűtőkenőcs variációt összerakni, a képeken az elkészült krém látható. Tipikus W/O krém lett, ami – mivel a külső fázis az olaj – zsíros érzetű és vízlepergető hatású. A tartósításnál az alkoholra esett a választás. Amennyiben egy kozmetikumban a vízfázis min. 15 % -a (gyógyszertári 96%-os) alkohol, az elegendő arra, hogy néhány hónapig tartósítsa a készítményt, érdemes hűtőben tartani, hogy az alkohol minél kevésbé párologjon el, de ez ugyebár egy hűtőkenőcshöz már nevében is méltó tárolási mód! :) Bár az alkohol drága mulatság, egy kold krémnél a vízfázis aránya alacsony, tehát nem kell majd túl sok alkohol. Ellenben nagy problémát jelent, hogy a méhviaszos alappal (a viasz magas olvadáspontja miatt) magas hőmérsékleten lehet csak dolgozni, a meleg krémbe pedig nem tudjuk az alkoholt beletenni. Ahhoz, hogy egy hűtőkenőcsbe - annak kihűlte után - integrálni tudjuk, segítségül kell hívnunk némi lysolecithint. (Lecitinnel általában O/W emulziók készülnek, de érdekes módon alkalmas W/O készítményekhez is, ha ismerjük az elkészítés módját.) Amire még nagyon figyeltem, hogy kizárólag magasabb hőre melegíthető olajokat válasszak. A következő arányok és összetétel mellett döntöttem végül (180 g):
Zsírfázis:
30 g szezám olaj
25 g finomított avokádó vaj
15 g finomított avokádó olaj
15 g jojoba olaj
10 g méhviasz
6 g lanolin
Vízfázis:
50 g desztillált víz
10 g glicerin
Figyeljetek a higiéniára, az eszközöket 70%-os gyógyszertári alkohollal fertőtlenítsétek! A zsírfázist megolvasztottam gőz felett, a vízfázis pedig hasonló hőmérsékletűre melegítettem, majd a vízfázist apránként adagolva egy elektromos habverővel dolgoztam bele a zsírfázisba. Addig kevertem, amíg a krém szépen lehűlt, ekkor láttam hozzá a tartósításhoz:
12 g 96% gyógyszertári alkohol
5 g lysolecithin
A kettőt egymással szépen el lehet keverni, majd apránként, folyamatos keverés mellett a hűtőkenőcs ezt is szépen felvette.
Végül némi vitamin:
1 g E-vitamin
1 g pantenol
… és máris kész, zsíros kézkrémnek kiváló! Végső állagát másnapra éri el, a kezdeti gyönyörű „majonézből” egy igazi, sűrű kenőcs lett. Még egy apróság: pH-t mérni ebben az esetben nincsen értelme, mivel a krémben a külső fázis olaj!!!
Igazán mondom, nem ez volt az első és utolsó, hogy hűtőkenőcsöt készítettem! :)
Omar Anyu, 2018. május