DESZTILLÁLÁS HÁZILAG

Kell-e, miért és hogyan?

     A házi szappan kevésbé habzik kemény vízben- így igaz (kivétel persze akad). Elméletileg ezért tanácsolják, hogy desztillált, vagy ioncserélt vízzel dolgozzon minden szappankészítő, a lényeg tehát nem a sterilizálás (ennek nincs is értelme, hiszen a tömény lúgnál, amivel a szappan készül, erősebb csírátlanító szer nem kell). Más a helyzet a házikencéknél, itt kötelező elem a desztillált víz. Saját tapasztalatom viszont az, hogy a szappannál törekednünk kell ugyan arra, hogy lágy vízzel dolgozzunk (minimum forraljuk fel és hűtsük vissza felhasználás előtt), de nem ront a szappan minőségén, ha kicsit engedékenyebben kezeljük ezt a kérdést. Jordániai szappanjaimat egytől egyik ásványvízzel készítettem (máshoz nem jutottam hozzá), mégis mindegyik tökéletesen betöltötte a funkcióját az érést követően -azaz a háziszappan kemény vízben akkor sem habzik majd jobban, ha a készítéséhez desztillált vizet használtunk. Egy hátránya mégis van ennek a dolognak: a szappan felszínén megjelenhetnek kicsiny foltocskák a felhasznált vízben lévő oldott ásványok miatt (ebből a szempontból az ioncserélt víznél sem sokkal jobb a helyzet), tehát ha valaki egy nagyon szép design szappanban gondolkodik, akkor mindenképpen a desztillált vizet javaslom! Eddig az eszmefuttatás, most jöjjön a kivitelezés…

     Szappan-és kenceőrültek óriási mennyiségű desztillált vizet fogyasztanak, ezt üzletben vásárolni nem célszerű. Ha azonban ügyesek vagyunk, akkor egyszerűen elkészíthetünk magunknak egy kis készüléket, amivel sok pénzt és energiát spórolhatunk. A lényeg egy nagyobb méretű konyhai kukta, amelynek a tetejéről leszereljük a túlnyomás védő szelepet. A résbe szilikon tömítést (csövet) nyomunk, melyen keresztül egy vékony rézcsövet vezetünk a főzőtérbe. A kb. másfél méteres vékony rézcsövet előzőleg spirálisan fel kell tekerni, hogy hosszabb hűtőfelületet szolgáltasson, ezt a feltekert részt helyezzük egy nagyobb edénybe töltött hideg vízbe. A kuktát vízzel töltjük, jól lezárjuk. A forralás során keletkező gőz a rézcsövön keresztül távozik, a hűtőfolyadék hatására lecsapódik, így a rézcső túloldalán már a desztillált vizünk fog kicsöpögni az odakészített edényünkbe. A képen a saját kis „zúg pálinkafőzőmet” láthatjátok… hogy mire nem jó!:) (Próbáltam fenyőtű illóolajat is készíteni vele, de hamvába holt kísérlet volt, az aromavizek viszont nagyobb sikerrel kecsegtetnek…:))

     Sok sikert!