HÁZI SZAPPAN KONTRA BOLTI TUSFÜRDŐ
Az otthoni szappankészítés térhódításával megindult a természetes olajokból készülő hagyományos szappanokkal szembeni ellenkampány. Azok a kozmetikum gyártók, akik termékeikben különféle iparilag előállított felületaktív anyagot használnak, igyekeznek a házi szappanok azon tulajdonságára alapozni negatív állításaikat, hogy utóbbiak lúggal készülnek, így végső pH-juk is lúgos, nem bőrbarát, tehát sokkal jobban teszi az egyszeri ember, ha érzékeny bőrre készült tenzides tusfürdőket, bolti szappanokat használ.
Maga a tény, hogy a természetes szappan kémhatása enyhén lúgos, igaz. Arra a kérdésre viszont, hogy ettől kedvezőtlenebb hatást gyakorol-e a bőrre, például kiszárítja-e azt, a tapasztalatok alapján a NEM a válasz. Sokáig nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges: évek hosszú során át használtam különféle bolti készítményeket és a bőröm száraz volt, mint a pergamen. A szappankészítéssel egy hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem el foglalkozni, és ez volt az a pillanat, amikortól a bőrszárazságnak véglegesen búcsút inthettem. Nagyon sokan vagyunk már, akik ugyanezt a történetet tudjuk elmesélni – de ezzel a bejegyzéssel nem reklámot akarok csinálni a házilag készülő szappanoknak, hanem éppen arról szeretnék írni, hogy MIÉRT…
Miért szárítanak a mesterséges tenzidek jobban, mint a lúgos kémhatású természetes szappan? Neeem, nem elsősorban azért, mert az SLS egy agresszív ipari zsíroldó (bár ez is igaz), hiszen a vegyipar már kitalálta azokat a módszereket, melyekkel „bőrbarát verzióban” tudja a termékeit piacra dobni… Az ok ezeknek a felületaktív anyagoknak az alapvető kémiájában rejlik. Bőrünk sejtjeinek falát foszfolipidek és fehérjék alkotják. Ez a membrán szelektív gátat jelent a sejt és környezete között, azaz bizonyos anyagokat enged csak át. Sajnos a mesterséges felületaktív anyagok közül számos (ide tartozik a széles körben használt SLS és származékai) megnöveli a sejtfal permeabilitását, tehát tönkreteszi a természetes funkciókat. ITT a hogyan kérdéséről is lehet olvasni- csak egy félmondatos idézet:
„various detergents effectively penetrate between the membrane bilayers at concentrations sufficient to form mixed micelles with isolated phospholipids and membrane proteins.”
(Számos tisztítószer képes behatolni a sejtfal kettős membránjába akkora koncentrációban, ami már lehetővé teszi, hogy micellákat képezzen a sejtfal foszfolipidjeivel és a membránfehérjékkel…)
Az olajokból készülő házi szappan kizárólag a bőr felületét tisztítja, a bőr életfunkcióit egyáltalán nem zavarja meg, tehát valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy miért jelentett ekkora változást a bőrömnek, amikor saját szappant kezdtem használni a bolti termékek helyett. Hiába tehát a „bőrbarát pH”, a legtöbbször nem ér semmit!
Tovább is van, mondjam még? :)
A nagyipari malomkerék nem áll meg; újabb és újabb, egyre „bőrbarátabb” tenzid kerül forgalomba, főként, ha lábra kap a hír, hogy valami nem úgy működik, ahogyan elvárható lenne, netán még az egészségre is káros. Manapság a kozmetikai alapanyagok közt például számos etoxilált termék található. Az etoxilálással gyorsan és olcsón tehetők bizonyos alapanyagok, ú.m. maga az SLS (Sodium Lauryl Sulfate) jóval lágyabbá, ez a SLES. Sajnos az eljárás melléktermékeként 1,4-dioxán termelődik, amely egy súlyosan veszélyes, rákkeltő anyag és amelyet a gyártók – lévén csupán egy melléktermék – nem kötelesek feltüntetni a címkéken. A bomba pár éve, David Steinman egészségügyi kutató (https://en.wikipedia.org/wiki/David_Steinman) vizsgálatai nyomán robbant az USA-ban, aki népszerű tusfürdő, babaápolási szer, sampon és testápoló márkákat vizsgált be. A termékek kétharmada tartalmazott 1.4-dioxánt!
Az anyagok elnevezésében az „eth” végződés etoxilálásra utal (SLES, azaz Sodium Laureth Sulfate, ceteareth, myreth, oleth), de etoxilált anyagok a PEG és polietilén származékok is, illetve az oxynol… A méregkeverés tudományáról továbbiakat a Tudatos Vásárló portálon olvashattok: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/meregkeverok-karos-osszetevok-kozmetikumokban