contrast1.jpgcontrast2.jpgcontrast3.jpgcontrast4.jpg

 Cikkolvasó

A KAKAÓVAJ ISTENI EREDETE

     Történet emberekről, istenekről és a nassolás élvezetéről - csoki a szánkban és a kozmetikumainkban...

 

1. rész: kakaó történet

2. rész: kakaóvaj, testápolás csokoládéval

 

Kakaó történet

 

Maja kakaóbab istennő     A dél- és közép- amerikai Amazónia rejtélyes dzsungelében járunk. A vad táj, a buja esőerdei növényzet rejtekében burjánzik a vad kakaócserje évezredek óta, melynek termését először az itt élő indiánok kezdték el fogyasztani i.e. 1000 táján. A kakaófogyasztás első történelmi bizonyítékait az olmékoknál találták meg a kutatók, az övék volt az első ismert ősi civilizáció, mely a mai Mexikó területén virágzott. A kakaó fogyasztás kultúráját természetesen minden indián törzs átvette a Yucatan- félszigettől egészen Guatemaláig, az olmékoktól, toltékoktól a majákon át egészen az aztékokig.

     A legenda szerint a kakaótermesztést a maja félisten és király Hun-Apu kezdeményezte. Hun-Apu a két maja ikertestvér egyike volt, Xbalanque fivére. A többi istennel folytatott állandó harcban végül megégették őket, maradványaikat egy folyóba dobták, ahol harcsa képében éltek tovább. A kakaót tehát az indiánok isteni eredetűnek tekintették, és ez meghatározta jelentőségét. Olyan nagyra értékelték, hogy a majáknál saját istennője volt: Ixcacao (őt láthatjuk a képen is). Lassanként a babok olyan értéket kezdtek képviselni, hogy már fizetési eszközként is használták; 100 db kakaóbabért cserébe egy rabszolgát lehetett a piacon kapni. Az uralkodók adóként is elfogadták, az állami kakaóbab tartalék gyakran a száz tonnát is elérte.

     Az azték katonaállam a 15. században hódította meg a maja városállamokat, hatalmas birodalommá fejlődött, magába olvasztva a leigázott népek szokásait - a kakaóbab termesztés idővel egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A kakaó előállítása során a kakaóbabot betakarították, a babokat fermentálták, pörkölték és megőrölték. Az őrleményt vízzel keverték, amelyhez gyakran adtak kukoricát, chilit és más fűszereket, például vaníliát, néha mézet. A sűrű italt egy kifejezetten erre használt eszközzel keverték habosra, s mivel a cukor ekkoriban még nem volt ismert, a kakaót keserűn fogyasztották. Az előkelő társadalmi réteg itala volt, a papok, uralkodók, katonák kiváltsága. Az aztékok az italt „cacahuatl” néven nevezték, ami annyit tesz: keserű víz.

     A történelmi példán fellelkesülve én is kipróbáltam, hogy milyen lehet az ital sima vízzel fogyasztva, ízesítéséhez pici mézet és őrölt chili paprikát használtam. Ajánlom minden ínyenc figyelmébe, részemről valószínűleg soha többet nem teszek hozzá tejet. A fűszerezési lehetőségeknek csak a fantáziánk szabhat határt, érdemes játszani az ízekkel, amíg az ember rá nem talál a saját kedvenc „cacahuatl italára”.

     1502-ben Kolumbusz Kristóf épp a Santa Maria fedélzetén pihengetett a mai Honduras partjainál, amikor az aztékok meglátogatták és csodás ajándékokkal halmozták el a hajóst. A kakaót kóstolva az italt keserűnek, erősen fűszeresnek találta, nem keltette fel az érdeklődését. A kakaó európai meghonosítása nem az ő, hanem Hernando Cortez nevéhez kötődik; az ambíciózus felfedező ismerte fel először a kakaóbabban rejlő lehetőségeket. Cortez 1519-ben kötött ki a mexikói partoknál, s félve a legénység dezertálásától a hátrahagyott hajókat felgyújtotta. A gyalogszerrel érkező európaiakat az azték uralkodó, Montezuma fogadta alázattal, hiszen úgy gondolta, hogy Cortez maga Ketzalkóatl, a Tollaskígyó, a tudás és tanulás istene, akit gyakran ábrázoltak szakállas, fehér bőrű embernek. Ő volt az emberiség teremtője az azték hitvilágban, jóságos volt, nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és ételt hordtak a hívők. A többi isten azonban a legenda szerint elüldözte. A mítosz valószínűleg tolték eredetű, Ketzalkóatl ugyanis egy tolték király volt, akit a saját papjai űztek el, és aki keletre menekült, de megígérte népének, hogy egy napon majd visszatér. Sajnos ez a babonás hit nagyban járult hozzá az azték birodalom bukásához, hiszen a hódítók érkezésekor az indiánok azt hitték, a Tollaskígyó tért vissza, hogy visszakövetelje trónját.

     Montezuma így üdvözölte Cortezt: "A hitünknek köszönhetően biztosak vagyunk abban, hogy Te vagy az a férfi, akiről őseink beszéltek, s aki onnan származik, ahonnan a nap felkel. A rendelkezésedre áll minden, amire szükséged van, hiszen otthon vagy a hazádban. " Az uralkodó a "tollas kígyónak" hatalmas kakaó ültetvényeket mutatott, lévén hite szerint a mezőgazdaságot Ketzalkóatlnak köszönhették. Az italról Cortez úgy számolt be Európában, mint szuperélelmiszerről, amelyből egy pohár elég ahhoz, hogy egy katonát egész nap frissen tartson.

     A tényt, hogy a kakaó frissen tart, csak később, a XX. században igazolták tudományosan: a kakaóról tudni kell, hogy elég magas a koffein tartalma, ugyanakkor a kakaófa termésében található epikatechin immunerősítő és keringésjavító hatású vegyület. A panamai szigetvilágban élő Kuna indiánok megfigyelésekor kiderült, hogy közöttük a szív-és érrendszeri megbetegedések szinte ismeretlenek, melyre a genetikai vizsgálatok semmiféle magyarázatot sem adtak. Végül megtalálták a talányra a választ: a törzs nagy mennyiségű kakaó szirupot fogyaszt, a szervezetükbe kerülő epikatechin pedig védőhatású a fentebb említett betegségekkel szemben. (Nyilván étkezni is másképp étkeznek, mint a nyugati gyorséttermekben szokás - de ez csak egy apró megjegyzés a részemről...:))

     Az első kereskedelmi kakaóbab rakomány 1585-ben érkezett Sevillába, ez volt a kakaó világhódító útjának első állomása. A növény hivatalos botanikai elnevezése Carl von Linné, svéd tudóstól származik, aki stílusosan Theobroma cacao –nak, azaz „kakaó, az isteni eledel”-nek nevezte el (görög).

     A kakaóbabból sajtolt kakaóvajat 1828-ig nem használták, ekkor találta fel ugyanis Conrad Von Houten kutató a kakaóprést. Az első csokoládé az első világháború alatt készült. A katonáknak gyorsan kellett energiát nyerniük valamiből, a csokoládé pedig ezt biztosította számukra. Ma a csokoládé még mindig az egyik legnépszerűbb élelmiszer.