SÜTNIVALÓ

...CPOP, avagy vissza az alapokhoz

     Sok-sok tévedés adódik a kézműves szappanosok között elterjedő „szájhagyományból”, amit aztán néhányan lelkesen szakmai információvá próbálnak előléptetni, ahogy telnek-múlnak az évek… Az egyik ilyen kétes hírértékű dolog az úgynevezett „sütőzés”, vagy angolul a CPOP („cold process-oven process”). A lényege, hogy az egyébként hideg eljárással elkészített és formába öntött szappanmasszát az ember bizonyos időre betolja a sütőbe és óvatosan melegíteni kezdi…

     Én még emlékszem arra a legelső magyar blogra, ahol először lehetett a módszerről pár szót olvasni, természetesen valamilyen, valószínűsíthetően angol nyelvű netes forrás alapján.

     Eleinte magasabb, max. 80 fokos hőmérsékletet és kb. 1 óra sütőzést javasoltak a bloggerek, cserébe azt ígérték, hogy a sütőzött szappan már két hét múlva használható lesz, nem kell a 4-6 hetes érési időt kivárni. Magyarázattal persze senki nem szolgált, hogy ez miért is lenne így… Az évek folyamán aztán elkezdett torzulni az információ a következőképpen: „kezdőknek nem ajánlható, a hőmérséklet 40 fok és jobb, ha a sütő ajtaját is nyitva hagyjuk közben…” – ilyeneket, illetve ehhez hasonlókat lehetett (és lehet) hallani. Az az elképzelés azonban nem változott, hogy így a szappan már két hét után készen van, persze a nem mellékes magyarázat továbbra is elmaradt.

     Néhány héttel ezelőtt több szappanossal találkozva valaki feltette a kérdés: mi értelme a fentieknek? Hiszen az egész ellentmond minden egészséges emberi logikának – a CP szappant a legtöbbször amúgy is melegen tartjuk (kivéve, ha melegedős a masszánk), betakargatjuk és „dunsztban” hagyjuk formába kerülés után. Miféle különbség van a 40-50 fokon nyitott sütőajtónál történő, vagy a takaró alatt történő langyosan tartás között? Mitől használhatnánk előbb az egyiket, mint a másikat?

     A válasz igen szimpla: SEMMI. Ebben a formában legalábbis. Aki pedig arra buzdítja a hozzá nem értőket, hogy nyugodtan kezdjék csak 2 hét után használni, sőt! eladni vagy ajándékba adni az ilyen módon készült szappanjaikat, az nagyot vét mások bőrének egészsége ellen!

     Az indokláshoz egy picit el kell mélyednünk magának a szappanosodási folyamatnak a megértésében. A zsírok, olajok nátronlúggal történő reakciójához nem csupán nátronlúgra, vízre és zsírokra, olajokra van szükség. Kell hozzá az a bizonyos „ötödik elem”: maga a hő. A hőhatás alapvető dolog, régen csak elvétve készítettek szappant hideg eljárással, a szappanokat az esetek 99%-ában főzték. Hogy miért van mégis lehetőség arra, hogy a szappanjaink „hideg” eljárással (CP- azaz „cold process”) jöjjenek a világra?

     A hideg eljárás sem hideg. Ahogy az olajokat alkotó trigliceridekben a zsírsavak leszakadnak a glicerinről, felbomlanak bizonyos kémiai kötések és az immár szabad zsírsavak fémsókat alkotnak a lúggal, energia, hő szabadul fel. A kémiában az ilyen típusú folyamatokat exoterm reakciónak nevezzük – erre talán mindenki emlékszik az általános iskolai kémia óráról. Az olajoknak van egy olyan csoportja, az ún. enyvzsírok, melyek elszappanosodásuk során kifejezetten sok hőt termelnek (pl. a kókusz olaj), olyannyira, hogy a masszának tulajdonképpen nincs is szüksége külső hőhatásra ahhoz, hogy elfogadható mértékben átszappanosodjon. Utóbbi tény teremtett lehetőséget arra, hogy a szappankészítés ma már kevésbé szakma, mintsem egy igen szórakoztató kézműves hobbi – a CP szappanmassza olyannyira kezelhető, mintázható, hogy igen látványos alkotásoknak ad teret.

     Miért szükséges 4-6 hétig érlelni a CP szappanokat? Ismét elemezzük egy cseppet magát a szappanosodási folyamatot! Amikor összeállítunk egy szappan receptet, akkor kiszámoljuk, hogy adott összetételű és mennyiségű zsiradék elegy TÖKÉLETES elszappanosodásához pontosan mennyi lúgra van szükségünk. Amikor a reakció megfelelő hőhatásra a végére ér, egy új anyag keletkezik: a SZAPPANENYV, de nevezhetjük a mai angolból átvett divatos nevén „gélnek”. (A néha felbukkanó „zselé” kifejezést szerintem hagyjuk meg a szaloncukrok privilégiumának…:))

     A gél fázis elérése azt jelenti, hogy a masszából szappan lett. Az összes zsírsav (most a kis zsírtöbblettel, azaz a „superfat”-tel ne foglalkozzuk) átalakult szappansókká és az összes glicerin felszabadult- utóbbi szépen látszik is a masszán: innen a jellegzetes áttetszőség és viszkózus jelleg (a fenti képen egy gélesedő szappanmassza látható). (Zárójelben megjegyzendő: a CP szappankészítésnél emlegetett „trace”, vagy szalagfázis – a „puding” kifejezést én megint csak meghagynám az édesszájúaknak – tulajdonképpen nem jelent minőségi változást, tehát ez egy „ál” fázis. Csupán annak a jelölésére szolgál, hogy a szappanosodás során folyamatosan alakuló emulzió már van olyan stabil, hogy a masszát formába lehessen önteni.)

     Köztudott, hogy hideg eljárás esetén a szappanunk nem minden esetben gélesedik. A fentieket átgondolva mi következik ebből? Ha a reakció nem jut el a gélig, akkor természetesen nem minden zsírsav alakul át szappansóvá és nem az összes glicerin szabadul fel, de ami még ennél is fontosabb: nem az összes nátronlúg fogy el a reakcióban. Ebben az esetben tehát szabad, reakcióképes maró lúg marad az elkészített szappanban! Ijesztően hangzik? Nem az!

     A Kevin Dunn kutatócsoport túllúgozott szappanokon vizsgálta, hogy a szappanban maradó lúgmaradványok vajon veszélyt jelentenek-e, illetőleg eltűnnek-e idővel a végtermékből. Megnyugtató eredményre jutottak: még a direkt plusz lúggal készülő szappanok is tökéletesen lúgmentessé váltak a 6. hét elteltével! Tehát itt a válasz arra a kérdésre, hogy (a száradáson felül) miért nem használható egy CP szappan az első egy hónapban: az esetlegesen benne maradó lúgnak időt kell adni, hogy eltűnjön!

     A következő jogos kérdésünk viszont természetesen az, hogy HOVÁ TŰNIK A LÚG? Erre a kérdésre nagyon sokan vágják rá azt a választ, hogy nyilván elreagál a maradék olajjal. Akkor én most a jól bevált szókrátészi módszert követve egy újabb kérdést teszek fel: amennyiben a már kihűlt és bekeményedett masszában a lúg tovább tudna reagálni a még szabad zsírsavakkal, akkor hogyan lehetséges az, hogy a szappanmassza megfázásának a jelensége egy létező probléma?

     Mi történik olyankor, ha a szappanunk megfázik? Igen egyszerű a válasz: a massza ebben az esetben nem kapja meg azt a minimális hőt sem, amitől aztán szappanná tud válni. Nagyobb részt marad zsírsavas, lúgos elegy, mintsem szappan: töredezik, kenődik, szétmállik. Azonban adott a szituáció: olaj és lúg egymás mellett – szappan mégsem lesz belőle soha, hiszen a szappanosodási folyamat egy olyan LÁNCREAKCIÓ, amit talán egy Gauss-görbén lehetne a legjobban ábrázolni: elér a csúcsra, majd fokozatosan alább hagy, végül megszakad.

     Jól van, tudom…! :) Még nem válaszoltunk arra a kérdésre, hogy akkor hová a manóba is tűnik a maradék lúg??? A nátronlúg olyannyira reaktív, hogy mindenképpen reakcióba fog lépni, csak épp mindig a számára legkönnyebben megragadható anyaggal. Ha ez nem az olaj, akkor egyébbel - hiszen a masszánkba nem csak zsírsavak kerülnek, no, meg ott van a levegő is, történetesen a CO2… Így azt hiszem, hogy érthetővé válik a CP szappanoknál oly gyakorta megjelenő szappanpor. És ne képzeljük, hogy amennyiben nem gélesedett a szappanunk és mégsincs a felszínén por, vagy sókiválás, akkor az nem létezik! Létezik, csak annyira viszkózus volt a masszánk, hogy a különféle sók nem jutottak fel a felszínre. Ilyen egyszerű! :)

     Ez az a pillanat (hurráááá!:)), amikor visszakanyarodunk a történet elejére. Mikor mondhatjuk azt, hogy a sütőzéssel elértük, hogy a szappanunkat egy hónapnál előbb lehessen használatba venni? Nyilvánvalóan csakis és kizárólag akkor, ha a sütőzéssel biztosítottuk, hogy a szappanmasszánk tökéletesen átszappanosodjon, tehát létrehoztuk vele azt a hőhatást, ami a gél fázis eléréséhez kell. Amennyiben a szappanunk nem gélesedett, sütő ide, sütő oda, várjuk szépen ki azt a 4-6 hetet!

     Következzen a végső két apró kérdés!

     Miért pont sütő? A CPOP tipikusan kézműves-hobbista találmány. Bonyolult mintájú szappancsodák főzött szappanból nem nagyon születnek, ugyanakkor a szappankészítés kémiáját egy picit jobban átlátó szappankészítőkben hamar megszületett az igény, hogy a meleg eljárás és a hideg eljárás előnyeit ötvözni próbálják. Erre kínáltak modern lehetőséget a hőfokszabályozóval ellátott elektromos sütők. Sajnos a megfelelő hő beállítása még egy tapasztalt szappanosnak is kihívás, hiszen a különböző összetételű masszák mind mást igényelnek: mindegyik más mennyiségű önhőt termel és (pl. a felhasznált vízmennyiségtől függően) más hőfokon is gélesedik… Tehát a CPOP inkább csak jobb híján nyújt vigaszt a CP bánatra! :)

     Miért emlegetnek pont 2 hetet a használatba vétel előtt CPOP eljárás esetén? A főzött szappanoknál megjelenő gél esetén pedig miért mondják, hogy a szappan már másnap használható? (Még, ha lúg nincs is benne, száradnia akkor is kell!) A nem sütőzött, ám mégis gélesedő szappanoknál (mert naná, hogy ilyen is van! :)) pedig miért kötik az ebet a karóhoz, hogy csak egy hónap után lesznek jók? Az utolsó kérdésem egyből három kérdés lett, ezért töredelmesen bocsánatot kérek! :) Meg azért is, amit most válaszként ide fogok biggyeszteni: SÜTNIVALÓ KÉRDÉSE! Van, vagy nincs…?