ZSÍRALKOHOLOK
Nincs olyan kencekészítő, aki ne ismerné közelről a cetil-alkoholt...
Nagyon sokszor használjuk segéd emulgeátorként az emulziós készítményeknél, bár az elnevezés megtévesztő, hiszen ezek a különféle zsíralkoholok nem valódi emulgeátorok, csupán segítenek megteremteni az emulzió stabilitását, illetve konzisztencianövelők, hozzáadásukkal nő az elkészített krém viszkozitása.
A cetil-alkoholt általában pálma- vagy kókusz olajból nyerik, nevezik egyébként palmitil-alkoholnak is. Krémekben azért szeretjük, mert a többi zsíralkoholnál zsírosabb, „kondícionálóbb” érzetű.
Kiskereskedelmi forgalomból könnyen beszerezhető hasonló anyag a cetil-sztearil alkohol. Ez tulajdonképpen a cetil-alkoholnak és a szearil- alkoholnak a szimpla keveréke, tehát a két különböző zsíralkoholt vegyesen tartalmazza: gyártótól függően 30, 50 vagy 70% cetil-alkohol tartalmú, a fennmaradó részt a másik zsíralkohol teszi ki (a pontos összetételről a vásárolt anyag biztonsági adatlapjáról tájékozódhatunk).
Az, hogy a választásunk melyik zsíralkoholra esik, főként a termék stabilitást befolyásolja: a cetil-alkoholnak alacsonyabb az olvadáspontja, mint a sztearil-alkoholnak. A kozmetikai készítmények nagy részében általában vegyesen használják a fenti két anyagot, tehát gyakoribb a cetil-sztearil (cetearyl /cetostearyl) alkohol az INCI listákon. Fontos szereplői a hajkondícionálóknak (a BTMS-t általában már eleve keverve, cetillel vagy cetil-sztearillal árulják), vagy a samponoknak, habstabilizáló hatásúak, egyben opálosító adalékok.
További zsíralkoholok: behenil-alkohol, mirisztil-alkohol. Behenil-alkohollal már találkoztam kis kiszerelésben, szintén hozzá lehet jutni, de miután az ára borsosabb, hatásban pedig nincsen nagy különbség, így ritkábban esik a termékfejéesztők választása erre az anyagra. Olvadáspontját tekintve mind a cetilnél, mind a sztearilnál magasabb hőfokon olvad.