A BIZTONSÁGOS LÚGOLDÁSRÓL

     Kertész Gyuri szappankészítő barátom egy remek kis összefoglalóval szolgált a kezdő (de akár a haladóbb) szappankészítőknek arról, hogyan bánjunk a veszélyes nátronlúggal, hogy elkerüljük a baleseteket. Engedélyével rövidke írását most megosztom, tanulságul az utókornak...

     "A lúgoldás folyamatos, figyelmet igénylő tevékenység. Tevékenység! Nem belevágom, és ott hagyom! A lúgot folyamatos kevergetés közben, a folyadékba lassan, kis adagokban hozzáadott lúggal oldjuk. E tevékenység közben a hőmérsékletnek csak akkor szabad felszöknie, ha ez kifejezett célunk. A lúg oldódása közben lúggőzök keletkeznek. Ennek mértéke arányos a lúgoldat hőfokával. Ha a hőmérséklet a teljes lúgoldási folyamat közben sosem emelkedik 40 fok fölé, akkor minimális lesz, ha magas, 70-80-90 fok, akkor kifejezett, vagy erős. Ehhez kell illeszkednie a lúgoldó edény környezetének, a védőfelszerelésnek is.

A zárt lúgoldó edényekkel szemben a legfontosabb kifogásaim:

- nem tudod (vagy csak sok felesleges munkával) megoldani a kis adagokkal történő fokozatos oldást

- igen könnyen következhet be túlnyomás okozta baleset

- ha megszalad a hőfok, ha be kell avatkozni az körülményes, a helyzet könnyen eszkalálódik

A nyitott edényben történő lúgoldás követelményei:

- fagyasztott folyadék (én keményre fagyottat használok, a kásás nem elég hideg)

- felborulás, kicsobbanás ellen védett edény, tehát magas falú, stabil talpú edény műanyagból vagy feszültségmentesített üveg, pl. pyrex, jénai (a befőttes üveg nem feszültségmentesített!!!!)

- rozsdamentes acél, műanyag vagy szilikon keverőpálca (gyakorlottaknak üvegbot is lehet)
- jó szellőzés!

- szemet, arcot védő felszerelés

- zárt ruházat

Mindkét technika esetében:

- akadálymentes környezet

- előkészített semlegesítő közeg

- előkészített hűtő közeg

-zavartalan környezet: beszaladó gyerek, hirtelen belépő és megzavaró személyek ne legyenek!

      Ki-ki gondolja végig, hogy a lúgoldás közben biztosít-e mindent. Nincs olyan, hogy "á, ez velem nem történhet meg". Mindig, minden megtörténhet.

     Én magam a lúgoldást mindig a massza elkészítése előtti utolsó lépésként végzem. Eddigre az olajok össze vannak melegítve, a forma, a színezéshez, mintázáshoz szükséges felszerelés elő van készítve, rend van, minden feltétel biztosított.

     Az edényem literes tejfeles vödör (megjegyzés: aki nem fagyott folyadékkal dolgozik, az válasszon főzőpoharat, vagy saválló acél edényt!!!), amiben maximum 1/3 részig lesz végül lúg. Ebbe kerül a fagyasztott folyadék, melyre kiskanálnyi mennyiségekben teszem a lúgot. A lúg a fagyott folyadékot (kecsketej, gyógynövényforrázat vagy desztillált víz) fokozatosan oldja fel. A rozsdamentes kanállal (kis fejű, hosszú nyelű kanál) folyamatosan forgatom az először egészében szilárd folyadékot, később egyre több olvadt anyagot. A hőmérsékletet folyamatosan ellenőrzöm. A lúg adagolását az olvadás mértékéhez, a hőmérséklet emelkedéséhez illesztem. A keverés, inkább csak forgatás lassú, nem hirtelen mozdulatokkal történik, így nincs kicsobbanás, kifröccsenés. A hőmérséklet végig alacsony marad, nem ugrik 40 fok fölé, így ha kecsketejes a folyadék, az nem sárgul be, nem ég meg.

     Az ember mindig hibázhat, mindig előfordulhat, hogy egy rossz mozdulat miatt a lúg kifröccsen! A zárt ruházat, a védőszemüveg vagy maszk sose maradjon el, ahogy a gumikesztyű sem!

     Gumikesztyűből nem a takarításhoz kapható a megfelelő, hanem a vékony, testre simuló. Ebből lehet latexmenteset is kapni. Ebben szinte ugyanúgy lehet dolgozni, mintha nem lenne rajtunk, az ujjunk érez, a kesztyű nem akadályoz. (megjegyzés: munkavédelmi ruházatot forgalmazó cégeknél lehet kapni kifejezetten lúgálló kesztyűt!)

     Jól kivitelezett lúgoldásnál a folyamat végén 28-35 fokos lúgoldat készül. Ettől csak akkor térünk el, ha kifejezetten fontos a forró lúg, pl. selyem oldása miatt..."

Köszönjük, Gyuri! :)